A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 33. szám - Polgári bíróságaink működése 1895-1898. (1. r.)

A JOG 243 ból indítja meg az eljárást, s megbízza a kir. közjegyzőt a hagyaték letárgyalásával. A kir. közjegyző látván, hogy törvényszabta alaki' kellékekkel ellátott végrendelet van, hogy a hagyaték birtokában az általános örökös van, s hogy örökösödési igényt senki sem jelentett be, a törvényes öröklésre hivatottakat meg nem idézi s az iratokat az árvaszéknek küldi meg. Az árvaszék ez esetben is ragaszkodik ahhoz, hogy a kkoru oldalrokon gyámja megidéztessék s meghallgattassák. Indoka az. hogy az eredeti végrendeletet nem látta, meg nem bírálhatja hogy vájjon az törvényszabta alaki kellékekkel bir-e vagy sem ? Az 1894: XVI. t.-c. 53. §-ának 3-ik bekezdésére való hivatkozással ez esetben sem tehet a bíróság mást, mint hogy a hagyatékot gyámhatósági jóváhagyás nélkül adja át. Ausztria és külföld. Külföldi judicatura. Az egyéni cég is perelhet és perelhető a cég neve alatt (Landesgericht Berlin.) Valamely a szövetkezet törvényszerű létét kérdésessé tevő hiány nem pótolható alapszabály változtatással, hanem csak a szövetkezet megalakításának megismétlésével (Kammergericht.) A szövetkezet tagjainak nincs feltétlen igénye az egész mérlegszerű tiszta nyereség felosztására, a közgyűlésnek jogában állván a nyereség egy részét más célokra fordítani (tartalék alap jutalékok stb.) (Német Reichsgericht). A szövetkezet felügyelő bizottsága csak az üzletmenetet tartozik ellenőrizni. Nincs tehát törvényes akadálya annak, hogy a szövetkezet pereiben a felügyelő bizottsági tag eskü alatt tanúvallomást tegyen. iNémet Reichsgericht). A mérleg megtámadására csak a szövetkezet tényleges tagjainak van joga. A kilépett tagnak be kell érnie a mérleg szerint reá eső részesedéssel. ^Oberlandesgericht Celle.) Nem engedhető meg a szövetkezeti alapszabályban oly intézkedés, mely által a kilépő szövetkezeti tagnak a szövetkezeti vagyonhoz való igénye korlátoltatik vngy megszüntetteiik. (Német Reichsgericht.) Nem engedhető' meg a szövetkezeti alapszabály oly intézkedése, mely a kilépő tagot kilépési dij fizetésére kötelezi, mert ez ellenkeznék a szövetkezeti tagnak szabad kilépési jogával.(Német birodalmi törvényszék). Közli: Dr. Oláh Dezső bpesti ügyvéd. Nyílt kérdések és feleletek. Adalék a birói anyagi felelősség kérdéséhez. (Felelet.) Dr R. B. ügyvéd urnák e b. lapok 31-ik számában «Adalék a birói anyagi felelősség kérdéséhez- cirnü közleményével óhajtok röviden foglalkozni s arról, hogy szerintem kit terhel a felelősség, véleményt nyilvánítani. Hogy az eladónak, a közlemény tartalmából kitetszőleg önhibáján kivül biztosítatlanul maradi s az ismertetett körülmények szerint veszendőbe is ment 300 frt vételári részlet megtérítéséhez joga van s hogy evégből a vevőn való behajthatatlanság hiteltérdemlő igazolása mán azok, akiknek a hibájából vagy mulasztásából őt e vesztség érte, neki kártérítéssel tartoznak : szerintem vitán felül álló tisztázott kérdés lévén, csupán azzal kell tisztába jönnünk, hogy kártérítési igényét sikerrel ki ellenében érvényesítheti. Közlő kartárs, a felelősséget kiterjeszthetni véli, a közbevetett telfolyamodások folytán, az ügyben^ eljárt