A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 3. szám - Eljárás a házassági válóperekben - Az erkölcstelen ügyletekről

18 A JOG így mindjárt a «hitbér» fog ilommeghatározásábnn hiányzik annak constituálása ebben a meghatározásban: «Hitbér: a nőnek az a jutalma, a melyet neki a férj, vagy érette más, a házasság megszűnése idejére szerződésileg határo/»,—hogy miért jutalmazza m.;g a férj a nőt a házasság megszűnése esetén ? Hisz ha annak nem ad a hitbér definitiója kifejezést, a mit már a «hit»-bér szó is magában foglal, hogy a hitbér a nőnek «a házastársi kötelességek és a házassági hűség megtartásáért a férj által vagy érette más által a házasság megszűnése idejére szerződésileg kikötött jutalma». — abban az esetben a hitbér fogalommeghatározása alig különböznék a férjnek a házasság megszűnte esetére a nő részére kikötött egyéb ajándékozásától (ha t. i. a házasság nem a férj halála által szűrik meg) s akkor elveszti egyrészt azt a jellegét, a melyet tulajdonképen a magyar nemzeti felfogás annak ősidőktől fogva adott, másrészt jogilag is belezavarható, akár a kötelmek megkötése, akár a házassági jog szerződéses vagy egyéb, de nem ehhez hasonló viszonyainak valamelyikébe. Az a kérdés tehát, 1. Kivánja-e a tervezet a hitbérnek mint ilyennek jelentőségét fentartani, vagy 2. azt mint minden tekintetben elavult fogalmat kiküszöbölni? 1. Ha igen, akkor, ha ezt az elnevezést «hitbér» továbbra is fenn akarja tartani, nem hagyható ki szerintem az annak togalommeghatározásában. hogy ugy szóljak a szerződések egyikének genusát megállapítható az a fogalom, a mely az intézmény minőségének és nevének jellegét megadja s ezzel elkülöníti az egyéb a házasság tartama alatt kötött ajándékozási szerződésektől, s a mint egyik főjellege a definitiónak az idő meghatározás, vagyis a házasság megszűnése, épp olyan j másik characteristicus annak megállapítása, a miért ennek az időnek a bekövetkeztével a férj a nőnek a jutalmat adja, t. i. a házastársi kötelességek és hűség megtartása. Ha ez a két definitív jelző nincs a hitbér definitiójában, szerintem az a fogalommeghatározás jelenthet bárminemii obligatiót vagy donatiót a férjre nézve a feleségével szemben, de nein jelenthet hitbért abban az értelemben, a miben azt a magyar jog és társadalmi szokás eddigelé elfogadta. Ha már most ez a felfogás elfogadható, akkor meg ismét meg kell toldani az előadó által felállított azokat az eseteket, a melyek bekövetkeztével a nő elveszti hitbérét. E/t az előadó 3 esetben állította fel a nővel szemben : 1) ha a házasság az ő hibája miatt felbontatott; 2) ha férjének megöletésében vagy ennek megkísérlésében bűnös vagy részes ; 3) ha házasságtörést követett el. Szerintem a fenti definitió elfogadása esetén vagy tán a nélkül is a negyedik eset az lenne: 4) ha a nő házastársi kötelességeit és a házassági hűséget egyébként súlyosan megszegte, megsértette. Hogy a most jelzett eset, illetve a negyedik pont alá sorozható esetekben a hitbér elvesztése indokolt, azt annak a fenti értelemben elfogadott fogalommeghatározása már maga mutatja, s a kötelmeknek általános definitiójánál elfogadott az a jogi elv is kötelezővé teszi, hogy a ki nem teljesiti egyrészt a kötelmet, az másrészt nem kívánhat teljesítés a maga részére ; már pedig a hitbér a házassági hűség és házastársi kötelmek megtartásáért adatván, annak megszegése, illetve nem teljesítése jogot ád a másik fél részéről a hitbéri szerződés (mondjuk egyoldalú) felbontására. Hogy melyek volnának azok az esetek, a melyek az általam javasolt 4-ik pont alá volnának sorozhatok, azokat tételenként felsorolni nem lehet, hanem minden egyes conciét esetben a biró állapítaná meg, forognak-e fenn oly súlyos megsértései a házastársi kötelmeknek vagy megszegései a házassági hűségnek, a melyeknek akár egyike, akár a másika a javasolt 4-ik pont egyik esetét megállapítja. 