A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 32. szám - Épületkitüntetés és telekkegyesités - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.) (Vége.)

238 A JOG E bejelentésre a község azt a határozatot hozta, hogy mivel az erdő és legeltetési jog a község által közösen használtatik, attól, az általános jövedelmi pótadót nem értve — a 244 frt 79 kr évi adót a község közvetlen fizeti s ez az egyes telkesek által a legelőre évenkint kihajtott marhalétszám után vettetik ki és fizettetik be, igy adó könyvecske ki nem adható, annál is inkább, mivel az erdő és legelőj og a belsőségtől el nem választható. A fentebb emiitett két bizonyítvánnyal ellentétes e határozatnak, különösen a tulajdont illető része ellen, vevő 1885 Március 2-án kelt beadványában tiltakozását jelentette be a község elöljáróságánál s figyelmeztette azt, hogy ilyen határozatot hozni egyáltalán nem illetékes. Később a vevő, magán levélben ajánlotta megvételre az erdő és legelő illetőségét az árverési vevőkön kivül többeknek, de akik, mint kétséges dolgot azt megvenni akkor hajlandók nem voltak. Ilykép az erdő és legelő illetőség B. G.-nek telekkönyvön kivüli tulajdonává vágván, az ezzel járó jogokat, — mivel nem kátai lakós volt, saját személyében természetesen nem gyakorolhatta s bérbe adni sem tudta; igy a dolog természeténél fogva megszerzett tulajdonának hasznai és terhei is vele szemben szüneteltek. Az erdő és legelő illetőségnek története eddig igy áll. Azonban, a miként fentebb emiitettük, az erdőterületről eladott fa árának 3,000 frtot tevő részéből is C. A-nét annak idején aránylagos rész illette, vagyis ő is hozzájárult a 3,000 frt kártalanítás tőkének kiegészítéséhez; tehát ebből a 3,000 frtból neki visszajáró részt, egy ujabb váltó tartozásának fedezésére kijelölte s az, a várvasi (Somogy megye), mint a végrehajtás foganatosítására megkeresett kir. jbiróság intézkedése alapján 1885. február 12-dikén bíróilag szabályszerűen lefoglalta; a jogerőrt emelkedett végrehajtási eljárás után pedig, végrehajtató követelésének részben való fedezésére 1885. mártius 12-én 702/85. sz. alatt jogérvényesen átruházva és utalványozva lett. Az ügynek ilyen stádiumában a lefogalt készpénz követelést végrehajtató szintén B. G.-ra engedményezvén, tehát ez ugy mint az erdő és legelő illetőség B. G. tulajdonába ment át. Mint már jeleztük a 3,000 frt erdőváltság 1898. február 1-én esedékessé vált, az a község részére vissza bocsátatott, a ki azt további intézkedésig a kátai takarékpénztárba helyezte el. B. G. azonban, a Cz. A.-né ellen folyamatban volt végrehajtás foganatosítására illetékes darvasi kir. jbirósághoz kérvényt adott be, hogy a lefoglalt és már esedékessé vált készpénz követelés kifizetésére a kátai takarékpénztárt hívja föl. Ez megtörténvén, következménye az lett hogy a lefoglalt készpénz követelésből -/* telek arányában járó 43 frt 52 kr. tökerészre T. Á. s illetve ennek jogelőde T. F. ,— */« telek arányában járó 21 trt 76 kr. tőkerészre pedig Sch. I. és neje W. K. mint B. J. és neje Sch. K. jogutóda kátai (Zalamegye, lakósok, a (Somogymegye) dardasi kir. jbiróságnál B. G. most Somogy megye újhelyi lakos ellen, kevés eltéréssel egyforma kaptafára készült igénykeresetet adtak be s abban egyúttal azt is kérik, hogy az erdő és legelő illetőségre is tulajdoni joguk állapíttassák meg, mivel az is őket illeti. T. Á. és F. keresetének támogatására azt adja elő, hogy azok közül az ingatlanok közül, melyek után C. A.