A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 32. szám - Épületkitüntetés és telekkegyesités - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.) (Vége.)

126 A JOG érdeküket a megállapodásra hivatkozással mindig megvéd­hetik és mert az által, hogy az adós helyett ennek beleegye­zésével a hitelezőnek egy harmadik fizet, az adós tartozása meg nem szűnik, ellenkezőleg ily esetben a hitelező tartozik az ö köve­telési jogát annak, a ki a fizetést teljesitette átengedni és a har­madik által teljesített fizetéssel a tartozás csak akkor szűnik meg, ha az kifejezetten az adós nevében és részéről teljesített­nek jelentetik ki. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 99 máj. 3. G. 72/99. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A névre szóló részvények átruházása a k. törv. 173. §-a szerint üres hátirat mellett történhetik, a ki tehát valamely üres hátirattal ellátott részvénynek birtokába jut, annak mind­addig jogos tulajdonosának tartandó, mig birtokának jogszerűtlen volta be nem bizonyittatik. A pestvidéki kir. tszék. (1898. június 4-én 1,970. sz. a.) Z s a r n a y Lajos ügyvéd által képviselt Sz. Lajosné B. Zsófia, H. Sándorné Sz. Margit, K. Sándorné Sz. Ilona, H. Adolfné Sz. Sarolta, Sz. Elemér és E. Vincené Sz. Róza felpereseknek, dr. B á n u s Vilmos ügyvéd mint kisk. B. Margit törvényes képviselője I-só' s az általa képviselt G. Alajosné V. Ilona Il-od, valamint özv. B. Sámuelné H. Karolina Ill-ad rendű alperesek ellen ajándé­kozási szerződés érvénytelenítése s a pesti hazai első takarékpénz­tár 1,164. sz. részvényének birói letétbe helyezése iránti rendes perében következőleg itélt: Az 1887. aug. 5-én kelt A) a. ajándékozási pótokirat azon részben, melynél fogva ezen okirat 3. pontja szerint a pesti hazai első takarékpénztár 1,164. számú részvénye V. Margitnak I. r. alperes, kisk. B. Margit jogelődjének és II. r. alperes V. Ilona férj G. Alajosnénak ajándékoztatott, érvénytelennek nyilvánittatik s B. Vilmos mint kisk. B. Margit t. t. gyámja és G. Alajosné sz. V. Ilona I. és II. r. alperesek egyetemlegesen köteleztetnek a jelzett részvényt az 1895. január 1-től járó szelvényekkel együtt néh. B. Sámuel hagyatékaként 15 nap és végrehajtás terhe alatt birói letétbe helyezni, stb. Fent nevezett I. és II. r. alperesek viszonkeresetükkel eluta­sittatnak. stb. Indokok: Felperesek az 1887. évi aug. 5-én kelt A) a. ajándékozási szerződést azon részében kérik érvénytelennek kimon­datni, mely szerint III. r. alperes özv. B. Sámuelné a pesti hazai első tptár 1,164. sz. részvényét I. r. alperes kisk. B. Margit jog­elődjének: néh. B. Vilmosné sz. V. Margitnak és II. r. alperes G. Alajosné sz. V; Ilonának ajándékozta és pedig azon az alapon, mert ezen részvény néh. 1877. december 11-én elhalt B. Sámuel hagyatékához tartozik, erre nézve tehát a nevezettek közt érvényes jogügylet létre nem jöhetett s különben is a jogügylet az akkor még kisk. megajándékozottak törvényes képviselője által alá nem Íratott, sem V. Ilona egyik megajándékozott azt nem irta alá, de nem lehet érvényes az ajándékozás azért sem, mert özv. B. Sámuelné az okirat kiállításakor szemeire teljesen el volt gyen­gülve s igy a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat volt volna szükséges, felperesek a megajándékozott nevezett alperese­ket arra kérik kötelezni, hogy a néhai B. Sámuel hagyatékához tartozó ezen részvényt helyezzék birói letétbe. Megjegyeztetik, hogy III. r. alperes özv. B. Sámuelné a per folyama alatt elhalt, hogy a nagy kátai kir. jbiróság 5,949/97. sz. jogerős végzésével igazolt örökösök perben állanak. Alperesek azon kifogása, hogy felperesek csak néh. B. Sámuel összes örököseinek perben vonása mellett léphettek