A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 35. szám - Az 1893 : XVIII. t.-c. 117. §-a

A JOG 139 Minthogy pedig az. üzl. szab. 53. §-ának 8. tétele a felelősség megállapításához feltételként nem kívánja meg a fuvarozás meg&kezdését és az üzl. szab. 53. §. 8. tétele értelmében, ha a biztonsági szabályok a feladásnál figyelmen kívül hagyatnak, az egész küldemény darab után bruttó kilogrammonként 6 o. é. frtnyi dijpótlék fizetendő: azért alperes, miután beismeri, hogy a 3 láda súlya összesen 184 kgrt tett ki, a kereseti összeg megfizetésére Ítélendő. Alperes azzal szemben utal arra, hogy M. János utmestert nem utasította arra, hogy a ládákat Barca—Rozsnyón adja fel a vasútra, hanem egyenesen arra utasította, hogy azokat a legközelebbi gyúlékony tárgyakat szállító vonattal küldje el azok robbanó minőségének declarálása mellett, hogy a felvevő K. Andor a ládákat a fuvarostól aug. 1-én átvéve, a fuvarlevelet csak aug. -i-én állította ki és a feljelentést a főszolgabíróhoz csakis aug. 7-én tette meg, holott azt azonnal kellett volna megtennie, mert kötelessége lett volna a ládákat azonnal megvizsgálnia, azok felvételét megtagadnia és a fuvarost utasítani, hogy azokat Brassóba szállítsa, de K. András ezzel szemben a ládákat P. Nicolaetól fuvarozás végett átvette dacára annak, hogy a fuvaros közölte volt vele, miszerint azok robbanó anyagot (/matériái despart piatre»") tartalmaznak, a fuvarlevélbe önhatalmúlag irt be előbb <kézmüt> azután «szerszámot» és ugy látszik, hogy csak a fuvarlevél kiállítása után tudta meg, hogy hibázott és hogy a ládákat átvennie nem kellett, minthogy Barca-Rozsnyón robbanó anyagok fel nem vehetek. Azon körülmény igazolására, hogy P. Nicolae a ládák átadása alkalmával közölte, hogy azokban kőrepesztő anyag van, hivatkozik alperes P. Nicolae vallomására; arra nézve, hogy a ládák az 1881. január 3-án 56,262/80. sz. a. kelt közmunka és közlekedésügyi ministeri rendeletben a «Halozylin» szállítására előirt szabályoknak meg'elelöleg voltak csomagolva és a tartalmat jelző piros cédulákkal ellátva, hivatkozik M. János és P. Nicolae tanuk vallomására és kéri a vonatkozó ministeri rendeletek beszerzését és az aradi <Halozylin> gyár tulajdonosának D. Józsefnek tanuként leendő kihallgattatását és tiltakozik az ellen, hogy a közigazgatásilag keresztül vitt bizonyítási eljárás a jelen per eldöntésénél figyelembe vétessék, mert ezen eljárás rendén alperes, menlőtanui kihallgatásának mellőzésével hozatott határozat; tiltakozik végű! az ellen, hogy K. András mint alperes meghatalmazottja állította volna ki a fuvarlevelet, mert alperestől megbízást a fuvarlevél kiállítására soha sem kapott és azt éppen hamisította meg, mely okból K. mint érdekelt, hibás fél, tanuként sem hallgatható ki. A per rendén kihallgatott tanuk közül K András vallomása szerint P. Nicolae fuvaros vele nem közölte, hogy a hozott ládákban miféle szerszámok vannak; ellenben P. Nicolae vallomása szerint tanú az állomásfőnöknek kifejezetten megmondotta, hogy a ládában kőrobbanó anyag (matériái despart piatre.) van; K. András vallomása szerint a ládákon semmiféle cédula nem volt, azok külsején és csomagolásán nem lehetett észre venni, hogy azokban robbanó anyag van és tanú csakis a ládákból terjedő kénszagból lett figyelmessé azok tartalmára; H. Andor tanú vallomása szerint sem volt a ládák külsején oly ismertető jel, a melyből azok tartalmára következtetni lehetett volna, de tanú ismervén a F. Zsigmond céget, gyanította, hogy a ládák robbantó anyagot tartalmaznak és ezért tanú felhívta az állomásfőnök figyelmét a ládák tartalmára; végül felperesi tanú, S. Károly igazolja, hogy a ládákon az alperesi cég felírását tartalmazó