A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 33. szám - Polgári bíróságaink működése 1895-1898. (1. r.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 33. szamához. Budapest, 1899. augusztus hó 13. Köztörvényi ügyekben. Az életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhívás kieszközlésére irányuló, a pert megelőző eljárásban az elhagyás tényének formai megállapítása a visszatérésre vonatkozó felhívás alapján es a mennyiben az elhagyás ténye, ideje és az attól szá­mított hat havi idő lejarta meg van állapítva, a határozat ki­bocsátásának van helye, a felek meghallgatása és bizonyítás fel­vétele nélkül. Az eljárás ezen módjából, de magából ezen pert megelőző eljárás természetéből és céljából folyik, hogy ezen el­járás keretében sem az elhagyás szándékos, sem annak jogos ok nélkül való volta el nem biráltatik és ezen kérdések a birói felhívásban meghatározott záros határidő sikertelen lefolyta után az 1894. XXXI. t.-c. 77 i;-a a) pontja alapján indított per kere­tebe tartoznak, a hol az elhagyó nem csak a birói felhívás el­mulasztását igazolhatja, tehát előterjesztheti azon okokat, melyek folytan az életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhívás­nak eleget nem tett. de bizonyíthatja azt is, hogy maga az el­hagyás jogos okból történt és akár az egyik, akár a másik tény bizonyithatasa esetén megszűnik az életközösség visszaállítására vonatkozó bírói felhívás joghatálya. Ezen felhívás tehát nem dönti és nem döntheti el az elhagyás jogos ok nélkül való vol­tát az elitélt dolog hatályával akként, hogy már magában és pusztán a biroi felhívás nem teljesítése a H. T. 77. íj. a) pont­jában meghatározott bontó okot feltétlenül megállapítaná, a bíró­ságnak tehát figyelemmel a házassági perek jogi természetére is, a per kereteben, mint érdemi kérdést kell elbírálni és eldön­teni azon feltetelek fenforgasat, melyek a H. T. 77. §. a) pont­jánál irányadók és melyek ezen szakasz alkalmazhatóságának lényeges kellékei. A magyar állampolgárság megszerzéséig felperesnőre a férj hazai törvényei voltuk irányadók, a külföldiek személyes állapota azon állam törvényei szerint ítélendő meg, melyhez mint alattvalók tartoznak. Ki van tehát zárva azon eset, hogy a magyar állampolgárság megszerzése előtti időben a peres felek illetékes bírósaga által hozott határozat alapján beállított tény jogtalanná minősíttessék. Ki van zárva, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének oly hatály tulajdoníttassák, mely a jelen esetben a peres felek különélését visszahatólag a magyar állampolgárság megszerzése előtti időre jogos ok nélkül valóvá tenné. Felperesre nézve az 1894. 31. t.-c. intézkedései csak a magyar állampolgárság megszerzésének idejétől alkalmazhatók ; rá nézve a törvény csak ezen időtől kezdve lett hatályossá; a törvény pedig csak a jövőben keletkező jogviszonyokra lévén alkalmaz­ható, a magyar állampolgárság megszerzésének idejétől kezdve kell beállaniok mindazon feltételeknek, melyek a H. T. 77. §. a) pontja alkalmazhatóságának lényeges kellékei; a lex fori az alta­lános szabály és az alól a törvény kivételt meg nem állapit. A pestvidéki kir. törvényszék í 1899 január 21. 194. sz. a.) G. Adél felperesnek, lovag S. Róbert János mint alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhívás kieszközlésére irányuló, a pert megelőző eljárásban az el­hagyás tényének formai megállapítása a visszatérésre vonatkozó felhívás alapja s a mennyiben az elhagyás ténye, ideje és az attól számított hat havi idő' lejárta meg van állapítva, a határozat ki­bocsátásának van helye, a felek meghallgatása és bizonyítás fel­vétele nélkül. Az eljárás ezen módjából, de magából ezen pert megeló'ző eljárás természetéből és céljából lolyik, hogy ezen el­járás keretében sem az elhagyás szándéka, sem annak jogos ok nélkül való volta el nem biráltatik s ezen kérdések a birói fel­hívásban meghatározott záros határidő sikertelen lefolyta után az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. aj pontja alapján indított per keretébe tartoznak, a hol az elhagyó nemcsak a birói felhívás elmulasztá­sát igazolhatja, tehát előterjesztheti azon okokat, melyek folytán az életközösség visszaállítására vonatkozó birói felhívásnak eleget nem tett, de bizonyíthatja azt is, hogy maga az elhagyás jogos okból történt s akár az egyik, akár a másik tény bizonyítása ese­tén megszűnik az életközösség visszaállítására vonatkozó birói fel­hívás joghatálya. Ezen felhívás tehát nem dönti s nem döntheti el az elhagyás jogos ok nélkül való voltát az elitélt dolog hatá­lyával akként, hogy már magában és pusztán a birói felhívás nem teljesítése a H. T. 77. §-a aj pontjában meghatározott bontó okot feltétlenül megállapítaná ; a bíróságnak tehát figyelemmel a házas­sági perek jogi természetére is, a per keretében, mint érdemi kér­dést kell elbírálnia és eldöntenie azon feltételek fenforgását, melyek a H. T. 