A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 37. szám - A rokkantak s aggottakra vonatkozó biztosítási reformcodificatio Németországban

A JOG 265 Ezen Ítélet ellen felperesek által beadott felebbezésre a magyar kir. Cuua 3,486/897. sz. alatt akként Ítélt: «a másodbiróság ítelete indokainál fogva helybenhagyatiko. Már most nézzük a hasonló ügyben hozott ítéleteket mely ügy a fentebbitől abban különbözik, hogy felperes még azon telekkönyvbeli belső ingatlanságban is kérte a közösség megszüntetését, melybe ő mint tulajdonos bevezetve nincs is. 7,636 1898. S.-A.-Ujhelyi kir. törvényszék felperesek keresetének helyt ád s ebből folyóan a felperesek és alperesek i közös tulajdonát képező ház, udvar és kertből álló ingatlanra vonatkozó vagyonközösséget megszünteti stb. Mely ügyben a kassai kir. Ítélőtábla 3,355/898. szám alatt következőleg ítélt: «a királyi ítélőtábla az elsőbiróság itétetét helybenhagyja)). Most az a kérdés, melyik ítéletre hivatkozzon a fél hasonló ügyben; egyik nem engedi eladni a belhelyet a külsőség nélkül, a másik arra nem is reflektál, dacára, hogy az utóbbi ügyi en beadott felebbezésbe az előlérintett táblai ítélet szórólszóra felvétetett. Es most mi lesz az eredmény ! ! egyik tulajdonostárs jutaléka 200 frt, a másiké 600 frt, a harmadiké 1,200 frt, értve az általuk külön-külön birt épületeket, azok együtt egyösszegbe lettek eladva s a telekkönyvi hatóság nem veszi tekintetbe azt, hogy a kinek az ingatlan jutaléka csak i/4 rész, de a felülépitménye 800 frt értékű, hogy az őt illető érték arányában kapja a vételárt, hanem felosztja a telekkönyv aránya szerint s igy világos, hogy egyik a másik kárával fog gazdagodni. Miután ezt előterjesztéssel nem sikerült célhoz vezetőén megállapítani, a még hátralevő sorrend megállapításánál fogom megkisérleni előterjeszteni, az eredményt majd annak idején közleni fogom, ezúttal csak annyit jegyzek meg, hogy a táblai biró bizony megolvashatná a felebbezést is és meg is nézhetné azt az ítéletet, melyre hivatkozás történik. Ausztria és külföld. A rokkantak s aggottakra vonatkozó biztosítási reformcodificatio Németországban. El kell ismernünk, hogy a józan, az állam s társadalom érdekeinek megfelelő sociál-politika tanácsai s követelményei sehol oly nagy figyelemben nem részesülnek, sehol azok megvalósítására annyi gond nem fordtltatik kontinensünkön, mint Németországban. Ezt tanúsítja a^rokkantak s aggottak istápolására irányuló codificatió is, amely jelenleg a törvény ujabb, korszerűbb reformjával foglalkozik. A? eddigi törvény hiányainak, tökéletlenségeinek pótlásáról, kijavításáról van szó. Ezek közt kiválik a biztosítási eljárásnak bürokratikus rendszere, az azzal kapcsolatos ügykezelési hosszadalmasság és nagy idó'veszteség. Abban összpontosulnak ezen hátrányok, hogy a biztosítási járadék megállapítása eddigelé nem ott történik, ahol a járadék nyerhetés előfeltételei megállapitandók, ami bonyolult Írásbeli eljárást idéz elő s azt, hogy a távol fekvő nagy biztosítási intézet vezetősége a sokféle aktákból hozza meg ítéletét anélkül, hogy a munkások személyesen megjelenhetnének érdekeik képviseletében. Ez csakis feljebb a választott bíróság előtt történhetett meg. De annak nagy elfoglaltságából eredő késedelmezés szintén hozzá járult a hosszadalmasság előidézéséhez. Innen a decentralisaüu reformjának szüksége, akkép, hogy az, amit most a másodfokú hatóság intéz el, a helybeli járadék közegek feladata leend, amelyek