A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 33. szám - Polgári bíróságaink működése 1895-1898. (1. r.)

244 A JOG ennek törvényszerű megállapítása után kártérítésre kötelezettnek tartom. De emellett nagyon természetesen, felelősséggel tartozónak tekintem az első fokon eljárt telekkönyvi bírót is, és pedig e rövid fejtegetéseim elején vagylagosan felállított bármelyik mulasz­tás okából; mivelhogy felületes vagy hanyag eljárását, t. i. a telek­könyvi rendts. 130. §-a c) pontjának figyelmen kívül hagyását, semmiképpen sem mentheti. Mert hát bizonyos az, hogy amit a beadványt benyújtó ügyvéd elmulasztott, azt ó', hivatalból való intézkedése által még helyrehozhatta s a felet az anyagi károso­dástól megvédhette volna. De minthogy nem egyedül álló eset az, a midőn nem egy egyén, hanem kettőnek vagy többnek különböző irányból kiinduló cselekvősége hoz létre egy bizonyos eredményt, ugy ebben az esetben is, nemcsak hogy nincs kizárva, de sőt a körülmények­ből önként következik, hogy ugy az ügyvéd mint a biró irányá­ban, mint akiknek külön-külön cselekvéséből, vagy mulasztásából állott elő a jogsérelem: a felelősség együtt érvényesíthető s a kártérítésre egyetemlegesen kötelezhetők. Minthogy azonban a kártérítési kereset folyamatbatétele rendje, a váltó- és kereskedelmi bírósági hatáskör, a törvényes öröklés rendje tárgyában. , Első nagyobb szabású irodalmi müve : Kszrevetelek az álta­lános magánjogi törvénykönyv tervezetére. Ezt követte: Örökösö­dési jogunk törvényhozási szabályozásához cimü nagyszabású tanulmánya. (1876.) .. .. A Magyar jogászegyletben előadást tartott a magyar örö­kösödési jog tervezetének vezéreszméjéről, majd részt vett a kifejlett nagyszabású vitában. Az igazságügyminister megbízásából kidolgozta a magyar öröklési jog teljes tervezetét, melyet már régebben előkészített. E törvénytervezet német nyelvre is lefordíttatván, a külföldi szakemberek, mint Pfaff és Hofmann, Kohlé r, Randa Dernburg részéről is kiváló méltánylásban részesült. Már 1875-ben propagálta a polgári törvénykezési rendtar­tásról szóló 1868: LIV. t.-c. retormját, melyet azután később az 1881: LIX. t.-cikkben valósított meg. Ezen törvény eredeti ter­vezete a törvényszéki eljárásba is belevitte a szóbeliséget, azon­ban a főrendiház a képviselőház által elfogadott javaslatot előbb egyszerűen visszautasította, utóbb a képviselőház megújított hatá­előtt, mindkettő irányában a felelősség illetékes fórum által rozata folytán általánosságban elfogadta ugyan, azonban lényegbe kimondandó, s minthogy egyik és a másik, különböző fegyelmi hatóságok elé tartoznak, szerintem az lenne a teendő, hogy mindkettő ellenében e^yidőben, a saját fegyelmi forumok előtt, a fegyelmi eljárás lenne megindítandó s ennek eredményéhez képest aztán a kártérítési kereset ellenök érvényesítendő. Jakab Géza. kis-kőrösi kir. közjegyző. Sérelem. Vidéki jogszolgáltatás. A napokban a nagyváradi kir. törvényszéktől mint telekkvi hatóságtól a következő humoros végzést*) kaptam: 10,906/sz. 1899. Habár az eredetiben is be nutatott és az előjegyzés alapjául szolgáló váltó lejárt, mindazonáltal, minthogy az, mint telepitett váltó a becsatolt váltóóvás szerint az elfo­gadóval nem közöltetett, ekként az előjegyzés