A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 32. szám - Épületkitüntetés és telekkegyesités - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.) (Vége.)

A JOG 127 dai, ajándékozási szerződés érvénytelenítését kérni jogosítva sincsenek; erre vonatkozó kereseti kérelmükkel tehát őket elutasítani kellett stb. Egyebekben az elsó'biróság Ítélete indokainál fogva hagyatott helyben, minthogy azonban felperesek kisk. B. Margitot mint néh. B. Vilmosné örökösét vontak perbe s aD)a. okirattal maguk felperesek azt mutatták ki, hogy a nevezett kiskorú anyai öröksége a kereseti részvény és szelvényei értékénél kevesebb, eme kiskorú felelőssége pedig anyai örökségének értékénél többre nem terjedhet, ennek az ítéletben világosan kifejezést adni kellett. Önként értetik, hogy a jelen ítéletben foglalt rendelkezés nem érinti érdekelteknek azt a jogát, hogy a szóban forgó részvénynek a zálogból való kiváltására fordított összeg iránt igényeiket érvényesíthessék. A magy. kir. Curia. (1899. május 2-án 1,081. sz. a.) A másodbíróság ítélete abban a nem neheztelt rendelkezésében, mely szerint felperesek keresetükkel a keresethez A) a. mellékelt 1887 aug. 5-én kelt ajándékozási szerződés érvénytelenítésére irányzott részével elutasittattak, éri tétlenül marad, egyebekben azonban annak kijelentése mellett hogy az I. és II. rendű alperesek által támasztott viszonkereset mtgbirálása feleslegessé vált, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperesek ^keresetüknek a pesti hazai tptár. 1,164 sz. részvénye birói leiétbe helyezésére irányzott részével is elutasittattnak stb. Inodokok: A névre szóló részvények átruházása a k. törv. 173. §-a szerint üres hátirat mellett történhetik, a ki tehát valamely üres hál irattal ellátott részvénynek birtokába jut, annak midaddig jogos tulajdonosának tartandó, míg birtokának jogszerűtlen volta be nem bizonyittatik. A pesti hazai első tptár egyesületnek a válaszhoz F.) a. csatolt értesítéséből kétségtelen, de azt a felek sem vonják kétségbe, hogy a nevezett tptárnak B. Sámuel nevére kiállított 1,164. sz. részvénye a most nevezettnek üres hátiratával el volt látva. Az ekként 3-ad rendű alperes birtokába jutott részvény tehát, minthogy birtokának jogszerűtlenségére a perben éppen semmi adat vagy bizonyíték nincs, az ő tulajdona volt ; következésképen azzal szabadon rendelkezhetvén, jogszerűen adhatta azt át 2-od rendű alperesnek s 1-ső rendű alperes anyjának. Az a körülmény, hogy a kérdéses részvény B. Sámuel által elzálogosittatott és 3-ad rendű alperes által váltatott ki, annak 3-ad rendű alperes részéről megszerezhetését nemcsak nem zárja ki, sőt valószínűvé teszi, hogy a férj éppen a kiváltás eszközléseért adta át nejének és látta el üres hátirattal. Egyébiránt hogy a per tárgya tptári részvény 3 ad rendű alperesre néh. B. Sámuel által valóban átruháztatott s ekként nem tartozott ennek hagyatékába, kitűnik abból is, hogy a hagyatéknak hosszabb időn át tartott tárgyalása alatt a részvénynek osztály alá bocsájtását az örökösöknek egyike sem kívánta ; ezen felül valószínűségnek még csak látszatával sem bír, hogy az a közanya, nagy és szép anya, ki férje hagyatékának rendezése végett saját tekintélyes értékű vagyonát is közosztályra bocsájtotta férje vagyonából, valamit jogtalanul eltulajdonított volna, különösen ha figyelembe vétetik, hogy értékesebb ingóságait leszármazói közt szintén felosztotta. Mindezeknél fogva felperesek keresetüknek a pesti hazai első tptár 1,164. sz. részvényének birói letétbe helyezésére irányzott részével is elutasitandók stb. I-ső és Il-od rendű alperesek csak is feltételesen t. i. pervesztességük esetére támasztottak viszonkeresetet, mely feltétel be nem következvén, a viszonkereset tárgytalanná vált. Bűnügyekben. Ha a vevő a tulajdonjog fentartásával eladott dolgot a vételár lefizetése előtt eladja, sikkasztást követ el. (Btk. 355. §.) I. A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik s B. József vádlott a Btk. