A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 36. szám - Járásbirák és törvényszéki birák

JOGESETEK TARA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 3(5. szamához. Köztörvényi ügyekben. Az, hogy a törvénytelen gyermek tartására az anya társadalmi állasára és a természetes apa vagyoni viszonyaira tekintettel, mely összeg a megfelelő, ténykérdést képez ugyan, de az a s. e. t. 197. §. rendelkezésénél fogva jogszabály megsértésekor felülvizsgálat tárgyává tehető, minthogy p;dig jogszabályt képez az, hogy a törvénytelen gyermek tartásdíja iránti perekben a tartásdíj összegének megállapításánál nemcsak az anya társadalmi állása, hanem a természetes apa vagyoni viszonya is irányadó, a felebbezesi bíróság azonban a tartásdíj összegének megállapításánál alperesnek mint természetes apának vagyoni viszonyait figyelembe nem vette és illetve ítéletét ezekre nem alapította, Ítelete tehát ez irányban nyilván jogszabályba ütközik. AzS.E. t. 1,328. §.(?) szerint a természetes apa ellenében a születéssel jaro köitségek csak akkor ítélhetők meg, ha csábítás esete forog fenn. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa (1898 okt. 7. í. G. 243. sz.) Cint a Demeter ügyvéd által képviselt C. Ilona mint kisk. C. Tibor term. és törv. gyámja felperesnek, dr. Wagner Albert | ügyvéd által képviselt F. Andron alperes ellen, törvénytelen gyér- 1 mek tartása és a jár. iránt az ó-radnai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott az 1,440 97 sz. Ítélettel befejezett, alperesnek felebbezése folytán pedig a besztercei kir. törvényszékáltál az 1898 március lS-án D. lOti. sz. a. hozott ítélettel elbírált i sommás perében következő Ítéletet hozott: A felebbezési bíróság ítélete a havi tartásdíj összegére és a felm -rült összes perköltségre vonatkozó részében feloldatik, és ugyanaz a biróságujabb tárgyalás tartására, a tényállásnak szabályszerű megállapítására és annak utána a perköltség viselésének kérdésére is kiterjedő uj itélei hozatalára utasittatik. Egyebekben azonban ugy felperes mint alperes felülvizsgá'ati kérelme elutasittatik. Indokok: Az, hogy a törvénytelen gyermek tartására az anya társadalmi állására és természetes apa vagyoni viszonyaira tekintettel, mely összeg a megfelelő, ténykérdést képez ugyan, de az a s. e. t. 197 §. rendelkezésénél fogva jogszabály megsértésekor felülvizsgálat tárgyává tehető, minthogy pedig jogszabályt képez az, hogy a törvénytelen gyermek tartásdija iránti perekben a tartásdíj összegének megállapításánál nemcsak az anya társadalmi állása, hanem a természetes apa vagyoni viszonya is irányadó, a felebbezési bíróság azonban a tartásdíj összegének megállapításánál alperesnek mint természetes apának vagyoni viszonyait figyelembe nem vette és illetve Ítéletét ezekre nem alapította, Ítélete tehát ez irányban nyilván jogszabályba ütközik, mihez képest arra is tekintettel, hogy a perköltség iránt a végitéletben lesz megfelelő intézkedés teendő, a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. T. 20-5-. §. alapján a jelzett két irányban feloldani s ugyanazt a bíróságot további eljárás és uj Ítélet hozatalára utasítani kellett. Egyebekben azonban ugy felperesnek, mint alperesnek a S. E. T. 185. §-nak a) és c) pontjára alapitott felülvizsgálati kérelmét mint alaptalant el kellett utasítani. Mert a felebbezési bíróság ítéletében nem állapitattak meg olyan tények, a melyekből következtetni lehetne, hogy alperes felperest csábítás utján birta volna a közösülésre, már pedig a S. E. T. 1,328. §. (?) szerint a természetes apa ellenében a születéssel járó költségek csak akkor ítélhetők meg, ha csábítás esete forog fenn. Mert továbbá a mennyiben felperes ügyvédével együtt azt panaszolja, hogy a felebbezési eljárásban ügyvéde részére a költség nem megfelelően állapíttatott meg, e panasz azért nem vehető figyelembe, mivel az, hogy a felebbezési bíróság a felebbezési eljárásban felmerült költség és munkadíj fejében mit talált megállapitandónak, mint ténykérdés keretébe tartozó, a felülvizsgálat elől el van vonva, és mert alperes panaszát illetően megjegyezve azt, hogy a bíróság a S. E. T. 96. §. első bekezdésénél fogva az abban említett esetben esküre magát a bizonyító felet is bocsáthatja, alperes az elsöbiróság Ítélete elleni felebbezésben az ügynek kifejezetten szóbeli tárgyalás mellőzésével, nyilvános előadás uiján való elintézését kérte, miből nyilvánvaló, hogy ő az ügyet az el.sőbirósági iratok alapján további bizonyítás nélkül elbirálhatónak tekintette, a miatt tehát, hogy a bizonyítási eljárás nem folytattatott sikeresen, panaszt nem emelhet. Budapest, 1899. szeptember hó 3. Személyes keresetek elbírálására budapesti lakos ellenében bármely budapesti járásbíróság