77. §. aj pontjánál irányadók s melyek ezen sza­kasz alkalmazhatóságának lényeges kellékei. Peres felek között az életközösség a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek 1897. március 26-án 26,420. sz. a. kelt végzése folytán szakadt meg, a mely végzés az osztrák honos feleket ezek kölcsönös beleegyezése alapján, ágytól és asztaltól külön válasz­tatta. A különválás és különélés alapja tehát a felekre illetékes bíróság által hozott határozat. S igy a követelés nem jogtalan. Felperesnő az 1898. april 27-én kelt honosítási okirattal a magyar állampolgárok közé felvétetett és az állampolgári esküt 1898. május 13-án le is tette. Egymagában ezen tény azonban a peres felek állapotára változást nem idézett elő s a határozat­hozatal idején a felekre nézve illetékes bíróság végzése alapján folyó különélést egymagában nem tette jogos ok nélkülivé. A H. T. 114. §-ára e tekintetben azért nem történhetik hivatkozás, mert a külföldi bíróság határozata idején a felek egyike sem volt magyar állampolgár. A magyar állampolgárság megszerzéséig felperesnőre a férj hazai törvényei voltak irányadók, a külföldiek személyes álla­pota azon állam törvényei szerint Ítélendő meg, melyhez mint alattvalók tartoznak. Ki van tehát zárva azon eset, hogy a magyar állampolgárság megszerzése előtti időben, a peresfelek illetékes bírósága által hozott határozat alapján beállított tény jogtalanná minősíttessék ; ki van zárva, hogy a magyar állampolgárság meg­szerzésének oly hatály tulajdonittassék, mely a jelen esetben a peres felek különéléseit visszahatólag a magyar állampol­gárság megszerzése előtti időre jogos ok nélkül valóvá tenné. Felperesre az 1894: 31. t.-c. intézkedései csak a magyar állampolgárság megszerzésének idejétől alkalmazhatók ; rá nézve a törvény csak ezen időtől kezdve lett hatályossá, a törvény pedig csak a jövőben keletkező jogviszonyokra lévén alkalmazható, a magyar állampolgárság megszerzésének idejétől kezdve kell be­állaniok mindazon feltételeknek, melyek a H. T. 77. §. a) pontja alkalmazhatóságának lényeges kellékei ; a lex fori az általános szabály s az alól a jelen esetben a törvény kivételt meg nem állapit, (mint pl. a 115. §-ánál). Minthogy felperesnő nem bizonyította, de nem is állította, hogy a magyar állampolgárság megszerzése után értesítette arról alperest, hogy különélésüknek a magyar jog szerint ismeretlen állapota megszüntetésével a házassági együttélés visszaállítását kívánja s hogy ezen időtől számított két hó lefolyt, holott a külön­élés csak ezen időponttól lenne jogos ok nélkülinek tekinthető s igy a kereset beadásakor, de a visszatérésre vonatkozó felhívást tárgyazó kérvény beadásakor is (s ennek vizsgálata is, az indo­kolás elején kifejtettek szerint, jelen per keretébe tartozik) hiá­nyoztak a H. T. 77. §. a) pontjában körülirt lényeges kellékek s igy azon tény, hogy alperes a birói felhívásnak nem tett eleget, a jelzett §-ban körülirt joghatálylyal nem birhat, — a keresetet el kellett utasítani, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. március 27. 1,663. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felek között Admontban 1891. évi október 1-én a róm. kath. lelkész előtt kötött házasságot a magyar honpolgárságot nyert G. Adél felperesre nézve felbontja, alperes vétkességét megállapítja stb. Indokok: A per adatai szerint alperes férj osztrák honos, felperesnő pedig 1898. évi május 13-a a honpolgári eskü letéte­lének napja óta magyar honos és a peres felek a bécsi cs. kir. országos törvényszék 2,645. sz. a. végzése által 1897. évi március 26-án ágytól és asztaltól elválasztattak. Felperes bejelentvén az élet­közösség folytatására való készségét, 1898. évi június 6-án beadott kérvényében alperest az életközösség helyreállítására kéri köte­lezni és egyúttal igazolván, hogy 1895. évi október 7. óta külön­élnek, azt a tényállást tette keresetének jogalapjárá, hogy alperes őt szándékosan jogos ok nélkül elhagyta. A birói felhívás kibo­csáttatván, alperes az •/• alatti községhatósági bizonyítvány szerint ennek meg nem felelt s a perben sem jelent meg. Tekintettel arra, hogy a H. T. 115. §. első pontja megengedi, hogy az ott kijelölt körülmények között, a magyar állampolgárságot nyert házas féi házassága a magyar állampolgárság elnyerése előtt létrejött tények alapján felbontassák ; tekintettel arra a körülményre, hogy a szán­dékos és jogos ok nélkül való elhagyás, mint az állampolgárság elnyerése előtt létrejött tény a H. T. 115. §. első pontjában fel­hívott házassági törvény 77. §. szerint megengedett bontó ok, e perben valónak bizonyult, mert alperesnek volt volna kötelessége kimutatni, hogy az elhagyásra jogos oka volt, azonban meg nem jelenvén, e bizonyítási kötelességének meg nem felelt; tekintettel arra, hogy a bécsi cs. kir. országos törvényszék 26,425. sz. vég­zésébe foglalt az a tény, hogy a felek kölcsönös megegyezéssel

Next

/
Thumbnails
Contents