A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 36. szám - Járásbirák és törvényszéki birák

í i i A JOG indoka nem volt, hogy őt bántalmazza, tekintve hogy az erős felindulás azon sértésekre sem vezethető vissza, melyek az ad. 10. n. sz. a. orvosi látlelet szerint vádlotton észleltettek, mert egyre ;zt ezekről vádlott maga sem tudja, hogy ki által okoztattak, másrészt nincs kizárva semmi által meg nem cáfolt, sőt a tanúvallomások által támogatott az a lehetőség, hogy vádlott ezen sci üléseket maga szerezte, mikor V. üldözése közben több izben elesett, ha pedig akkor szenvedte a jelzett sérüléseket mikor y. őt földhöz vágta, ugy még bizonyosabb, hogy az erős felindulás elfogadható okául ezen a V. Sándor által kifejtett jogos védelem folytán származott sérülésekre nem hivatkozhatik ; tekintve továbbá, hogy a vádlott által használt súlyos dorong az emberi élet kioltására alkalmas eszköz volt, mellyel a sértés vagy erő kifejtése mellett a megölt személynek fején ejtett sebre nézve a vádlottnak tudnia kellett, hogy azon eszközzel ily módon az emberi testnek ezen része elleni intézett sértés az élet tapasztalatai szerint az ekként sérelmezett halálát rendszerint vonja maga után; tekintve, hogy sértettnek halála, habár nem is nyomban, de mégis nagyon rövid idő múlva, a nélkül, hogy közben eszméletét visszanyerte volna bekövetkezett s végül, hogy ezen a körülményeknél fogva várhaló, a tettes által előrelátott és tényleg be is következett eredmény nem állt a vádlott szándékán kivül, hanem ellenkezőleg szándéka akarata éppen ezen eredmény létrehozására irányult: mindezek alapján a bkv. 360. §-ába ütköző s a 307. §. szerint minősülő bűncselekmény fönforgása önként illetvén a L. Sándor sérelmére elkövetett bűncselekményt, a btk. 379 §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének kellett minősíteni s vádlottat ebben bűnösnek kellett kimodani. Vádlottnak szeszes italok élvezetétől fölhevült állapota, a közte és V. Sándor között fönállott ellenséges viszony és vádbeli esetet megelőző torzsalkodások, melyekben a legénykedés nem csekély szerepet játszott, oly enyhítő körülményeknek mutatkoznak ugyan, melyek a büntetés mérvének megállapításánál a btkv. 92. §-ának alkalmazását s ehhez képest a büntetésnek a btkv. "279. §-ában előirt legkisebb mértékén alul leendő kiszabását kellőleg indokolják ugyan, de másrészt vádlottnak testi épség elleni bűncselekmény miatt rovott előélete, leginkább pedig az, hogy L. Sándor megölésére oka nem volt, ilyent felhozni nem is tudott s hogy a halálos ütést teljesen, ártatlan és mit sem sejtő emberre hirtelen és váratlanul, tehát orozva tette : oly súlyosító körülmények, melyek viszont az ítélet rendelkező részében az alább kifejtendök figyelembe vételével összbüntetésképp kiszabott fegyházbüntetésnek ott megállapított tartamát igazolják s a bűncselekmény súlyával helyes arányban levőnek mutatják. F. .Mihály és F. Sándor eskü alatt tett vallomásával s részben II. r. vádlott beismerésével igazolva van, hogy K. Károly és T. Ferenc vádlottak miután az alábbi L. Sándort leütötte, együtt a F. Mihály házába menekült V. Sándor után mentek és pedig K. a doronggal és egy nyitott késsel, T. pedig egy bottal és F. Mihályt a kapu kinyitására kényszeritvén I. r. vádlott követelte, hogy előle elmenekült és a szobába bezárkózott V. Sándort adja ki. Tekintve az előzményeket s tekintve K. Károlynak egész eljárását, fölfegyverkezett állapotát s F. Sándorhoz intézett azon szavait, hogy ha V. Sándort ki nem adja, akkor e helyett őt F. Sándort öli meg, kétségtelen hogy K. Károly, a megfutamodott V. Sándort boszujának rajta is leendő kitöltése végett üldözte s megöléssel fenyegette, mely fenyegetés hogy komoly volt s alkalmas arra, hogy V.