A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 32. szám - Épületkitüntetés és telekkegyesités - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.) (Vége.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. víelléklet a «Jog» 32 számához. Budapest, augusztus hó 6. Köztörvényi ügyekben. A törvényen alapuló nötartás oly követelést képezvén, a mely a nö napi költségeinek fedezésére fordítandó, az ilyen követelés behajtására nézve az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában foglalt eljárás a dolog természeténél fogva alkalmazást nem nyerhet. Az egri kir. járásbíróság: Az alperes által letétbe helyezett 510 frt marasztalási összeget az 1898. Sp. I. 200/10 sz. a. hozott elsöbirósági, illetve a felebbviteli biróság által hozandó ítélet jogerőre emelkedéséig letétként kezelni rendeli. Indokok: Alperes a marasztalási összeget letétbe helyezte s azon kérelmet terjesztette elö, hogy miután felperes vagyontalan, az a hozott, illetve hozandó itélet jogerőre emelkedéséig letétként kezeltessék. Felperes azt adta elő, hogy női tartásdijaknál a törvény amaz intézkedése, hogy az a marasztalt által letétbe helyeztessék s az itélet jogerőre emelkedéséig letétként kezeltessék, nem alkal mázható, egyébként tagadja felperes, hogy vagyontalan lenne. A kir. járásbíróság a letett összeget nem utalta ki, mert felperes az A1 szegénységi bizonylat tartalma szerint ingatlan vagyonnal nem bir, ingóságai biztosítékot nem képezhetnek, mert az letét tárgyát nem képezheti, ily esetben tehát az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-a értelmében az ellenfél kívánhatja, hogy a letett összeg csak abban az esetben adassék ki, ha a jogosított letételre alkalmas értékpapírokat vagy készpénzt tesz le biztosítékul, minthogy azonban olyan biztosítékot felperes nem tett le, a letett marasztalási összeg részére nem volt kiutalható. (1898. november 19. Sp. I. 200/13. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőfokú biróság neheztelt végzését megváltoztatja, folyamodót azzal a kérelmével, hogy M. Anna javára megítélt 480 frt nőtartási dij letétbe helyeztessék, elutasítja. Indokok: Folyamodó letéti kérvényében maga adja elő, hogy a 480 frt nőtartási díjnak lefizetésére a telebbezésre való tekintet nélkül köteleztetett és az itélet végrehajthatónak kimondatott. Minthogy pedig a törvényen alapuló nötartás oly követelést képez, a mely a nő napi költségeinek fedezésére fordítandó, ezen követelésnek végrehajtás utján való behajtására nézve az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában foglalt eljárás a dolog természeténél fogva alkalmazást nem nyerhet. A házasság keletkezésénél külön kikötés nélkül is az lényeges feltétel, hogy a hitvestárs előélete a kölcsönös tisztelet és becsülés fentartására alkalmas legyen s az oly erkölcsi fogyatkozások, melyek a hitvestárs erkölcsi érzületét mélyen sértik, a házasságnak nemcsak erkölcsi, de szabad akaratból való elhatározásra vonatkozó jogi alapját is megtámadják s ezzel a házasság célját és fennállását szükségképen veszélyeztetik : alperes a saját lényeges tulajdonságaira nézve tévesztette meg felperest azzal, hogy rovott előéletét elhallgatván, erkölcsileg kifogástalan egyénnek szinlelte magát, az ily mérvű megtévesztés miatt a házasság érvénytelenítése jogszerüleg szorgalmazható, (A m. kir. Curia 1899. jun. 21. 1537. sz. a.) Az 1881. évi LX. t.-c. rendszerében a végrehajtás folyamán felmerült vitás eseteknek elbírálására nézve az ügybiróság hatósági körének elve van keresztül vezetve. Ez az ügybiróság a törvénycikkely 30. §-a esetében a végrehajtást elrendelő biróság, minden egyéb esetben pedig a végrehajtást foganatosító biróság. Az 1881: LX. t.-c. 221. §-ban nincs gondoskodva arról, hogy ha a végrehajtásnak e neme által 3-ik személy magát jogaiban sértve érzi, a sérelmesnek vélt végrehajtásnak megszüntetését vagy korlátozását mily módon és mely biróság előtt szorgalmazhassa. Minthogy azonban a 221. §. 2-ik bekezdésében szabályozott végrehajtásból előadott igény az idézett törvény 168. §-a alá eső igényektől különbözik, de az ingatlan használati joga tárgyi hasonlatosság alapján a 216. §-ban meghatározott használati joggal hasonnemü ; ennélfogva a felhívott törvény 92. és 216. §-aiból vont hasonlatosságnál fogva a 221. §. 2-ik bekezdése szerint foganatosított végrehajtási ügyben a végrehajtás megszüntetését szorgalmazó kereset, a végrehajtás foganatosítása iránt megkeresett bíróságnál nyújtandó be. Az ügybiróság előtti eljárásban a rendes birói illetékességtől eltérésnek helye nincs. (A m. kir. Curia 1899 jun. 20-án 2,143. sz. a.) Az 1894. évi 31. t.