A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 34. szám - A tulajdonos érdekeinek megvédése a kisajátításnal

248 A JO kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres összefér.él kisebb lenne, ez utóbbi összeget helyezi bírói letétbe. A tulajdonos azután szépen várhat mindaddig, amig a kártalanítás tárgyában jogerős határozatot nem hoz a birtokbiróság. Elvették az ingatlanát és felhasználták a kisajátító céljaira, ő pedig kénytelen beérni azzal a platonikus vigaszszal, hogy legyen nyugodt : a kártalanítási összegre nézve, biztosítékul szolgál a b.rói letét, igényei fölött pedig pártatlanul fog dönteni a bíróság. Ez a döntés azonban sokszor csak 4—5 év múlva következik be. Mert az egész eljárás nagyon is lassú és körülményes, nem ugyan a törvény szerint, de a valóságban igen ; különösen ha sok kisajátítandó és különböző értékű parcellákról van szó, amikor a becslés nehéz és sok időt vesz igénybe. Többször megesik e mellett, hogy a kisajátítási terv sem. helyes s a birói eljárás alapjául el nem fogadható, ugy hogy vissza kell a közigazgatási hatósághoz küldeni. Itt azután megindul újból az egész eljárás fel a kereskedelmi ministerig és szépen ellelik akár 1—2 esztendő, kivált ha 80 —100 tulajdonos is érdekelve van, amig ismét a bíróság elé kerülnek a most már kiigazított iratok. Még több időbe keiül, ha a felső forumok találják rosznak a kisajátítási tervet és megsemmisítvén az alsó fok határozatát, rendelik el a pótlást és kiigazítást. Ekkor már valóságos tengeri kigyó lesz az ügyből s a tulajdonosok méltó felháborodással látják, hogy a kisajátító vígan használja ingatlanát, átrobog rajta a vonat, készek régen az uj épületek, sétál rajta a nagy közönség, csak ők nem kaptak semmit Különösen igazságtalan és érzékenyen sújtja a törvény eme rendelkezése azt a tulajdonost, akin-k egyebe sem volt a kisajátított ingatlannál, a melyet elvettek tőle és ő vagyon nélkül, üzlet nélkül, a melyet másutt berendezni kellő tőke hiján nem tud, valósággal szegénynyé le^z. De igazságtalan a mai eljárás azokra nézve is, a kiknek egyéb vagyonuk van. Mert igaz ugyan, hogy a birtokbavétel napjától kezdve 5°/<j kamatot kapnak a kártalanítási összeg után, de ez a kamat sok esetben nem nyújt kellő kárpótlást, különösen ha a kisajátított ingatlan virágzó üzlet volt s a tulajdonos több hasznot tudna húzni legtöbbször, ha ingatlanáért az elfoglaláskor kapná a kárpótlást, ha csak részben is. Mondhatná erre valaki, hogy miért nem lépett a tulajdonos egyezségre, hiszen a közigazgatási eljárás során erre megadták neki a kellő alkalmat ? Ez azonban üres kifogás, mert köztudomású tény, hogy a kisajátítók többnyire nevetségesen csekély árakat ajánlanak, a melyeket elfogadni nem lehet s az egye/ség vajmi ritkán sikerül. A kisajátítási törvény tehát nem nyújt kellő \édelmet a tulajdonos érdekeire nézve, mig tagadhatatlanul sok előnyben részesiti a kisajátítót. Igaz ugyan, hogy csak közcélokra közérdekből van helye kisajátításnak, de a közéidek istápolása nem mehet annyira, mert jogtalansággá és szabadosággá fajul, hogy miatta az egyesek joga szenvedjen érzékeny csorbát. A magánjog codifikálása épen kedvező alkalom arra, hogy az id. 45. §-on változtassunk. Mindössze annyit kellene kin ondani, hogy előleges birtokbavétel esetén a 45. §. szerint kiszámított értéknek mondjuk fele vagy l/i-ed része azonnal kiadandó a tulajdonosnak, illetve ha terhelve van az ingatlan, azoknak, a kiket a telekkönyvi állapot szerint megillet. Az érték kellő megállapítása végett a 45. §.