A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 37. szám - Joggyakorlat a házassági jogról szóló törvény 77. §-ának alkalmazásában - A közösség megszüntetésének kérdéséhez

264 A JOG ítéletekben végrehajtási záradék sem foglaltatik (a mely utóbbi tétel az előbbivel ugyanegy), minthogy az ítéletnek nélkülözhettél] kellékét a végrehajtási záradék nem képezi és ennek hiánya a végrehajtás elrendelését nem akadályozza, tehát a végrehajtást ezért kellett elrendelni. Persze! hogy a végrehajtás terhe alatt való kötelezés nélkül is. a mi iránt való intézkedés azonban nem záradéka, hanem kiegészítő része az ítéletnek, elrendelhető a végrehajtás, például, ha valaki meghatározott idő alatt bizonyos összeg fizetésére, vagy valamely tárgynak, dolognak stb. átadására, bizonyos jogcselekmények teljesítésére köteleztetett és a meghatározott, vagyis a teljesítésre adott idő lejárt, azonban azt hiszem, nem tévedek, ha egyszerűen kiemelem, hogy ezt az elvet, az adott esetben, nem helyesen alkalmazta a kir. ítélőtábla és hogy az érintett végrehajtást jogos alap nélkül és szükségtelenül rendelte el. De nélkülözi a kir. ítélőtábla közölt végzése a jogi következetességet is, mert ha végrehajtásnak helye van és a végrehajtást a bíróság elrendeli, a végrehajtási törvény 27. §-a értelmében a végrehajtási költségeket a marasztalt fél viseli és ez a költség terhére a kérvény beadásakor és minden eljárás alkalmával megállapítandó. Mint jeleztem, a kir. Ítélőtábla ezt nem tette és nem indokolja, hogy miért nem tette, ezért elégnek tartom ezt a körülményt én is csak felemliteni és mellőzni a nem indokolt eljárás bővebb fejtegetését! Végezetül csak azt említem fel, hogy az esetet nem kritizálábi vágyból közlöm, mert a felsöbirósági határozatokat nem kritizálni szeretem, hanem okulni és tanulni belőle és azt hiszem, a közölt végzésből is lehet okulni és tanulni valamit, legalább azt, hogy a tétovázó irányzatot ne engedjük lábra kapni. Joggyakorlat a házassági jogról szóló törvény 77. §-ának alkalmazásában. Irta: GÖLDNER KÁROLY, brassói tszéki bíró. A szóban levő bontó ok (hűtlen elhagyás) tekintetében a törvény indokolása többi közt ezeket is tartalmazza : «Sem az ismeretlen helyre távozás, sem az együtttélés megszakításának puszta ténye nem indokolja még a házasság felbontását hűtlen elhagyás címén, hanem szükséges, hogy a hűtlenül elhagyó házastárs ellenében beigazolva legyen a házassági életközösség egyoldalú felbontásának szándéka». Tovább: «Altalában a hűtlen elhagyás címén kért felbon tás esetében a bíró köteles minden körülményt lelkiismeretes megfontolás és szigorú bírálat tárgyává tenni, r.ehogy ezen váló-ok a feleknek csak ürügyül szolgáljon házasságuk önkéntes felbontására,)) s ugyanott végül: «Ha a távollevőnek egy éven át hire veszett s eltűnését nem k i s ér i k oly körülmények, a melyek az önkényes vagy a másik házasfél megegyezése nélküli távollét feltevését kizárják, akkor valószínűvé lesz, hogy a családi tűzhely odahagyása a házassági életközösség jogtalan megbontásának céljából történt.» A törvény ezen indokolásában a bontó-ok alkalmazhatására nézve — egyszersmind a visszaélés könnyű lehetőségének kizárása végett — jórészben a többi bontó-ok fölöttinél szorgosabb és szigorúbb bitói vizsgálatnak szükséges követelménye jutván a törvényhozó célzata gyanánt kifejezésre — a 77. szakasz tekintetében a kir. Curia is a szaklapokban ismételve közölt és tárgyalt ítélkezésben állandóan ama. majdnem forma-szigor gyanánt jellemezhető álláspontot foglalta el. hogy a felbontó keresetnek helyet nem adott már azért és akkor sem, ha az életközösség visszaállítása iránti bírói végzés kibocsátásért folyamodó házasfél egyúttal elárulta (s ezt már azzal is, ha eziránti kérvényében felbontási szándékának adott kifejezést), hogy maga részéről sem kívánja az életközösség visszaállítását, hanem ezen törvényes eljárás felhasználásával egyenesen a házasság felbontását célozza. Ép oly szigorúan megkövetelte a Curia az ismeretlen tartózkodásu házasfél ellenében kért felbontás esetében a visszahívás iránti hirdetménynek a hivatalos lapban háromszor történt közzétételét s előfordult esetekben csak kétszeri közlés miatt az alsóbirósági felbontó ítéleteket lényeges szabálysértés okából teltétlenül megsemmisítette. Legújabban a Curia ezen gyakorlatától, nem mondhatjuk, hogy már eltért, de előbbi szigorú álláspontján a gyakorlati szükség kívánalmáért enyhíteni, engedményt tenni látszik. A Curia — 1899. május 17-én 1,252. sz. alatti ítéletével legalább — a kir. ítélőtáblának a per érdemében