A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 31. szám - A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.)

234 A JOG azt hiszi, hogy a mi felszólalásaink s esetleges fejtegetéseink e viszonyokon javitanának valamit; bizony «pusztában elhangzó szó» lesz az, mert hiszen az az árvaszék és az a bíróság, a mely olyan intézkedéseket tesz, a minőt a cikkíró ur említ, nem szokott sem olvasni, sem gondolkozni, sem okulni! Fényes Vince, bjenői kir. albiró. A volt úrbéresek, nádas, erdő és legelő illetősége hová tartozik? (1871. évi 53. t.-c.) Irta: BOGNÁR MIHÁLY, telekkönyvvezető. Csurgón. Az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fennmaradóit jogok, és birtokviszonyok rendezésére alkotott 1871. évi 53. t.-c-ben foglalt intézkedéseket a gyakorlati életben való alkalmazásnál igen sokan tévesen magyarázták, s vannak, akik ezt még máig is ugy fogják föl; pedig a miként látni fogjuk, az 1871. évi 53. t.-c.után kifejlett törvénykezési gyakorlat; a köztudatnak és a helyes jogállapotnak megfelelően csiszolta ki azokat az eltéréseket, a melyeket a törvény rendelkezésével, szellemével sokan ellentétbe állítanak. Több jogot senki át nem ruházhat, mint a mennyivel bir, és többet senkisem élvezhet, mint a mennyit jogosan szerez. Meg nem szerzett jogot magának senkisem igényelhet,azért hogy azt a jogot a törvénynek nem helyes értelmezéséből származtatja javára. A jogról való lemondásnak és szerzésnek — bárminő mértékben történik is az, — elengedhetlen föltétele az, hogy kifejezetten történjék, legyen az akár s?abad, akár kényszer (birói) cselekménynek következménye. E felfogásnak ellenkezőjét sem törvény, sem törvényes szabály, sem birói gyakorlat nem statuálja. A gyakorlati életből már többször látszik, s ugy tapasztalható, hjgy még mindig keletkezik is eset arra, hogy a volt úrbéres telkek után járó elkülönített s osztatlan közösben kidott erdő és legelő illetőségnek a kültelekhez, vagy az ehhez tartozó belsőséghez való tartozandósága kérdés tárgyává van téve. A kérdés szerintünk annyira fontos és általános közérdekű, hogy a felett egyszerűen napirendre térni nem lehet; mert hiszen az az erdő és legelő illetőség még ha osztatlan közösben van is, és mégha az egyes tjkvben külön kitüntetve nincs is, ugy a belsőségtől, mint a külsőségtől külön elválasztva, ma már egymagában véve is kinek-kinek jelentékeny értéket telekkönyvön kivül is vagyont képvisel, egyénenkint való felosztása esetében pedig a létfentartáshoz megfelelő birtokká válik; a mit tehát minden | szerzés nélkül, csak a törvényre kivatkozással magának jogosan senkisem igényelhet, attól a tulnjdonostól, a ki azt el nem adta, vagy a kitől azt birói utnn el nem adták. Lássuk a konkrét esetet. Cz. A-né született L J-nak Zalamegye, Káta község határában volt a kátai 46. sz. tjkvben A I. 1—7 sorszám alatt felvett 2/4 telke ház és belsőséggel, ugy a kátai 127 sztjkvben A I 1—7. sorszám alatt felvett »|4 telke szintén ház és belsőséggel, összessen tehát a/4-ed telke. Ehhez a ház és belsőséggel biró »/4-ed telekhez tartozott a kátai 14 sztjkvben káta község nevére telekkönyvezett A 1 4 sorsz. alatt felvett ingatlanból a 4 sorsz 1092 hrsz. alatt foglalt, s telekkönyv szerint 328 hold 1250 •-öl területet tevő osztatlan közös erdő és legelőből s/4 telek után járó aránylagos illetőség mellyel együtt annak idején a «/4 telek vételára 2700 ft. az >/. telek vételára pedig 1500 frt volt s igy