A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 30. szám - Az 1894. évi XVI. t.-cikk 69., 76. és 117. §-ainak magyarázatáról - A bűncselekmény elévülésének megszakítása

232 A JOG Irodalom. Hajnik Imre M. Tudom. Akadémiai rendes tag. A magyar bírósági szervezet és perjog, az Árpád- és a Vegyes Házi királyok alatt Budapest. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia 1899. Ára 4 frt 50 kr. (Folytatás.) ÜT. A perbeli bizonyítás adja meg a pernek sajátos jellemét ; a bizoyitás hazánkban mint a középkorban sokáig mindenütt formai bizonyítás volt és nem anyagi. Minden per többékevésbbé vétkességi pernek tekintetett, a bizonyítás tehát a perrel megtámadottnak (t. i. alperesnek) vétkessége vagy ártatlansága felett volt hivatva dönteni. A perbefogottnak volt tehát első sorban joga a bizonyításhoz. A középkorban egyáltalán n em beszéltek bizonyítási teherről. Bizonyítási eszközök voltak az eskü és az istenitéletek. Ezen bizonyítási eszközök a frank korszakban divó eljárás példája szerint nem alkalmaztattak ridegen, de előzetes tanubizonyitás alapján, csakogy e tanubizonyitás az Árpád korszakban még nagyon formai. Aíiyagiabbá lett a bizonyítás az Anjou korban midőn az istenitélctek közül a próbák megszűnnek, és csupán a baj marad meg. Mátyás király a bajt is megszüntetvén, bizonyítási eszköz gyanánt már csak az okmány bizonyítás és az eskü maradt meg. Teljes anyagi bizonyítást hazánkban az okmányokkali bizonyítás honosított meg. A bizonyítás szempontjából a perek a XIV.-ik századtól fogva folyvást határozottabban két főcsoportra oszlanak. Az egyik csoportba olyan perek tartoznak, a melyekben okmánybizonyitással kellett élni, a másikba olyanok, a melyekben formai bizonyításnak, eskünek vagy bajnak volt helye és melyekben ép azért a bírónak itéletileg kellett a bizonyítás iránt dönteni u. n. bizonyítási ítélettel a felek egyikének vagy a teleknek együttesen a bizonyítást oda ítélni. Próbák (judicium) a régi korban azon babonás hiten alapultak, hogy az isten közvetlen közbelépésével tehát csoda utján az igazságot kideritendi. Ezek közül hazai kútfőink háromnak alkalmazását említik t. i. a hideg és a forró vizpróbát és a tüzes vaspróbát. Nagyon vonzóan tárgyalja szerző e kérdést, kifejti kit ítélnek praudára (pravda) és milyen előfeltételek mellett ? f.eirja hogyan viselkedtek a próba előtt, hogyan ment végbe maga a próba és mily magatartást kellett tanúsítani a próba után. Ezután áttér szerző a próbák jogi méltatására. Kifejti, hogy a megejtett próba teljes bizonyítékot szolgáltatott az illető fél ügyének jogosságára vagy jogtalanságára nézve. Kimeneteléhez képest tehát a fél a megejtett próba által vagy tisztánlátó tt (justificatus), vagy elit éltnek (judicatus, conbustüs) tekintetett. 1279-ben lettek a próbák megszüntetve, tehát elég korán, mert Olaszországban és Franciaországban is csak a 13-ik század második felében enyésztek el. Az istenitéletek közül legtovább maradt hazánkban gyakorlatban a b aj (duellum). A baj személyesen volt vivható vagy bajnok utján. A bajvívás vagy lovas volt (equertre) vagy gyalog (pedestre duellum). Néha megyei Ítéletek értelmében botokkal is I:ellett bajt vivni. Mez nélküli bajt is ismertek. A baj élet-halálra (usque ad punctum mortis) történt vagy nem élet-halálra. A bajvivásnak per döntő ereje volt. Az abban elbukott ügyét végleg elveszítette és örök hallgatásra ítéltetett. A baj intézményét az egyház mindig ellenezte, Mátyás király a baj alkalmazását