-t alapos félelemben tartsa, igazolja nemcsak fenyegető magatartása és föllépése, de az is, hogy V. ismételten volt kénytelen vádlott elöl a szobába menekülni. Ezen bűncselekmény tehát a btkv. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás ismérvét magábm toglalván, .abban H. Károlyt valamint T. Ferencet is mint tettestársakat egyaránt bűnösöknek kellett kimondani és pedig az utóbbit azért, mert habár a saját beismerése szerint is tudta, hogy K. a V. Sándor üldözése és kézrekeritése végett ment F. Mihály udvarába, ezt oda, bottal fölfegyverkezve még is követte, s fegyveres szándékos jelenléte által I. r. vádlott támadásának nagyobb nyomatékot adott, sőt ez által bátorította. Enyhíti II. r. vádlottal szemben a beszámítást fiatal kora és büntetlen előélete, melyekre való figyelemmel lett büntetése az ítélet rendelkező részében megállapítva, míg I. r. vádlott ellen ezen cselekmény súlyának kellő mérlegelése mellett összbüntetés állapíttatott meg. K. Károly fegyházbüntetéséből az 1898. évi január 24-től a mai napig tartott vizsgálati fogsága által a btkv. 94. §-a alapján a kir. trvszék 3 hónapot kitöltöttnek vett, de a vizsgálati fogságot az ítélet jogerőre emelkedéséig a bűncselekmény súlyára s a kiszabott fegyházbüntetés tartamára való tekintettel továbbra fentartotta is stb. A győri kir. itelö tábla: (1898 augusztus 23-án 2,343/98. sz. a) következően itélt: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszéknek ítéletét akként helyesbiti, illetőleg egészíti ki, hogy a hivatalvesztés tartamát a btk. 57. §-a értelmében a fegyházbüntetés kiállásától rendeli számítani, hogy a pénzbüntetés átváltoztatásánál H. Károlyt érdeklőleg a btkv. 53. g-át T. Ferencet érdeklőleg pedig a khtv. 22. §-át fölhívja, hogy T. Ferenc a beszerzett anyakönyvi kivonat szerint 1880. évi május hó 11-én Salamon községben született nyárádi lakos, végül elrendeli, hogy H. Károly fegyházbüntetése a mai naptól lesz számítandó s abból az eddig ki állott vizsgálati fogság által (5) hónap veendő kitöltöttnek, egyebekben pedig a kir. törvényszéknek Ítéletét indokánál fogva helyben hagyja. Helyteleníti és mellőzi azonban a kir. itélő tábla a kir. törvényszéknek azt a kijelentését, hogy a btkv. 300. §. első, tlletve 280 e S bekezdésében körülírt, a beszámttást lényegesen enyh, ő .erős felinduláskor* a sértett fél részéről elkövetett bántalmazás lenne szükséges és kifejezést ád a kir. .telotabla ainnak, hogy « fenforgó esetben a btk. 281. § sem első, sem második pontja alkalmazást nem nyerhet és pedig azért, mert az erős felindulásra «taIában nem forgott fenn alapos ok, sertett részéről pedig vádlott éppen nem bántalmaztatott, stb. A m kir Curia (1898 december b-an 10,o04 sz. a.) következő Ítéletet hozott: A fenforgóhoz hasonló esetben, melyekben t i az összbüntetés bűntett és kihágás miatt szabandó ki, a BTK rendszere szerint a 98. § nem alkalmazható ; világos ez a törvény szavaiból is, ha figyelembe vétetik, hogy a 9/. §. alkalmazásának sincs helye, ha vétség és kihágás miatt szabatik összbüntetés ; a rendszer eredménye pedig az, hogy ha a vétséggel vagy a bűntettel kihágás forog fenn halmazatban, a vétségre illetve° a büntettél törvényileg megállapított szabadságvesztés büntetés nem emelhető fel, hanem az összbüntetés a vétségre, illetve a bűntettre megállapított büntetési kereten belül szabható ki. Jelen esetben pedig a 98. §. alkalmazását a 100. §. is kizárja, mert a megállapított bűntett büntetése a 279. §. szerint már magában is ló évig terjedő fegyház. Ezek folytán a K. Károly összbüntetésének megállapításánál a btk. 98. §-ának felhívása mellőztetik. Egyébként -azonban a királyi ítélőtábla ítéletének a most nevezett