A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 3. szám - Az ismételten kiszabott és befizetett illetékek visszakövetelhetésének elévüléséről - A hitbér kérdéséhez

Tizennyolcadik évfolyam. szám. Budapest, 1899. január 15. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok viss/a nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAK ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRD: KEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTÁR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI t IflZJFÍYZfil UK Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Ujyvédek. Felelős szerkesztő . (),-. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 1frt 50 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « 6 « — « Meg jelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautal vány nyal küldendők. TARTALOM ; Az ismételten kiszabott és befizetett illetékek visszakövetelhetésének elévüléséről. Irta : L a s i t z Pál kir. tan. a m. kir. közp. dij- és ill. kiszab hivatal főnöke , Budapest — A hitbér kérdéséhez. Irta: Kelemen Ernő jbiró Kisvárdán. — Eljárás a házassági válóperekben. Irta: Avar fy Ferenc ügyvéd, Arad. — Az erkölcstelt n ügyletekről. Irta: Dr. Almási Antal, Berlin. — Belföld. ( A magyar polgáü törvénykönyv. — A magyarországi kir. közjegyzők közgyűlésed — Ausztria és külföld. (Az uj anyagi és alaki telekkönyvi jog Bajorországban. Irta : Dr. Szokolay István bpesti ügyvéd i — Nyilt kérdések és felelelek. ^Perek egyesitése esetében milyen a határozati bélyeg? Irta: Dr. Erny ei Pál, pénz. s. titkár Bpest.) — Vegyesek — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. MELLÉKLET: — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök - Pályázatok.) Az ismételten kiszabott és befizetett illetéked \isszakövctelhetésének tlévüléséröl. Irta: LASITZ PÁL kir. tan., a ni kir. közp. díj- és illetékkiszabási hiv. főnöke. Ezen lap f. é 1. számában a fenti cim alatt < gy cikk jelent meg. mely a mellett foglal állást, hogy a fenfoigó ellen tétekre való tekintettel a közig, bíróság által d ntvényileg kimondandó lenne, hogy az ismételten befizetett illetékek visszatérítése iránti kérelem előterjesztése nincsen az illetékszabályok 157. §-ában megállapító't 3 évi elévülési határidőhöz kötve. Részemről az említett cikkel egyet nem éi thetek s ugyanazon il'etéknek, bár különböző tételszámok alatt ismételten történt befizetését téves fizetésnek, behajtását jogellenes behajtásnak s igy a visszakö.etelhetés jogát 3 évi hatáiidőhöz kötöttnek tartom, a mint ezt a volt p. ü. közigazgatási bíróság .1890. évben 6.814. sz. a. kelt határozatában ki is mondotta A jelzett cikk állításai mellett felhozott esetek általában nem a fenforgó. sőt még nem is analóg kérdéiekre vonatkoznak s ez okból bizonyítékul nem is szolgálhatnak. Nevezetesen a 121/8k sz. elvi jelentőségű határozat az ismételten kivetett illetékek törlése iránt beadott kérelmekre jelenti ki. hogy azok előterjesztése nincs a felebbezésekre kitűzött 90 napi határidőhöz kötve, mert az ismételten történt előírásokat, ha azok észrevétetnek vagy bejelen tétnek, hivatalból kell megszüntetni. Már ez indokolás által is rá van sütve a tévesség és jogellenesség bélyege az ismételt követelésre s ha ily követelés befizettetik, az csak téves fizetés s ha behajtatik. csak jogellenes beszedés lehet, de ennek következtében osztoznia is kell más téves fizetések s más jogellenesen behajtott illetékek sorsában. Azoknak az eseteknek, melyek kézikönyvem 210. lapjáról idéztetnek, melyekben a visszatérítés 3 éven tul is követelhető, egyike sem analóg az ismételten történt befizetéssel s általában oly befizetésekre vonatkoznak, melyekről a fél a befizetéskor a kellő gondosság mellett sem tudhatta, hogy fizetnie nem szükséges, sőt ha a fizetést vagy lerovást nem teljesítette volna egyes esetekben helyrehozhatlan bírságolásnak t' tte volna ki magát. A 428/95. sz. elvi jelentőségű határozatra való hivatkozás téves, mert azt nem oly esetre vonatkoztatja, a milyenre az hozatott. Az idézett határozat ugyanis az 1881. évi XXXIV. t.