a rendes eljárásból kirekesztette, s igy a perjog teréről a lovagias élet terére szoríttatott. Csak nagyon vázlatosan jeleztük az itt felhalmozott igen érdekes anyagot. Szerző 17 oldalon át érdekfeszítően tárgyalja ezen még a laicus közönséget is érdeklő kérdéseket. Mióta a magyar perjog a próbákat elejtette azon perekben, melyekben teljes erejű okmány bizonyítást szolgáltatni nem lehetett, rendszerint esküvel döntöttek. Annyival is inkább szükség volt az esküre, mert atanu bizonyításnak ugy nálunk, valamint a nyugaton egyebütt is perdöntő erőt nem tulajdonítottak. A tanubizonyitás csak előzetes bizonyítás lehetett, a melyhez, vagy a mely ellenében még esküre vagy istenitéletre volt szükség. Viszont az istenitéletek vagy pedig az eskü szorultak ily előzetes bizonyításra, hogy több alapossággal lehessen azokat a peres felek valamelyikének oda Ítélni. Már említettük, hogy a tanubizonyitás az Árpád korszakban merőben alaki természetű volt csupán, a XlII-ik század végétől a vallatás vagy kutatás elvének alkalmazása folytán lett anyagivá. A tanuk vagy ügyleti tanuk voltak vagy olyanok, kik a peres ügyről csupán rokonsági vagy községi állapotuknál fogva tudhattak valamit. Az előbbiek kötelesek voltak tanúskodni, az utóbbiak nem. A tanuknak esetleg esküt is kellett tenni, ez nem volt a tanúskodást megelőző, igazmondást ígérő eskü, hanem állitó eskü, mely tartalmára nézve a fél esküjével megegyezett, ahhoz egyszerűen^ csatlakozott. Az Árpádkori inkább formai tanubizonyitással szemben az anyagi tanubizonyitás kezd meghonosodni az inquisitió folytán. Az inquirálást a régi magyar jogi nyelv e szóval «tudni» fejezi ki, a tudakolni, kérdezősködés utján valamit megtudni, értelmében. Eredményét tudománynak mondták. Tudomány vétel utján eszközölt bizonyítással többféle képpen lehetett élni. Ismerték az egyszerű t, aköztudományt és a bírósági közgyűlésen eszközöltet. MindegyikI tes fél kérhette, hogy perében a bíróság, mely az ítéletet hozta nek megvan a maga fejlődési folyamata. Szerző bőven foglalkozik ! velők. Anélkül, hogy a részletkérdésekbe bele mennénk csak í röviden utalunk arra, hogyan adja a tudós szerző ezen különféle ! tudományok fogalom meghatározását. A biró felperes panaszára és alperes tagadó válasza után ! felperest kötelezte, hogy keresetét tanúbizonysággal megállapítsa, pe a felperesre nézve ezt a tudomány levél helyettesíthette. A tudakozódásra kiküldött t u cl o s i t ó levélben (inquisitoria) számolt be eljárásáról. Ez az egyszerű tudomány vétel. Ezt szokták meg is ismételni. Három tudományvétel egybehangzó eredménye volt a régi tanubizonyitással egyenértékű. Az egyszerű tudomány vétellel megindított kereset a vétség alapján indított keresetnek, vagyis a delict keresetnek minőségével birt. Felperes abban alperest vádolja pl., hogy ő erőszakos bitorlás foglalás stb. utján magának jogtalan hasznot szerzett. Ezzel szemben alperes ártatlanságára hivatkozott és ezt vagy baj vagy eskü által bizonyíthatta, vagy ajánlhatta, hogy az ügy tanuk és ellentanuk állításával tehát a régi perjog tanúbizonysága alapján döntessék el. Ha ezt a mindkét részről szolgáltatandó tanubizonyitást az inquisitió elveinek megfelelően káptalani és bírósági kiküldöttek által eszközolt vallatás utján szolgáltatták ezt közös tanuvallatásnak és eredményét köztudománye nak hívták. A bírósági kiküldöttek azoknál a megyebelieknél is kérdezősködhettek, kik az ép akkor tartott nádori közgyűlés színhelyén jelen voltak. Ez a