A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 2. szám - Bolgár igazságügy. Vége

A JOG okozott 1,800frt és járulékainak, jelesül 3 frt 95 kr. óvásköltségnek, • »/o váltódijnak s a B. és b. mellékletekkel kimutatott per és végrehajtási költségnek, összesen 1908 frt 35 krnak és az eredeti 1800 trt összeg után a kereset beadásától járó késedelmi kamatnak, valamint az 1868. L1V. t.-c. 251. §-a alapján az okozott per és kétszeri felebbezési költségnek megfizetésére kötelezendő volt. A kamat a váltótökének járulékai után azért nem Ítéltetett oda mert felperes a keresetben a kamatot csak a váltótöke után, kérte megítéltetni. Meghatalmazás utján tett váltói nyilatkozat a meghatalniazot csak abban az esetben kötelezi, ha a meghatalmazottnak jogköre, vagy a törvény, vagy pedig a nyert megbízás alapján valtoi kötelezésre is kiterjed. Az altalános meghatalmazott jogköre törvény erejénél fogva nem terjed ki váltokötelezettség elvállalására is. Az ipolysaghi kir. törvényszék mint váltobiróság (1897. évi november hó 12 én 3,358. sz. a.) Dr. Csermák Ernő ügyvéd által képviselt Garamvölgyi cukorgyár részv. társaság felperesnek Dr. Fried Lajos ügyvéd által képviselt L. Dezső alperes ellen 3,450 frt és jár. iránti perében következőleg itélt. A 2,329/97. sz. sommás végzésnek a 2,609/97. sz. közös kérvény szerint, kifizetés által hatálytalanná vált, de a kereseti tőke 2,588 frtnyi részletére és az eddig felmerült költségek és járulékokra vonatkozó részén felül fentartott 862 frtnyi tőke részletre és annak 1897. évi augusztus 31-től járó 6° „ kamataira vonatkozó része L. Dezső alperes irányában hatálytalannak kijelentetik, felperes keresetével e részben elutasittatik stb. Indokolás: A kereseti váltókat W. Adolf intézvényezettnek közjegyző előtt megbízottjaként, elfogadói minőségben aláirt L. Dezső kifogását arra alapítja, hogy ő nem saját személyében, hanem kifejezetten, mint az intézvényezett W. Adolf meghatalmazottja, vállalván, saját személyében nem felelős, s felperesnek ő ellene kereseti joga csak akkor lenne a vt. törvény 105. §-a alapján, a mennyiben felperes bizonyítaná, hogy a váltók aláírására felhatalmazva nem volt. Felperes ezzel szemben azt állítja, hogy alperest a vt. törvény 105. §-a alapján személyes felelősség terheli, mert \V. Adolf részéről kellőleg meghatalmazva nem volt. Alperesre hárítja a meghatalmazási viszonynak igenleges alakban való bizonyítását. Alperes bár a biztosításra magát kötelezettnek nem tartja, felmutatja a 2. sz. alatti közjegyzői okiratban foglalt meghatalmazást, mely szerint W. Adolf őt gazdaságának vitelével s ezzel kapcsolatosan mindennemű okiratoknak kiállithatásával megbízta. Megjegyzi, hogy a kereseti váltók a W. Adolf gazdasága által felperes részére szállítani kötelezett cukorrépára adott illetve kapott előleg fedezésére adattak s felperesnek az alperesnek meghatalmazotti minőségéről nemcsak a váltónyilatkozatok alapján, hanem a 2. sz. alatt csatolt meghatalmazás átvétele utján is tudomása volt. A meghatalmazás igazolására tanukra is hivatkozik. Az alperes éltal előállított tanuk egyike, \Y. Viktor igazolja, hogy a kereseti váltók alapját csakugyan az alperes által előadott jogügylet képezte, s hogy alperes mindenemü okirat aláírására felvolt hatalmazva néh. W. Adolf által; S. Mór pedig igazolja, miszerint alperes a kereseti váltók aláírására, bár csak szóbelileg, különös megbízást is nyert az intézvényezettől. Alperes a meghatalmazási viszonyt csakis különös még pedig közjegyzőileg hitelesített megbízási okirattal tartja igazolhatónak, s e részben sem a 2. sz. alatti okiratot, sem a S. Mór által emiitett szóbeli meghatalmazást elégségesnek