A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 37. szám - Boycott

' N Tizennyolcadik évfolyam. 37. szam. Budapest, szeptember 10. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZICIZSÍGÜCY ÉRDEKEINEK lÉPTISELEIÉRS 1 MAGYAR ÍGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI K Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: «Boycott» Irta: Dr. B 1 e u e r Soma ügyvéd Budapest. — Polgári bíróságaink működése 1895—1898. Irta: dr. Révai Lajos ügyvéd Bpest. — Végrehajtás szükségtelenül és a végrehajtató költségén. Irta: Kovács István, kir. táblai biró, Nyíregyházán. — Joggyakorlat a házassági jogról szóló törvény 77. g-ának alkalmazásában. Irta : G ö I d n e r Károly, kir. tszéki biró, Brassó. — A közösség megszüntetésének kérdéséhez. Irta: Szép Gedeon, ügyvéd, S.-A.-Ujhely. — Ausztria és külföld. (A rokkantak és aggot, takra vonatkozó biztosítási reformeodificatio Németországban. Irta : dr. S z o k o 1 a y István ügyvéd, Bpest.) — Nyilt kérdések és feleletek. I Az örökösödési eljárás köréből. Irta : A 1 i q u i s.) — Sérelem. (Hogy értik a bírák a törvényt. Irta: Beregy.) — Irodalom. (Az arany bulla. Közjogi tanulmány. Irta: dr. Ferdinándy Géza. Ismerteti : dr Horváth János pestvidéki kir. alügyész.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-böl. «Boycott.» Irta: Dr. BLEUER SOMA bpesti ügyvéd. A budapesti ügyvédi kamara közgyűlésének többsége különös egy javaslatot fogadott el a minap. A javaslat, vagyis immár határozat, a mely most az igazságüjiyminister jóváhagyását várja, országos ügyvédi nyugdíjintézet alapítását tervezi és pedig akként, hogy az intézetbe a tagok kamaránként lépnek be, belőle kamaránként lépnek ki. A nyugdíjbiztosítás diját a kamarák szedik be tagjaiktól és fizetik e dijakat a fizetésre nem képes ügyvédek helyett is. Az eszme maga. mint emberbaráti javaslat a legrokonszenvesebb fogadtatásra talált és a budapesti ügyvédi kamarának választmányát is. közgyűlése többségét is annyira fascinálta a humánus törekvés iránt való rokonszenv, hogy a kamara titkára által kidolgozott javaslat intézkedéseinek monstruosus botlásait nem vette észre. E sorok irója nem osztotta a választmány rokonszenvét. Nem tartja az intézményt humanitáriusnak, mert alapját közönséges járadékbiztosítás képezi, a mi pedig nem emberbaráti cselekedet, hanem egy kereskedelmi ügylet és az ilyen ügyletek kötése és kikényszerítése a kamara feladatát nem képezheti. Ha a szóban forgó intézet helyett a kamara a tagdijakat felemelné, saját kiadásait leszállítaná és fokozott jövedelmét arra használná, hogy elaggott szegény ügyvédeket és ügyvédek szegény özvegyeit és árváit gyámohtaná, ugy törekvését nemcsak rokonszenvvel, de lelkesedéssel támogatnám én is. E helyett azonban olyan intézményt szándékozik a budapesti kamara teremteni, a mely 30 frt kötelező minimális befizetéssel munkaképtelenség esetére minden ügyvédnek biztosit 78 írttól 155 frtig terjedő járadékellátást, tehát csaknem akkora nyugdijat, a mennyit a harmadosztályú fegyintézeti szolgák nyugdíj-ellátása kiteszem — de még sem egészen annyit! E rendszabály félszegségének abban rejlik az oka, hogy a javaslat nagyon sok felé akar segíteni, ott is a hol nem kell, s biztosítja az alamizsnát boldognak, boldogtalannak, tekintet nélkül arra, hogy van e szükség az intézet jótékony adományára. Látni való tehát, hogy az igy szerkesztett nyugdíjintézet, sem gazdasági intézménynek nem életrevaló, sem mint jótékonysági intézet nem célszerű. Gazdasági intézménynek