A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 32. szám - Épületkitüntetés és telekkegyesités - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.) (Vége.)

vó'itsem a 3/4 külteleknek birói árverésen volt megvevöit, egyáltalán nem illeti, ahhoz jogos igényük nincs. Só't amennyiben felperesek azt esetleg mégis használták, annak 1885 január 26 tói kezdve jogtalanul elvont hasznait a tulajdonos javára megtéríteni tartoznak; amely elvont haszonért pedig, esetleg az úrbéres közönség összesége is felelni tartozik (kir. Curia 11,089/94 sz. hat. Jog 1894 évi 32 sz.) Minthogy az osztatlan közösben kiadott nádas erdő'és legelő illetőség a volt úrbéri telkek és úrbéri zsellerségek után adatott, kétségtelen az hogy törvény szerint azoknak ez a telek állagának sérelme nélkül külön váltan is elidegeníthető tartozékául tekintendő mindaddig, a míg az az úrbéri telek, vagy zsellérség, amelyhez adatott, egy eredeti egészben van. Ha azonban külön akár belsőség, akár külsőség adatott el, vagy ezekből bizonyos részek ruháztattak át, mindaddig ahhoz a részhez, és abban a mérvben tartozik, amelyhez és a milyen mérvben azt magának a tulajdonos megtartotta, vagyis a vevő jogos tulajdona csak az lehet, a mit kifejezetten megvett, vagy megvesz. A vélelemre azonban nincsen szükség akkor, ha az osztatlan közös az egyes jogosítottak tjkveiben már külön kitüntetve van; mert ebben az esetben a tkvi jószágtestnek nem vélelmezett tartozékát, hanem közforgalmúvá vált határozott alkatrészét képezi, a mely mindennemű adásvevésnél, megterhelésnél, a telekkönyv állása szerint nyilvánosság előtt van s annak megfelelő mértékben ruházható át, vagy terhelhető meg. Minthogy pedig a miként már említettük a helyszínelő bizottmányok, illetőleg a tagosítás, vagy egyéb birtok rendezés következtében szükségessé vált tkvi átalakítás alkalmával ugyan annak a bíróságnak területén levő egyik községben az osztatlan közös erdő és legelő illetőséget az egyes jogosítottak tjkveibe a 2 579/869. sz. rendelet 7. §. g. pontja szerint kitüntették, mig a másik' községben az máig sem történt meg, tehát szerintünk nem volna felesleges az, hogy ha a 45,0il/J. M. 89. s z. rendelet megfelelően oda bővíttetnék ki, hogy mindazokban a községekben is, a melyekben a betétszerkesztés, tagosítás, vagy a tjkveknek bármiféle birtok rendezés folytán akárrészben, akár egészben való átalakítása elrendelve még nincs, de a melyekben a volt úrbéresek és zsellérek részére elkülönített, s azok nevére a helyszínelés alkalmával osztatlan közösségben telekkönyvezett erdő nádas és legelő illetőség1 a jogosítottak egyes tkj veibe külön kitüntetve nincs, annak jegyzése hivatalból elrendelendő és foganatosítandó. Ezzel egyrészt nem csak a betétszerkesztésnek az utja lesz majd megkönnyítve, hanem megszűnik az az anomália is, hogy csupán a törvény elmagyarázásából senkisem támaszthat illetéktelenül jogot olyan dologra, a mit meg nem szerzett. Másrészt pedig az erdő és legelő illetőség az egyes tkjekben levő jószágtesteknek habár osztatlanul is, de a tkvi birtok részletek jogi természetével biró alkatrészévé s mint ilyen esetleg külön — önálló jószág testté, tehát a tkvi átruházással közforgalom és hozzá férhető, értékesíthető közhitel tárgyává is válik. Ahol az