nemcsak ajáradék tényleges megállapítását teljesitendik, hanem e vitás kérdésekben első fokon ítélnek is, mindig a munkások személyes megjelenése mellett; ami ellen a felebbezés a választott bírósághoz mindenik félnek nyitva leend. Tökéletlensége a mai törvényhozásnak ezen biztosítási téren, a hosszadalmasságot szintén okozó s előidéző hiánya az eljárási egyszerűségnek,egyöntetűségnek.A legtöbb panasza jelenlegi törvény ellen itt összpontosul. A legilletékesebb szakférfiak részéről összhangzólag annak adatik régóta kifejezés, hogy ezen biztosítási törvénynek s reformnak helyes, megfelelő keresztülvitele s annak áldásos hatálya a legnagyobb mértékben alkalmazásának egyformaságától feltételeztetik. Az eddigi szervezet e tekintetben is nem csekély tökéletlenséget tárt fel. A tapasztalatok tanúsága szerint a biztosító intézetek legkevésbbé sem járnak el egyöntetűen, ugyanazon elvek alapján összhangzó vélemények kifejezésével. így a biztosító intézeteknél létező pénzügyi helyzet külömbözősége is szintén egyenlőtlenségre vezethető vissza bizonyos mértékben, a mely ajáradék igények s a járadék magasságának megállapításánál nyilvánul. És épen ezen hátrány elkerülése végett, nem talál helyeslésre azon nézet, hogy a helybeli közegek határozatai döntő erővel bírjanak; mert kétségtelen, hogy akkor a járadék feletti határozatok még nagyobb külömbséget nyilvánítanának. Azért is csak az javasoltatik, hogy azon közegek jelenleginél nagyobb befolyást nyerjenek annak eldöntésére, hogy az illető jogosult igénynyel bir biztosítási járadék élvezhetésére. Különben az Ítélkezés egyöntetűségét eléggé biztosítottnak tartják a járási választott bíróságok s a birodalmi intézet működése által. Ujabb bizonyítéka ezen bölcs irányzatnak azon törvénytervezet, mely arokkant és aggott munkások biztosítási intézményének revisiójára vonatkozik s már a német szövetségtanács elébe terjesztetett. Ez fontos reformokat céloz szemben az előbbi tervezettel, különösen azáltal, hogy a biztosító intézetek különféle terheltetéseinek pénzügyi kiegyenlítését eszközölje. Ennek szükségét azon meg nem cáfolható tény idézte elő, miszerint a fiatalság az ország egyes részeiből ujabb korban tömegesen költözködik a nagy váró sokba, s az ipar üzleti központokra; minek természetes következménye az elhagyott vidékek biztosítási terheinek tetemes nagyobbodása, miután a fiatalabbak eltávoztával ott jóformán csak a rokkantsághoz közeledtek maradnak. Ez azon vidékeken a biztosítási járulékok emelésére, az iparos nagyobb városokban pedig annak leszállítására vezetné a biztosító intézeteket; ugy, hogy a dolog jelen állása mellett a biztosítottak heti járuléka a legkedvezőtlenebb helyzetű járásban ;58'/2 s a legkedvezőbben 2a/4 fillért tenne ki. Ennek hátrányai eltagadhatlanok. Különösen abból a szempontból, hogy azáltal a német birodalom biztosítási intézmény alapelve lerontatik, az t. i. hogy a biztosítási teherviselés az összes német állampolgároknál a jogegyenlőség elvén nyugodjék. Erre javasoltatik az uj tervezetben egy uj ut, amely alkalmas leend az előbbi tervezet ellen felmerült kifogásokat is lerontani. Az ugyanis abból indult ki, hogy az egész járadékteher, minden további küíönböztetés nélkül a biztosítást viselők által közösen felében viselendő s akkor vagyonuk arányában felosztandó leendelt; egyes szövetségi államban a közös teher-rész az összes járadéktehernek :)/4-dére felemeltethetvén; ami a felügyelet szigorítását is vonná