-c. életbelépte előtt, tehát oly időben kivetett mindennemű illetékre vonatkozik, a mikor a felebbezések nem voltak záros határidőhöz kötve s azokra nézve a most idézett törvény életbelépte után is fenntartotta a határidőhöz kötött felebbezési jogot, noha most már azokra nézve is meghaladottnak tekintendő a kézikönyvem 209. lapján a volt pénzügyi közigazgatási bíróság 1. sz. döntvényeivel kapcsolatosan ismertetett ujabb határozatok által. Ma azonban a felebbezé-ek már záros határidőhöz Lapunk mai kötvék s az 1881. évi XXXIV. t.-c életbelépte óta a volt p. ü. közigazgatási b rc'ságnak előttem közvetlen tapasztalásból ismert gyakorlata szerint az ismételten hivatkozott t.-c. élt tl elépte után kivetett illetékeknél az az indok, hogy a fizetési meghagyás alapján teljesített fizetés téves fizetésnek nem tekii thető épen a fizetési meghagyást kövttő 90 napon tul, de a befizetéstől számított 3 éven belül beadott felebbezések visszautasítására használtatott és arra használtatik jelenleg is: ha tehát ezt a kijelentést ez idő szerint az ismételten kiszabott illetékekre kívánnánk alkalmazni, akkor ezeknek még törlését sem lehetne a 90 napi felebbezési határidő eltelte után kérelmezni. Az, hogy a feleknek felületességből ismételt illetékkel való tethelése a tisztviselőre nézve fegyelmi vétséget képez, csak abból a gondoskodásból folyik, hogy a kincstár a maga részéről lehetőleg elkerülni törekszik a feleknek jogtalan követelésekkel való terhelését. Az sem képez a dolog érdemére tartozó indokot, hogy az én nézetem szerinti eljárás a késedelmes fizetőknek kedvez, mert a cikkíró által is tévesnek elismert minden fizetésre áll; ennek a megszorításnak okát különben cikkíró ur éppen oly jól ismeri mint én, hogy t. i. a befizetésig a kiszabási iratok még mindig kéznél vannak, de a befizetés után néhány év múlva mír selejteztetnek s hogy az idők folyása mellett különben is mindig nagyobb nehézséggel jár a fizetés vagy behajtás téves vagy jogellenes voltának megállapítása, eltekintve attól, hogy a késedelmes lerovás legtöbb esetben ntm annyira a felek, mint a behajtó hivatalt.s közegek mulasztását képezi. Ellentét tehát a bíróság gyakorlatában eddig még nem forog fenn s az csak a cikkíró ur véleményének elfogadá-a esetén következnék be. Ha azonban a törvényhozás valamikor az illetékszabályok átdolgozásának idejét is elérkezettnek tekintendi, részemről az egyenlő mérték kedvéért a 158. §. most tárgyalt intézkedésén csak azt a módosítást ajánlhatnám, hogy ha a kincstár követelhetési joga 5 év alatt évül el, akkor a felek visszakövetelhetési jogának elévülése is 5 évben állapittassék rm A hitbér kérdéséhez. I.ta: KELEMEN ERNŐ, kisvárdai jbiró. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztésével megbízott tagoknak 1898. évi X-ik teljes ülésében napirenden volt a hitbér intézményének megvitatása. A teljes ülés tárgyalásának eredményéül a 48-ik ülésben az elnöklő igazságügyminister mint az általános megállapodás szülte constitutiot kijelentette, hogy az eddig két alakban fennállolt hitbér intézménye közül az egyik, az u. n. törvényes hitbér (dos legális) a törvénykönyv tervezeteben mellőzendő s csak a másik alakjában az írott hitbérben (dos senpta) tar tandófenns a tervezet házasságvagyonjogi részében mint külön jogintézmény szabályo-andó. Ennek a megállapodásnak helyességét szerintem vitatni sem lehet, miután a törvényes hitbér intézménye nem feküdt a modern jog alapjain, sőt ellenkezőleg annak alapja legalább is arra a korra (Werbőczy korára) vezethető vissza, a hol és a mikor az szabályozást nyert (Trip. I. 93.) Az írott hitbér azonban, akár obligationalis viszonynak, akár a házassági szerződések egyik mellékes vagy válfajának tekintess k az, minden esetben megállható és modein jogi alapokon nyugszik. A hitbér intézményének megvitatása kőiül szeiintem az előadó nézetét magában foglalt alaptételek részben hiányosak, részben nem elég vi ágosak, illetve különösen a hitbér megszűntének eseténél nem merítik ki azokat a tételeket, a melyek a hitbér jogi természe'énél fogva ott helyt foghatnának. ma 12 oldatra lcr|ed