másod- és harmadfokú bírósági tanácsok ellenében is. Én részemről ezt kizártnak tartom. Eltekintve attól, hogy a tulajdonjogi bekeblezést kérő folyamodvány telekkönyvi hatósági elintézésénél, a 300 frt vételárhátralék zálogjogi bekeblezését a telekkönyvi egyes biró miért mulasztotta el, azért-e mivel arra a kérelem ki nem terjesztetvén, figyelme arra nem irányoztatott; magát a szerződést pedig gondosan átolvasni talán elmulasztván, arról, hogy a tlkvi rendts 130. §-a cj pontja alapján, a zálojogi bekeblezésről kérelem nélkül is hivatalból kellett gondoskodnia, tudomást nem szerzett, — vagy egyszerűen azért-e, mivelhogy e szakasznak imperativ intézkedését nem ismerte, amit különben egy telek könyvi bíróról alig mernék feltételezni, — avagy miként sok egyéb bírósági sablon-munka, ez a végzés is csak ugy gyárilag készülvén, azt a biró, megbízva, olvasatlanul aláirta: a dolognak érdemben való elbírálásánál fontossággal e feltevések egyike sem bír; de mentségül sem lévén elfogadhatók, az anyagi felelősség terhén mit sem enyhítenek, vagy változtatnak. Egy azonban bizonyos, az t. i. hogy a végzés, a zálogjogi bekeblezés kérdésére egyáltalában ki nem terjeszkedett. Az érdekében sértett eladó, 300 frt vételári hátralék zálogjogi bekeblezésének elrendelését, a kir. ítélőtábla előtt, felfolyamodásában mint uj kérelmet terjesztette eló. Mely kérelemnek helytadó vagy elutasító elintézéséhez, a bejegyeztetni kért dologi jognak az alapjául szolgáló eredeti okiratra elengedhetetlenül szükség volt. Ez pedig a közlemény szerint, az iratcsomóból hiányzott. Ha már most, a másodbiróság e kérelemre a tlkvi rendts 67-ik §-át, a maga merevségében alkalmazza, nem csak hogy törvényt vagy jogszabályt nem sértett, de sőt annak betűjéhez szorosan alkalmazkodott. Alakilag téhát a kir. Táblának elvitázhatatlanul igaza van ; a telekkönyvi rendtartás tisztán alaki jogszabályokat ölelvén fel, azoknak a konkrét esetekre való alkalmazásában, a szoros értelmezésről eltérni nem lehet. — Ezzel azonban, az első biró mulasztásából vagy hibájából eredő felelősségnek semmi részét sem vette át magára, de azt el sem is enyésztette ; csupán annyit jelentvén ki hallgatag, hogy ha a felmerült jogsérelemért valaki felelős, e felelősség alul való mentesítésre s a sérelem helyrehozására, a felfolyamodással választott mód nem alkalmas; mivelhogy a hibás első birói végzést, lényeges alaki kellék: az eredeti okirat jelenlétének hiánya miatt, a jogsérelem megszüntetésére alkalmas módon megváltoztatni nem lehetett. Hasonló tekintet alá esik a kir. Curia, mint amely magáévá tette a másodbiróság helyes álláspontját. Ejtsük el tehát a két felső bíróság felelősségét. Itt vannak azonban az ügyvéd és az elsőfokú biró. A közlemény szerint magát az adás-vételi szerződést is i ugyanaz az ügyvéd készítette, aki a tulajdonjognak a vevő nevére I való bekeblezését célzó beadványt, saját ellenjegyzésével ellátva, benyújtotta;'aki tehát e jogügylet létesítése és lebonyolítása körül, mindkét ügyfélnek a bizalmasaként, a saját ténykedésével közreműködött. Én abban a nézetben vagyok, hogy mivel ebben az esetben mind a két szerződő fél részére, egymás ellenében s egyidejűleg biztosítandó különböző jogi érdekről volt szó, aminthogy mást az ügylet jogi természetéből következtetni nem is lehet, ugy a közbenjárt ügyvéd, anélkül hogy őt mind a két fél, a sajátjogaik érvényesítése céljából, külön-külön formaszerü megbízással látta volna el: helyesen, lelkiismeretesen s kötelességszerűt n csak akkor jár vala el, ha a tulajdonjog bekeblezési kérvényben egyúttal a vételár-hátraléknak, az eladó javára zálogjogi bekeblezését is kérte volna. Ezzel szemben, a tlkvi rendts. 