nem találja tekintettel arra, hogy L. Dezső kifejezetten mint az intézvényezett W. Adolf meghatalmazottja fogadta el a kereseti váltókban foglalt intézvényeket, őt személyes felelősség a vt. törvény 105. §-a alápján csak ugy terhelheti, ha bebizonyíttatnék, hogy az aláírást a nélkül eszközölte, hogy erre az állítólagos meghatalmazó által feljogosítva volt volna. Felperesnek L. Dezső ellen tehát csak feltételes kereseti jogot ad a vt. törvény 105. §-a. Mivel pedig annak, kinek kereseti |oga feltételhez van kötve, ha keresettel fellép, igazolnia kell azt, hogy a feltétel melytől joga illetve ellenfelének kötelezettsége függővé van téve, fennforog: ennélfogva kétségtelen az, miszerint felperesnek kellett volna bizonyítani azt, hogy a váltótörvény 105. §-ában foglalt feltétel megvan, vagyis, hogy a meghatalmazás hiányzik. Mivel pedig felperes ezen kötelezettségének meg nem felelt, sőt figyelembe véve azt, hogy oly törvényes rendelkezés, mely a váltónyilatkozatok tételére vonatkozó meghatalmazás érvényét különös (speciális) megbízásokhoz kötné, nem létezik, a 2. sz. alatti mindennemű okirat aláírására felhatalmazást tartalmazó okirattal, valamint W. Viktor és S. Mór vallomásával éppen ellenkezőleg alperes igazolta a megbízási viszony fennforgását; ennélfogva, tekintettel arra, hogy 2,329/97. sz. som. végzésnek 2,588 frtra vonatkozó részét, a 2,606/97. sz. kérvény szerint maguk a felek hatálytalanították, a sommás végzésnek a per tárgyát képező 862 frtra vonatkozó részét a kifogásoló alperessel szemben hatálytalanítani, felperest e részben keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. évi június 2-án 3,301. sz. a.j következő Ítéletet hozott: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja stb. Indokok Felperes beismerte azt, hogy a kereseti követelés alapját képező kereseti váltók a közte és W. Adolf közt létesült répaszállitási ügyletből folyólag utóbb nevezett részére folyósított előlegek fedezéséül állíttattak ki, tagadta azonban, hogy a jelen perbeli alperes L. Dezső, ki a kérdéses váltókat az intézvényezett W. Adolf nevében és annak megbízottjaként névaláírásával ellátta, az intézvényezett W. Adolfnak e részben meghatalmazottja lett volna. Jóllehet helyes felperesnek az a jogi állítása, hogy a vitatott és a váltótörvény 105. §-án alapuló felelőssége megerőtlenitéseül kifogásként felhozott képviseleti viszony fennállását alperes tartozott bizonyítani, mert a váltóforgalomnak a fennebb id. törv. §. rendelkezése által elérni szándékolt biztosításából, mely szerint az álképviselő is nem ex delictu, hanem váltóilag aláírásából felelős, önkényt folyik, hogy aláírásának hatályosságát a képviseleti viszony igazolásával a képviselő tartozik kizárni, mindamellett tekintve, hogy alperes az előrebocsátottak szerint ráháruló ennek a kötelezettségének meg is felelt és a bizonyítás e részben sikerült is, alperest a leszállított kereseti követelés megfizetésére váltói kötelezettség hiányában nem lehetett kötelezni. Arra nézve ugyanis, hogy alperes a kereseti követelés alapját képező váltókat az intézvényezett W. Adolf képviseletében elfogadni jogosult volt, a 2. •/• alatt becsatolt közjegyzői okiratba foglalt megbízás teljes hitelt érdemlő bizonyítékot képez, mert habár ebben az okiratban a kérdéses váltok kiállításáról, sőt általában váltók kiállításáról kifejezetten szó nincs, mégis, minthogy ezáltal az okirat által a meghízó W. Adolf az alperest kifejezetten összes ügyei vitelére nézve teljhatalmú megbízottjának nyilvánítja, s e részben őt nem a vagyonának kezelésével kapcsolatos összes teendőknek nevében és helyette leendő ellátására felhatalmazza, hanem őt bármi