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért a 358. §. alapján a foganatba vételtől számítandó kilenc havi börtönre és az 57. §. értelmében három évi hivatalvesztésre és politikai jogai felfüggesztésére ítéltetik, egyszersmind köteleztetik vádlott az osztrák-magyar Fairbank-társaság budapesti bejegyzett cégnek mint sértett félnek négyszáz forint kárösszeget, ennek 1894 január 1-től 1895. évi július l-ig 6°/0-os, 1895 július 1-től pedig a fizetés napjáig folyó 5°/„os kamatait az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15nap különbeni végrehajtás terhe mellett, továbbá a felmerült és felmerülendő bűnügyi költégeket az 1890:XLIII. t.-c. rendelkezése szerint a m. kir. államkincstárnak megfizetni, mely utóbbi költségek azonban a felhívott törvény 4. §-a értelmében egyelőre behajthatatlanoknak nyilváníttatnak. Indokok: A vizsg. napló 1. sz. a. bűnvádi feljelentéshez B) alatt csatolt 1893 augusztus 16-án kelt megrendelő kötlevél szerint B. József vádlott azon feltétel kikötése mellett rendelt meg a panaszos osztrák-magyar Fairbank-társaság budapesti cégtől 400 forintért egy szekérhidmérleget, hogy mig ezen vételár, a melynek fizetési határideje 1893 december 31-ig volt meghatározva, kifizetve nem lesz, a szekérhidmérleg az eladó társaság tulajdonát képezi. Vádlott vizsgálati vallomása szerint ezen vételi egyességet a Fairbank-társulatnak B. nevű budapesti segédkönyvvezetőjével kötötte, miután azonban a mérleg a kitűzött időre részére el nem küldetett, a késedelem megtudása végett vádlott bejött a panaszos cégnek budapesti üzleti irodájába és ott R. Bertalan mint a cég üzletvezetője kijelentette, hogy a társulat a mérleget 400 írtért ki nem szolgáltathatja, mert annak az ára 435 frt, illetőleg némely járulékok hozzászámitásával 438 frt lévén, nevezett üzletvezető a vádlott által kiállított megrendelő kötlevelet csakis azon esetben fogadhatja el, ha vádlott az abban kitett 400 frton felől 38 frt vételártöbbletet, a mérleg kiszolgáltatáskor készpénzben lefizeti, a mely feltételt elfogadván, a vételi egyesség akkor lett végérvényesen megkötve s ehhez képest vádlott a 38 frt vételártöbb letet tényleg ki is fizette. Ebből tehát kétségtelen, miszerint vádlott már ekkor tudomást szerzett arról, hogy a panaszos társaság üzleti ügyeiben nem B. segédkönyvvivő, hanem csakis R. Bertalan bír kizárólagos rendelkezési joggal s kétségtelen az is, hogy a 38 frt vételártöbbletnek a mérleg kiszolgáltatásakor készpénzben kifizetése azért vált szükségessé, hogy a NB. alatti kötlevél érintetlenül hatályban maradjon s az eladó társulat által elfogadtassák. Minthogy pedig a magánjog szerint a vételi ügylet a NB. alatti megrendelő levélben meghatározott tulajdonjog fentartásának feltétele mellett törvényesen köthető s miután a megrendelő levél az eladó társulat által elfogadtatván, szerződéssé vált s miután a feleknek a szerződés tőrvényt szab s e szerint B. József vádlott kétségtelenül tudta azt, hogy a mérleg csak a megrendelő levélben kitüntetett vételár lefizetése után válik az ő tulajdonává, ennek dacára vádlott a vizsg. napló 16. sz. a. vallomásához csatolt, 1893 szeptember 6-án kelt nyilatkozata szerint a mérleget S. Sándornak eladta, az ettől kapott 200 frt vételárat megtartotta, tehát a mérleggel mint sajátjával rendelkezett, az eladó társulatnak pedig a 4Ö0 frt vételárból mindaddig semmit sem fizetett. Vádlott azzal védekezik ugyan, hogy a panaszos társulatnak B. nevü segédkönyvvezetőjével, a ki 1894 január havában öngyilkosság következtében már a bűnvádi eljárás megindítása