vádlottat illető része azzal a rendelkezéssel, hogy a fegyházbüntetés a mai alól kitett naptól számítandó s abból a vizsgálati fogság által nyolc hó veendő a BTK. 94. §-a szerint kiköltöttnek, a királyi törvényszék Ítéletében felhozott indokokból helybenhagyatik, kiemeltetvén, hogy emez indokokban helyesen fejeztetett ki az erős felindulás megállapításához szükséges feltétel. Ugyanis: nem arról szólnak a jelzett indokok, mintha az erős felindulás megállapításához a sértett fái részérői elkövetett bántalmazás lenne szükséges, hanem arról, hogy az erős felindulás a törvény értelmében fenforgónak abban az esetben vehető, ha külső okokból és pedig éppen a megölt személynek a tettessel szemben tanúsított jogtalan magatartása által keletkezett, stb. Az emberi élet ellen elkövetett bűntetteknél a vizsgálat tárgyát nemcsak az képezi, vájjon az ölési szándék a tettesnél fenforgott-e, hanem még az a lényeges körülmény is megvizsgálandó, vájjon a tettes által használt eszköz alkalmas volt-e a célba vett eredmény előidézésére ? mert a mennyiben a használt eszköz az emberi élet kioltására általában, vagy a fenforgó körülmények közt nem alkalmas, tigy még a cselekmény kísérletéről sem lehet szó. (A m. kir. Curia 1899. máj. 3J. 4,552. sz. a.i Az 1891: XIV. t.-c. az ipari és gyári alkalmazottak kényszerbiztositását hozván be, a munkások biztosítási járulékának (dijnakj fizetésére a munkaadót kötelezte olyképen. hogy a járulékok egyharmad részét sajátjából tartozik viselni, kétharmad részét pedig áthárítja a biztosítottakra, jogosítva lévén ezt a kétharmadot a munkások bérébői levonni. E szerint a segélypénztárral szemben egyedül a munkaadó van kötelezve és nem fizetés esetén a hátralék ő tőle hajtatik be. A munkaadó a levont összegekkel csak saját fizetéseit fedezi, azok reá nézve idegen pénzt nem képeznek s ha azokkal tulajdona gyanánt rendelkezik, sikkasztást (btkv. 355. §.) nem követ el. Ha a munkaadó a fizető munkásokat nem jelenti be, vagyis őket nem biztosítja, ez, a mennyiben a biztosítással való hitegetés által eszközölte ki a levonásba való beleegyezésüket, esetleg megállapíthatja a munkásokkal szemben elkövetett csalást 1 btkv 379 8 ) (A m kir Curia 1F99. jun. 28. 5,783. sz.) Semmis az eljárás, ha csak a végtárgyalási jegyző érti a vádlott és a tanuk nyelvét és tolmács nem alkalmaztatott. (A m. kir. Curia 1898. márc. 22. 97. évi 6,172. sz ) Ha sikkasztás miatt vád emeltetik és egyúttal polgári per van folyamatban, a büntető biró nem függeszti fel a bűnvádi eljárást a polgári per befejezéséig. (A m. kir. Curia 1898 okt. 26. 6,490. sz. a.) A m. kir. államvasuti hivatalnok nem közhivatalnok és a naur!r- allamvasuti üzletvezetőség nem hatóság. (A m. kir. Curia (1899. június 7. 5,366/99 sz. a.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. a anCídÖk: Gundrum Fülöp fia e. Priovác, broódi jbiróság, bej. aug. 30. felsz szept. 9. csb. Petrovics György, tmgg. dr. Schwarc A — í reismger Benjámin e. Kétegyháza, gyulai trvszék, bej. okt. 3. félsz. Tr-K,?-' ,te ,JÓZSef- tm£%- dr- Kohn Mór. - Fleischmann Ignác AnrW •haza> "oln<>ki trvszék, bej. okt. 12. félsz. nov. 6. csb. dr. Kemény trvszé - h5S- £• ^uberger Márk. _ Bródy József e. Galgóc, nyitrai Cvub ' £ 0kt:,2- felsz- n°v- 2. csb. Révery Ignác, tmgg. dr. Skarnicel. 30 elsz~n^0V/i Guer? e' Csik-Rur,aság, cs.-szeredai trvszék. bej. szept. Dánie 1 i r•• csfb-Jerzsat J^os, tmgg. dr. Részegh Lajos. - Beehr csbHorvát r'T' ^hertemPlomi trvszék, bej. okt 16. felsz. nov. 13. t Boest it G.eza'..tmK- dr- Ferch József. - Stühlbach M. és tsa GeTtgtérSTó^ Ferenc"' ^ °kt " ^ °OT- 2' csb" Pályázatok szent 10 J TT"^" ' A, györ-szt--mártoni jbiróságnál aljegyzői áll. ^^~^!^^^ áll. szept. U PUDAPRSTKI: