A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 37. szám - Végrehajtás szükségtelenül és a végrehajtató költségén

A JOG 263 lére és indokolt indítványok előterjesztésére, melyek a statistikai feldolgozás körén kivül álló elintézés tárgyát képeznék. A terjedelmesebb számításokat is a statistikai hivatal teljesíthetné. Mindez szükségessé teszi az igazságiigyministerium statistikai szolgálatainak újjászervezését (De nagyon is!) Az e tárgyban kidolgozandó tervezet megállapítása tárgyában : 1895. május hó 11-én az crsz statistikai hivatalban szakértekezlet tartatott meg, melyen Lányi Bertalan, dr. Lázár Elek és Katona Béla urak voltak kiküldve. Ennek folyományaként megengedte a minister, hogy az adatok az ezeket szolgáltató hatóságok által közvetlenül az orsz. statistikai hivatalhoz küldessenek és itt az igazságügyi igazgatás kívánalmai szerint feldolgoztassanak. A polgári peres és perenkivüli eljárásra vonatkozó adat gyűjtésénél a közvetlen adatszolgáltatás elve és a laprendszer (mely a bűnügyi statistikánál a bűnvádi perrendtartás küszöbön álló életbeléptetésével egyidejűleg fog alkalmazásba vétetni) ez idő szerint nem mutatkozik nagyobb mértékben megvalósíthatónak, tőleg azért, mert a polgári peres és perenkivüli jog reformjának folyamata még nem záródott le (megint egyike ama nagy mondásoknak, melyek szerfölött imponálnak, de ha aztán keressük azok értelmét, hát époly okosak vagyunk mint annak előtte.) A m. kir. közp. statistikai hivatalról szóló 1897 : XXXV. t.-c. kötelezi az érintett hivatalt adatgyűjtései eredményét statistikai évkönyvben nyilvánosságra bocsátani, mely évkönyv a ministeriumok működését, az igazgatásuk és felügyeletük alá tartozó ügyeket és közállapotokat ismertető jelentés kapcsán a ministerelnök által évenként, a költségvetés bemutatásával egyidejűleg az országgyűlés elé lesz terjesztve. Ezen évkönyv szerkesztésére az egyes ministeriumok kiküldötteiből vegyes bizottság alakítandó, mely a stat. hivatal igazg atójának vezetése alatt működik és tárgyalja az egyes ministeriumok előző évi működésének ismertetéseit, melyeket végleg az illető ministerium állapit meg. Ezen évkönyv első izben az 1898. évről fog szólni és az 1900 évi költségvetés bemutatása alkalmával fog az országgyűlés elé terjesztetni. A vegyes bizottság tehát csak 1899-ben fogja érdemleges működését megkezdeni, de 1898 novemb. 23-án már tényleg megvalósult. Az igazságügyministeriumot Tőry Gusztáv és Marschalkó János urak képviselték. Ez alkalommal a statistikai hivatal által szövegezett kérdések tárgyaltattak ; a megállapodások és észrevételek az egyes ministeriumokkal közöltettek, és ezen megállapodások nyomai lesznek majd az évkönyv általános irányelvei számára zsinór-mértékül elfogadva. Az igazságügyminister azonban fentartotta magának, hogy az ig. ministerium működéséről a szükséghez képest külön jelentéseket adhasson ki, és épugy fentartotta magának az egyes igazságügyi statistikai adatok önálló gyűjtését és feldolgozását. * * Habár még csak a kezdet kezdetén vagyunk, ugy mégis némi megelégedéssel tölt el az a tudat, hogy az eddigi stagnationak vége szakadt, hogy egy kicsit mozgunk. És ha a parlament és a szaksajtó megteszik a kötelességüket és éles bírálat tárgyává teszik a közzétett adatokat, ugy alaki, mint érdemleges szempontból, — akkor a kimutatások és jelentések is. évről-évre kielégítőbbek és tanulságosabbak lesznek mert a mostani mély niveaura sem sülyedt volna a statistika, ha lett volna valaki, a ki avval foglalkozott és a hiányokat és fogyatkozásokat számon kérte volna. Nagyobb bizalommal nézünk az első évkönyv elébe, mert annak szerkesztői most már tudják, hogy van valaki, a ki összeállításaikat és adataikat figyelemmel kiséri, ellenőrzi és netáni mulasztásaikat kíméletlenül napfényre hozza. Sőt reméljük, hogy példánk követőkre is fog találni és akkor ezen statistika csakugyan termékenyítőleg fog hatni az igazságszolgáltatás minden ágára. Adja isten ! Dr. Révai Lajos. Végrehajtás szükségtelenül és a végrehajtató költségén. Irta: KOVÁCS ISTVÁN, kir. táblai biró, Nyíregyháza. Egyik vidéki kir. tszék ítéletével az o—i 1,281. tkjben B. 5. t alatt bevezetett tulajdonjog előjegyzése igazoltnak s ebez képest a B. 6—11. tételek szerint attól feltételesen eszközölt tulajdonjogi bekeblezés feltétlennek mondatott ki. Ezt az első biró: rendelkezést a kir. Ítélőtábla és a kir. Curiai 2,017/97, illetve 5,476/07. p. sz. ítéleterkkel helybenhagyták, a kir. Ítélőtábla ítéletében foglalt azzal az értelmezéssel és kiegészítéssel, ahogy a felperesek egyúttal arra feljogosittattak, hogy az alperesek jogelőde által a tkvi hatóságnak az 