A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 31. szám - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.)

122 A JOG kinevezett ügygondnok az ismert örökösök védelmétől eltérő védelmet elő nem terjesztvén, tagadása illetve kifogása külön méltatható nem volt. A kapott érték a köteles részbe beszámítható nem volt, mert ez irányban a végrendelet 5-ik pontja akként intézkedik, hogy a gyermekek által a szülőktől ajándékba kapott kisebb-nagyobb összeg azoknak örökrészébe be ne számittassék, a végrendelet ezen intézkedését tehát a hátrahagyott házastárs meg nem támadhatja. A perben felmerült költségeket kölcsönösen megszüntetni kellett: mert az örökösödési kérdés eldöntése felperes felek mindegyikének érdekében állott, az ügygondnok dijai és költségei fizetésére azonban felpereseket kellett kötelezni, mert: ismeretlen örökösök ellen perre utasítva nem lévén, ügygondnok kirendelésének szüksége íenn nem forgott, stb. A budapesti kir. ítélőtábla. (1897. évi november 23-án 5,629 97. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a per fő tárgyára vonatkozó részében helybenhagyja ugyan, de avval a változtatással, hogy a H. Mihály után maradt hagyatéki vagyont I. r. alperesnek az I., II., III. r. felpereseket megillető törvényes osztályrész birói letétbe helyezése kötelezettsége mellett adja át: ehhez képest I. r. alperest, az I., II., III. r. felperesek törvényes osztályrésze címén fejenkint 1,941 írt ll1/-, kr. vagy is összesen 5,823 frt 34V2 krban megítélt összegnek birói letétbe helyezésére 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhével kötelezi, s ennek megtörténtét a tulajdonjog bekeblezése iránti kérelem előterjesztése előtt vagy annak előterjesztésével egyidejűleg igazolni tartozik, az ekként birói kézhez letett összegnek letéti kamata évnegyedes részletekben I. r. alperes részére ennek elhalálozási napjáig kiutalványozandó lesz. Ugyanannak az Ítéletnek a peres felek közt a perköltséget kölcsönösen megszüntető részét megváltoztatja s I., II., III. r. felperesek részére I— III. r. alpereseket 155 frtban megállapított szakértői dijjal együtt 408 frt 57 kr. perköltségnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhével leendő megfizetésére kötelezi: ugyanannak az Ítéletnek az I , II , III., IV. r. felpereseket az ügygondnoki díj és költségben marasztaló, valamint a felperesi ügyvéd diját és költségét saját fele ellenében megállapító felebbezett részét pedig helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete részben a fenti értelemben megváltoztatandó volt: mert I., II., III. r. felpereseket a törvényes osztályrész cimén megítélt összeg minden korlátozás nélkül, már a törvénynél fogva megilleti: igy habár nevezett felperesek bele nyugodtak abba, hogy ennek az osztályrésznek haszna I. r. alperest haláláig megilleti, I., II., III. r. felpereseknek joguk van ahoz, hogy törvényes osztályrészük oly módon biztosittassék, hogy teljes fedezetet nyerjen, hogy annak idején minden per és nehézség nélkül amaz összeghez hozzájuthassanak: a biztosítás ily alakjának és módjának pedig csakis az összeg birói letétbe helyezése felel meg: ennélfogva az összeg birói letétbe helyezését elrendelni kellett: egyúttal az I., II., III. r. felperesek által az I. r. alperesnek engedélyezett haszonélvezet az özvegy elhalálozásáig fentartandó, illetve a kamat évnegyedenként való kiutalványozása elrendelendő volt, egyebekben annak előre bocsátásával, hogy az elsőbiróság ítéletének IV. r. felperes perletételére vonatkozó indokát a kir. Ítélőtábla mellőzi, mert ebben az irányban a kir. Ítélőtábla az 1895. évi 5,775. számú végzésével már határozott: az elsőbiróság ítélete a per főtárgyára vonatkozó részében megfelelő indokainál fogva helyben hagyandó volt. Az elsőbiróság ítéletének a perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó része azért volt megváltoztatandó, mert I., II. r. alperesek az I., II., III. r. felperesek törvényen alapuló törvényes osztályrész iránti igényöknek is ellenmondtak: nevezett felperesek pedig ez irányban pernyertesek lettek: és igy I., II. rendű alpereseket az okozott perköltség viselésére kötelezni kellett (1868: 54. t.