osztatlan közös erdő és legelő illetőség az egyes telekjegyzőkönyvekben már külön kitüntetve van, ott a mindennapi esetek közé tartozik azoknak eladása vétele s a telekjegyzőkönyvekben való átírása. Nyilt kérdések és feleletek. A lakfelmondásia eljárás köréből A lakfelmondási eljárást szabályozó 1894. évi 4,873. sz. I. M. R. szerint joga sőt kötelessége a felmondó, felhívó, vagy kifogásoló félnek — ha nem lakik a bíróság székhelyén vagy területén egy annak székhelyén lakó megbízottat rendelni. Ha az ügy perré alakul s a nevezett megbízott az 1893: 18. t.-c. 7. §-a alapján perbeli képviselőül is felléphet és fellép: szükséges-e neki külön felhatalmazással legitimálnia magát s ha nem kell: fel lehet-e venni a leletet a megbízás i bélyeg hiánya miatt ! Í°80t magát mintegy hatszáz oídalön. jogirodalom szempontjából, mint forrásmunka uttorc> volna es bar mint az első ily nagy arányú magyar nyelven megjelent képes világtörténet határozottan uj, - van ennek a műnek egy o da a, a mely miatt mi jogi szempontból sem vitathatjuk el tőle az újdonság határozottan igen sokat éro előnyeit. u;watá,n Nagy számmal vagyunk Magyarországon jogászok hivatásosak és műkedvelők, olyanok, kik a jog mindennap, szolgálatava szerezzük be a napi kenyeret és olyanok is meg többen, kiknél a jogászi jelleg kvalifikatió, mert az ma már kétségtelen, hogy a kereskedelmi jellegű «kereső-pályákon» is nagy concurrentiat csinálnak a pénzvilág ott helyben nevelt embereinek, a hivatásos jogi pályákról a tultermés és túltengés folytán oda szorult elemek De igen kevesen vannak a jog iránt érdeklődök. A nagy tömeg elvégzi — kiki a maga módja szerint — a jogi főiskolát, beáll bojtárnak, fogalmazónak vagy joggyakornoknak, leteszi még azt a néhány szál vizsgát, a mit a kegyetlen felsőbb hatalom az ifjú jogász nemzedék közbosszantásara kieszelt, aztán Isten veletek jogi könyvek, Isten veled jogbölcseszet, jogtörténet és egyéb szép jogi tudományok a hányan vagytok ; a nagy tömeg nem hánytorgat többé. A törvények, rendeletek, egy-két jó-rosz commentar csak ott vannak az asztalon és könyvespolcon, mert: kellenek, de a jogi müvelés a legtöbb esetben elenyészik a feledés sürü fátyola mögött és nem is foglalkozik vele legtöbbször más, mint a ^ ki akár mint professor érez magában magasabb jogászi hivatást, vagy az a kevés — bámulatosan kevés — jogász ember, a ki Magyarországon: ír. Hiszen meglehet érteni nagyjából, hogy mért nem olvasnak Magyarországon a magyar jogászok. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy jobbára nincs mit. Jogi munkáink egy része száraz nehézkes eszmecsere, másrésze paragrafusokba szorított szellem és lélek nélküli tankönyv és csak nagyon kevesen vannak jogi tanulmányaink, a melyekre rátalál, hogy szép és érdekes is. Hogy könnyen és élvezetesen megirt külföldi szakmunkákat olvashasson, arra legtöbb esetben még ma is sajnos nem képesiti jogászainkat a nyelvösmeret. Az általános olvasatlanság sokszor constatált bajain ujabban lexiconszerü vállalatok próbálnak segíteni, s aránylag elég sikeresen. A jogi lexiconszerü munkálatban utóvégre is annyi és annyiféle van egybe halmozva, hogy kiki könnyen föllelheti benne a tetszésének megfelelő anyagot, a melynek alapján esetleges tanulmányai tovább eszközlésére