tudományvétel volt a bírósági közgyü lésen eszközölt tudományvétel. Ezen közgyűlési tudományvétel közel rokonságban állott azon bizonyítással, mely a frank inquisitió perből kifejlődve a/, angol-normann jogban «jurata» «assisia» név alatt a középkorban otthonos volt és legtovább Angliában maradt fenn, a hol belőle a itélő-jury fejlődött ki. Az inquisitiónak a magyar perjogban a- XlV-ik századtól innen mind sűrűbb alkalmazása a bizonyítási jog és bizonyítási teher alapját lényegesen megváltoztatta. Mig az Arpádkori perjog az előzetes bizonyítás tekintetében a feleket egyenlően terhelte és csak a tanuk és ellentanuk vallomásainak mérlegelése után dőlt el, hogy kit illessen meg a végbizonyitás joga: addig a későbbi perjog az előzetes bizonyítást az inquisitió formájában határozottan felperesnek,a végbizonyitás jogát pedig egyenesen alperesnek engedte át. A bajviváson kívül az alperes tisztázásának egyik módja az eskü volt, még pedig mint tisztító eskü (juramentum purgationis). Ezen felül ismerték a fejre való esküvést és a földre való esküvést. Az esküt eskütársak társaságában kellett letenni. Az Árpád korbeli jog szerint a perdöntő eskü a tanuknak (vagy legalább olyanoknak, kik viszonyaiknál fogva a peres kérdésről tudhattak valamit) köréből vett több vagy kevesebb egyén társaságában volt leteendő: Az Anjouk alatti perjog megengedte, hogy a fél bárhol kereshesse azokat, kik őt esküjükkel segítsék. Ezen utóbbi eskütársak tehát csupán az esküt tevő fél hitelességének egyszerű kezesei. Szabályszerint a peres fél vele hasonrendü eskütársakkal esküdött (sibi similibus.i Az eskütársi szolgálat nem volt jogi kötelesség, ez mindég a személynek, nem pedig az ügynek tett szolgálatnak vétetett. Alperes társak tehát külön-külön eskütársakkal tartoztak igazolni önmagukat. Szerző ezután előadja az eskü letevésének szabályait, hogyan és hol történt ez az alsóbb bíróságok és illetve a királyi Curiában megítélt eskü tekintetében ? Dr. Pap József ügyvéd, egyet. m. tanár Bpest. (Vége következik.) Vegyesek. Helyreigazítás. A 28. számban «Az ügyészi megbízottak» cimü cikk nyolcadik bekezdésében «megcsonkitások» helyett «megtakaritások» olvasandó. A miskolci ügyvédi kamara utolsó közgyűlésén megválasztott tisztviselők: Elnök: Kovács Lajos. Elnökhelyettes: Bizony Akos. Titkár: Lengyel Lajos. Ügyész: D r. Frank furter Sándor. P é n z t á r n o k: P e t r o József. Választmányi és fegyelmi bírósági tag ok: Bársony János. Fodor Pál. D r. G e n c s y Samu. D r. G 1 ó s Károly. D r H o 11 and er Gusztáv. Mar t 0 n János. Miku lecki István. V a th a y Bertalan. V álasztm ányi és fegyelmi bírósági póttá g ok: D r. KI e in Ignác. Dr. Kü rc Jakab. D r. Molnár Gyula. D r. Nagy Péter. Kimutatás a budapesti királyi itélő-tábla 1899. évi ügyforgalmáról június hó vegéig. Polgári: Hátralék 2,417. Érkezett nooo tí- I'.260, 6 hó véSéiS összesen 6,905. Elintézésre várt y.á22. Elintéztetett ülésben e hóban 1.010, e hó végéig összesen 5,203, ülésen kivül e hóban 401, e hó végéig összesen 1984 Elintézetlen maradt e hó végéig 2,123. B ü n t e t ő: Hátralék 1,154. Érkezett e hóban 1,380, e hó végéig összesen 8 400 Elintézésre várt 9,c54. Elintéztetett ülésben e hóban 742 e hó véeéie aSQS^SeS,-5'^67' Ü,ésen kivül e hóban 579- e hó végéig összesen á,öU/. Elintézetlen maradt e hó végéig 680. f*LLAt RÉSZVÍNYTAhSASAQ NYOMDÁJA Dr. RÉVAI LAJOS lakik VI, Teréz-körut 31. Dr^TILLER MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3. HUDAPHSTKN