A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 31. szám - Az 1894:16. t.-c. 53. §-a

Tizennyolcadik évfolyam. 31. szám Budapest, 1899 július 30. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDKKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR CCYTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR, Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « 8 « — « Egész « C « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az 1894: 16. t.-c. 53. §-a. I. Irta: Bánffay Simon kir. tanácsos, közjegyző Pécs, — II Irta : Fényes Vince, kir. aljbiró Borosjenő. — A volt úrbéresek nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? Irta: Bognár Mihály kir. tlkvvezető, Csurgón. — Nyilt kérdések és feleletek (Adalék a birói anyagi felelősség kérdéséhez. Irta: dr R. B. ügyvéd.) — Irodalom. (A magyar birósági szervezet és perjog az Árpád és a Vegyes Házi Királyok alatt. Irta: Hajnik Imre. Ismerteti: dr. Pap József, ügyvéd, egyet, m. tanár Bpest) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLKT : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok. V/Az 1894:16. t.-c. 53. §-a. I. Fejér Vilmos a «Jog» ez idei 29. számában felhívja a jogász közönséget hogy a fent idézett §. szelleméről nyújtana felvilágosítást, minthogy azt némely árvaszék, nézete szerint, félre magyarázza, s a kiskorú megidéztetését akkor is követeli, ha ennek nem ingatlan birtok hagyományoztatott. Én azt gondolom e §. oly világos, hogy ennek rejtett szellemét kutatni felesleges; mert hogy a törvény nem akar egyebet, mint amit éppen mond, kitűnik annak a kiskorúakat általában érdeklő intézkedéseiből. Hagyományos valaki, tehát a kiskorú is, csak halálesetre szóló intézkedés folytán lehet. Lássuk mit mond a törvény? A 34. §. azt rendeli, hogy ha a végrendeletben kiskorú van érdekelve, — tehát mint ingók hagyományosa is — a végrendelet hiteles másolatban a gyámhatósággal közlendő. Ezzel tehát e hatóság az érdekeltség mérvéről és körülményeiről tudomást szerezhet. Az 50. §. azt rendeli, hogy a mennyiben a tárgyalásnál kiskorú van érdekelve, a járásbíróság keresse meg a gyámhatóságot, hogy a kiskorú képviseletéről gondoskodjék és a képviselő nevét, lakását a tárgyaló közjegyzővel közölje. E megkeresés folytán a gyámhatóság — legalább nálunk | - értesiti a közjegyzőt, hogy a kiskorú gyámjául vagy gondnokául kit nevezett ki, hogy azt a közjegyző megidézhesse vagy értesithesse. Az 53. § szerint a tárgyaló közjegyző megidézi az örökösöket, utóörökösöket stb. és azon kiskorúak már általa ismert képviselőit, kiknek ingatlan vagyon hagyományoztatott, a többi hagyományosok — tehát oly kiskorúak képviselői is, kiknek csak ingó vagyon, vagy pénz hagyományoztatott — a tárgyalás idejéről és helyéről csak értesíttetnek. Ezeknek is joguk van megjelenni és éidekeiket képviselni. Ezekből látszik, hogy a törvény a kiskorúak érdekeit kellő figyelembe vette, a gyámhatóságot minden határozó mozzanatról s a 71. § szerint az eredményről is értesíteni rendeli, sőt a mennyiben a megidézendők közt kiskorúak is vannak, az egyesség jóváhagyása is neki van fentartva. Ha már most a hagyatéki ügyben oly kiskorúak vannak érdekelve, kiknek csak ingó vagyon hagyományoztatott, de a gyámhatóság a vele közlött végrendeletből azt látja : hogy a kiskorú érdeke a gyámhatóság szempontjából megköveteli, hogy kirendelt gyámja vagy gondnoka meghallgattassák, erre neki a törvény 53. § a módot ad, mert kötelezi a tárgyaló közjegyzőt, hogy a gyámot vagy gondnokot értesítse, kinek a gyámhatóság a kinevezési okiratban