A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 31. szám - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.)

A JOG 123 Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A hamis biztosítási ajánlatot beküldő ügynök felelős a biztositónak ama kár erejéig, melyet ez által neki okozott. De a biztosítási dij ily kárnak nem tekinthető, mert szerződés a szerződő felek akaratkijelentése hijjánneni jön létre, a hamis ajánlat folytán tehát biztositas nem keletkezhetik, a biztosító koczkázatot nem viselt és így a biztosítási dij iránt nem károsodott. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: Az elsőbiróság Ítéletét, a mennyiben a felperest 75 frt 55 kr tökét és ennek kamatát meghaladó követelésétől elmozdította, helybenhagyja; egyébként az ítéletet megváltoztatja és az alperest kötelezi, hogy a felperesnek 8 nap alatt 75 frt 55 kr tökét fizessen. Indokok: A felperes keresetbeli követelését onnan származtatja, hogy az alperes G. Dávid, aki neki ágense volt, a hamis ajánlat beküldésével tévedésbe ejtette a társaságot, az ebből eredő kárt tehát megtéríteni köteles. Ez a kár a felperes felszámítása szerint két részre oszlik: 220 frt 36 kr az elmaradt biztosítás dija fejében, 76 frt 40 krt pedig a B. József ellen eredménytelenül folytatott per költségei fejében követel a felperes. A kir. törvényszék B. Józsefnek az előző perben eskü alatt tett vallomása nyomán, melyet az alperes valónak fogadott el, megállapítja, hogy azt a biztosításra szóló ajánlatot, melyet az alperes, mint ágens, valódi gyanánt küldött be a társaságnak, B. József nem irta alá s az ajánlat aláírásával mást sem bízott meg. Ez a megállapítás kétségtelenné teszi, hogy az alperes a valódi gyanánt beküldött hamis ajánlattal a társaságot megtévesztette, tehát ellene jogtalan cselekedetet követett el, s ezért felelős ama kar erejéig, melyet a hamis ájánlat beküldése által a biztosító társaságnak valósággal okozott. Azonban a biztosítás dija fejében felszámított 220 frt 36 krt a társaság javára megítélni nem lehet, mert szerződés a szerződő felek egybehangzó akaratkijelentése híján nem jön létre; a hamis ajánlat folytán tehát akkor se keletkezhetik biztosítás, ha a társaság az ilyen ajánlatot könyveibe bejegyzi s az ajánlat nyomán a kötvényt kiadja. E szerint a fenforgó esetben a felperes valósággal nem viselt kockázatot, csak vélte viselni, és a biztosítás dija erejéig nem károsodott. Ellenben megilleti a felperest az a perköltség, melyet szintén kártérítés fejében követel az alperesen, s melyet a kir. törvényszék az előző perbeli 75.734/1897. szám alatt tett ítélet nyomán 75 frt 55 krra igazit ki, mert: az alperes a kötvény visszaküldetésekor is (3. 7- a. csatolt levélben) csak annyit irt a társaságnak, hogy B. József vonakodik a kötvényt átvenni, de egy szóval sem említette fel, hogy az átvételt azért tagadja meg, mert az ajánlatot nem irta alá. Az alperes nem is állítja, hogy az ajánlat hamis voltát a társasággal bármikor tudatta volna, a társaság tehát méltán bizhatott az ajánlat valódiságában és megindíthatta a pert B. József ellen a biztosítás dijáért; s ha ebben a perben vesztes lett, a perköltség olyan kára, melyet az alperes eljárása okozott s melyért az alperes felel. Nem változtat ezen az alperesnek az a védekezése, melyet a kir. törvényszék az elsőbiróság okádása nyomán szintén bizonyítottnak tekint, t. i. hogy a társaság a maga könyveiben még a per megindítása előtt törölte B. József biztosítását. Ezt a törlést, mely tisztán a társaság belső ügykezelése körében ment végbe, csak akkor lehetne lemondásnak tekinteni, ha a stornonak nemcsak a társaság könyvitelében volna