-c. 85. §. utolsó bekezdése azt rendeli ugyan, hogy a házasságtörés okából vétkesnek nyilvánított házastárs eltiltandó a házasságkötéstől azzal, a kivel a házasságtörést elkövette. A törvénynek ezen most idézett rendelkezése azonban mind annak szövegezését, mind célzatát tekintve, csak oly esetekre alkalmazható, midőn a házasságtörés mindkét nemileg közösülő fél kölcsönös beleegyezésével követtetett el, nem terjeszthető tehát ki oly esetekre, midőn a férfi házastárs valamely nöszemélyen erőszakos nemi közösülést követ el A törvény a házasságtörönek az ő bűntársával való házasság kötését mint a házasság fennállásának biztonságát veszélyeztető viszonyt kívánja megakadályozni, ez a helyes értelme a H T. 20. í;-ában foglalt házasságkötési tilalomnak is és ezen felfogás egyeztet heto össze a btkv 240. §-ának azzal a rendelkezésével, a mely szerint az erőszakos nemi közösülés nem büntettetik, ha a tettes és sértett között a bűnvádi itélet kihirdetése előtt házasság jött létre. Tekintve már most, hogy jelen esetben a megállapított házasságtörés ténye a per adatai szerint J. E. beleegyezése és akarata ellenére, tehát erőszakosan hajtatott végre, a 85. §. idézett rendelkezése a fenforgó esetre annál kevésbé alkalmazható, mert a törvénynek nem lehet szándéka útját állni annak, hogy a nemi erőszak által a nő személyén elkövetett sérelem esetleg utólagos házasságkötés által helyrehozathassék. A m. kir. Curia 1899 máj. 17. 2,252.) Jogszabály az. hogy a hitelező az adósától kapott zálogtárgyat csak megőrizni tartozik, de azt adósának beleegyezése nélkül használni nem jogosult. Kétségtelen, hogy ha a hitelező a birtokába jutott zálogtárgyat adósának a beleegyezése nélkül használta, ezen jogellenes cselekményéből kifolyólag adósának kártalanítással tartozik, a mely kötelezettsége pedig nem szorítkozik csupán arra, hogy a használat által a gép értékében történt csökkenés azjj.adós részére pótoltassék, hanem kiterjed ai ra is, hogy a hitelező az általa jogellenesen gyakorolt használatból nyert vagyoni előnyt is adósának kiszolgáltassa, miután az ilynemű használatot a hitelező a saját előnyére vagyonszerzés forrásává nem teheti, holott ellenkező esetben a kézi záloggal biztosított kölcsönügylet a törvény által tiltott uzsora-ügyletté fajulhatna és ekként a hitelező jogtalan gazdagodására vezethetne. (A m. kir. Curia 1899 ápril. 27-én 899. G. 31.) Az ügyvéd elleni panaszügyekben perújításnak helye nincs, azonban ugy az 1874 : XXXIV. t.-c, valamint ezt az eljárást szabályozó 4,544/79. sz. igazságügyi miniszteri rendelet az ily ügyek újrafelvételét ki nem zárja. (A m. kir. Curia 1899 máj. 16. 2,492. sz. a.j Anyagi jogszabály az, hogy az ellátásra jogosított a természetben szolgáltatni kötelezett ellátás egyenértékét pénzben követelni van jogosítva. Hogy a természetbeni kikötmény egyenértékének mily pénzösszeg felel meg, az ténymegállapítást képez, mely a S. E. t. 197. §• szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, és sikerrel csak az alapon támadható meg, ha a tény valamely jogszabály megsértésével volt megállapítva, figyelmen kivül hagyva vagy felhozottnak tekintve és e részben bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel. (A m. kir. Curia felülvizsg tan. 99. ápril. 27. I. G. 44/99. sz. a.) Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a férj a külön élés ideje alatt nejét a válóper végleges befejezéséig csak akkor köteles eltartani, ha a külön élésre ő szolgáltatott okot és hogy a nő rendszerint férjét követni tartozik... (A m kir. Curia felülvizsg. tan. 99. ápr. 27. I. G. 47/99. sz a.) Helytelen, hogy a felebbezési biróság a tartásdíj összegének megállapításánál a természetes apa társadalmi állását is irányadóul szolgálónak jelentette ki, mert a törvénytelen gyermek tartásának megfelelő összeg az anya társadalmi állására és a természetes apa vagyoni viszonyaira való tekintettel állapítandó meg. Egyébként pedig az, hogy a természetbeni tartásnak minő összegű tartásdíj felel meg, nem jog-, hanem ténykérdésre vonatkozik, melyre vonatkozó megállapítás az 1893. XVIII. t.-c. 197. §. szerint felülvizsgálat tárgyát csak jogszabály megsértése esetén képezheti. A törvénytelen gyermeket is elsősorban az apa lévén köteles eltartani, ezzel a jogszabálylyal szemben az anyának igénye a már lejárt időre általa teljesített tartás iránt a természetes apa irányában csak abban az esetben enyészik el, ha hosszabb időn át a tartást saját kötelezettsége gyanánt megtérítésre való igény nélkül teljesítette. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. április 20. I. G. 20/99. sz. a.) Az engedményes, ha telekköny vileg biztosított engedményezésről van is szó, az engedményezés megtörténtét tudató értesítés után is az engedményezett hozzájárulásával joghatálylyal megbízhatja az engedményezőt azzal, hogy a követelést, mely reá engedményeztetett, a saját neve alatt behajthassa. Ily megállapodásban félrevezető tény nem foglaltatik és felperes azokkal szemben, kik a megállapodásban résztvettek, a saját