kötelességévé teheti, hogy a tárgyalásra felelősség terhe alatt megjelenjen, Lapunk mai száma s ott a kiskorú érdekeit vagy egyáltalában, vagy bizonyos irányban is képviselje. Ha a gyámhatóság ezt nem teszi, az az ő mulasztása és e szándékos mulasztás mellett követelni nincs joga, hogy a hagyaték póttárgyalás végett a közjegyzőnek újra kiadassék s esetleg 10 frt hagyományért ugyan annyi félnek isméti megjelenési tetemes költségeket okozzon. Ha tehát azon esetben, ha a kiskorúnak ingatlan javak nem hagyományoztalak, a gyámhatóság a gyám meg nem jelenése miatt a hagyaték póttárgyalását követeli, s a járásbíróság azt eliendelné, ebből csak az tűnnék ki, hogy a törvényt egyik sem ismeri. Bán ffay Simon, kir. tanácsos, kir. közjegyző Pécs. II. E cim alatt k. Fejér Vilmos urnák egy cikke jelent meg e lapok f. é. 29. számában, amely több oldalról érdekes. Először is cikk ró ur azon csodálkozásánál fogva, hogy minden felszólalása «pusztában elhangzó szó». Másodszor a szerkesztői subrosanál fogva, a mely ugyan elég homályos, de azt hiszem arra vergál, a mit magam is több helyt tapasztaltam, hogy t. i a tisztelt közjegyző urak sem szaklapot járatni, sem lapot irni nem igen szoktak. Harmadszor abból a szempontból, hogy igazolva látszik azon rég táplált, de általánosítani nem mert nézetemet, hogy az árvaszékek nagy részének beavatkozása a hagyatéki eljárásnak inkább hátrányára, mint előnyükre van. Negyedszer pedig magának az esetnek szempontjából, mely elrettentő példát nyújt, hogy az árvaszéki s — mondjuk ki — birósági slendrianizmus, hogy vetkezteti ki a törvény intézkedését eredeti szelleméből. Hát a mi a tisztelt cikkíró ur csodálkozását illeti, azt én is osztom, mert bizony a 2,000-re menő biró és albiró nevéből igen kevéssel találkozunk a szaklapok hasábjain. Nem akarom ezt a jelenséget annak tudni be, hogy a birói karban a szükséges előképzettség, avagy a munkakedv hiányzanék, hanem ezt a következő okokra vezethetem vissza. A bíráknak | (pláne ha családos) nem telik szaklapok járatására s igy a felmerült kérdésekről nem is értesülnek, a mai kizsákmányolási rendszer mellett fizikai idejük hiányzik az irodalmi működésre és — ugylátom — a legfelső igazgatási körökben épen csak egy streberség van a mit gyűlölnek, ha a biró irodalmi működés révén igyekszik feltűnni, a . . . . skribler. Az árvaszékek dicsteljes működésére én is számtalan példát tudnék saját praxisomból, ahhoz hasonlót felhozni, mint a Fejér ur cikkében emiitett; csakhogy az én példáimnál az a furcsa, hogy mikor azt mondtam : hát tisztelt árvaszék, ha nem méltóztatik nyilatkozni a kiskorú nevében, avagy oly alapon tetszik megtagadni a jóváhagyást, a mely alapon az ügyet bírálni joga nincs: hát akkor szépen átadjuk a hagyatékot árvaszéki jóváhagyás nélkül. — És igy is tettem s az árvaszék — nem élt jogorvoslattal. Az eset maga teljesen tiszta; abban a tisztelt cikkíró ur áll a helyes állásponton, mert épen az ott említettekkel összhangban rendeli el az 1884:16. t.-c. 31. §-a, hogy kiskorú érdekeltsége esetén a végrendelet máíolata megküldessék az árvaszéknek oly célból, hogy az árvaszéknek módjában legyen gondoskodni a kiskorú hagyományos érdekeinek megóvásáról, de a hagyatéki eljárás keretén kivül. Ez azonban az igen tisztelt árvaszékek legnagyobb részének «zu hoch». Sajátságos, hogy a peronospora egyik növényről átterjed a szomszédos növényre is, és hogy a szellemi világban is van peronospora, melynek terjedése is hasonlatos. Abban azonban csalódik az igen tisztelt cikkíró ur, ha 1 8 oldalra téried-