A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 31. szám - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a ,«Jog» 31. szamához. Budapest, 1899. július hó 30. Köztörvényi ügyekben. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben felvett osztályegyezség érvényességéhez nem a szóbeli, h&nem az iiásbeli szerződések kellékei szükségesek; következésképen az ilyen osztalyegyezség létrejöttnek csupán akkor tekinthető, ha azt valamennyi érdekelt fel aláirta. A budapesti kir. törvényszék 1897. május 18-án 5,598. sz. a. : Cs. Arminné szül. H. Rozina elsőrendű, F. Gusztávné másodrendű, H. Gyula harmadrendű és H. Kamilla negyedrendű felpereseknek H. Mihályné szül. Hr. Teréz elsőrendű, G. Józsefné szül. H. Cecília másodrendű és néhai H. Mihály ismeretlen örökösei részére kinevezett ügygondnok Sztehló Kornél ügyvéd harmadrendű alperes ellen örökösödési igény megállapítása és járuléka iránt 1893. évi június 3-án 21,934/97. sz. keresettel folyamatba telt, azonban negyedrendű felperes H. Kamillának a perlői elállása folytán csupán első-, másod- és harmadrendű felperes és alperesek között befejezett perben következően itél t: A Budapesten 1891.évi szeptember 9-én végrendelet hátrahagyása mellett meghalt H. Mihály örököseiül annak leszármazói névszerint Cs. Arminné szül. H. Rozina, P. Gusztávné szül. H. Irma, H. Gyula, H. Kamilla, és G. Józsefné szül. H. Cecília, ugy végrendelet cimén öröklésre hivatott özvegye szül. H. Terézia kimondatnak, annak hagyatékául a budai 360 sz.tjkvben foglalt ingatlanból H. Mihályt illető fele résznek 14,295 frt 25 kr értékben és a budai 4,894. sz.tjkvben H. Mihály nevén álló ingatlan 2,915 frt 90 kr értékben, ugy a terhek levonása után fenmaradó 2,210 frt készpénz teltétlenül az özv. G. Józsefné ellen állítólag fennálló 800 frt követelés pedig az alábbi főeskütöl feltételezetten megállap ttatik. A budai 3P>0. sz. tjkvben foglalt A -f- 2,641 hr. számú ház örökhagyó H. Mihályt illető fele része, ugy a budai 4,894. sz. tjkvben foglalt 8,591. hr. számú szőllő valamint a terhek kielégítése után fenmaradt \\201 frt készpénz feltétlenül, a 800 frtnyi követelés pedig az eskütől feltételezetten özv. II. Mihályné szül. K. Teréziának v grendeleti örökösödés jogcímén az I., II., III. r. felperest megillető törvényes osztályrész (kötelesrész) biztosításának kötelezettsége mellett átadatik. Felperesek keresetüknek arra irányuló részével, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanok rés7Ükre V6—'/5-öd arányban, illetve, a mennyiben az teljesíthető nem lenne köteles részük Vii'— V10 arányban kihasítva valamint keresel üknek arra irányuló részével is, hogv a G. Józsefnétől állítólag járó í-00 frt követelés V,,—'/t arányban részükre átadassék — eluiasittatnak, ellenben I., II.,III. r.felperes örökösödési igénye a néhai H Mihály hagyatékát képező vagyonértékre nézve a törvényes osztályrész erejéig megállapíttatik és elsőrendű alperes tartozik tűrni, hogy a tulajdonjog bekebelezésével egyidejűleg a hagyatékhoz tartozó, fent leirt ingatlanokra a zálogjog 1,941 frt 11| erejéig Cs. Árminné szül. H. Rozina javára, 1,941 frt 1U kr rnjéig F. Gusztávné szül. H. Irma javára, I. 941 frt flVj kr. erejéig H. Gyula javára törvényes osztályrész cimén bekebebztessék. A G. Józsefné ellen állítólag fennálló 800 frtból 240 frtra nézve