1881. évi 6,296 tk. sz. végzésével, az orosi községi 1,281. sz. tkjkönyvbe 1,960/a h. r. számmal bejegyzett ingatlanra előjegyeztetett tulajdonjognak az 1877-ik évi május 18-tól számított rangsorozati elsőséggel, az alperesek nevére való bekebeleztetését, ennek az ítéletnek az alapján eszközöltessék)). Felperesek az ekként rendelkező jogerős Ítéletek alapján, ezt követő'eg, a per bíróságánál a.c érintett tulajdonjogi bekebelezés iránt végrehajtási kérelmet terjesztettek elő. melyet as elsőfokú bíróság 973/99. sz. a. végzése szerint elutasított az okból, hogy alperesek a bekeblezés tűrésére végrehajtásilag kötelezve nem lettek és hogy felperesnek az ítéletek alapján, az érintett tulajdonjogi bekeblezést, iüetve arra vonatkozó tulajdonjogi bejegyzéseket, a Il-ik ítéletben ki is mondott jogosultságoknál fogva, közvetlenül a tkönyvi hatóságnál kérhetik. Ezt a végzést a kir. Ítélőtábla 1,531/99. sz. a. végzésévelt megváltoztatta, olyképen, hogy a m. kir. Curiának 5,496/97. sz. ítélete alapján az orosi 1,281. számú telekjegyzőkönyvben B. 5. sorszám alatt I. Györgyné javára előjegyzett tulajdonjognak igazoláskép való bekebelezését és ennek következtében az ugyan abban a telekjegyzőkönyvben B. 6—11. sz. a. alatt I. Gusztáv, Margit, Sándor, Georgina, Klára, Vílma'és Rudolf javára feltételesen bekebeleztetett tulajdonjognak, mint feltétlennek kitüntetését végrehajtásképen elrendelte stb, egyszersmind a kérvényt beadó ügyvéd részére megbízói ellen dij és költség fejében a végrehajtási kérvényéit 10 frt 75 krt. a felfolyamodásért 7 frtot megállapított; mert a m. kir. Curia 5,476/97; számú ítéletével helybenhagyott első és másod birósági ítéletekben az orosi 1,281. számú telekjegyzőkönyvben B. 5. sorszám alatt előjegyzett tulajdonjog igazoltnak, az ugyanott B. 6—12. sorszám alatt feltételesen bekebelezett tulajdonjog pedig feltétlennek kimondatott és a kir. ítélőtáblának 2,017/97. sz. Ítéletében a felperesek feljogosittattak arra, «hogy ugy az előjegyzett tulajdonjognak bekebelezését,, valamint alperesek megjelölt tulajdonjoga korlátozásának törlését, illetve a feltételes tulajdonjognak feltétlenné való kitüntetését kérhessék és habár ezeknek tűrésére az alperesek végrehajtás terhével nem is köteleztettek és ebben a tekintetben a megjelölt ítéletekben végrehajtási záradék nem foglaltatik, minthogy az ítéletnek nélkülözhetetlen kellékét a végrehajtási záradék nem képezi és ennek hiánya a végrehajtás elrendelését nem akadályozza, ennélfogva a feljogosított felek nem zárhatók el attól, hogy a nyert feljogosítást végrehajtás utján érvényesíthessék)). A másodbirósági végzés nem tartalmaz indokolást arra, hogy a végrehajtási kérvény és felfolyamodás költsége csak az ügyvéd részére, megbízói ellenében állapíttatott meg. A kiemelt rendelkezésében és indokolásában szószerint közölt végzésben tehát, a kir. ítélőtábla annak a véleménynek ad kifejezést, hogy a végrehajtás elrendelése nélkül, a felhívott ítéletek szerint «feljogosított leiperesek, a nyert feljogosítást nem érvényesíthetnék)). Bár a végzés szószerinti végzésével azt akartam elérni, hogy ehhez a birói rendelkezéshez bővebb kommentárt ne kellessen fűzni, mert annak közlése eo ipso felkelti minden jogászban a megfelelő kommentálást és a rendelkezésnek megfelelő elbírálását, nem mulaszthatom el mégsem kifejezést adni annak a vélekedésemnek, hogy a kir. ítélőtábla kifejezéseire juttatott vélekedése nélkülözi a megfelelő alaposságot, mert elég csak röviden utalni a tkvi rendtartás 95. és következő ij-aira. valamint a tkönyvi bejegyzések alapjául szolgáló kellékeket tartalmazó rendelkezésekre, a melyekből könnyen kiolvasható, hogy a nyert ítéletek jogerőre emelkedésének igazolása mellett, azok alapján, a feljogosított felperesek közvetlenül a tkönyvi hatóságnál beadhatott kérvényi uton is érvényesíthették «a nyert feljogosítást)). Ennek felemlitésével felesleges talán azt is kiemelni, hogy adott esetben egyenesen ott is kellett azt érvényesíteni, avagy miért mondják ki ezt ítéleteikben a bíróságok és miért tette ezt 2,017/96 sz. a. ítéletében közvetlenül a most rendelkező kir. ítélőtábla is, hanem azért, hogy a per körülményeire tekintettel a végrehajtási költségekkel jogosan, valamint szükségszerűen nem terhelhető ellenfél a végrehajtás költségétől és a nem szükséges végrehajtások elrendelésével, annak foganatosítása iránti megkeresések teljesítésével járó munkától, az amúgy is túlterhelt bíróságok megkíméltessenek. Azt mondja közölt végzésében a kir. ítélőtábla. «hogy habár a végrehajtásnak tűrésére az alperesek végrehajtás terhével nem is köteleztettek és ebben a tekintetben a megjelöl*