-né állítólagos erdő és legelő jogát származtatja, — 2/4 úrbéri telek az ő tulajdonukat képezi, melyet ők, mint a kátai 46. sz. tjkvben A. I. 2—7 sorszám alatt volt birtokot, a birói árverésen vették meg; ehhez a 2/4 telekhez tartozott, s A. 1. sorsz. alatt felvéve volt belsőséget pedig szabad kézből, már korábban (1871-ben), vették meg, s igy ezek, — egy kézben lévén — együtt véve 2/4 úrbéri telki állományt tesznek ki, s igy az osztatlan közösben levő erdő és legelő jövedelmét képező 3,000 frtból, a 2/4 telek után arányosan eső 43 frt 52 kr. is őket illeti. (Noha azt annak idején nem ők fizették be, s illetve nem az ő birtokuk után megállapított aránylagos összegből vonták le; hanem a C. A.-nénak járt rész összegből.) A -\ telek után járó osztatlan közös erdő és legelő illetőségre vonatkozó tulajdonjogára pedig azt adja elő, hogy a C. A.-né nevére felvéve volt ingatlanok (2/4 és V4 telek) az 1881. évi 60. t.-c. hitályba lépte előtt érvényben volt végrehajtási eljárásnak megfelelően becslés utján írattak össze, de a végrehajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint az ingatlanok (2/4 és V4 telek) után tartozék nem létezett, s igy ilyen össze sem íratott. A VÍ és \'4 telek elárverése után, az ezeknek tartozékát képező erdő és legelőjogra külön ujabb árverés kéretett, de ezt a kérelmet, az akkor illetékes kir. tvszék mint telekkönyvi hatóság 2,179 tkv. 882. sz. alatt elutasította azzal, hogy a legelő és erdőjog, a mig az közös osztatlan állapotban van s a részesedési arány nincs meghatározva, az 1871. évi 53. t.-c. 56. §. értelmében a belsőséghez tartozik, a C.-né féle belsőség pedig már korábban (1871. évben) Il-od rendű felperesre (T. F.-rei átruháztatván, az elárverezett külsőséghez tartozó legelő és erdő jog nincs; kéri tehát tulajdonjogának ez alapnn való megítélését. Ezzel igénylők is elismerik, és önmaguk bizonyítják azt, hogy a birói árverésen eladott 2\ telekkel együtt az árverés alkalmával nem vették meg az erdő és legelő illetőséget. Az általuk korábban, még 1871. évben megvett ház és belsőséggel együtt pedig az erdő és legelő illetőség nem adatott el nekik, következéskép Cz. A.-né tulajdona maradt, a ki azt állandóan használta is. , De lássuk a másik keresetet is, mely ezt az érdekes labirinthust egészen betetőzi. S. J. és neje W. K., mint B. J. és neje Sch. K. jogutóda, a kátai 127. sz. tjkvben A I, 2—7. srsz. alatt volt \U telek arányában megállapított s lefoglalt 21 frt 76 kr készpénzkovetelést és az emiitett */« telek után Járó erd° és legel° illetőséget azon az alapon igényli, hogy mivel a kátai 127. sz. tjkvben A I. 1. sorszám alatt felvéve volt azt a házat és belsőséget, amely ahoz az A I. 2—7. srszám alatt foglalt V4 telekhez tartozott,- a mely V* telek után Cz. A-né állítólagos erdő és legelő jogát származtatja, az ő jogelődük B. J. és neje (1876. évben) vette meg ; a 127. sz. tjkvben A I. 2—7 srsz. alatt volt V4 kültelekét pedig jóval későbben (1881. évben,) birói árverésen F. J. v e 11 e m e g. Minthogy azonban a Cz. A-né ellen folytatott végrehajtási eljárás során az emiitett »/4 telekhez tartozó erdő és legelőilletőség, mint tartó zék összeírva, felbecsülve nem lett s minthogy a külső telkek elárverezése után az erdő és legelő illetőségre külön ujabb árverés kéretett; minthogy továbbá ezt az árverési kérvényt az akkor illetékes kir. trvszék mint tkvi hatóság 2,179/882. sz. alatt azzal a megokolással utasította el, hogy a legelő és erdő jog, mig az közös osztatlan állapotban van, s a részesedési arány sincs meghatározva, az 1801. évi 5 3. tc. 5 6§. értelmében a belsőséghez tartozik, a Cz.