67. §-ába mentségül nem kapaszkodhatik az ügyvéd; nem mondhatja, hogy fölösleges volt kérnie a zálogjogi bekeblezést is, mivel hogy erről a biró hivatalból köteles intézkedni. Mert az ügyvéd, megbízóját a leggondosabban s minden esélynek lehető számbavételével köteles képviselni; legalább is súlyos beszámitásu hanyagságnak minősíthető tehát, egy minimalis fizikai munka megkímélése miatt, megbízójának egy fontos érdekét az által kockáztatni, hogy végre a biró is lehet felületes, nem eléggé óvatos és körültekintő, avagy éppen járatlan. Amivel ebben az esetben tényleg találkozunk is. Azáltal, hogy mindkét fél ő benne kompromittált s különböző jogi érdekeiknek a biztosítását a szerződés megszerkesztésével, reá bízták, még ha esetleg csupán a vevőnek volt is kifejezetten a megbízottja, kötelessége lett volna az eladó — éppen csak alkalmi ügyfele — érdekét is megvédeni; mert már azzal a tényével, hogy a szerződésnek megállapodásszerű telekkönyvi keresztülvitelére is vállalkozott, mindkét félnek bizalmi embere lőn. Az eladó bizalmával azonban azáltal, hogy ennek érdekét megvédeni elmulasztotta, sőt annak kockáztatásához tudatosan hozzájárult, alaposan visszaélt. Szándékosan használom itta «t u d a t o s a n> kifejezést. Mert abból, hogy a szerződést az illető ügyvéd készítette, s a felek akaratkijelentésének ő volt irásbafoglalója: ezeknek a szándékáról közvetetlen impressziót szerzett. Tudnia kellett tehát, hogy az eladó csak ahhoz a feltételhez kötötten adta beleegyezését a tulajdonjognak a vevő nevére való bekebleztetésébe, ha egyidejűleg az ügylet tárgyát képező ingatlanra az ő hátralékos vételárkövetelése is zálogjogilag biztosíttatik. S éreznie kellett a feladatával járó elengedhetetlen kötelességet, hogy az eladó azzal a bizalommal hagyta reá emez érdekének biztosítását, hogy azt lelkiismeretesen teljesitendi is; mert ha ezt már eredetileg nem volt szándéka tenni s csupán a vevő érdekében egyoldalulag akart eljárni, akkor az imigy szándékosnak látszó félrevezetéstől ugy óvta volna meg az eladót, ha ezt a szerződés kiállításakor nyomban figyelmezteti, miszerint a saját érdekének biztositásáról saját maga gondoskodjék, mivel ő arra nem vállalkozik. Mindezek azt hiszem átalános igazságok ; valaminthogy az is való igaz, miszerint a megbízott — még ha csak hallgatólagos megbízotti minőségben jár is el, tehát ha határozott utasítást nem is kapott, akként tartozik eljárni, amint azt az ügylet természete kívánja és amint a megbízóra abból, a legtöbb elérhető előny származhatik. Nos, azt gondolom, hogy a szóban lévő ügyvéd, emez erkölcsi igazságokat eljárásában nem igen tartotta szem előtt. De vétett ügyvédi hivatása és az ügyvédi rendtartásban szabályozott 1 kötelmei ellen is ; ezeknél fogva én őt feltétlenül felelősnek s