piros cédulák felragasztva voltak, habár egyéb a ládák tartalmára mutató felírás nem volt. Alperesi tanú D. József igazolja, hogy az alperes által idézett ministeri rendeletek értelmében a «Halozylin» robbantó por mindig oly faabroncsokkal ellátott, drótszegekkel leszegezett ládákban szállíttatik a gyár által, mint amilyent a gyár alperes kérelmére, a per folyama alatt A. Henrik cégnek a tanuknak leendő felmutatás végett küldött és hogy a ládákba csakis a gyár cégét és a <Halozylin> robbpor megnevezését tartalmazó piros nyomtatású cédulák szoktak alkalmaztatni: a tanuk: M. János és P. Nicolae pedig igazolják, hogy a feladott ládák éppen oly kinézésüek voltak, mint a nekitt felmutatott láda és hogy azok mindegyikén rajta volt a gyár cégét és a «Halozylin» robbanó por megnevezését tartalmazó piros cédulák és tanú M. János azt is igazolja, hogy az eljáró szolgabírót a ládák közigazgatási uton történt megsemmisítése alkalmával figyelmeztette volt arra, hogy a ládákról az azokon volt piros cédulák hiányoznak és hogy azok utólagosan távolittattak el. A beszerzett közigazgatási iratokból kitűnik, hogy alperes cég egyik tagja a robbanó anyagok csomagolása és szállítása tárgyában kiadott rendeletek be nem tartása miatt lett 50frt pénzbüntetésre Ítélve és a m. kir. államvasutak az ez ügyből netalán felmerülendő költségek cimén emelendő igényeivel lett a rendes per útjára utasítva. A kihallgatott tanuk vallomásával tehát igazolva lett egy felől, hogy az alperes által Rév állomásra feladni szándékolt faládák azok tartalmát jelző, az aradi «Halozylin» gyár cégét és a «Halozylin* robbanó megjelölését tartalmazó piros feliratú cédulák akkor, mikor azokat K. András barcarozsnyói állomás főnök átvette, a ládákon rajta voltak, miből nevezett főnök azok tartalmára figyelmeztetve lett, még azon esetben is, ha a ládákat átadó fuvaros őt nem is figyelmezteti külön, hogy azokban kőrobbantó szerszámok vannak : de P. Nicolae vallomása szerint ő nevezett állomás főnökkel a ládák tartalmát határozottan megjelölte; mely okból K. Andrásnak ellenkező vallomása mint a többi tanuk vallomásával szemben ellentétesj birói figyelembe annál kevésbbé sem jöhet, mert ő is elismeri, hogy a ládák átvétele alkalmával sietett és innen magyarázható, hogy a ládák tartalmát az átvételkor figyelembe nem vette és mert a fuvarlevelet szabályellenesen nem az átvételkor azonnal, hanem csak jóval azután töltötte- ki. Tekintve, hogy az üzletszabályok 53. §. 18. tétele csak oly esetben alkalmazható, ha valóban fuvarozás történt,mert az abban irt 6 frt fuvardijpótlék nem képez pénzbüntetést, hanem csakis azért szabatik ki, mert a vasút, a hamis bevallás folytán, a fuvarozás által nagyobb vagyoni veszélyeztetésnek tétetik ki a feladó hibájából ; tekintve, hogy a fuvardíj követelésére is a fuvarozó csakis akkor jogosult, ha a fuvarozást valóban teljesítette ; tekintve, hogy a jelen esetben a fuvarozás még megkezdve nem volt és hogy alperes a robbanó anyagok begöngyölése és szállítása körül fennálló biztonsági intézkedések figyelmen kívül hagyása miatt az illetékes közigazgatási hatóság részéről büntetőjogilag már megbüntetve lett : Felperes pedig nem igazolta, hogy ezen ügyből kifolyólag a jelen kereset beadása előtt oly költségei merültek volna fel, a melyek iránt a szolgabírói határozat folytán még kielégítést nem nyert: felperes keresetével elutasítandó volt. stb. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla (1898. december 28-án 2,298 sz. a.) Az elsőbiróság itélelét a kir. Ítélőtábla helybenhagyja vonatkozó indokaiból és azért, mert habár K. András és H. Andor tanuk vallómásából s abból a körülményből, hogy a fuvarosnak átadott jegyzék az anyag robbanó jellegéről említést nem tesz, továbbá alperes cég vezetőjének közigazgatási uton történt megbüntetéséből megállapítható is az, hogy az áru feladása hamis bevalláson alapult, mindazonáltal tekintve a m. kir. ministeriumnak 1892 decemb. 