-né féle ez a belsőség pedig korábban nyilvánkönyvileg az ő jog elődeik r e i s (1876-évben) á t r u h áz t a t v á n, az elárverezett külsős éghez tar tozó legelő és erdő jog nincsen. Ennek a keresetnek ez a lényege, mely a T. A. és társáé val részban megegyez. A két kereset között tehát nincs különbsége a jogalapnak; igényét mindkettő csupán abból származtatja, hogy az erdő, és legelő illetőség a belsőséghez tartozik; mindkettő elismeri, hogy a s/4 telek után járó erdő és legelő illetőség az egy időben birói uton elárverezett s/4 kültelek tartozékául összeírva, felbecsülve nem lett s elsem árvereztetett, az erre később külön megkért árverést pedig a tkvi hatóság nem rendelte el azért, mert az 1871. évi 53 t.-c. 56 §. értelmében az erdő és legelő illetőség a belsőséghez tartozik; mivel pedig ők a 3/4 telekhez tartozott belsőségeket jóval korábban az árverés előtt szabadkézből megv ették, eo ipso az erdő és legelő illetőség, s a fa 3,000 frt vételári részéből Cz.A.-nétól annakidején készpénzben visszatartott aránylagos rész is, mint az erdő és legelőből eredő jövedelem tulajdonjoggal őket illeti. Itt konstatáljuk azt, hogy F. J. a ki a 127 sz tjkvben A I. 2—7. srsz. alatt volt azt az|V4 kültelket vette meg birói árverésen, amelyhez tartozott belsőség korábban B. J. és nejének szabad kézből adatott el, sem az erdő és legelő illetőségre, sem a lefoglalt erdő váltságra igen helyesen igényt nem támasztott, sem joguutódai ezt nem tették almi szintén egyik bizonyítéka annak, hogy az erdő, és legelő illetőség a s/4 telekkel együtt birói árverésen eladva nem lett s igy arra jogos igény nem is formálható; ez tehát egyéb bizonyítékon kivül is hivatalos okmányokkal bőségesen igazolt tény. S a midőn a dolognak ez a része igy áll, az is tény, hogy a korábban szabadkézből eladott ház és belsőséggel semminemű erdő és legelő illetőség a vevőknek eladva nem lett s igy az 1871. évi 53. t.-c. 56. §-ának téves értelmezéséből olyan dologra jogot formálni nem lehet, a mi meg nem szereztetett. Következéskép a 3/4 telek után járó erdő és legelő illetőségre ugy a lefoglalt készpénz követelésre felperesek által támasztott igény semmi jogos, semmi törvényes alappal nem bír, hanem mind ez ma már B. G. kizárólagos tulajdonát képezi, senki másét. Azt még nem is említjük, hogy a lefoglalt készpénz követelésre támasztott igény az ingatlan tulajdonjogától függetlenül bírálható és bírálandó el, és hogy felperesek is mindkét keresetben, az erdő és legelő illetőség értékét külön-külön több mint 200 frtra s igy összesen több mint 400 frtra teszik, tehát a tulajdon felett való Ítélkezésre a kir. jbiróság nem is illetékes, annál kevésbbé illetékes pedig a Zalamegye területén levő eme ingatlan tulajdona felett a Somogy megyében székelő kir. jbiróság ítélkezni. Felperesek igénykeresete kétségtelen rosszhiszeműségről tesz tanúságot; (s a perköltségekben való marasztaláson tulmegérdemelnék, hogy reájuk az 1881 évi 60 t.-c. 99 §-a alkalmaztassék.) A tényállást ezekben előadtuk, most nézzük a kérdéssel össze függő törvényeket és a felsőbb bíróságaink által hasonló kérdésekben elfoglalt álláspontot. Az 1871 évi 53 t.-c. 2 §. szerint «az úrbéri kapcsolatnak megszűntetése következtében a volt jobbágyok a kezükön lévő urbén birtokban (úrbéri jobbágy és úrbéri zsellér telkek) teljes tulajdonjoggal maradnak.* A törvénynek ez a szakasza, ugy az 1, 15, 27, 34, és 42. §. az úrbéreseknek kétféle nemét különbözteti meg: úrbéri (jobbágy) telkest, és úrbéri zsellért; az úrbéri telkes, belsőségén kivül rendszerint külső úrbéres birtokot is birt, mig az úrbéri zsellér csak belsőséget, zsellér házat, s igy a 3-ik §.szerint ezekkel a telkekkel együtt az úrbéresek, tulajdonává válnak, a már elkülönített és jövőben elkülönítendő legelők, erdők, nádasok, melylyek az úrbéri telkek.