2) Ha a tervezet szerkesztői a hitbérnek fenti fogalommeghatározását nem tartanák elfogadhatónak, dacára annak hogy ez nem ana van alapítva, a mire azt már Werbőcy alapította, hogy t. i. a hitbér az a jutalom, a mely «uxori propter eius deflorationen et concubitum de bonis mariti daturn, s egyszerűen a házasság megszűnése esetére kikötött jutalomnak kívánják azt tekinteni, ugy az egész hitbérintézmény sutba teendő, miután a régi fogalom meghatározás elavult, az uj pedig nem állapítja rreg a <rhitbér» characterist'cus fogai mát. hanem egy egyszerű ajándékozási szerződést foglal magában, a mire pedig külön fejezetet szánni, a törvénykönyv különben is óriás terjedelmét tekintve is, felesleges volna. Eljárás a házassági válóperekt en. Irta: AVARFY FERENCZ ügyvéd, Arad. A «J o g» m. é. december 25-iki számában Tóth Gáspár collega ur foglalkozik részletesen a válóperekben folytatott tárgyalásokról, azok különféleségéről, és végre óhajtását fejezi ki az iránt, hogy a tárgyalás vezetése, a jegyzőkönyve c felvételének egyöntetűsége tárgyában a kir. Curia által meghatározott tormák, az igazságügyi kormányzat részéről átvéve, követés végett valamennyi hazai bíróságokkal megfelelő módon közöltessenek. Ezzel ugyan bizonyos részben egy előlépés lenne téve a válóperek helyes és célirányos tárgyalása tekintetében, ámde segítve nem a tájékozatlanságon és nehézségeken általán véve, mivel mi ügyvédék a válóperek vitelénél találkozunk. A legnagyobb figyelemmel folyamatba tett valóper végeredményét ez idő szerint belátni nem lehet, ama rendszertelenség miatt, melylyel ezen perek vitelében a birói praxis alapján találkozunk. Midőn a házassági törvény életbe lépett, az ügyvéd meg a biró egyaránt fürkészte, hogyan tegyen folyamatba egy ilyen pert ? és miként vezetheti végig, hogy a kir. Curia szigorú kritikáját megállja? Sajnos ez az állapot még mindig tart, mert ezen pereket illetőleg su) generis megillető eljárási szabályok nincsenek. A házassági törvény életbeléptekor az igazságügyi kormányzattal minden kommentár nélkül a bíróságokhoz egyik kartársunk által szerkesztett tájékoztató kézikönyve beküldetett a hiány pótlása végett. De mennyiben pótolja ez a hiányt? ki'ünik ez a cikkíró ur közleményéből, midőn az elintézés főbb vonalában a tárgyalási jegyzőkönyv vezetésében a biróságok különféle felfogása és szokásaival találkozunk. Mindez végeredményében az ügyek rovására, idővesztésre és a felek hiábavaló költekezésére vezet, nem csekély bosszantására az ügyvédnek, a kinek elsősorban kell hallani a felek panaszát s nem ritkán méltatlan szemrehányásaikat. Ilyen obstruktiós világban aligha lehet remélni, hogy ezeken a bajokon egyhamar segítve lesz, mig ezek a dissidens állapotok meg nem szűnnek. Ámde végtére is ezen a türheilen állapoton segíteni kell. a mint azt megtette annak idején a váltópereknél az igazságügyi kormányzat, megtehetné ideiglenes felhatalmazás alapján a válópereknél is. hogy az eljárási szabályokat meghatározza. A családi életben felmeiült bajok orvoslásáról van itt szó, mely szoros kapcsolatban van a társadalom erkölcsi életével. A vagyonjogi igények szóbeli uton tárgyalását heh esnek tartom, sőt egyéb, a házassági kötelék keretébe vágó kérdések ig énylik azok együttes tárgyalását és elintézését, melyeket rövidleges sommás szóbeli eljárással a biró tisztába hozhat. A tárgyalás vezetése, a bizonyítékok alkalmazása általán közelebbi meghatározást igényel. A tényállás tsziába hozatalánál a házasfelek részéről néha — szándék nélkül — meggondolatlanul egy elejtett szó elégséges, hogy az egész tárgyalás menetét megzavarja, az ügyet kimenetelében kétségessé tegye. Az egész eljárás a biró belátására lévén hagyva, egészbén tőle függ, miként csinálja azt. Az ügyvéd a tárgyalásnál is megjelen tulajdonképen nem azért, hogy beszéljen, hanem hogy hallgasson; de miként is szólhatna az ügy menetéhez midőn az tisztán a biró belátásától függ ? Subsummálni lehet egy régi practicus törvényszéki biró felül, hogy helyesen vezeti a tárgyalást és ügymenetet, de megtörténik, hogy kezdő biró, vagy' albiró vezeti azt. A házassági törvény megalkottatott ugyan, de az említeti hiányok miatt a válóperek elintézésében nagyobb nehézségekkel találkozunk általán véve mint azelőtt, miről egyébiránt e jog körébe vágó számtalan döntvények eléggé tanúskodhatnak. Részemről nem tartom helyesnek azon elvet, hogy a válás kérdésének elintézése minden tekintetben megnehe zitve legyen, mert a statistika bizonyíthatja, hogy ez előtt oly válóperek, melyek vallási elveiknél fogva gyors és rövid menetüek voltak, sokkalta ritkább esetben vétettek a felek által igénybe. A válópereket illetőleg a törvény szelleménék megfelelő eljárási szabályokat kérünk. Az erkölcstelen ügyletekről. Irta: Dr ALMÁSI ANTAL Berlin. (Befejező közlemény.) Az általános tétel fogalmazásánál bátran követhetjük tehát a nemet törvény elastikus szövegezését, ámbár akad tán egyket magyar biró, kinek kezébe nem tehetjük is oly feltétlen