I., II. és III. r. felperes keresetével feltétlenül, továbbá 240 frtra nézve pedig abban az esetben utasittatik el, ha II r. alperes fó'esküt tesz arra, hogy néh. H. Mihály elhalálozásakor annak 800 frt erejéig követelése ellenében kölcsön cimén fenn nem állott, elutasittatik. Érdekében ál! tehát Ií-od rendű alperesnek a főeskü letétele iránti készségét jelrn ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt ezen kir. törvényszéknél bejelenteni s azt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert ellenkező esetben köteles I., II és III. r. felperes részére egyenkint 80—80 frtot s a 240 írt után 1891. évi szept. 9-től 1895. évi július 1-ig 6° 0, onnan pedig 5%-al számítandó kamatait 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett ennél a kir. törvényszéknél birói letétbe helyezni; a tőke özv. H. Mihályné részére fog kamatozni s a kamat annak évnegyedes részletekben utólagosan kifizetendő lesz, az ezúttal leleendő lejárt kamat pedig annak fog kiutalványoztatni. A perköltségek kölcsönösen megszünteltetnek stb. Indokok: A Budapesten 1891 évi augusztus hó 11-én Z. Alajos kir. közjegyző helyettese által 407/91. ügyszám alatt felvett közjegyzői okiratban foglalt különös végrendelet tanúságaként H. Mihály és neje szül. K. Terézia ugy ingó mint ingatlan vagyonukra nézve egymás utáni örökösül a túlélő házastársat rerdelték, megállapítván azt is, hogy mindkettőjük clha'ále zá.'a után fennmaradó vagyonra nézve utóörököseik leszármazó gyermekeik legyenek. A végrendelet alaki szempontból megtámadva nem lévén s igy az érvényesnek tekintetvén az az örökösödni hivatottak közötti jogviszony elbírálásának alapjául szolgál. Az, hogy I., II., III. és IV. r. felperes, ugy I. és II. r. alperes néh. FI. Mihály után örökösödni hivatott s annak kizárólagos örökösei a most megemlítettek, nem vitás, tehát örökösökül azok tekintendők, hagyatékul pedig a budai 360. sz. tjkvben foglalt ingatlannak örökhagyót illetett fele részét, ugy az annak nevén álló budai 4,894. számú tjkvben foglalt ingatlan, valamint a 4,000 frt készpénzből a terhek levonása után fennmaradt 2,200 frt feltétlenül megállapítandó volt, mert örökösök maguk is beismerik, hogy ezeket az örökhagyó hátrahagyta; a 800 frtnyi követelést illetőleg pedig azt, hogy az örökhagyó halálakor fennállott, felperesek vitatják II. r. alperesnek mint egyúttal adósnak tagadásával szemben, tehát a hagyatéki követelés fennállását ők tartoznak bizonyítani és miután e részben csak a főesküt hozták fel bizonyítékul, a kérdéses követelés csak ettől feltételesen volt a hagyatékba tartozónak megállapítható, az ingatlanok éttékének megállapításánál alapul szolgált az 1896. évi július 20-án felvett szakértői vélemény, mely szerint a hagyatéki ingatlanok 1891. évi szeptember 9-iki tényleges értéke 17,211 frt 15 krt tesz ki. Az, hogy a hagyatékot 1,900 írt temetkezési és egyéb költség terheli, az örökösök által elismertetvén, az annak levonása után fenmaradó 2,200 frt készpénz, valamint a II-oel rendű alperestől állítólag járó 800 fri követelés fentebb kifejtett oknál fogva szintén elsőrendű alperes hátrahagyott házastársnak volt átadandó. Minthogy azonban az ideigl. törv. szabályok 7. íj. értelmében a végrendelet a leszármazó egyenes örökösök törvényes osztályrészét, mi ugyanazon §. szerint felét tesíi annak, a mit a