volna fel kerestükkel, nem volt figyelembe vehető azért, mert bármely igazolt örökösnek jogában áll a hagyatékhoz tartozó vagyonnak a hagyatéki tömegbe való beszolgátatását követelni, más kérdés azután az öröklési igények és a részesedés mérvének eldöntése, a melyhez az összes örökösök perben állása szükséges, ez azonban a jelen pernek nem tárgya. Igaz ugyan, hogy a szerződés érvénytelenítését rendszerint csak az azokban résztvevő szerződő felek követelhetik, miután azonban felperesek keresetüket arra alapították, hogy a megtá­madott jogügylet tárgya oly vagyon volt, mely néh. B. Sámuel­hagyatékához tartozik, a melyre nézve tehát felpereseknek, mint a nagykátai kir. jbiróság 1,018/90. sz. átadó végzésével igazolt örö­kösöknek öröklési joguk van, felperesek ily cimen jogosultak örökhagyó özvegye s örökös társak közt létrejött jogügylet meg­támadására. Ha felperesek néh. B. Sámuel hagyatékának tárgyalásakor kifejezetten kijelentették s elismerték volna is azt, hogy az örök­hagyónak a hagyatéki eljárás keretébe bevont vagyonokon kivül más vagyona nem maradt, az még nem fosztja meg felpereseket azon joguktól, hogy a hagyatékba be nem vont vagyonokra nézve igényüket később is érvényesíthessék, alperesek e részbeni kifogá­sát tehát annál kevésbé lehetett figyelembe venni, mert nem állí­tották, hogy felperesek a megtámadott ajándékozási jogügyletet kifejezett, n s annak tudatában fogadták volna el, hogy a jogügy­let tárgyát képezett részvény néh. B. Sámuel hagyatékához tarto­zik s erre nézve öröklési igényükről lemondanak. Azon alperesi kitogás sem volt figyelembe vehető, hogy fel­peresek kereseti kérelme helytelen, miután a részvény már eladatott, s igy annak letétbe helyezése tekintetében végrehajtható ítélet nem hozható, mert az 1881: IX. t.-c. 217. §-a ily esetre vonat­kozólag kifejezetten intézkedik ezen körülmény tehát a marasz­talásnak akadálya nem lehet. Nem szolgálhat az A) a. érvénytelenítésére alapul a közjegy­zői okirat formájának hiánya, mert ezt az 1886: VII. t.-c. 21 §-ának c) pontja csak a vakok jogügyleténél írja elo, felperesek pedig nem is állítják azt, hogy III. r. alperes néh. özv. B Sámuelné az A) a kiállításakor vak volt, csak látóképességének elgyengülé­sét állították — Ami pedig azt illeti, hogy az ajándékozási szerződést sem az akkor kisk. megajándékozottak törvényes képviselője, sem V Ilona nem Írták alá, tekintettel arra, hogy az ajándékozási jog­ügylet alakszerűséghez kötve nincs és hogy az ajándékozás teny­lea foganatba ment, a részvény átadatott s átvétetett, a m. által a jogügylethez való hozzájárulás kétségtelen s mivel a bár kiskorú­akkal kötött hason jogügyletek a gyámhatósági jóváhagyást nem igénylik, ezen szempontból a jogügylet meg nem támadható ! Felperesek keresetének helyt kellett adni a következő okokból: Az F. alatti, ugy szintén a kihallgatott Sch. Alajos és K. Árpád tanuk vallomásai alapján meg kellett állapítani, hogy a kereset tárgyát képező részvény néh. B. Sámuelé volt, a rész­vény az ő nevére volt kiállítva s az ő nevéről íratott át a meg­ajándékozottak nevére. A megajándékozott alperesek nem bizo­nyítottak oly jogszerű tényt, melylyel ezen részvény tulajdonát az ajándékozó özv. B. Sámuelné megszerezte volna, csupán arra hivatkoztak, hogy ezen néh. B. Sámuel által elzálogosított rész­vényt B. Sámuelné váltatta ki. Erre azonban ha való lenne is, özv. B. Sámuelné csak a hagyaték hitelezőjévé vált a kisajátítási összeg erejéig. Azt nem is állítják alperesek, hogy a részvény a néh. B. Sámuel és neje házasságának tartama alatt szereztetett. Ez a körülmény azonban még bizonyítás esetére sem lett volna figyelembe vehető, mert a vagyon közszerzeményi minőségét, nemes rendű házastár­sakról