A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 29. szám - Az 1894: X V I . t.-c. 117 §-ának utolsó bekezdése

227 végleges határozat fog hozatni. E rendelet nemcsak ideiglenesen de feltételesen is h.-gyta meg a várost sördíj beszedési jogának gyakorlatában.)) «A regalekártalanitási eljárás pedig azzal végződött, hogy a városi sör-adó szedés regale jogon alapulónak ismertetik el, s az államkincstár a várost e jövedelemért tőkében és 181)0 január l-étől számított kamatokban az 1888 : XXXVI t.-c. alapján kártalanította. Ezzel egyszersmind az is meg volt véglegesen állapítva, hogy a várost az általa 1890 január hó 1-tol kezdve ideiglenesen gyakorolt sördij beszedési jog nem illette meg, azaz hogy a beszedés a megtartásra jogot adó alap nélkül történt*. Kétségtelen tehát, hogy az államkincstár, mely a váios részére kiszolgáltatott kártalanítás folytán a városi sör-adó jövedelem tekintetében 1890. január 1-től kezdődő hatálylyal a város jogaiba lépett, a felektől 1890. január 1-je óta beszedett sör-adó részleteket megtartani jogosítva van, a várost ellenben 1890. január 1-je óta ideiglenes engedélylyel egyelőre behajtott sör-adó részletek a beszedési jog felől hozott végleges határozat értelmében, el is tekintve az állami kártalanítás utólagosan bekövetkezett tényétől, nem illetik meg s azokat a városnak vissza kell fizetniea. «E szerint hivatali elődöm emiitett második rendelete, mely egyedül a sörnek a mondott időszak alatt jelentett árfelemelésén alapult, e szempontból sem maradhat hatályban; mert a sör kereskedelmi áru lévén, árának bármily alakulása sem jogosíthatja a várost a jogszetüen őt meg nem illető söradó részletek visszatartására. Minél fogva ezen rendeletet hatályon kívül helyeznem kellett.» «Erről a vármegye közönségét további megfelelő intézkedés végett értesítem stb.» Azonban «weit ist's von der Lippe bis zum Kelchesrand» ; hiába örültek folyamodók fényes sikerüknek; ezen most egész terjedelmében közölt ministeri rendelet Percei belügyministernek 189d. október hó 10-én kelt 7,8843/III. 6. sz. «sa j á t személyes rendeletével)) kézbesítés előtt visszavonatott és a feleknek közvetlenül kézbesítve nem is lőn És ekkép a sörfogyasztási dijak visszafizetésének kérdése közigazgatási uton végleg eldőlt és a város azok visszatérítése alól tzen fórum által egyszer és mindenkorra felmentetett. Rebus sic stantibus azt kellett volna hinni, hogy felperesek, kik ugy birói mint közigazgatási uton hajótörést szerrvedtek, sorsukba bele fognak nyugodni. A ki azonban ezt hisszi, az nem számított a középosztál konok perlekedési hajlamával. A «küzdelem a jogért» nem hagyta felpereseket piheni és így újból látjuk őket a küzdtéren megjelenni. Ujabb kérvénynyel fordulnak a városi tanácshoz és abban egyességi alkudozásokra lépni óhajtanak, — egyúttal azonban fenyegetődznek, hogy az ügyet - a mennyiben kérelmüknek hely nem adatnék, interpellatió alakjában a törvényhozás elé viszik A kérvény a tiszti ügyész jogvéleménye alapján elutasittatott. Még ezen kérvényük elintézése előtt azonban felperesek ujabb keresettel lépnek fel. Keresetükben előad)ák, hogy a közigazgatási uton hozott határozatok törvénytelenek és ezért joghatálylyal nem birnak. Csakis a Hieronymi által 1894. július 8-án 50,773/111. 6 sz. a. hozott határozat bir érvénynyel és ezen határozattal a törvényesen megengedett fokozatos felüibirálati jog ki van merítve. Törvénybe ütközött tehát, hogy ezen ügy ujabb határozatok és rendeletek tárgyává tétetett, mert az 1876: VI. és 1886 : XXII. t.-cikkek a belügyminister jogkörét a közig, bizottsági határozat egyszeri felülbírálására szorítják ; ezzel jogköre ki van merítve. A törvény ellenére keletkezett rendelet alakilag sem állhat fenn: megsemmisítendő. A bíróságoknak az 1869. évi IV. t.-c. 19. §-a szerint kötelességük a kormányrendeletek érvényessége felett is ítéletet hozni. De a magár.jog elvei szerint is: az optk. 1,293. és 1,435. §§-ai alapján, melyek intézkedései a magyar magánjogban is a kártérítés és jogtalan gazdagodás kérdésében el vannak fogadva — joga van felperesnek a jogtalan módon beszedett dijak összegét visszakövetelni. A kereseti kérelem tehát oda irányul. «hogy az 1894. július 8-án 50,773/111. 6. sz. belügyministeri ((Ítélet)) (?!), mellyel alperes a dijak visszafizetésére köteleztetett, jogerős, a II. rendelet, mely alperest a fizetés alul felmenti, törvénytelen, semmis és érvénytelen és köteles alperes az 50,773/111. 6, sz. Ítéletet, melynek végtehajtásának utj.it többé nem állhatja, — elismerni és a kereseti összeget jáiulékaival együtt visszafizetni.)) Alperes újból illetékességi kifogást emelt Kiemeli, hogy a belügyminister határozatai és rendeletei nem tekinthetők oly rendeleteknek, melyek érvényessége fölött a bíróság : \olna hivatott ítéletet hozni a: 1869. évi IV. t.