A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 30. szám - Az 1894. évi XVI. t.-cikk 69., 76. és 117. §-ainak magyarázatáról - A bűncselekmény elévülésének megszakítása

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Jog» 30. szamahoz. Budapest, 1899. július hó 23. Köztörvényi ügyekben. özvegyi jogra való érdemetlenség. A szolnoki kir. törvényszék K. Rozália férj. B. Béláné jászdósai lakos, felperesnek K. Margit özv. K. Istvánné jászdósai lakos alperes ellen az 1897. április hó 28-ik napján 6201/p. 897. sz. a. bekebelezve lévő özvegyi jog érvénytelenítése és járulékai indított rendes perében az alólirott helyen és napon tartott nyilvános tanács ülésben hozta meg a következő Ítéletet: A kit. törvényszék felperes keresetének helyt ad és kimondja, hogy alperest férje hagyatékában özvegyi jog nem illeti és K. Margit özv. K. Istvánnénak özvegyi jogát néhai férje K. István hagyatékára nézve, érvénytelennek megszűntnek mondja ki és ennek következményéül alperes K Margit özv. K. Istvánnét annak tűrésére kötelezi, hogy a jászdósai 153. sz. tjkvben a + 778., 914. és 1368. hrsz. ingatlanok felére C. 2. rsz. alatt, az ottani 750 sz. tjkvben a -f 580 vb. tirk. sz. alatt felvett 9/11. rész felére és a 473., 4-75., 476. térk számok alatt felvett erdő és rétbeli földekből járó illetőségekre C. 5. rsz. alatt az ottani 1023. sz. tjkvben a + ti49 650 hrsz. alatti ingatlan 9'15-öd részének felére C. 2. rszalatt végre az ugyan ottani 958. sz. tjkvben a -f- 106/9., 305 9., 107 a., 306/a., 353 1001 C -f 353. I004'a és 650/735/g. hrsz. alatt felvett ingatlanoknak 2'3-ad részére C. 1. rsz. alatt javára bekebelezve levő özvegyi haszonélvezeti jog ezen ítélet alapján, annak jogerőre emelkedése után végrehajtás utján töröltessék, illetőleg az özvegyi haszonélvezeti jog törlése bekebeleztessék Tartozik továbbá alpítes özv. K. Istvánné felperes K. Rozáliának 211 frt 50 krban megállapított perköltséget ugyancsak 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. K. Margit özv. K. Istvánné az elvont hasznok megtérítése iránt támasztott viszontkeresetével elutasittatik. Indokok: Alperes K. Margit a kereset mellett hivatalos kiadmányban bemutatott Ítéletek tanuságaszennt férjét K. Istvánt 1885. év november havában meggyilkoltatta (mint felbujtó) és ezért a cselekményért jogérvényesen 15 évi fegyház büntetésre ítéltetett. A meggyilkolt férj liagyatíkáiák tárgyal isakor ózveg/e e perbeni alperes, fenntartotta igényét özvegyi haszonélvezeti jogához, s a felsőbb bíróságok az özvegyi haszonélvezeti jognak a hagyatéki ingatlanokra leendő bekebelezését megrendelték, abból az indokból, mert az örökhagyó özvegyét, férje hagyatéka tekintetében özvegyi haszonélvezeti joga törvény szerint megilleti, és mert annak korlátozása vagy megszüntetése egyedül per utján rendelhető el. K. Margit özv. K. Istvánnénak özvegyi haszonélvezeti joga ennek következtében férjének hagyatéki ingatlanaira bekebeleztetvén, K. Rozália férj. B. Béláné, mint néhai K. Istvánnak egyedüli lestvére, oldalági törvény szerinti örököse, aziránt indít keresetet, hogy K. Margit özv. K. Istvánnénak, mint aki férje meggyilkoltatásában, mint felbujtó bűnösnek találtatott és ezért jogérvényesen elítéltetett, özvegyi jog-a érvénytelennek megszűntnek mondassék ki s alperes köteleztessék annak a tűrésére, hogy a hagyatéki ingatlanokra bekebelezett özvegyi haszonélvezeti jogának törlése a hozandó ítélet alapján végrehajtás utján bekebeleztessék, mert az országbírói Értekezlet 1. §-a a Hármas könyv I. r. 14., 15. és 105. erőméire a II. r. 46. czimére, az 1625. évi VI. t.-c, végre az 1723. évi XI. t.-cikk rendelkezéseire alapított joggyakorlathoz képest a feleség által férje, ellen elkövetett bűntény folytán az özvegyi jog elenyészettnek megszűntnek tekintendő. Védekező alperes özv. K. Istvánné kéri felperest keresetével elutasítani, már azért, mert ő az 1877. évi XX. t.-c. 28. íj-ának C) pontja alapján gondnokság alá lévén helyezve, mint ilyen a saját személyében nem csak kirendelt gondnoka által vonható törvényszerűen perbe. Elutasítani kéri továbbá a keresetet azért, mert felperesnek hiányzik az actorátusa, ugyanis állandó törvényes joggyakorlatunk szerint az özvegyi jog megszorítására is, a korlátozására, vagy megszüntetésére, csak a leszármazó törv. örökösöknek van kereshetőségi joga, de az oldalrokonoknak nincs sem a korlátozásra, annál kevésbbé arra, hogy az özvegyi jog elenyészettnek, megszűntnek mondassék ki, minthogy ez több a megszorításnál, felperes pedig az örökhagyónak oldalrokona. A kereset elutasítását kéri az alapon is. mert alperesnő jász férfinak az özvegye s mint ilyenre az O. E. 17. §-a értelmében a jászkun statútumban foglalt törvényes intézkedések az irányadók, a hivatkozott statútum értelmében pedig az özvegyi jog korlátozásának helye