illetékes A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint felébb, bíróság (1899 április 10. E. 76. sz. a.) A m. kir. törvényszék az elsöbiróság végzését megváltoztatja, az alperes pergátló kifogását elveti, az elsöbiróság illetékességét megállapítja. Az alperesek pergátló kifogásukat arra támasztják, hogy nem a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság kerületében laknak, a rájuk nézve személyes kereset elbírálására tehát az eljáró kir. járásbíróságot nem tartják illetékesnek. Minthogy azonban a perrendtartás 30. §-a ugy szól, hogy személyes kereseteknél rendszerint az alperesnek rendes lakhelye állapítja meg a bíróság illetékességét; minthogy «lakhely» elnevezésen az egész helységet, községet kell érteni, és nem a közigazgatás szempontjából kerületekre osztott község egyes részét ; minthogy tehát a 30. §. rendelkezése nincs korlátozva azzal, hogy a főváros, vagy kiterjedése és népessége több egyforma rargu bíróság működését telte szükségessé ; minthogy az alperesek rendes lakóhelye Budapesten van, és azért rájuk nézve személyes keresetek elintézésére bármelyik budapesti kir. járásbíróság egyaránt illetékes; annálfogva az elsöbiróság megszüntető végzésének megváltoztatásával, és az alperesek pergátló kifogásának elvetésével az elsöbiróság illetékességét meg kellelt állapítani. A mennyiben a lefoglalt ingóságok az 1881. évi LX t.-c. 75. g-a értelmében zár alá vétetnek és zárgondnoki kezelés alá adatnak, a zárlattal kapcsolatos ügyekben és a zárgondnoki számadás felett is a végrehajtást foganatosító bircság illetékes ugyan határozni, midőii azonban a lefoglalt ingóságok más bíróság területére át ^állíttattak és ott más hitelező javára újból lefoglaltattak és el is árvereztettek. ily esetben a később eljáró bíróság tekintendő a végrehajtást foganatosító bíróságnak, még a végrehajtási tömegre vonatkozó zárgondnoki számadás elintézésére is. A m. kir. Curia (1899. június 7-én 2,769. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely a G. Emil és Sch. Henrik végrehajtatóknak K. Lajos végrehajtást szenvedő elleni ügyében a zárgondnoki számadás elintézése kérdésében a perlasii kir. járásbíróság és a nagybecskereki kir. járásbíróság között felmerült következő határozatot hozott: Jelen ügyben a D. Miksa zárgondnok által beadott zárgondnoki számadás elintézésére a periaszi kir. járásbíróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: A mennyiben a lefoglalt ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 75. §-a értelmében zárlat alá vétetnek és zárgondnoki kezelés alá adatnak, a zárlattal kapcsolatos ügyekben és a zárgondnoki számadás felett is a végrehajtást foganatosító bíróság ugyan illetékes határozni: jelen esetben azonban jóllehet D. Miksa a nagybecskereki kir. járásbíróság által foganatosított végrehajtás alkalmával zárlat alá vett ingóságokra nézve neveztetett ki zárgondnokká, számadása felett mégsem a nagybecskereki kir. járásbíróság van hivatva eljárni, mert a lefoglalt ingóságok átszállittattak a periaszi kir. járásbíróság területére és a periaszi kir. járásbíróság által Sch. Henrik végrehajtató javára ottan szintén lefoglaltattak és el is árvereztettek; miután pedig ezek szerint a nagybecskereki kir. járásbíróság által végrehajtási zárlat alá vett ingókra ujabban a periaszi kir. járásbíróság tekintendő a végrehajtást foganatosító bíróságnak, ugyan ehhez a bírósághoz D. Miksa számadását be is adta, az a periaszi kir. járásbíróság által tárgyaltatott is, az összefüggésénél fogva most már a végrehajtási tömegre vonatkozó zárgondnoki számadás elintézésére is a nevezett kir. járásbíróság van hivatva. Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a szerződő fél. ki a szerződés teljesithetését jogtalan cselekmény vagy mulasztás által lehetetlenné teszi, ellenfelének kártérítéssel tartozik. , Feltétlenül marasztalóitélet következtében, ha a marasztalt fél a végrehajtást be nem várva, a teljesítést önként eszközli s a marasztaló ítélet később megváltoztattatik, visszakövetelési joga rendszerint fenmarad és csak a visszvégrehajtási jog nem érvényesíthető, ha a teljesítés nem az 1881. t.-c. 40. §. utolsó előtti bekezdésében szabályozott módon eszközöltetik. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. máj. 8. 81. sz. a.) Az 1893. XVIII. t.-c. 214. §. értelmében a sommás ügyekben hozott felfolyamodásokra nézve, a mennyiben a most idézett törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz az 1881. LIX. t. cikknek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók ; az 1881. LIX. t.-c, 59. §. 1. bekezdése és 4. pontja értelmében pedig a másodbirósagnak a birói illetékesség kérdésében hozott végzése ellen a további felfolyamodás csak ugy engedtetik meg, ha