-c. 251. §.). Az elsőbiróság ítélete a felpereseket az ügygondnok dija és költségében marasztaló részében helybenhagyandó volt, mert örökösödési perben netán ismeretlen örökösök részére ügygondnok kirendelésének helye nincs és pedig a fenforgó esetben annál kevésbé, mert felperesek eme pert a jogerős perre utasító végzés következtében indították, igy tehát már az örökösödési eljárás folyamán H. Mihály után az örökösödésre hivatottak megállapítva voltak, ebben az esetben pedig a netán létező ismeretlen örökösök perbe hívására, ugy azok képviseletére ügygondnok kirendelésének szüksége fenn nem forgott. Felperesek tehát a kérelmükte kirendelt és a perben is védekezett ügygondnok diját és költségét, melyet az elsőbiróság a tett munkának -egfelelő összegben állapított meg, viselni tartoznak, stb. A m. kir. Curia (1898. évi szeptember 21-én 1,431 sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság Ítéletének felebbezett részei, melyek szerint a hagyatékhoz tartozó vagyon végrendeleti öröklés alapján I. rendű alperes tulajdonául megítéltetett és az I., II, III. rendű felperesek köteles része fejében megállapított összegeket, I. rendű alperes pedig főeskütől feltételezetten birói letétbe helyezni köteleztetett, továbbá felperesek az ügygondnok dijának, alperesek pedig az I., II. és III. rendű felperesek perköltségének megfizetésében elmarasztaltattak s a felperesek ügyvédének munkadíja és kiadása a kitett összegben megállapittatott, helybenhagyatnak. Indokok: A másodbiróság Ítéletének felebbezett részei felhívott és felhozott indokai alapján s azért hagyattak helyben, mert a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben felvett osztály egyezség érvényességéhez nem a szóbeli, hanem az írásbeli szerződések , kellékei szükségesek, következésképen az ilyen osztály egyezség ' létrejöttnek csupán akkor tekinthető, ha azt valamenyi erdekeit lel aláirta, mert továbbá a szükségörököst a köteles rész az özvegy, haszonélvezeti jogtól mentesen illetvén, I., II. és III. r. felperesek jogosítva volnának azt követelni, hogy köteles részük az o kezukhöz fizettessék és annak hasznát ők élvezzék. A másodbiróság Ítéletének az a rendelkezése tehát, hogy I. rendű alperes az L, II. és III rendű felperesek köteles részét birói letétbe helyezni köteleztetett és az az után járó kamat holtig tartó élvezetére I. rendű alperes feljogosittatott, I. rendű alperesre nem sérelmes. A II. rendű alperesnek megítélt főeskü le nem tétele esetén bizonyítottá válik hogy a hagyatékhoz tartozó vagyonból 800 frt a II. rendű birtokában van, az ezen összegből I., II. és III. rendű felpereseket illető köteles rész megfizetésében tehát helyesen csupán II. rendű alperest lehetett elmarasztalni, stb. A S. E. T. g5. §-a értelmében az a^biróság belátásától függ hogy valamely felet eskü alatt kihallgasson, ha ezt nem teszi, azzal kötelező bizonyítási szabályt nem sért. (A m. kir. Cuna felülvizsg. tan. 1899. ápril. 13. I. G. 27/99. sz. a.) AJS. E. T. 96. § ának rendelkezése szerint, .ha|a^biróság a fenforgó'3 körülményeknek a 64. §. szerint megengedett és ez esetben felülvizsgálat tárgyává nem tehető mérlegelése mellett ugy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása a valószínű, esküre magát a bizonyító felet is bocsáthatja, a i56. §. pedig azt is megengedi, hogy a felebbezési biróság az elsöbiróságtól kihallgatott és esküre bocsátott félnek ellenfelét is hihallgathatja és megeskettetheti. Az 1887. XX. t.