-nak előleges becsüre vonatkozó rendelkezései is természetesen ez esetben változást szenvednének és a feleknek joguk lenne szakértőt nevezni és befolyni a becslésbe, épen ugy, mint az a rendes kártalanítási eljárás során elő van írva. Egyébként a szabályozás részletei fölött lehet vitatkozni, de kellő biztosítékok felállítása mellttt, feltétlenül meg kellene szüntetni azt az anomáliát, hogy a tulajdonos elveszíthesse ingatlanát és ne kapjon éite éveken keresztül semminemű kárpótlást : továbbá oda kell törekedni, hogy a tulajdonos érdekei másképen, nevezetesen az egész eljárás gyorsabbá tétele által hathatósabban megvédessenek. A magánjogi codex szerkesztésénél nagy hiba volna ezen nevezetes kérdés fölött egyszerűen átsiklani. Vegyesek. Hefyreigazitás. Lapunk mult számában «Polgári bíróságaink működése 1895—1898.> cimü cikkben : Tóth Bódog curiai és Istvánffy Lajos elnöki titkár urak> helyett olvasandó: «Tóth Bódog curiai és Istvánffy Lajos t á b 1 a i elnöki titkár urak» stb. Mikor képezi felülvizsgalat tárgyát a perköltség mennyisége? A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék fel-bbezési tanácsa : Az alperesi felülvizsgálati kérelemnek helyt ad és ehhez képest az elsőbiróság ítéletét — egyéb részének helybenhagyása mellett — a perköltség mennyiségéről intézkedő részében megváltoztatja akkép, hogy a felperes által alperes részére fizetendő elsőbirósági költség összegét 11 írt 50 krra felemeli : mert habár igaz, hogy annak megállapítása, hogy a pernyertes felet minő összegű perköltség illeti, a ténykérdés keretébe tartozik, ámde a S. E. T. 197. §-a értelmében ez is felülvizsgálat tárgyát képezi abban az esetben, hogyha annak eldöntéséné! jogszabálysértés követett el. Már pedig jogszabály az, hogy a nyertes fél a per tárgyával a teljesített munkával és kiadással arányban álló perköltségre tarthat számot ; ez ellen vétett az elsőbiróság, midőn a pernyertes alperes részére perköltség cimén oly összeget itélt meg, mely a tényleges kiadásnak sem felel meg. Ennélfogva alperes felülvizsgálati kérelmének a S. E. T. 185. §-ának a) pontja alapján helyt adni és a most felhitt törvény 204. § ához képest az elsőbirósági Ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával, az alperest illető perköltséget megfelelő összegre felemelni kellett (1899. E. 193. sz.) Az újpesti járásbíróság. A minisztertanács határozata alapján Újpesten járásbíróságot állítanak fel. Az erre vonatkozó rendelet következőképen hangzik: A m. kir. minisztérium f. évi június hó 12-ik napján tartolt tanácsában, az 1890 : XXIX. t.-c. 2-ik §-a alapján, a kir. járásbíróságoknak az 1885. évi III. t.-c. 3. §-a által megállapított létszámát érintetlenül hagyva, a pestvidéki kir. törvényszék kerületében Uj-Pest székhelylyel kir. járásbíróságot állított fel s ennek területéhez a bpesti kir. törvényszék kerületében levő V. kerületi járásbíróságtól Uj-Pest községet, a pestvidéki kir. törvényszék kerületében levő váci kir. járásbíróságtól pedig Rákospalota (Káposztás-Megyer pusztával) és Fóth (Sikátor pusztával) községeket csatolta át. Az igazságügy miniszter a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartása mellett, az uj járásbíróságot telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel ruházta fel. Az újpesti ^bíróság 1900. évi januá. 