A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 36. szám - Előkészületek a bűnvádi eljárás életbeléptetéséhez

256 A JOG szabja meg. hogy a telekkönyvekre nézve minő vezéreszmék és irányelvek legyenek az irányadók. Ebből a lehető rövid vázolatból is evidens lesz, hogy a különböző államok telekkönyvi intézményei, ugy az alaki, mint az anyagi jogot illetőleg, egymástól lényeges eltérést mutathatnak és tényleg mutatnak is, azon egyszerű okból, mert ugy az irányítás, mint a kivitel körül az egyes államok­ban más és más szabályok és elvek nyernek alkalmazást. A szabályozás súlypontja az alapelvek fontosságánál fogva az anyagi telekkönyvi jogra esik, bár tagadhatatlan hogy, egy praecis alaki telekkönyvi jog az intézmény jelentőségét, célja elérését, tekintélyesen növeli, emeli. Az anyagi telekkönyvi jog egyik oszlopos elve : a bejegy­zési elv, mely feltételezi, hogy minden magánjellegű ingatlan vagyon, területi nagysága szerint mint egész tekintve, külön telekkönyvezve legyen, és hogy az arra vonatkozólag keletke zett összes dologi jogok alapítása, változása és megszűnése hitelesen bejegyeztessék. A bejegyzési elv mellett az anyagi telekkönyvi jognak még két legcardinalisabb elve: a nyilvánosság és a közhiteles­ség elve. A nyilvánosság elve abban áll, hogy a telekkönyv és annak segédeszközei, névszerint: a telekkönyvi igtatókönyv és az irat­tár, a meghatárzott időben, minden oly önjogu személy által, a ki magát érdekeltnek tartja, megtekinthetők; és éppen ezen elvnek okszerű folyománya aztán, hogy senki sem védekezhetik azzal, hogy a telekkönyvi állást nem ismerte, mert azt bete­kintenie feltétlenül jogában állott. A közhitelességi elv köztekintélylyel védi a telekkönyvbe eszközölt minden bejegyzés való voltát, és ebből kifolyólag mindenki köteles a telekkönyvi bejegyzést valónak tartani és tartalmát helyesnek elismerni; feltéve természetesen, hogy nincs tudomása az ellenkezőről, mely tudomását roszhiszemüleg felhasználnia nem szabad. Ezen két alapelv annyira integráns része, alkateleme, lényege magának a telekkönyvi jogintézménynek, hogy ezek nélkül telekkönyvi jogot, jogintézményt modern értelemben képzelni sem lehet; és éppen ebből magyarázható meg azon tény, hogy valamennyi művelt állam telekkönyvi intézménye, kivétel és eltérés nélkül, a nyilvánosság és közhitelesség alap­elvein nyugszik. Oka ennek pedig, a mily természetes, ép oly észszerű is; nevezetesen : dologra vonatkozó jogot, dologi jogot, átadás és átvétel által szerzünk meg; a dologi jog átadást és átvételt tételez fel, mert csak átadás és átvétel által jut a dolog kor­látlan rendelkezésünk alá. teljes hatalmunkba. Az átadás és átvétel könnyen eszközölhető ingó dolognál, mert itt a kézről-kézre való átadás és átvétel semmi nehézséggel sem jár; eladás ese­tén maga az átadás és átvétel ténye a lényeg, ugy szintén a zálogjog meg van szerezve, ha a dolgot, mint zálogot, átveszszük. Ingatlan dolgoknál azonban a kézről-kézre való átadás és át­vétel lehetetlen lévén, ezt oly képen kell pótolni, hogy a cél minél teljesebben el éressek. Ez tette szükségessé magát a telekkönyvi jogintézményt, hogy abból mindenki és teljes hite­lüleg megtudhassa, hogy egy meghatározott ingatlan kit illet, mily jogokkal és kötelezettségekkel és hogy arra nézve mily változások történtek. Mig tehát az ingó dolgoknál azok szer­zése, a jogok változása és megszűnése az átadás által legott testi alakot ölt, addig ingatlan dolgokon való dologi jog meg­alapítása, átruházása, változása és megszűnése a telekkönyvi bejegyzés által jelképileg nyer külső kifejezést; úgyde ennek csak ugy lehet fontossága és gyakorlati jelentősége, ha az nyilvá­nos, mindenkinek hozzáférhető és ha teljes hitelességgel bir tehát a valót teljes bizonyerővel tünteti fel. A telekkönyvi jogintézmény kiszámíthatatlan hordereje annyira kétségen felüli, hogy az minden művelt államban, jog­államban nemcsak be van hozva, hanem a kormány és a törvényhozás különös gondoskodásának tárgyát is képezi. Kép­zelni sem lehet művelt, előrehaladott és gazdag államot telek­könyvi jogintézmény nélkül, mely nagy fontosságú feladatot tölt be az ingatlan vagyonok minél kiterjedtebb és pontos nyilvántartása által. Ezen nyilvántartás mai nap már annyira hozzánőtt magához a forgalmi élethez, és a vagyonjognak annyira nélkülözhetetlen segédeszközévé lett, hogy arról lemondani ugyanannyit jelen­tene, mint rendezett állapotok helyett zavart és rendetlenséget szándékosan idézni elő az állam magántermészetű vagyoni viszonyaiban, a minek természetesen elmaradhatatlanok volná­nak a következményei az állami élet minden terén. Miután ekként az álladalmi