A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 34. szám - A tulajdonos érdekeinek megvédése a kisajátításnal

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 34. szamához. Budapest, 1899. augusztus hó 20. Köztörvényi ügyekben. A nagyváradi kir. ítélőtábla 5 sz. polgári határozata. Végrehajtás alá vont ingatlan elválasztott termésére, mint inqósdgra szerzett zálogjog. Cs. Gyula, K. Géza és a Magyar Jelzálog Hitelbank végrehajtatóknak R. Ferenc és neje s T. Árpád és neje végrehajtást szenvedők ellen 1,750 frt, 3,500 frt, 4,000 frt s 78,896 frt 26 kr. s jár. erejéig folytatott végrehajtási ügyében, a melyben a budapesti V. ker. kir. járásbíróságnak 111,380/1897. sz. a. kelt végzésével a kielégítési végrehajtást szenvedőknek ingatlan vagyonára és ennek haszonélvezetére a Magyar Jelzálog-Hitelbank javára elrendeltetvén, az ennek foganatosítása iránti megkeresvény a nagyváradi kir. törvényszékhez mint telekkönyvi hatósághoz 1897. jun. 29-én érkezett s a végrehajtási zálogjog a telekkönyvi hatóságnak 1897. július 23-án 8,819 18l>7- sz. a. kelt végzésével az ingatlanokra és azoknak haszonélvezetére feljegyeztetvén, egyidejűleg az ingatlanok haszonélvezetének zár alá vétele elrendeltetett s a zár alá vétel az e végett megkeresett nagyvárad-vidéki kir. járásbíróság által kirendelt kiküldött által részben függő, részben learatott terményekre 1897. augusztus 6-án foganatosíttatott s a mely végrehajtási ügyben Cs. Gyula 1897. augusztus 3-án és 4-én, K. Géza pedig 1897. július 22-én az ingatlanoknak már learatott termésére mint ingóságra foganatosított végrehajtást, a nagyvárad-vidéki kir. járásbíróság az 1897. augusztus 3-án és 4-én és 1897. július 22-én lefoglalt terményeknek a Cs. Gyula és K. Géza kérelmére megtartott árverésen befolyt vételárára nézve a Cs. Gyula és K. Géza elsőbbségi igényét a Magyar Jelzálog-Hitelbankkal szemben 1899. febr. 10-én 1898. V. 102/21, sz. a. hozott végzésével megállapította; a kir. ítélőtábla a Magyar Jelzálog-Hitelbanknak feltolyamodása folytán az elsöbiróság végzését helybenhagyta és egyszersmind kimondta s határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: Annak a vegrehajtatonak a zálogjoga, a ki a végrehajtási jog telekkönyvi feljegyzésének időpontja utan, de foganatosítása előtt az ingatlannak mar elválasztott termését, mint ingóságot foglalja le. hatályos azzal a végrehajtatóval szemben, a kinek javara az ingatlan haszonélvezetére a végrehajtási jog telekkönyvileg feljegyeztetett, de tényleges zár alá vétel által még nem foganatosíttatott. Indokok: A termés csak addig képezi az ingatlannak tartozékát, a mig attól el nem választatik, elválasztás után pedig ez a jogi minősége megszűnik s ingósággá lesz, a melyre ennélfogva az ingatlannak jóhiszemű birtokosa által tulajdonjog, ennél a tulajdonjognál fogva pedig vele szemben harmadik személy által, mint ingóságra zálogjog szerezhető. Következik ebből, hogy habár az ingatlannak függő termésére, mint tartozékra a végrehajtási jognak telekkönyvi feljegyzése kihat, azzal a foglaltatóval szemben, a ki az ingatlannak már elválasztott termésére a végrehajtási jog telekkönyvi feljegyzésésének időpontja után, mint ingóságra szerez zálogjogot, a feljegyzett végrehajtási jog csak abban az esetben hatályos és biztosit elsőbbséget, ha az ily végrehajtás az ingatlan elválasztott termésének lefoglalása előtt egyszersmind az 1881. evi LX. t.-c. 240. §-ának második bekezdése szerint tényleges zár alá vétel utján az ingatlan haszonélvezetére foganatositlatik, mert a végrehajtási jognak telekkönyvi feljegyzésével a végrehajtató csak igényt szerez arra, hogy az ingatlannak haszonélvezetét tényleg zár alá vehesse. De hogy az ingatlan elválasztott termésére, mint ingóságra szerzett zálogjog hatályos azzal a foglaltatóval szemben, a kinek javára végrehajtási jog telekkönyvileg ugyan feljegyeztetett, de az 1881.éviLX. t.-c. 208. §-a értelmében az ingatlan haszonélvezetének zár alá vételével az elválasztott termés lefoglalása előtt még nem foganatosíttatott, nyilvánvaló az idézett törvény 241. §-ában foglalt abból a rendelkezésből is, mely szerint az ingóságokra a helyszínén foganatosított zárlat esetében csak a foganatosítás időpontjától számítva nem szerezhet harmadik személy a zárlat tárgyára a zárt kérő kárával jogokat. Kelt Nagyváradon, 1899. május 19-én. Hitelesíttetett a nagyváradi kir. ítélőtáblának 1899. évi május 27-én tartott ülésében. A tőkekövetelés letiltásával szerzett zálogjog elsőbbséget ad a végrehajtónak, a későbbi foglaltatókkal szemben, a letiltott követelés kamataira is. Az alsókubini kir. járásbíróság. A íbirói letétben levő) 204 frt 40 krt a következőleg kiutalja: 1. S. Márk 169 frt 11 kr. követelésének részbeni törlesztésére a 3 frtnyi sorrendi tárgyalási bélyeggel együtt 105 frt 24 krt, mert ezen tőkét ő foglalta le először, de kamatok nélkül. 