nyoma, hanem ha a társaság B. Józseffel szemben és kifejezetten kinyilvánította volna, hogy a szerződéstől eláll. Azonban a társaság a storno bejegyzése után B. Józsefet beperelte és ellenkezőképen világosan kifejezte azt, hogy a szerződéshez ragaszkodik és hogy a biztosítás dijáról nem mondott le. De nem járhat eredménynyel az alperesnek már az elsőbiróságnál felhozott egyéb védekezése sem, melyet a felebbvitel során is fentartott, t. i. 1. hogy a felperes követelése a kereskedelmi törvény 487. §-ának rendelkezéséhez képest elévült, 2. hogy őt hiba nem terheli, mert a 4. •/• alatt csatolt levél tanúsága szerint a társaság maga megengedte neki, hogy ráírhassa a biztosított fél nevét az ajánlatra és 3. hogy ő minden kárt elhárított a társaságtól, hogy a 3. •/. alatt csatolt levél kapcsán a kötvényt storno végett visszaküldte és megírta, hogy B. József a szerződést nem fogadja el. Ad 1. A kereskedelmi törvény idézett §-a a biztosításból eredő követelésekre nézve mondja ki az egy esztendei elévülést, holott a fenforgó esetben a felperes társaság a követelését nem valamely biztosítási szerződésből, hanem az alperesnek kárt okozó cselekedetéből származtatja, a kereskedelmi törvénynek 487. §-a tehát erre a keresetre nem tartozik. Ad 2. A 4. 7. alatt csatolt levél végső sorai szerint a társaság azt az útbaigazítást adja az alperesnek, hogy ha csak lehetséges, írassa alá mindég magukkal a felekkel az ajánlatokat. Ez az útmutatás nem foglal magában egyebet, mint azt, hogy oly esetben, ha a fél irni tud, ne elégedjék meg az alperes a fél kezevonásával vagy másnak mint megbízottnak aláírásával; szó se lehet tehát arról, hogy a felperes e levéllel arra adott volna szabadságot az alperesnek, hogy hamis ajánlatokat küldjön be. Ad 3. Az alperesnek az az eljárása, hogy a kötvényt storno végett visszaküldte, nem menti öt fel a kártérítéstől, mert a társaság kárát csak akkor akadályozta volna meg, ha megvallotta volna, hogy az ajánlat beküldésénél visszaélést követett el, hamis ajánlatot küldött be. Az ügy ily állásában a leiperes követelését 75 frt 55 kr. tőke, továbbá ennek kamata erejéig, mely ellen külön kifogást nem tettek, meg kellett ítélni, ezt meghaladó követelésétől pedig a felperest el kellett mozdítani. Bűnügyekben. Ha a bíró az eskü kivételénél a lényeges alakszerűségeket meg nem tartotta, hamis eskü nem állapitható meg. (B. T. K. 219- §•) A budapesti kir. büntető törvényszék. Hamis tanuzás büntette miatt terhelt J. Anna elleni bűnügyben a bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: G. Zsigmond azt panaszolja, hogy J. Anna 1896. szeptember 10-én és ugyanazon hó 15-én két kötlevelet állított ki s ezekkel őt bizonyos értékpapírok vásárlásával bízta meg; ezt a panaszos meg is tette s midőn az értékpapírok árfolyamában csökkenés állott be, J. Annát fedezet adására hívta fel, ez azonban azt megtagadja s a midőn őt az árfolyam-különbözet miatt a budapesti áru és értéktőzsde választott bíróságánál 1,476 frt 06 kr. és jár. iránt beperelte, a perben azon vallomást tette s vallomását esküvel is megerősítette, hogy a keresetlevélhez csatolt kötleveleket kitöltetlenül irta alá. Ennek folytán panaszos pervesztes lett. A bünvizsgálat során J. Anna a polgári perben tett vallomását valónak állítja, ezzel szemben panaszos alkalmazottjai: U. Henrik és R. Jenő azt bizonyítják, hog a kötlevelek kitöltettek, mielőtt azokat J. Anna aláirta volna. Mellőzve a panaszos, terhe t és a tanuk által előadottakat, a kir. törvényszék az eljárás megszüntetését azért tartja indokoltnak, mert a tőzsdebiróságnál 1896. november 10-én tartott tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki minden kétséget kizárólag az, hogy J Anna az esküt tényleg letette-e és az eskü szentségére és a hamis eskü törvényes következményeire a bíróság elnöke által tényleg figyelmeztetve lett e? Igaz ugyan, hogy a tőzsdebiróság tagjai kihallgattatván, azt adják elő, hogy az általános szokást szem előtt tartva, valószínű, hogy J Anna az esküt törvényes figyelmeztetés után tényleg letette, magára az ügy részleteire azonban visszaemlékezni nem tudnak s ez okból a tőzsdebiróság előtt lefolyt tárgyalásról felvett jegyzőkönyv a hamis tanuzás tárgyi tényállaI dékának előfeltételét képező ama tényleges körülmény megállapítására, hogy J. Anna az esküt tényleg letette-e, nem alkalmas. (1898. évi február 26-án, 11,826. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla. A kir. Ítélőtábla megváltoztatja a kir. törvényszék felebbezett végzését és J Ágostonnét a B T. K. 215. §-ába ütköző hamis tanuzás büntette miatt vád alá helyezi. Indokok: G. Zsigmond azért panaszolta J. Annát hamis eskü büntette miatt, mert ez a sértett által részére kötött tőzsdeügyletekből keletkezett 1,476 frt 06 kr. tartozásának megfizetése iránt ellene a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága előtt megindított perben mint alperes eskü alatt hallgattatván ki, azt állította, hogy a tőzsdebirósági periratoknál (n. 9. sz.) a keresethez mellékelt C) és D) alatti kötjegyek szövege, vagyis az értékpapírok vételével való megbízásra vonatkozó tartalom akkor, a midőn azokat alperes aláirta, kitöltve nem volt, tehát a kérdésben forgó per lényegére hamis vallomást tett és azt esküvel is megerősítette. A kir. törvényszék azon okból szüntette meg jelen ügyben a bűnvádi eljárást, mert nem látja minden kétséget kizárólag megállapíthatónak, hogy J Anna az esküt tényleg letette és hogy őt a bíróság elnöke az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire figyelmeztette volna. A kir. ítélőtábla azonban nem találta indokoltnak a kir. törvényszék ebbeli kételyeit, mert a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága előtt lefolyt perben az ottani eljárási gyakorlatnak megfelelően felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt ama kijelentésnek, hogy alperes szokásos figyelmeztetés után vallja, más értelem nem tulajdonitható, minthogy J. Anna vallomására az esküt az eljárás alakszerűségeinek megtartása mellett letette, tehát az eskü fontossága és annak következményei iránt kellőleg kitaníttatott és felvilágosittatott; mert a J. Anna eskü alatti kihallgatásával befejezett tárgyalás után nyomban kihirdetett ítéletében a biróság felperesnek keresetével való elutasítását és a tanuk mellőzésével alperes eskü alatt tett vallomására alapítja; mert a tárgyalásnál jelen volt dr. F. Ágost tőzsdebirósági titkár határozott kijelentése szerint a biróság alperes J. Annát az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire figyelmeztette s nevezett az esküt tényleg letette és mert maga vádlott J. Anna is beismerte vizsgálati vallomásában, hogy az esküt letette. Ily körülmények között, minthogy az előadottak szerint bizonyíthatónak mutatkozik, hogy J. Anna a fent körülirt tőzsdei perben mint alperes vallomására az esküt letette; minthogy másrészről magában véve valószínűtlennek látszik vádlott azon eskü alatt tett vallomása, hogy értékpapírok vételére adván megbízást, ép azok mennyisége, minősége és értékére vonatkozóan kitöltetlen megbízást irt volna alá; minthogy végül U. Henrik és R. Jenő tanuk is azt igazolják, hogy a kérdéses C) és D) alatti kötlevelek már kitöltettek, mielőtt azokat J. Anna aláirta volna, ezen tanúvallomások bizonyító erejének mérlegelése pedig az ítélet-