néven nevezendő jogügyletek megkötésére, eladásokra, terhek vállalására s e végből mindennemű telekkönyv vagy telekkönyvön kivüli okiratoknak őt kötelező joghatálylyal leendő kiállítására is feljogosítja; és minthogy a váltóügylet megkötésére törvényes gyakorlatunk szerint különös, az ügyletnek éppen erre a nemére szóló megbízás rendszerint nem szükséges, hanem az általános, mindennemű jogügyletre irányuló meghatalmazás a váltóügyletekre is kiterjed, alperes akkor, midőn a kereseti váltókat az intézvényezett gazdaságában termelendő répára adott előleg fedezéséül W. Adolf nevében elfogadta, váltónyilatkozata által magát kétségkívül nem, henem 2. •/. alatti okiratban nyert meghatalmazása alapján megbízóját kötelezte. Az elsőbiróság ítéletét tehát a benne felhozott indokok alapján helyben hagyni kellett. A m. kir. Curia (1898. évi november hó 25-én 858. sz. a.) következő Ítéletet hozott. A másodbiróság ítélete helyben hagyatik stb. Indokok: Meghatalmazás utján tett váltói nyilatkozat a meghatalmazót csak abban az esetben kötelezi, ha a meghatalmazottnak jogköre vagy a törvény, vagy pedig a nyert megbízás alapján váltói kötelezésre is kiterjed. Az általános meghatalmazott jogköre törvény erejénél fogva nem terjed ki váltókötelezettség elvállalására is, a kifogásoló alperesnek W. Adolf által adott abbeli meghatalmazása pedig, hogy vagyonának kezelésével kapcsolatos összes teendőit ellássa és terheket vállalhasson, nem foglalja magában a váltói kötelezésre szükséges megbízást is; a csatolt közjegyzői okirat tehát magában véve nem volna elegendő annak megállapítására, hogy kifogásoló alperes W. Adolf megbízásából irta alá a kereseti váltókat. Minthogy azonban felperes nem tagadta, hogy a kereseti váltók a W. Adolffal kötött cukorrépa szállítási ügyletből folyóan adott előlegek fedezésére adattak, s minthogy ugy a csatolt közjegyzői meghatalmazás, valamint a feleknek egyező előadása és a kihallgatott tanuk vallomása szerint is a kifogásoló alperes W. Adolf helyett és megbízásából járt el ebben a cukorrépaszállitási ügyletben, és minthogy a kihallgatott W. Viktor és S. Mór tanuknak vallomásából megállapítható, hogy W. Adolf a kifogásoló alperest váltói kötelezésre, S. Mór tanú szerint pedig különösen az érintett répaszállitási ügyletből kifolyóan kiállítandó fedezeti váltók aláírására is felhatalmazta: mindezekből kétségtelenül kitűnik, hogy kifogásoló alperes megfelelő megbízást nyert W. Adolftól a kereseti váltók aláírására. Bizonyítva lévén ezek szerint, hogy kifogásoló alperest a vt. 105. §-ában megállapított személyes felelősség nem terheli, a másodbiróság ítéletét elfogadva, abból azt az indokot, hogy az alperes által állított meghatalmazási viszony tekintetében a bizonyítási kötelezettség alperest terheli, a fent kitejtett indokoknál fogva kellett helyben hagyni stb. Bűnügyekben. A btkv. 311. §-a szerint sértett részére a megfelelő kártérítés megítélendő; ennek mennyisége meghatározásánál nem a tettes vagyoni viszonyai, hanem az okozott kár minősége, illetőleg a sérülés súlyossága és a megsértettnek személyi és családi viszonyai mérvadók. A kassai kir. törvényszék mint büntető biróság 11897. szeptember 16-án 6,320/97 sz. a'.) súlyos testi sértés bűntettével illetve becsületsértés vétségével vádolt Sz. István és társai elleni bűnügyben következően itélt. A kir. törvényszék alsó Sz. István a H. N. József sérelmére elkövetett a btkv. 301. §-ában meghatározott, a 303. §. szerinti súlyos testi sértés bűntettében, Hajdú N. József az alsó Sz. István személye ellen elkövetett, a btkv. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondja ki és azért alsó Sz. Istvánt a btkv. 303.