a vétel idejében az egész s/4 teleknek, ház, belsőség, külsőség, erdő, és legelő illetőséggel együtt a vételára alku szerint összesen 4200 frtot tett ki. A % telek után járó erdő, és legelő illetőség községi bizonyítvány szerint 8V6-ad azaz nyolcz egész, és egy nyolczad hold ingatlannak, tehát egy másik negyed telek nagyságánál többnek pénz értékben pedig igy osztalanul legalább 4 — 500 frt értéknek felel meg. Cz. A-né, ezt a »/4 telket minden néven nevezendő hozzá tartozó jogokkal együtt, mint kizárólagos tulajdonát, hosszú időn át korlátlanul és békésen birta, használta és viselte is az azzal járó minden nemű terhet. A - 4 telekhez tartozott házat és belsőséget azonban, mely a kátai 46 sz. tjkvben A I. 1 sorsz. alatt volt bevezetve, még 1871-ik évben adás vevési szerződés mellett T. F. kátai lakosnak külön eladta minden egyébbjog nélkül. Az i/4 telekhez tartozott házat és belsőséget pedig mely a kátai 127. sz. tjkvben A I. szintén 1 sorszám alatt volt bevezetve 1876. évben ugyancsak szabad kézből B. I. és neje Sch. K.-nak külön, m inden más jog nélkül adta el. A most már tehát csak «/« kültelket képező birtok, az egész »/4 telek után járó erdő és legelő illetőséggel és minden hozzá tartozó jogokkal és kötelezettségekkel, együtt továbbra is C. A.-né kizárólagos tulajdona maradt, a ki azt, a ház és belsőségnek eladása után is állandóan használta és tőle adózott. Megjegyzendő, hogy Káta községben a volt úrbéresek részére az úrbéri rendezéskor elkülönített, s a tkvi helyszinlés alkalmával a kátai 14 sztjkvben Káta közság nevére felvett osztatlan közös erdő és legelő illetőség a jogosítottak egyes t-kveiben, tehát a 46. és 127. sz. tjkvben is külön hivatkozással, p. o. A. I. «8. sorsz. Ide tartozik a 14. sz. tjkvben foglalt osztatlan közösből aránylagos — vagy >/4—V4 telek után járó — erdő és legelő illetőség*, a 2,579/J. M. 869. sz. szabály rendelet 7. §. g. pontjának és a 45,041/1. M. 889. sz. rendelet 2. §-ának rendelkezése szerint, az 1871. évi 53. t.-c. 56. §. első bekezdésének értelmében kitüntetve nincsen és nem is volt. A volt úrbéresek részére osztatlan közösben kiadott ezen az erdő és legelő területen volt fa, az 1871 évi 53. t.-c. 40. §-a szerint a földes úrtól megváltandó levén, törvényhatósági jóváhagyás mellett a község ezt oly módon eszközölte, hogy az erdő területen volt tölgyfának egyrészét 1876-ik évben tízezer frtért eladta; ebből a vételárból 7,000 frtot a volt úrbéres telkesek és úrbéres zsellérek között birtokarány szerint kifizetett, 3,000 frtot pedig az uradalomnak, illetve a volt földes urnák adott át olykép hogy a fa megváltásául fizetendő kárpótlásból még hátralékos összeg, a 3,000 frtnak évi kamataiból bizonyos idő alatt (1898-ik évig) törlesztessék, azután pedig a 3,000 frt, mint a volt úrbéreseket illető összeg azoknak hiány nélkül vissza adassék. A 10,000 frt vételárból C. A.-né is 1876-ik évben megkapta a % telke után kiszámított aránylagos résznek azt az egyik részét, a mely reá a kifizetett 7,000 frtból esett. Az egész 10,000 frt vételárból a jogosítottaktól aránylagosan levont, s az uradalom kezelése alá adott 3,000 frt tőkének kamataiból a kártalanítás ki is fizettetvén, a 3,000 frt tőke hiány nélkül a volt úrbéresek kezéhez 1898. évi február 1-en vissz 1 is adatott. Ez a 3,000 frt, mint a jogositottaktól annak idejében vissza tart.tt s tulajdonukat képező készpénz tehát esedékessé válván, a már megállapított