alapjául nem szolgálhat: ez okból a zálogjog előjegyzése iránti kérelem elutasittatik». Őszintén szólva az indokolás határozottsága az első pillanatban azt a hitet keltette bennem, hogy én vagyok a tudat­lan és e végzésből valami uj bölcseséget meríthetek, de hát skep­tikus természetű lévén mégis csak utánna néztem a dolognak a törvényben. Bizony sem a telekkönyvi rendtartásban, sem a váltó­törvényben nem találtam oly rendelkezést, mely a lejárt váltó alapján kért előjegyzést az óvásnak az elfogadóval való közlésétől tenne függővé; ellenben a váltótörvény betekintése megerősítette azt, a mit tudtam, hogy a váltóbirtokos csak köz­vetlen előzőjét, tehát én csak a kibocsátót s nem az elfo­gadót tartozom értesíteni az óvásról, a mit én az óváslevél tanu­sága szerint meg is tettem; de ha elmulasztottam volna is, akkor sem lehetne más következménye, mint kártérítési kötelezettség az előzővel szemben és a kamat meg költség elvesztése a kereset kézbesítéséig. Miután a törvény megnyugtatott arról, hogy a tudatlan nem én vagyok, önkénytelenül is felmerült bennem a kérdés : van e helye bírói széken oly egyénnek, a ki akár tudat­lanságból, akár rosszakaratból ily vastag tévedésbe esik ? Még csak azt jegyzem meg, hogy jelen esetben jogorvos­lattal nem élhettem, mert még a végzés kézbesítése előtt az ügy egyezségileg rendeztetett. Dr. Oláh Dezső. budapesti ügyvéd. Vegyesek. TELESZÍ-LY ISTVÁN A magyar jogtudományt ujabb súlyos csapás érte: egyik leg­kiválóbb bajnoka Teleszky István elhunyt. Ugy magas hivata­los állásában, mint a magánéletben is teljes rokonszenvét birta mindazoknak, a kik vele érintkezésbe léptek. Ritka tudás és tehet­ség nagy szerénységgel párosult, és jóllehet neve a modern jog­alkotással egybe volt forrva, távol volt tőle minden gőg, minden nagyképüsködés. Irodalmi és törvényhozói tevékenységéről lesz alkalmunk még bővebben megemlékezni, — e sorok célja csupán az, hogy mély részvétünknek adjunk kifejezést, és egy babérlev let helyezzünk annak a sírjára, a ki egész életén át a komoly munka, a kötelességtudás és a tökély felé való törekvés minta­képe volt. Áldás és béke poraira. Széleskörű ismeretei kiváló legislatorius érzékkel párosulva, már kezdettől fogva a törvényszerkesztői működésre utalták. A jogászgyüléseken felszóllalt a jogorvoslati rendszer, aper­ujitási és semmiségi kereset, a csődhitelezők kielégi lésének sor­vágó módosításokat tett az eredeti szövegen. A képviselőház csakhogy a reformból megmentse amit lehet, az uj szerkezetet kénytelen volt magáévá tenni. Ugyancsak Teleszky István szerzője a végrehajtási eljá­rásról szóló 1881: LX. t.-cikknek is és jól tndjuk, hogy ezen két törvény az 1868-iki törvényhez képest azon időben mily rendkí­vüli haladást jelentett. Teleszky azonban nem csupán előkészítője volt e törvény­müveknek, hanem a képviselőház igazságügyi bizottságában és plénumában képviselte is azokat, sőt a törvények életbelépteté­sét irodalmi uton is előmozdította. A legnagyobb lelkesedéssel karolta fel a sommás eljárás reformját, mely pedig saját müvének, az 1881: LIX. t.-cikknek csaknem teljes eltörlését jelenté. Utolsó jogirodalmi dolgozata: «Sommás eljárás és megállapítási kereset> is az uj sommás eljá­rási törvény magyarázatához szolgáltat érdekes adalékot, kiemel­vén a törvénybea rejlő nagy haladást. A fizetési meghagyásokról szóló 1893: XIX. t.