1-én kezdi meg működését. Kitüntetés Ö felsége személye körüli magyar miniszter előterjesztése folytán Szeöke Bálint zilahi törvényszéki elnöknek, saját kérelmére történt nyugdíjazása alkalmából, hosszú közszolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül, a Ill-ad osztályú vaskorona-rendet díjmentesen adományozta. Büntethető-e a pactum reservati dominii feltétele mellett megvett varrógép idóelőtti eladása? A budapesti kir. büntető törvényszék 25,582/99. B. sz. a. itélt: F. Dezsőné szül. P. Vilma bűnösnek mondatik ki a sikkasztás vétségében és egy napi fogházbüntetésre átváltoztatandó öt frt pénzbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: minthogy bizonyítottnak veendő az, hogy F. Dezsőné tudomással bírt arról, hogy a megvett varrógép továbbra is avételár teljes lefizetéséig az eladó cég tulajdonában, neki pedig csak használatban marad ; minthogy a tulajdonjognak ily értelemben való fentartása joggyakorlatunk s az általános jogelvekből folyólag is a vevőt tulajdonossá nem teszi; minthogy vádlott a birtokában levő, reá nézve azonban a fentiekből kifolyólag idegen ingó dolgot saját beismerése szerint elzálogosította: ezen cselekménye a sikkasztás vétségét képezi. A budapesti kir. Ítélőtábla a kir. ügyésznek vádlott javára és a sértett fél képviselőjének vádlott terhére bejelentett felebbczése folytán 6,250/99. B. sz. a. itélt: Tekintve, hogy a m. kir. Curia jelen ügyben 6,723/98. számú vád alá helyező határozatában már kimondctta azt, hogy a tulajdonjognak az eladó javára a vételár kifizetéséig való fentartása érvényes, végzésének indokaiból pedig az is következik, hogy az említett kikötés a tulajdonjognak a vevő javára való megszel zése tárgyában halasztó feltétel erejével bir; tekintve, hogy a kérdéses fentartás érvényessége az irodalomban vitás, általános jogelvekből pedig ugy az egyik, mint a másik felfogás mellett és ellen lehet érvelni; tekintve, hogy a vádlott az elsőbiróság Ítéletében megnyugodott: a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság i életét indokainál togva helybenhagyja, elhagyva mégis az indokot, hogy a kérdéses kikötés érvényessége általános jogelvekből folyik. — Megjegyzendő, hogy a vizsgálat befejezte után ezen bűnügyben ugy az eljárt kir. törvényszék, valamint a másodbiróság is az eljárást megszüntette azon indokolással, hogy «ezen esetben azért nem forog fenn a sikkasztás vétsége, mert terheltek a gép megvétele után annak tulajdonába léptek legott, igy a birtokukba jutott gép reájuk idegennek tekinthető nem lévén, annak — az őket arra megillető és hazai jogunkban a jelzett fentartástól nem korlátozható tulajdonjogból kiindulva, minden esetre jogosult időközi — eladása velük szemben jogtalan eltulajdonítást nem képez». Ezen végzéseket azonban megváltoztatta a m. kir. Curia, a mely ez esetben sikkasztást látott fenforogni és e miatt a terheltet ez alapon vád alá is helyezte. Curiai és táblai értesitések Az e rovat alatt közlött érteütéseket előfizetőinknek díjtalanul szolgáltatják. Az ide vonatkozó levelezést tévedések kikeriílésevéqett kérjük mindig kiadóhivatalunkhoz. Károlyfalva. dr. B. M. Mancsu A. - Lynba Gv. csh. 42 S. sz. a. n e. eld. ístvanfy. Alsó-Kubin dr. I. F. A 4,423/99. sz. ü n. e. eld. K/T^ CSUr80- t K- Cibulka Mária - Farkas János érk. %óáíim. sz. a. n. e. eld. Bosiís. fcJ.LAi. fcÉSZvtMYTtHUfiio HYOMDAJA BUDAPMSTEN Dr. RÉVAI LAJOS lakik VI, Teréz-körut 31. Pjl^ILLERJIÓRJakik^V., Rudolf-rakpart 3.