10-én 83,243/IV. keresk. ministeri számú és a keresk. ministernek 81,667/IV sz. a. rendeletével 1893január 1-én életbe léptetett vasúti üzletszabály 53. §-a. 7. és 8. pontjait, melyeknek egybevetéséhői és főleg a 7. pontnak abból az intézkedéséből hogy a fuvardijpótlék a szállításban részes vasutak javára fizetendő az állapitható meg, hogy a fuvardíj pótlék a vasutak javára csak azon esetben fizetendő, a midőn tényleg a szállítás eszközöltetett is. stb. A m. kir. Curia (1899. április hó 20-án 259, sz. a.) A per főtárgyára nézve a másodbiróság ítélete helyben hagyatik, stb. Indokok : Felperes keresetével elutasító rendelkezésében a másod bíróság ítélete indokai alapján és azért hagyatott helyben, mert az üzl. szab. 53 §-ának a fuvardíj pótlékra vonatkozó rendelkezése büntető határoztnány jellegével bírván, az mint ilyen szorosan magyarázandó s ennél fogva kifejezett rendelkezés hiányában nem terjeszthető ki arra az esetre, ha a dijpótlékot igénylő vasút a fuvarozást meg sem kezdette és pedig annál kevésbé, mert az idézett szakasz 7. pontjának az a rendelkezése, hogy a helytelen bevallás esetében a feladó « a szálli tás b an részes» vasutak javára köteles dijpótlékot fizetni arra enged következtetni, hogy a fuvarozó vasútnak illetve vasutaknak a dijpótlékhoz csak a fuvarozás teljesítése esetében van joga. Támogatja-e felfogás helyességét az üzl. szab. 53. §. 7. pontjának az a rendelkezése is, hogy a fuvardijpótlék a fuvardíj különbözeten felül «még külön díj pótlék* fizetendő, mert a szállítás meg nem történte esetében okszerűen nem lehet arról szó, hogy a fuvardíj különbözeten felül dijpótlék is fizettessék, stb Bűnügyekben. A katonailag szervezett rendőri közegek mindaddig, a mig egyenruhában és fegyverzettel ellátva vannak, saját hatósági területükön hatalmukat gyakorolni jogosítottak, sőt erre tekintet nélkül speciális küldetésük idejének tartamára vagy kirendeltségük lejártára, saját hivatásuk körébe eső ügyekben különös megbízás nélkül is kötelezvék. A budapesti büntetőtörvényszék (1899. január 11-én 2,736 sz. a.) Hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt vádolt A. Mihály vádlottat bűnösnek mondja ki a btkv 473- §-ban hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt és ezért őt a btkv. 91. §-ának alkalmazásával a már hivatkozott 473 és 484. §§ alapján 1 hónapi fogházra és a sz. főv. m. kir. államrendőrségnél viselt hivatalának elvesztésére itéli. stb. Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás adatai szerint A. Mihály rendőr 1897. október 15-én, miután reggel 8 órakor befejezte kirendelt szolgálatát, haza felé menve betért egy ismerősével egy korcsmába és ott saját vallomása szerint 4 deci bort ivott meg. Itt találkozott Sch. Ferencz hentesmesterrel, az előtt kívánságát fejezte ki, hogy a marhák leölését szeretné látni. — El is kisérte a nevezettet a Kis-korona-utca 43. sz. a. levő lakásába. Ennek a háznak az udvarán ekkor néma lakó, vagy legfeljebb dadogni képes, öreg koldus kéregett alamizsnát a lakóktól, amit vádlott meglátva rögtön hozzá sietett igazolásra szólította fel, s még mielőtt felelhetett volna, arcul ütötte. Ezt látva H. Györgyné tanú, kíméletre- intette a vádlottat, mire ez a tanút bántalmazta. A mikor pedig ez utóbbi kiszabadította m gát a kezei közül, megint a koldusnak esett s öt több izben megütlegelte, sőt a pénzét is elvette, de azt a házbeliek fölháborodását nak látása alatt visszaadta és eltávozott.