-c. volt Teleszky utolsó törvényhozási alkotása. Telekkönyvi hatáskör. Az igazságügyminiszter a törvény­hozás utólagos jóváhagyásának fenntartása mellett a kaposvári kir. törvényszék kerületében lévő igali kir. járásbíróságot saját terüle­tére 1899. évi október hó első napjától kezdve telekkönyvi ügyek­ben bírói hatáskörrel ruházta fel, Igazságügyi kinevezések. O felsége magyar igazságügyminis­tere előterjesztése folytán d r. Pap Domonkos tordai ügyészt a dévai törvényszék elnökévé, Ke ezer László kassai ítélőtáblai tanácsjegyző albirót a bártfai és Obaleczky Hugó ó-becsei járásbirósági albirót a józseffalvi járásbírósághoz bírákká, V á r a d y Gábor mármaros-szigeti ügyészségi alügyészt ésPavleti ts Béla debreceni járásbirósági albirót a marmaros-szigeti törvényszékhez birákká, Uzonyi Géza nagy-becskereki albirót a marmaros-szi­geti ügyészséghez alügyészszé, d r. Jenéi Aladár, a kolozsvári Ítélőtáblához berendelt bírósági jegyzőt a kolozsvár-vidéki, L i c z i n­ger Gyula szolnoki törvényszéki jegyzőt a zombori járásbíróság­hoz, d r. Dorgó Gábor kolozsvári törvényszéki aljegyzőt a nagy­váradi, P e n t e k e t János besztercei törvényszéki aljegyzőt a témesvári, B as i 1 i d es Barna füleki járásbirósági aljegyzőt a balassa-gyarmati, Karácsony János nyitrai törvényszéki aljegy­zőt a beregszászi törvényszékhez és Schiffler Antal, az igaz­ságügyministeriumhoz berendelt pestvidéki törvényszéki aljegyzőt a tapolcai járásbírósághoz albirákká nevezte ki. Más biróság területén lakó fél költsége. A pestvidéki kir. törvényszék: A felperes által alperesnek fizetendő költségeket 5 frtra szállítja le; mert az eljárási szabályokat helytelenül alkal­mazta az eljárt biróság akkor, midőn egy 21 frt iránt indított sommás perben, melyben csakis egyetlen tárgyalás tartatott, az alperes javára mégis 25 frt perköltséget állapított meg, mely összeg sem a kereseti összeg, sem pedig az alperes mulasztásával arányba nem hozható. Igaz ugyan, hogy sommás eljárásban a fél ügyvéd általi képviseltetésre nem kötelezhető, de ebből még nem folyik az, hogy személyesen megjelenő fél minden cél és szükség nél­kül ellenfelének aránytalan és túlságos költséget okozzon, mint­hogy alperes védelmét a kir. járásbíróság székhelyén lakó ügyvédre is bízhatta volna, mely esetben a most megállapított költségnél tobb kiadása fel nem merülhetett. (1899. E. 61. sz ) Curiai és táblai értesítések Eger dr. M. I. Sághy L. cs. ü. Eötvös ]. ff. érk. 4,084/99. sz. a. j n. e. eld. Hanák. - Dr. Ury J. Novotha L. ü. érk. 4 355 99 sz. a. n. | e. eld. Dezsőfy. - Kecskemét Gy. B. A kérdezett ügy nincs elint. ­! Tecso E. I. Richter J. - Deutsch K. I. érk. 4.626/99 sz a n | Dun.tov.ts. - Versecz dr. S. K. Polg. tak. pénzt. • érk. 867/99. v. s^. a. n. e. eld. Végh I 2,922/99. sz. a. u. e. eld. Kovács *) A végzés eredetije előttünk felmutattatott. A szerkesztőség eld. Pannovits K — Popovits I. — KohnS.S. érk. Dunna G. és tsai b. ü. nem érk. Za,Egerszeg dr. I. M. Udvardy F. - Leitner S. érk. 579/99. sz. a. n. e. eld. Illyés Károly. r»lt+f RÍEZVÍmrT4«i6*0 NTOKDÍJA HUDAPxTrKM ~ '

Next

/
Thumbnails
Contents