útmutatást már ott is eleget talál. De nyomon követni a jogintézmények fejlődését, szemmel vizsgálni egy elmúlt kor törvényeit és más államok institutióit, hogy azokat mai állapotainkhoz mérhessük és hasznos tanulságokat vonhassunk, azt — mi jogászok — helyesen csak a történet külterjes mivelése által érhetjük el. Csak az képesíthet látni, kritikailag méltatni, jogi és bölcsészeti tanulságokat leszűrni. Ezeket akartuk elmondani a jelen munka megjelenése alkalmából és épen ez az, a miért a jelen nagyszabású, számtalan jogi és jogtörténeti vonatkozású irodalmi terméket különös melegen üdvözöljük. Az eddig napvilágot látott két kötet egyike: a kelet ókori népeinek történetét M a s p e r o Gaston műve alapján Fogaras sy Albert átdolgozásában, másika a görögök történetét(irta: G y o m 1 a y Gyula) a római hódítás koráig tárgyalja. Az értékes belsőnek megfelelő díszes és ízléses külső mezben lépnek elénk e hatalmas kötetek, melyeket még 10 hasonló terjedelmű fog követni. Nem kételkedünk abban, miszerint minden külön dicséret és ajánlás nélkül az önmagokban rejlő jó tulajdonságoknál fogva meg fogják találni a «minden müveit családok asztalára* vezető utat- Dr. Révay Bódog. Magyar magánjog. Szerkeszti dr. Fodor Ármin. Budapest Singerés Wolfner kiadása. Ezen nagyszabású mű szépen halad. Előttünk fekszik az épen megjelent IV. kötet, mely a családjogot tárgyalja mintegy 1,000 oldalon, kimerítően és mondhatni a leghivatottabb tudósoktól. Dr. Fodor tárgyalja a házasság jog történetét; dr. J a n cs ó György tárgyalja a házassági a megbízást tartalmazó felmondási, felhívási, vagy kifogási beadványára vagy jegyzőkönyvre ? Fényes Vince albiró Bjenőn Irodalom. Nagy képes világtörténet szerkeszti Marczali Henrik. A Franklin társulat és a Révai testvérek irodalmi részv. társ. kiadása, I. kötet: A keleti népek története. II. kötet: A görögök története a római hódítás koráig. Egy valóban érdekes, szép és nagy munka első két kötete fekszik előttünk s bár — a könyvek iránya folytán — méltatásuk inkább társadalmi és bölcsészeti jellegű lapok és folyóiratok keretébe vág, megérdemli, hogy mi—a jogi lap, is bővebben foglalkozzunk vele, mintsem hogy — beküldetvén — egyszerűen megemlítsük, hogy megjelent. Korántsem akarjuk azt állítani a műről, hogy valamelyestt jogtörténeti munka, vagy azt, hogy a magasabb értelemben vett Aszulok es gyermekek közti jogviszonyok valamint a gyámság és gondnokság című fejezetek dr. S í p o c z László tollából valók, mig végre a családjogi tartási kötelességről dr. Gaár Vilmos értekezik. Díszére válik e mű a magyar jogirodalomnak, és ha azon aranyokban halad, mint eddig, ugy az elsőrangú forrásmunka lesz, m^ y^. Lsem. az elmélet, sem a gyakorlat embere nem igen fog nélkülözhetni. ö b LLAfc «áSZV&MTTAltSAfi£G NYOMDÁJA Curiai és táblai értesítések. Hódságh dr. L. F. Dubinyi J. _ Újházi V. érk. 2762/99 sz a n e eld. Pmkov.ts Miskolcz dr. H. G. Borsodmiskolczi gózm - Mik 5\£L H 40H° 9^ SZ- a' C- e'd- Gyárfás- - Nezsidlr dr O B. S TLÍ r ,érk' *u1/SZ- *' n e' eld Hüvos- ~ Szabadka dr V. S Tormás, GY és tsa, b. ü érk. 8103/99. sz. a. jul. 12. mv. Versecz Akérdezett ügyekben jövő számunkban adunk felvilágosítást. Dr. RÉVAI LAJOS lakik VI., TerézíöTut 31. Dr^STILLER MÓR lakikJV^Rudolf-rakpart 3.