előtt elhalt, ő egy oly ujabb egyezséget kötött, a mely szerint vádlott a 400 frt vételár összegéről egy váltóelfogadmányt adott' és ezzel a NB. alatti kötlevél érvénye megszüntettetett s B. kijelentette, hogy most már vádlott csak a váltó alapján fog tartozni és a mérleg az ő korlátlan tulajdonát képezi. Habár S. Sándor, a ki a mérleget vádlottól megvette és B. Ignác, a vádlott unokatestvére, mint tanuk bizonyjtják, hogy az 1893. év őszén, miután már vádlott a mérleget eladta, egy ismeretlen fiatal ember jelentkezett náluk s a vádlott által elfogadott, 400 frtról szóló s állítása szerint a mérleg árát képviselő váltót felmutatva, őket annak kifizetésére felszólította, a mit azonban ők megtagadtak s habár a szerint nevezett tanuk a vádlott védekezésében felhozott váltó létezését támogatják is, de miután a váltó keletI kezéséről semmi tudomással nem birnak, ezen különben is felületes vallomásaik éppen nem szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy ezen váltó által az eredeti megrendelő levél tartalma hatályon kivül helyeztetett volna, ezenfelül tanúskodásuk is nagymérvben aggályos, mert a nevezettek társai voltak a vádlottnak azon vállalatnál, a melyhez a mérleg a vádlott által megszereztetett. Tekintve azonban, hogy B. segédkönyvvezetőnek nem állott jogában a NB. a. kötlevéltől eltérő egyességet kötni s ezt vádlott a fent előadottak szerint nagyon jól tudta, mert az eredetileg ezzel 400 frt vételárért kötött egyességet R. Bertalan üzletvezető érvényesnek el nem fogadta, a mérlegnek 400 frtért való kiszolgáltatását megtagadta, tehát vádlott tudta, hogy egyedül R. Bertalan üzletvezető bír üzleti ügyekben rendelkezési joggal, ennélfogva vádlott B. segédkönyvvezetővel, a R. Bertalan hozzájárulása, nélkül érvényes ujabb egyességet nem köthetett, azt pedig R. Bertalan határozottan tagadja, hogy az ő tudta és beleegyezésével ujabb egyesség köttetett volna; tekintve, hogy a 400 frtról szóló váltó a panaszos birtokába nem jutott, annak könyveiben bejegyezve nincs, s a vádlott ellen nem is érvényesittetett, s vádlott arra fizetést nem teljesített; s tekintve, hogy a NB.alatti megrendelő kötlevél most is a panaszos birtokában van, s ennek kiadatását a vádlott soha sem szorgalmazta, tehát egyáltalán semmi bizonyíték sincs arra nézve, hogy az állítólagos váltó elfogadmány által, ezen kötlevél tartalma érvényen kivül helyeztetett, s ezek mellett tekintve még azt is, hogy vádlott a mérleget saját személyes hitelére rendelte, holott azt tényleg nem a saját céljára szerezte, hanem a S. Sándor és B. Ignác által a vádlott befogadásával alakított alkalmi szövetkezet vette birtokába, sőt az albertiirsai vasúti állomásra a B. József nevére címezve megérkezett mérleget közvetlenül S. Sándor és B. Ignác vették át s egyenesen a saját telkükre szállíttatták és ott állíttatták fel; vádlott pedig azután nyolc nap múlva, tehát még mielőtt a mérleg vételára esedékessé s ő mint megrendelő ennek behajtása végett felelősségre vonható volt volna, a mérleg tulajdonjogát is S. Sámuelre átruházta 200 frtért, vagyis értékének felén alóli potom árért a nélkül, hogy erre nézve magát elfogadhatólag igazolni képes volna; tekintve, hogy ezen körülményekből alaposan következtethető az is, hogy vádlott már a mérleg megszerzése körül csalárdul járt el s igy nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy az ily módon birtokába kerített mérleg elidegenítésénél jogtalanság tudatában cselekedett: ezekhez képest bizonyítva lévén, hogy B. József vádlott a 100 frt értéket felül haladó mérleget, a melyre csak 38 frtot fizetett, a hátralévő 400 frtot pedig mindeddig ki nem fizette, a mely tehát a NB. alatti megrendelő levélnek érvényesen meg nem változtatott s hatályban lévő tartalmánál fogva a panaszos osztrák-