birtok arányban most kifizetendő és pedig azoknak, vagy jogutódaiknak, a kiknek pénzéből az, annak idejében vissza tartatott, vagy azoknak, a kik erre időközben mint kétségtelen készpénzkövetelésre az ingatlanoktól függetlenül, akár magán, akár birói uton törvényes jogot szereztek. Ezt a pénz kérdést tehát ma már nem lehet olyan dolognak tekinteni, hogy az a bel, vagy kültelek, avagy az erdő és legelő illetőleg állagából eredő s föltétlenül ahoz is tartozó olya 1 haszonvétel, mely az ingatlannak mindenkori tulajdonosát erre vonatkozó külön szerzés nélkül is illeti; hanem csak is azt illeti, a ki azt mint készpénzt befizette, vagy is a kitől mint ilyen elvonatott, mégha időközben megszűnt is annak az ingatlannak tu'ajdonosa lenni, a mely után annak idejében a favételárából neki járó aránylagos rész javára megállapitatott. Ezt az esetet, mint bár a kérdéssel össze függőt csak közbevetőleg azért említjük föl, hogy a dolognak minden oldalát lehető világításba helyezzük. Történt azonban, hogy C. A.-nét jogosan vagy nem jogosan az ide nem tartozik, — hitelezői megtámadták, s egyébb szőllő ingatlanaival együtt a s/4 kültelket is birói árverésen eladatták. Az 1881. évi július 22-én délelőtt megtartott birói árverésen a 46. sz. tjkvben volt s 1,246 fit. kikiáltási árral biró 2/„ kültelket, de az erdő és legelő illetőség nélkül — ugyan az a T. F. vette meg, 1,001 frt 50 krért, a ki 1871-ben ehez a s/4 kültelekhez taztozott házat és belsőséget szabad kézből megvette. Ugyancsak 1881 július 22-én délelőtt volt birói árverésen a 127. sz. tjkvben foglalt s 621 frt kikiáltási árral biró «/. kültelket szintén erdő és legelő illetőség nélkül F. J. 426 frt-ért vette meg. E szerint. Cz A.-né 1881. évi július 22-én a 3/4 külteleknek is megszűnt tulajdonosa lenni. Minthogy azonban a a/4 telek után járó erdő és legelő illetőség, sem szabadkézből, sem a birói árverésből folyólag eladás és megvétel tárgyát nem képezte s az, a birói árverésnek akkor alapul szolgált becslési eljárásnál az ingatlanok egyébb tartozékaival együtt megbecsülve s igy végrehajtás alá vonva sem lett az egyik M. végrehajtató 1881. évi július 22-én, tehát az árverés napján és pedig a slred kültelek eladása után, délután 4 órakor a 3/, telek után járó osztatlan közös erdő és legelő illetőséget birói eljárás mellett külön lefoglaltatta, mely összesen 300 frtra becsültetvén, arra a birói árverést az illetékes tkvi hatóságnál meg is kérte. Az erre vonatkozó árverési kérvényt azonban a tlkkvi hatóság elutasította azzal a megokolással, hogy <az erdő, és legelő illetőség, az 1871 évi 53 t c. 55§. (helyesen 56§) szerint az ingatlan tartozékát képezvén, attól el nem vála ztható; de különben is terhelve sem vo 11. > Hogy a s/4 telek után járó ez az erdő és legelő illetőség tényleg nem lett eladva sem szabadkézből, sem az említett birói árverésen, a fentebb emiitett kétségtelen s bizonyított tényeken kivül az is igazolja, hogy nyomban a »/4 kültelek eladása után, az erdő és legelő illetőséget végrehajtást szenvedett férjétől Cz. A.-tói ugyancsak T. F. — de a lefoglalás megtörténte előtt — szabadkézből való megvételre 300 frtért kérte a z erdő és egelő illetőséget tehát Cz. A.-n é 1881 -i k év végéig ameddig kátai 1 a k o s v o 1 t, k ü 1 ö n i s afaezásnak legeltetési jogának és egyéb erdei haszonvételi jogának háboritlan gyakorlásávaltovább isbirta I88I-1 k év végén azonban Kátáról Somogy megye Darvas kö-