maga után. Ennek ellenében az uj tervezet szerint is a birodalmi biztosítási teher közös viselésére az összes biztosítási intézetek vagyona igénybe vétetnék; a mi igazoltatik annak bizonyítása által, hogy az előforduló egyenlőtlenségek legnagyobbrészt az egyes biztosító intézetek hatálya alól kivont viszonyokon alapszanak. Azonban ezen egyenlőtlenségek kiegyenlítésére az uj javaslat szerint többé a biztosítási kötelezettség alá tartozók mindenikének nem összes vagyona, hanem csak egy megfelelő része igényeltetnék, míg a maradék minden intézet szabad rendelkezésére maradna. E szerint valamennyi biztosító intézetnek összes terheltetése: közös teherre és külön teherre oszolna; az előbbiért kezeskednék az egyes intézetek vagyonából közös vagyonként kihasítandó birtokrész; az utóbbiért pedig a vagyon maradéka mint külön vagyon. Azon arányban, a melyben a közös teher az összteherhez áll, mindenik intézet vagyona s az ahhoz befolyó járulékok köz- és külön vagyonra fognak osztatni. A közös teherhez s annak fedezésére szolgáló közös vagyonhoz a rokkantak járadékának alapjövedéke és azokkal egyenlősített aggottak járadékai fognak utasíttatni, mivel ezek az egyes járulékoktól függetlenek, tehát főleg szolgálnak a különbségek előidézésére. A többi terhek (p. o. kezelési költségek) a külön vagyonra esnek. Az össztehernek a külön teherhez való viszonya, tehát az, melyben minden biztosító intézet vagyonának közös vagyonként kezelendő része külön vagyonához áll ugy állitatik elő, mint 3/5 a 2/6-höz, tehát a/s a közös teherre s -/6 a külön teher viselésére szolgálatid. Mindenik intézet az általa kezelt közös vagyonrészhez a szövetségtanács által megállapított kamatláb szerint kamatokat szolgáltat; a netán elért kamattöblet a külön vagyonhoz számittat ván. A számszerű kiegyenlítés a birodalmi biztosítási hivatal számvevőszéke által történik, Ezen szabályozás elégséges a kellő kiegyenlítésre; élénk érdekeltséget tart fenn minden intézetnél a takarékos igazgatás iránt, egyenlően magas járulékokat biztosit az összes biztosító intézeteknél; és különösen azok önigazgatásának lehetővé teendi a menekülhetést az állami s birodalmi hatóságok felügyeleti hatásköréből. Nagyfontosságú reform leend az uj törvényjavaslat szerint a helybeli járadék-hivatalok felállítása, a járadékokra vonatkozó összes teendőkre, azok meghatározására, átvételek ellenőrzésére stb., melyek eddig a bürokratikus s távoleső központi hivatalba tartoznak, a mely hely a munkás népség által alig volt elérhető. Nagy hátrányára szolgált, hogy ezen központi hivatalok az alsó közegek által beterjesztett aktákban foglalt, tehát nem közvetlenül nyert adatok alapján határoztak a felmerült ügyekben és hogy a felek rendszerint hónapok múlva nyerhettek döntést. — A reform szerint ellenben a biztosító intézetek helybeli orgánumai fognak az általuk közvetlenül beszerzett adatok alapján az érdekeltek önképviselete, a munkások s munkaadók képviselőinek részvéte mellett ily ügyekben eljárni s határozni. Nagy előny leend az, hogy a munkások személyesen megjelenhetnek önképviseletükben s meggyőződhetnek arról, hogy állításaik meghallgattatnak s részletesen megvizsgáltatnak. Nagy előnye leend továbbá az is, hogy alkalom leend a munkásoknak a rokkantsági ügyekben kellő felvilágosításokat is adhatni. — És ezen helybeli közegek határozatai szintén a közelebb fekvő járási választott bíróságok által fognak felülvizsgáltatni. Dr. Szokolay István, bpesti ügyvéd.