2. A Tátra felsőmagyarországi bank részvénytársaságnak h01 frt 82 kr. követelésének részbeni törlesztésére 99 frt 14 krt, mert ezen összeg a fennebbi óvadék kamata s azt csak a Tátra foglalta le stb. (1898. december 28-án, 302. sz.) A pozsonyi kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság végzésének neheztelt azt a részét, a mely szerint végrehajtató S. Márknak Ili!) frt 11 kr. követelésének végleges törlesztésére szükséges 105 frt 24 kron felüli összeg nem utalványoztatott, megváltoztatja és S. Márknak 93 irt 55 kr. tőke követelését, ennek 1894. évi ápr. 17-től járó 6%-os kamatait, 47 frt 25 kr. korábbi, 6 frt tárgyalási és 6 frt 65 kr. felfolyamodási költséget a bírói letétben levő 204 frt 41 krnyi összegből egészen kiutalja és csak az ennek kielégítése után abból fenmaradó összeg és letéti kamat lesz a Tátra felsőmagyarországi bank részvénytársaságnak 301 frt 82 kr. követelésének részleges törlesztésére fordítandó. Indokok: A végrehajtató S. Márk és a Tátra felsőmagyarországi bank részvénytársaság által teljesített foglalásnak, illetve felosztásnak tárgyát a végrehajtást szenvedett D. Jánosnak 1,000 frt biztositéka és ennek kamatából fenrnaradt 204- frt 41 kr. letéti összeg képezi, a melyből Árva vármegye alispánjának értesítése szerint 105 frt 24 kr. biztosítási tőkeösszeg, 99 frt 14 kr. pedig a biztosítéki összeg kamata. A végrehajtási jegyzőkönyv szerint S. Márk 1895. augusztus 22-én lefoglalta a végrehajtást szenvedettnek 1,000 frt biztositékát, a Tátra felsőmagyarországi bank alsókubini fiókja pedig 1895. évi szeptember 28-án ugyanazt a biztosítéki tőkét és annak kamatait. Tekintve pedig, hogy a biztosítéki tőkének lefoglalása által az annak járulékát képező és időközben felszaporodott kamat vele együtt lefoglaltnak tekintendő és igy nevezett részvénytársaságnak a tőkén kivül kifejezetten a kamatra is szóló foglalása részére a korábbi foglaltatónál több jogot nem nyújt, ekként tehát S. Márk az 1881: LX. t.-c. 47. §-ának 2. bekezdése szerint a biztosítéki összeg kamatára is zálogjogot szerezvén stb. (1899. február 9-én, 137. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése indokolása alapján helybenhagyatik. (1899. július 18-án, 4,037. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Azon érvelés, hogy a vasút, ha a zsákok visszaadása körül késedelmes volt is, e miatt csak kártérítésre kötelezhető, nem pedig a zsákok értékenek megfizetésére, nem áll meg, mert a zsákok hasznalatáért vagy a használat elvonásáért járó kártérítés a zsák kölcsöndijjal esik egy tekintet alá, melyet az állandó bírói gyakorlat szerint hosszabb időre követelni illetve megítélni nem lehet. Az állandó birói gyakorlat megállapította azt is, hogy a kereskedő a begöngyölést, melyben áruit küldte, hoszabb idő múlva természetben vissza fogadni nem köteles, mert azt nem nélkülözheti, tehát mihamarabb ujjal pótolni kénytelen és mert a begöngyöléshez használt anyag, főkép a zsák, gyorsan romlik A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék mint keresk. bíróság (1898. évi jánuár hó 12-én 113,155/97. sz. a.) dr. Neményi Gusztáv ügyvéd által képviselt «B r'ü 11 és Neményi* cég felperesnek dr. Bartsch Gusztáv ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 1,558 frt és 47 kr. jár. iránti kereskedelmi perében, következőleg itélt: A kir. tszék alperest végrehajtás terhével feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 5,032 vízhatlan méz (cement) szállítására szolgáló zsákját 15 nap alatt visszaadja. Ha alperes H. Sándor mérnöke személyében főesküt tesz arra, hogy a felperes cég által az 1893. évben a m. kir. államvasutak miskolci üzletvezetőségének, és az ennek alárendelt osztálymérnökségeknek és a debreceni üzletvezetőségnek szállított vízhatlan méz (cement) szállítására szolgáló zsákok közül a felperes cég által átvettként beismert 7,206. zsákon felül még 2,570. zsákot felperes cégnek visszaadott, ez esetben a kir. törvényszék felperest keresetének 2,579. drb zsákra illetve azok értékére irányuló részével elutasítja. Alperes a főeskü letételére az ítélet jogerővé válásától számitott három nap alatt jelentkezhetik és azt a kitűzött határnapon leteheti. Ha alperes ezt elmulasztja, az esetben a kir. tszék alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 2,579 vízhatlan