-c. 19 §. alap | ján. Ezen rendeletek oly ügyekben hozattak, melyek tetmé[ szetüknél fogva a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak i és ezek által véglegesen és jogerősen elintézhetők; tehát nem esnek | a declaratorius természetű rendeletek szempontja alá, melyek• kel valamely törvényes rendelkezés hatályba vagy hatályon kívül í helyeztetik, kiegészíttetik, vagy megmagyaráztatik. Csak ilynemű lendeletek esnek az idézett törvényszakasz intézkedése alá. A kereseti kérelem második része ugyanazon elbírálás alá 1 esik, mint az előző, a Curia végzésével jogerősen eldöntött '. per. Itt tehát a res judicata esete forog fönn a bíróiilletckesi ség tekintetében, mely ez okból ujabb birói határozat tárgyát | nem is képezheti. A többi alperesi kifogás azonos a máregy! szer az előző per tárgyalása alkalmával felhozott kifogásokkal. A brassói tvszék 1899. január 31-én hozott 500/1899. sz. végzésével illetékességét leszállította, mert «azon kérdésnek a megoldása, hogy volt-e alperes jogosítva a sörfogyasztási dijt a kérdéses idő alatt felperestől beszedni vagy nem, és tartozott e felperes dijt fizetni vagy nem, nem a bíróságok hatásköréhez tartozik Ezenfelül a biróság szószerint íeprodukálja a Curiának fentebb közölt végzését». Felperes felfolyamodására a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 1899. március hó 3-án 517/1899. sz. a. a következő végzést hozta : «a kir. Ítélőtábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, a fönforgó peres kérdést birói útra tartozónak mondja és a kir. tvszéket erre a perre nézve illetékesnek nyilvánítja^. Indokok «A kereset az optk 1,431. és 1,435. §§-aira van alapítva. Ezt előre bocsátva, minthogy a Curia határozata után keletkezett 50,773/1894. sz. belügyministeri határozatban ki van mondva, hogy alperes a kérdéses sörfogyasztási dijakat megtartani nem jogosult, s a megtartás által más kárára jog talanul meggazdagodnék s ezen jogalapon alperes a dijak megfizetésére köteleztetett; s minthogy továbbá a 88,475/1894. sz. belügyministeri rendelet alperest az előbbi határozat hatályon kívül helyezésével a visszafizetés alól nem azon az alapon mentette fel, mintha az előbbi határozat téves jogalapon hozatott volna, hanem abból az indokból, mert a sörárak felemelése által felperes kárpótlást nyert s így felperes követelésének jogalapja igazoltnak mutatkozik, minthogy annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a sör árának felemelése által elért bevétel többlet felperesnek már elvileg a fent idézett közig, határozatok helyes értelme szerint is fönnállónak mutatkozó követelésébe általában beszámitható-e s ha igen, mily méivben — mint tisztán magánjogi kérdés a birói útra tartozik, — az elsőbiróság végzéséne v megváltoztatása mellett a kir. tszék birói hatáskörét annyival is inkább megállapítani kellett, mert a közig határozatban megállapított tényállás szerint a sörfogyasztási dijak nem alperes város önadóztatási jogán, hanem italmérési jogon szedettek és igy azok visszatérítése iránti határozat hozatal a közig, hatóság hatáskörébe nem utasítható)). Ezen végzés ellen most már alperes élt jogorvoslattal, felfolyamodásának a m. kir. Curia 1899. évi május hó 23 án hozott 2,409. sz. végzésével helyt adott és a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését hagyta helyben, evvel pedig egyszer s mindenkorra végét vetette a kérdéses dijak birói vagy közigazgatási uton leendő érvényesítésének. A kir. Curiának érdekes indokolását a következők ben adjuk : A m. kir. Curia (1899. május 23-án 2,409. sz. a.) a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben a m. kir. Curiának 1892. december 21-én 10,160. sz. a. kelt végzésére alapított indokból s azért: mert a m. kir. belügyministernek mint legfőbb közigazgatási hatóságnak a saját hatáskörében hozott határozatának meg és felülbirálatába, — nem esvén e határozat azoknak a rendeleteknek fogalma alá, melyeknek töivényessége felett egyes jogesetekben az 1869. évi IV. t.-c. 19. í;-a értelmében, a bíró ítélni hivatva van, — az idézett törvény 1. §. második bekezdésének világos rendelkezése ellenére, a bíróság nem avatkozhatik. Az 1894: XVI. t.-c. 117 §-ának utolsó bekezdése.*) Irta: Dr. SZIKLAY GYÖRGY kir. közjegyző Dettán. A «Jog» f. é. 25. számban Stépán László k helméci kir. járásbiró ur szóvá teszi Í« Néhány közérdekű szó stb» cimü cikkében az 1894 : XVI. t.-c. 117. §-ának utolsó bekezdését és *) Hely szűke miatt elmaradván, ezenel még pótlólag közöljük. Több cikket ez ügyben nem közölhetünk. A szerkesztőség.