élet vagyonjogilag nyugalmas és rendes lefolyása és a vagyonjogi viszonyok szerencsés lebo­nyolítása immár elválaszthatatlanok a telekkönyvi jogintézmény­tői - a forgalom fejlődésével és a jog. elet haladásával mely a körfutá sSbálya. szerint a legmagasabb pontig fo y ónos, a teTeSy^ jogtatésinénynek is párhuzamosan lépest ke l tar­teieKKonyvi j g ,_jnia fejlődnie kell, hogy a forgalom és ^^^^^^ kíbŐVÜlt ^ fejkttebb ^'"^A forfafomés jogi élet ezen természetes és rendes fej­lődése haladása, bővülése és megsokszorosodasa parancsololag int és'figyelmeztet, hogy a telekkönyvi jogintézmény sem marad­hat meg mindig a régi állásponton a regi iskola elvei és sza­bályai mellett, hanem azokat tökéletesítenie kell haladnia kell a korral át kell vennie és gyakorlatba alkalmaznia az uj iskola haladottabb felfogását, elveit és szabálya t, es mind­ezeket a legpraecisebb szabványokba kell foglalnia a végből, hogy a forgalom és jogi élet egyensúlya meg ne ravartassék. Ezen követelmény különösen a hazai viszonyokra nézve terhes feladatot képez, mert a telekkönyvi intézménynek a modern értelemben történt behozatala óta az ingatlan forga­lom úgyszólván újonnan született meg és annyira fejlődött, hogy a régi állapot a mostanihoz képest csak jogtörténeti jelentőségű. ,11.1. Ennek a nagymérvű, igazán rohamos es az álladalmi élet megerősödésére rendkívül kedvezően hatott ingatlanforga­lomnak legfőbb biztositéka a nyilvánosság és közhitelesség két nagy elve, mert ezek adják meg a telekkönyvi biztos tájékoztatást. Minél inkább át vagyunk hatva ezen két nagy fontosságú telekkönyvi elv horderejétől, szóval minél mélyrehatóbb hord­erőt fogunk a nyilvánosság és közhitelesség két elvének tulaj­donítani a gyakorlati életben : annál nagyobb elvi eltérést fogunk tapasztalni a jogintézmény többi alapelvei körül. Szóval az alapelvek körül vitás kérdések merülnek fel, melyek végeredményükben a nyilvánosság és közhitelesség alapelveire vezethetők vissza annyiban, a mennyiben azokkal szoros összefüggésben, kapcsolatban állanak. Ezen vitás alapelvek néhányával óhajtok a következők­ben a t. szerkesztőség szives vendégszeretetéből lehető rövid­séggel foglalkozni. Teszem ezt főleg azért, mert a vitás kérdések minél több oldalról való megvilágitása hazánkban egyszer sem volt oly actualis és szükséges, mint most, midőn a magyar általános polgári törvénykönyv alkotása oly lélekemelő és örömet keltő haladást tanusit és midőn ebből kifolyólag minden hazai jogász­ember a legnagyobb elismeréssel kell, hogy adózzék a nagy és nehéz munkát végző szerkesztő-bizottság tudós tagjainak. (Folytatása következik.) Előkészületek a bűnvádi eljárás életbe­léptetéséhez. Irta : NAGY ZOLTÁN tecsöi kir. járásb. albiró. E lapok legközelebbi számában is élesen meg volt vilá­gítva, hogy a bűnvádi eljárás életbeléptetéséhez mindenekelőtt pénzre van szüksége az igazságügyi kormánynak, melylyel meg­felelő erőket alkalmaztasson a végből, hogy a jövő év január l én életbeléptetendő bűnvádi eljárás sikerének első s elenged­hetetlen alapfelvétele a jelenlegi hátralék megszüntetése s a teljes currencia elérhető legyen. Ha jól emlékszem 100 ezer forintban volt a cikk irója által praeliminálva e szükséges összeg. Arról nincs s nem is lehet tudomásom, vájjon az igazság­ügyi- kormány megtette-e s mily eredménynyel a kivánt lépé­seket, hogy ezen 100 ezer forint a jövő évi igazságügyi bud­get terhére igénybe vétessék : azt sem tudhatom, vájjon kápott-e az igazságügyi kormány felhatalmazást ily összegű póthitel fel­használására : de az igazságügyminister urnák a kir. ítélőtáb­lák elnökei által az összes bíróságok tudomására hozott leg­utóbb kelt rendeletéből, mely az előkészületeket tárgyazza s sorolja fel az életbe léptetendő bűnvádi eljárás sikere érdeké­ben, arra a szomorú s közvetlen megbizonyosodásra kell jut­nom, hogy az igazságügyi kormány pénz nélkül, vagy mond­juk minél kevesebb pénzzel, a jelenlegi birói status szaporí­tása nélkül akarja a reformot előkészíteni. Meg is történtek ily irányban az intézkedések, ezen intézkedések alkalmából óhajtanék egy pár észrevételt kockáztatni meg s kapcsolatban ezzel csak nagy vonásokban is rámutatni arra az áldatlan, önérzetet tipró, ambíciót lenyűgöző már-már tűrhetetlen hely­zetre, melylyel a magyar birói kar minden védelem, segély, támogatás nélkül senyved. A keserűség, a méltatlankodás köz­vetlenségével s ezen érzések keresetlen egyszerűségével, mely Trl a ,va °umegdöbbentő igazságában előtárható, kellene szól­nom, de lehajtom fejemet, le, le egész a porig, meg akarván eiozni így a megaláztatást, rrely osztályrészem lenne, mikor

Next

/
Thumbnails
Contents