lévén szó, a házasság tartama alatt való szerzés ténye meg nem állapítja. Alperesek a részvény azonosságát tagadják. Miután azon­ban beismerik, hogy az A) a. értelmében a részvényt megkapták, az A) alattiban pedig a részvény száma 1,164-nek van kitüntetve, tehát ugy mint az F) alattiban, az azonosság iránt nem lehet kétség. Az A) alattiban megjelölt részvény átvételének elismerésé­vel szemben mi aggály sem támadhat a matt, hogy a részvény V. Margit Ilona névre íratott át, a mire nézve különben a már hivat­kozott tanuk kellő felvilágosítást nyújtanak, mert ezek szerint az egy névre való átirás, (mely a megajándékozottak keresztneveinek összevonása folytán keletkezett)a kezelési szabályokban leli indokát. Miután pedig III. r. alperesnek özv. B. Sámuelnénak tudnia kellett, hogy a részvényt el nem ajándékozhatja, mert az nem az ő tulajdonát képezi, tehát az ajándékozás érvényes létre­jöttének ezen feltétele hiányzik s mivel a jóhiszeműséggel a meg­ajándékozott alperesek, mint családtagok, tehát a családi viszo­nyok tudomással birók nem védekezhetnek, felperesek kereseté­nek helyt adni kellett ez alapon. A viszonkeresetet el kellett utasítani. Jelen perbe a fel­peresek ellen érvényesítendő beszámítás kérdése be nem vonható, mert az az osztály keretébe tartozik s nem egyedül a viszonkere­settel élt, I. és II. alperesek által, hanem többi örökös társaik együtt esetleg ezeknek alperesként leendő perbevonása mellett érvényesíthető, meg különben is a kereset és viszonkereset jog­alapja nem azonos, mert a kereset egy, az alperesek közt meg­kötött ajándékozási jogügylet érvénytelenítését s az ajándékozás tárgyának birói letétbe helyezését célozza, a részesedés mérvére, az osztályra való igények ezuttali kizárásával, mig a viszonkere­setnél B. Sámuel hagyatékára vonatkozó osztály kérdését illeti s erre van alapítva. Nem forog fenn tehát az 1881. évi LIX. t.-c. 8. §. a) és b) pontjának esete, ezenkívül pedig a viszonkeresetnek csak akkor van helye, ha felperes az együttes tárgyalásba beleegyezik, a mely eset fenn nem forog stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1898. december 6-án 5,444. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbirósági ítélet felebbezett részében az ítéletet oly értelemben hagyja helyben, hogy a kisk. B. Margit kötelezettsége csak a néh. B. Vilmosné V. Margit hagyatékának átadása tárgyában a nagykátai kir. jbiróság által 1894. május 12-én 1,139. sz. a. hozott D) a. végzésben meghatározott örök­sége erejéig terjed stb. Indokok: A mint az elsőbiróság ítéletének indokaiban helyesen kifejtetett, a kereset tárgyává tett részvény néh. B. Sámuel tulajdonát s halála után hagyatékát képezte. A tulajdon­joggal össze van kötve az a jog is, hogy a tulajdonos a tulaj­donát képező dolog átadását bárkitől követelheti. E jog ingóságokra vonatkozólag korlátozást csak annyiban szenved, a mennyiben az ingó dolog jóhiszemű birtokosa a dolog átadására nem kötelezhető. A fenforgó esetben azon­ban alperesek az elsőbiróság Ítéletében felhozott helyes indokok szerint jóhiszemű birtokszerzőknek nem tekinthetők s a mennyi­ben felperesek a keresetlevélhez C) a. mellékelt átadó végzéssel kimutatták, hogy B. Sámuel elhalt s felperesek annak törvényes, illetőleg végrendeleti örökösei, kétségtelen, hogy alperesektől a szóban forgó részvény átadását, tekintet nélkül az arra nézve közöttük, illetőleg jogelődjük és B. Sámuelné közt létre jött aján­dékozási szerződésre követelhetik, ennélfogva mig egyrészről fel­peresek igényeinek érvénytelenítése céljából az ajándékozási szer­ződés érvénytelenítésére szükség nincs, addig más részről nem lévén oszszerződö felek, vagy a per indításkor azoknak jogutó-

Next

/
Thumbnails
Contents