nincs. Tagadja és cáfolja, hogy a felperes által hivatkozott törvények és jogszabályoknak az a tartalmuk volna, a mit azoknak felperes tulajdonit, valamint tagadja, hogy a hivatkozott törvények vagy joghatályok bármelyikében intézkedés foglaltatnék az iránt, hogy a férj gyilkosságban bűnös asszonyt özvegyi jog nem illeti ; nincs tételes törvény, a mely ezt megállapítaná, ellenben a jászkun statútumnak érvényben levő határozatai szerint az özvegyi jog megszorításának helye nincs ; Kéri mindezeknél fogva a keresetet elutasítani, felperest a perköltségekben marasztalni ; viszonkeresetet támaszt egyidejűleg azon ingatlanok elvont haszna iránt, a melyre özvegyi haszonélvezeti joga bekebelezve van, 1889. évtől bezárólag, valamint az iránt, hogy felperes az ingatlanok kiadására, birtokbabocsátására itéletileg köteleztessék ; az ingatlanok elvont hasznát szakértői becslés utján kérvén megállapítani. Felperes tagadja, hogy a szabadságvesztésre itélt, gondnokság alá helyezett egyén saját személyében is ne volna perbe vonható, mint hogy az 1877. évi XX. t.-c. 28. §-a értelmében jcga van megbízottal rendelni, az is a mellett bhonyit, hogy perelhető a saját személyében ; különben is alperes gondoskodott is kellő képviseltetéséről s arról, hogy védelemben részesüljön ; hogy alperesnek ez a kifogása tárgytalanná váljék, perbevonja a kinevezett gondnokot is. Elismeri azt, hogy az özvegyi jog korlátozására joggyakorlatunk szerint, rendszerint egyedül a leszármazók a jogosultak valamint nem vonja kétsége azt sem, hogy az özvegyi jog megszűnésének a rendszerinti esetei: az özvegy halála és férjhez menetele ; mindazonáltal nem képzelhet olyan törvényt, vagy törvényes joggyakorlatot, a mely az erkölcsi világrendet összeegyeztethetőnek tartaná azt, hogy az a nő, a ki a férje meggyilkolásában bűnösnek mondatott ki s azért jogérvényesen elitéltetett, az áldozat vagyonát élvezhesse. Vitatja felperes az alperesi kifogásokkal szemben, hogy az általa hivatkozott törvények és jogforrásokban részint directe, részint indirecte vannak intézkedések a férjgyilkos nőről is ; a H. H. (14 cim 5. §.) a férgyilkosságot a hütlenségi esetek közé sorozva, annak elkövetőjét törvényen belül helyezi, nem csak életét, javait veszti el, de ivadékai is sújtatnak ; ugyancsak a H. H. a hivtelenséget olyan súlyos bűnnek mondja ki: hogy a hivtelen embernek mind feje, mind öröksége, minden javainak és birtoki jogainak örök volta elvész ; hogy a férj gyilkossága a hütlenségi esetek közé tartozott, az a H. H. rendelkezéseiből nyilván kitűnik ; ha hűtlenség esetén, a minek a tetten érés is tekintetett, a nő élete is kiszolgáltatott a férjnek (H. K. t.-c. 105. cim). nem sokkal inkább természetes-e az, hogy a férjgyilkos nőt a meggyilkolt férj javaiban nem illeti meg a haszonélvezeti jog. Az Országbírói Értekezlet 1 §-a az örökösödésre vonatkozó régi törvényeink hatályát visszaállítván, minthogy a régi törvényeknek a férjgyilkos nőre vonatkozó intézkedései ujabb törvények által kifejezetten hatályon kivül nem helyeztettek, azok kell hogy ma is zsinórmértékül szolgáljanak; H. K. 71. II. r, 46. czime hűtlenség esetén a papságot is megfosztja minden jogaitól, pedig a papi rendet régi törvényeink is kiváltságos jogokkal ruházták fel, mennyivel inkább áll a jogvesztés, tehát mindennemű örökösödési igény elvesztése a férj gyilkosság esetében, kér mindezek alapján felperes keresete értelmében Ítéletet. Alperes a gondnok perbevonását szabálytalannak tartja nem uj, de eredeti keresettel, amely K. Margit alperes ellen intéztetett, idéztetvén meg a perfelvételre; kifogásolja, hogy K. Margit alperesként a saját személyében és gondnoka által is perelve van; e részben tett kifogásait továbbra is fentartja, valamint ragaszkodik továbbra is ahhoz, hogy az özvegyi jog korlátozását vagy megszüntetését csak a leszármazók kérhetik s igy felperes kereshetőségi jog hiján is elutasítandó; Felperes positiv jogforrást keresete jogalapjául megjelölni nem tud, jogfosztásnak pedig, mint ami az özvegyi jogmegszüntetése is, csakis érvényben lévő törvényen vagy törvényes joggyakorlaton lehet és kell alapulnia, azért is elutasítandó felperes keresete, mert az általa felhívott jogforrások és törvények, amint azt már alperes kimutatta, nem vonatkoznak az özvegy haszonélvezeti jogára; kér viszonkeresete értelmében ítéletet. Ezek ulán a kir. törvényszék a beszerzett bűnügyi iratokból mindenek előtt megállapítja azt, hogy alperes K. Margit özv. K. Istvánné a férje, K. István ellen elkövetett gyilkosság bűntettében mint felbujtó, jogérvényesen bűnösnek mondatott ki, 15 évi fegyház büntetésre Ítéltetett, az észrevételekhez mellékelt hatósági bizonyítványból pedig azt a körülményt, hogy alperes folyó év május havában feltételes szabadságra bocsáttatott és Jászdósán tartózkodik.