-c. 11. §-ának az a rendelkezése, a mely az anya tartási kötelezettségét szabályozza, nem érinti a természe. sze es atyának törvénytelen gyermeke irányában fönnálló tartási kötelezettségét, e törvény által is fentartott jogszabályokon alapuló birói gyakorlat szerint pedig a természetes apa, ha arra vagyoni állapotánál fogva képes, első sorban köteles törvénytelen gyermekének szükséges eltartásáról gondoskodni. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. márc. 23. I. G. 66/99- sz. a.) Az 1893. XVIII. t.-c. 121. S-ának 6. pontja szerint a bíróság ítéletében a felek szóbeli előadásából és a bizonyítás felvételéből kiderült oly ténykörülményekre is hivatkozhatik. melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe nincsenek felvéve, ezzel szemben tehát közömbös az, hogy alperes a tárgyalási jegyzőkönyvet aláirta-e vagy nem ; minthogy pedig az elsőbiróság tényként megállapította ítéletének indokolásában azt, hogy alperes a fogamzási időben való közösülés tényét beismerte; a felebbezéii bíróság nem sértett jogszabályt, midőn ítéletében ezen ténymegállapításra hivatkozott és igy ítéletének feloldására ok fenn nem forog. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 18!)!). márbius 23. I. G. 648. sz a.| A Budapest székes főváros elöljárósága által kiadott házlakhatási engedély közokirat, de a felebbezési bíróság, nem sértett jogszabályt, sőt a Budapest főváros lakbérleti szabályok 19. és 20 §§-nak megfelelően járt el, midőn a mellett is a bérlet tárgyának használhatóságát mérlegelés tárgyává tette ; mert az említett közokirat az 1893. évi XVIII. t.-c. 73. §-ának első bekezdése szerint alkalmazandó 1868 évi LIV. t.-c. i65. §. értelmében arra nézve a mit, tartalmaz teljes bizonyítékot képez ugyan, de egymagában ez a közrendészeti illetve közérdek megóvása céljából kiadott jogosítvány nem szolgálhat akadályul abban, hogy felperes bérlő a bérleti viszonyból eredő jogait érvényesíthesse ; más szóval, egymagában a lakhatási engedély nem mentesiti a bérbe adó alperest az alól a felelősség alól, a melyet a lakbérleti szabályok a bérbeadó irányában megállapítanak (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. ápril. 17. I. G. 110/99. sz. a.) Az a szerződő fél, a ki a szerződésben a szerződés megszegése esetére kikötött jogával élni kiván, erről a másik felet előzetesen értesíteni nem tartozik. A haszonbéri szerződésekre a kereskedelmi törvénynek különösen annak a vételre vonatkozó rendeltetése nem alkalmazandók, s egyáltalán azzal a féllel szemben, a ki a szerződést jogos ok nélkül felbontja, a másik szerződő fel kártérítési joga fentartása végett nem tartozik őt a szerződés további teljesítésére felhívni. (A m. kir. Curia felülvizse tan. 99. apnl. 26. G. 149/99. sz.) s' A perköltség mennyiségének meghatározása a perbeli összes adatok méltatásának és mérlegelésének az eredménye és igy felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (hasonló döntvény G 193/99 sz aj (A ™' felülvizsg- tan- 1899 máJ- & GAz 1877. évi XX. t.-c. 11. §-a szerint a szülők és nagyszülők ?^w«ga*ra,i,neZVe',h0gy a &yermekeiktől vagy unokáiktól tartást követelhessenek, a fennálló jogszabályok érintetlenül hagyatíarfá!S* a ^"hatóság csak abban az esetben állapítja meg a tartás összeget, ha a kötelezett gyermek vagy unoka kiskorú azonban a jelen esetben kiskorú érdeke fenn nem főroés kertse^kénT.f^11^,^ a kötel^ettsége, hogy a vagyontalan foeva olv k«tíi "Ul6lket eltartani kötelesek, természeténél akkéo w! fittség, mely a gyermekeket egyaránt terheli viselni tarfrL.T & költségeit vagyonuk arányában Innék köSe~" T e^lk/^rmek elhalálozása esetében pedig ennek kötelezettsége a képviselet elvénél fogva ennek everTurl fe, 7gyiS 32 eltarta"dő személy unokáira Láll ?A m kir Cuna felülvizsg. tan. 1899. ápr. 29. G 182'99. sz. a j