elutasító el^öbiró^ági ítéletét megváltoztató s a felbontási keresetnek helyet adó Ítéletét ennek indokolása alapján helybenhagyta, holott N N. elhagyott férj előszöris felbontást szorgalmazó keresettel lépett fel a 77. §-nak b) pontja a apján ismére len tartózkodása, már 7 év óta hire veszett neje ellen a felbontat célzó szándékát hangsúlyozta az eljárás kezdetetol fogva es a visszahívás iránti hirdetményt csak a birosag. utasításnak engedve és csak kétszer tétette közzé. Az esetnél ugyanis első sorban az forgott fenn, hogy felperes férj egyenesen felbontási keresetet adott becs csak annakutána. hogy a bíróság ezt a keiesetet, mint a 11. % b) pontjában előszabott megelőző felhívási eljárás nelkul helyet nem foghatót — felperesnek visszaadta, nyújtott be a hirdetmény kibocsájtását kérő beadványt, azt hangoztatva azonban egyedül, hogy a házasságnak e címen való felbontását vette A kibocsátott hirdetmény csak kétszer közöltetett a hivatalos közlönyben, megfelelően felperes ugyanily kérelmének. rtz évi határidő elteltével a felhívott házastárs nem jelentkezvén, felperes az erre ujabban beadott keresetében ismét csak arra utal, hogy a megelőző hirdetményt a házasság hűtlen elhagyás címén szándékolt felbontása végett eszközölte ki. Ezek az ügyadatok az első bíróságot arra a meggyőződésre vezették, hogy felpeies maga sem komolyan célozta a házassági életközösség eshetőleges visszaállítását, ami a közbeneső 7 esztendei különélésre tekintettel amúgy is nehezen volt Komoly szándéknak vehető, — e mellett a visszatérési felhívás kétszeri közzétételét sem találván szabályszerűnek, a keresetet ezen akadályok miatt s egyébként még az elhagyás jogos ok nélküli volta iránt, tanúvallomásokból merített kétsége kifejtésével is — elutasította. Az elutasító ítélet felperes felebbezésére megváltoztattatván, a házasság végső fokon is felbontatott azzal a kir. táblai — változatlanul elfogadott indokolással, hogy a tanúvallomások nem fogadhatók el az elhagyás jogos voltának igazolására; ami pedig a felperes felbontási szándékának a megelőző kérvényi eljárásban adott kifejezését illeti, ez nem ügydöntő a visszahívást célzó kérvény beadásának az ellenkező szándékot bizonyító tényével szemben, ép ugy nem az sem, hogy felperes kezdetben is felbontási keresetet adott be s csak bírói utasításra kérte az életközösség visszaállítása ii anti bírói felhívás közzétételét, mert elég, hogy felperes ahirdetmény kibocsátásáért folyamodott eziránt beadott kérésében. A hirdetmény csupán kétszeres közzétételének hiányossága végül pótoknak jelentetett ki azáltal, hogy a bontó keresetre az ismeretlen helyen távollevő alperes azután már három izben közzétett hirdetménynyel idéztetett a kereset tárgyalására! Ha mindez nem ebben az esetben a méltányosságnak tett kivételes engedmény, ugy a Curiai ítélkezés szigorának figyelemre méltó enyhülését jelenti. A közösség megszüntetésének kérdéséhez. Irta: SZÉP GEDEON ügyvéd, S.-A.-Ujhely. A közösség megszüntetésének kérdéséhez kívánnék hozzászólani azért, hogy azon ügyben óhajtandó lenne egy biztos megoldási pont és pedig : a) a kassai kir. Ítélőtábla 748/897. sz. ítéletét ekként indokolta : «A többeket közösen és osztatlanul megillető ingatlan tekintetében mindenik tulajdonostárs kérheti ugyan az egész ingatlanra vonatkozó tulajdonközösség megszüntetését, azt azonban nem kérheti, hogy a tulajdonközösség az ingatlannak csak egy része tekintetében szüntettessék meg, annak többi részére pedig továbbra is fentartassék. És minthogy minden telekkönyvi jószágtest jogi tekintetben egy egésznek tekintendő s minthogy ehhez képest a többeket közösen és osztatlanul megillető telekkönyvijószágtestre vonatkozó vagyonközösségnek megszüntetése is csak az egész jószágtestre, nem pedig annak alkatrészeit képező egyes birtokrészletek tekinteteben kérhető, ezeknél fogva felperesek kereseti jogosultsággal nem bírnak arra, hogy a közöttük s alperes között fennálló tulajdonközösség csupán csak a belsőségi birtokrészlet tekinteteben szüntettessék meg, a fenforgó esetben annál kevésbé, mert a közösség megszüntetésének a felperes részéről alkalmazni k.vant módja, mely szerint a belsőség a rajta lévő lakhaz es gazdasági épületekkel a külsőségtől elszakittatni céloztatik, rendszerint azt eredményezné, hogy továbbra is közösségben fenmaradó külsőség okvetlenül csökkenést szenved ertekben, minek tűrésére alperes azért sem kötelezhető, mert általános szabály szerint bármelyik tulajdonostárs csak ugy kérheti a tulajdonközösség megszüntetését, ha az a többiek karával nem jár».