azért rossz, mert a kilátásba Lapunk mai szám helyezett járadék háromszorosa sem elégítheti ki a biztosítók igényeit, minélfogva a biztosítást az egyes tagok önként igénybe nem veszik, (s ezért volt szükség a kamarai kényszerre) ; jótékonysági intézménynek pedig azért nem válik be, mert pusztán olyan járadék biztosítást tartalmaz, a minőt hasonló feltételek mellett bármely életbiztosító társaság szívesen megköt. Az intézmény hibája az, hogy a kétféle szempontot durván és ügyetlenül egyesíteni törekszik. Azt reméli, hogy a tagok egy része nem fogja igénybe venni a harmadosztályú fegyház-őrök nyugdiját, s a feleslegből oly alapot lehet gyűjteni, a melyből a késő nemzedékek özvegyei és árvái már elegendő segélyt remélhetnek. . . . E soroknak azonban nem az a céljuk, hogy a kamara többsége által már elfogadott intézmény célszerűségét bírálja, hanem az. hogy a kamarát — ha későn is — az általa életbeléptetni határozott nyugdijbiztositó intézetnek jogi képtelenségére figyelmeztesse. A javasolt intézet arra való, hogy biztosítási ügyleteket és pedig járadékbiztosítást eszközöljön. Sem a kamarák által, sem magánosok által szervezet biztosító vállalat nem működhetik ebben az országban más képen mint a kereskedelmi törvény korlátai között. A keresk. törvény szerint a biztosítási ügylet, akár élet-, akár kárbiztositás céljából, akár elélésre, akár baleset esetére köttetik, akár tőke, akár járadék fizetésére irányul, feltétlenül kereskedelmi ügyletet képez (258. §. 4. pont). Az ilyen ügyletekkel foglalkozó személyek vagy társaságok, cégüket bejegyeztetni tartoznak. Itt már meg fog akadni a Nyugdíjintézet működése, mert valóban nem tudni miképen jegyezhető a kereskedelmi cégek közé az ügyvédi kamara. Csak a kereskedelmi törvényben szabályozott elvek szerint alakult kereskedelmi társaságokat szabad a társas cégek közé iktatni. (Igaz, hogy az amerikai biztosító társaságokkal kivétel esett, de az ügyvédi kamarákra bajos lesz a külföldi társaságok előnyére szolgáló intézkedéseket applicálni!) Azután köteles a bizlositó már a cégjegyzés alkalmával, legalább százezer forint biztosítási alapot kimutatni (itt ismét megakad a dolog). A javaslat szerkesztőit talán annak intuitiója vezette félre, hogy különféle kereskedelmi társaságok nyugdíj intézeti alapítványaira gondoltak (pl. a magyar államvasutak u. n. nyugdíjintézetére), a melyek jogilag nem önálló biztosító társaságok, hanem csak tisztviselők javára szolgáló alapítván yok, a mely alapítványokhoz való jogokat az intézetnek szerződésül szolgáló pragmatikája, vagy pedig (mint például a színészeknél) maga a szolgálati szerződés tartalmazza. Az ügyvédi kamara tagjai tekintetében ily pragmatikát a törvény nem tartalmaz, s ilyennek alkotására az 1884 : XXXIV. törvénycikk a kamarákat sem hatalmazta fel. A kereskedelmi törvény pedig a biztosítási ügyletet ugy szabályozza, hogy azt a biztosító és a biztosított kötik. A kamara tehát nem kötheti azt meg a maga tagjai helyett. A biztosítási ügylet érvényességéhez pedig írásbeli szerződés szükséges (468. §.), a mely rendszerint a biztosított ajánlatábó/, a biztosító kötvényéből áll. A biztosított ajánlatát a kamara nyilatkozata nem pótolja. E körülménynek perjogi fontosságára elég rámutatni. Törvény szerint a biztosítási ügyletet a biztosító bármikor felbonthatja. A kamarai nyugdíjintézet pedig arra a törvénynyel ellentétes elvre van alapítva, hogy a biztosítási szerződést csak a kamara bonthatja fel. a mely tételt, minthogy az a a 12 oldalra terjed-