leszármazó örökösök az örökhagyó után ennek végrendelet nélküli halála esetén örökölnének, nem érintheti: I., II. és III. r. felperes törvényes osztályrészekint a 19.411 frt 15 kr értékű hagyatékból egyenkint 1,941 frt llVi kr. feltétlenül volt megállapítandó, továbbá feltételesen megállapítandó volt a G. Józsefnétől állítólag járó 8C0 frtból az I., II., 111. r. felperes törvényes osztályrész 80—80 frt erejéig, mert II. r. alperes tagadásával szemben annak fennállása iránt az eskün kívül más bizonyítékot nyújtani képesek nem voltak s igy az általuk kínált s II. r. alperes által elfogadott főeskü általi bizonyítást kellett alkalmazni ; annak le nem tétele esetén bizonyítást nyer az a körülmény, hogy H. Mihálynak az a követelése II. r. alp. ellen fennállott, igy örökösei azt érvényesíteni jogosítottak is, de mivel 1., II., III. r. felperesen kivül más örökös ennek kifizetése iránt kérelmet elő nem terjesztett, azoknak törvényes osztályrésze pedig csak 240 irtot tesz ki, II. r. alperest annak birói kézhez letételére kellett kötelezni. A már lejárt, valamint a még esedékes kamat I. r. alperes részére kiadandónak azért állapíttatott meg, mert: annak haszonélvezeti jogát felperesek elismerték, s önként jelentették ki, hogy azt annak élete fogytáig átengedik. A törvényes osztályrész tejében megállapított összeg tekintetében az, hogy elsőrendű alperes azt csak biztosítani tartozik, azért volt kimondandó, mert I., II., III. r. alperesek annak csak biztosítását követelték, a mennyiben a válaszirat ötödik lapján kijelentették, hogy a mennyiben köteles részökre szoríttatnának az arra eső rész haszonélvezetét első r. alperesnek életfogytiglan átengedik és csupán az állag biztosítását óhajtják; a biztosítás adásnak módját felperesnek közelebbről meg nem határozván, a hagyatéktárgyát képező 17,211 frt 15 kr értékű ingatlanra való bekebelezés mint az anyára legkevésbé terhes volt megállapítandó. Az elfogadott birói gyakorlat szerint a törvényes osztályrész csak készpéníbin lévén mcgállapitnató, felpereseket arra irányuló keresetükkel, hogy az ingatlan ljí—'Vöd, illetve «/,°—Vio-ed arányban rés;ükre átadassék — elutasítani kellett. A Budapesten 1892. évi ápril 14 én felvett tárgyalási jegyzőkönyv aláírva s igy I. r. alperes által, de a többi örökösök által is elfogadva nem lévén, az 1 fc92. június 3-án felvett tárgyalási jeg yzőkönyvben I. alperes által arra vonatkozólag telt visszavonás érvényesnek tekinthető s I. r. alperes érdekében és nevében ott előadottak jogszerzés alapjául szolgáleknak nem tekinthetők. Az első r. alperes között a 2. sz. alatti közjegyzői okirat tanúságaként szabályozott jogviszony az örökösödési kérdés tárgyát nem képezvén — jelen perben elbírálható nem volt, az ajándékozás természetével bírván a felek tetszésétől függő oknál fogva peren kivüli eljárás utján is elintézhető. — Negyedrendű felperes H. Kamilla 50,304,33 sz. alatt beadott kérvény tanúságaként a pert letévén, azt illetőleg — figyelemmel elsőrendű alperesnek a viszonválaszban tett azon kijelentésére, hogy a perindítás következményeit annak elengedi — ítélet hozatalának s a prtts. 70. §. értelmébeni intézkedésének szüksége fenn nem forog még azért sem, mert: alperesek annak azon kijelentését, hogy elsőrendű alperessel kiegyezett, tagadásba rrm vettél. Az ismeretlen örökösök részére