A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 27. szám - A viszváltó intézvényezéséből keletkező jogesetek

A JOG 217 oldaláról méltatják mostoha megállapításaikkal; holott a közjegyző, mint bitói megbízottról, sőt ugy szólván. — a bíróságoktól átruházott teendők sokfélesége által mint a bíróság kültagjáról - volna elég tárgyilagos ok kritikákat gyakorolni. Az emiitett cikk ugyancsak közbámulat tárgya lehet karunkban, mert ez a megszokott támadásokon felül alapos tájt!kozatlansáfgról. de jogi tévedésekről is tesz tanúságot. A vele való foglalkozás csakis azon tiszteletnek eredménye, mellyel a bírói kinyilatkoztatásokat venni szoktuk Mennyiben egyeztethető össze a bírósági végrehajtó napidija a közjegyző tárgyalási dijával? csak az magyarázza meg, hogy a cikkíró ur a végrehajtási napidíjakkal helyesen járt ei és ezt a kassai kir. itélő tábla döntvényileg manifestálta is s igy valószínűnek tartja, mint cikkének befejező somi is igazolnak — hogy az örökösödési törvény 117. §-ról táplált véleménye is a felsőbb bírói fórumok által elfogadtatni fog. Vagyis le a kalappal ! Sajnálom, hogy e tárgyban felsőbb bírósági végzéseket nem produkálhatok, de alig hiszem, hogy e kérdés felsőbb bírói eldöntés elé egyáltalán került volna, mert a törvény ide vonatkozó rendelkezése oly világos, hogy bíróságaink általános gyakorlatának merem állítani a czikkiró ur által elfoglalt vélemény ellenkezőjét s igy szakférfiainkra appellálhatok, kik a törvény ezen rendelkezését magyarázták. Felesleges tehát akár egyik, akár másik közjegyzőnek ezen szakaszt egyéni érdeke szempontjából magyarázni és — mint cikkíró ur kifejezi magát — a hagyatékokat fabrikálni. Cikkíró ur vastag jogi tévedése a hagyaték fogalmának meghatározásában rejlik. Ez irányban engedjen meg egy kis felvilágosítást: A hagyatékot — ha ugy tetszik — a halál ténye fabrikálja. A természeti személy halálával az öröklési jog azonnal megnyílik, ugy tehát annak vagyona a halál tényével az elhalt hagyatékává lesz. Nem ismerünk a jogban sem időbeli, sem okbeli felfüggesztő föltételt, mely az elhalt vagyonát, annak hagyatékká válásáig fölfüggesztené; a vagyonra nézve tehát a halál ténye azonnal megállapítja hagyatéki minőségét. Ha már most több különböző, de vérségileg összeköttetésben álló egyének után, bár egy és ugyanazon vagyontömegből nyílott meg az öröklési jog, az előzőről az utódokra szállott hagyatéki rész, ez utóbbiaknak épen olyan külön hagyatékát képezi, mint képezte az egész az előző örökhagyónak Téves tehát cikkíró urnák azon kijelentése, hogy «az öröklési jog az átadás megtörténtéig még nem hagyatéka az örökösnek, hanem tulajdonképpen csakis igényjogosultság)). A mely kitétel külömben előttem érthetetlen is. A törvény 69. §. rendelkezése szerint az ily összefüggő több hagyaték külön-külön tárgyalandó le és ezzel ki van mondva, hogy az utóbb elhalt örökhagyók hagyatéka épen olyan formai elbánás alá is esnek, mint az előző örökhagyóé. Hogy az ily többrendbeli hagyatékok mennyivel több munkát okoznak a közjegyzőnek vitatni felesleges, mert a közjegyző tárgyalási dij általánya nem a végzett munka nehézsége, hanem a hagyatékok mennyisége szerint van törvényileg megállapítva és K i s János ugy Kis József örökösei ép ugy tartoznak ezek hagyatéka után dijat fizetni, mint a hogy Kis Péter után fiai Kis János és József hagyatéka terhelve van tárgyalási költséggel: hogy pedig cikkíró ur által felhozott példa szerint K i s Péter hagyatéka husz esztendő után került tárgyalásra, ebben bizonyára nem a közjegyző a hibás, a ki az államkincstárral együtt husz év előtt megjárt dijaira lett várakozásban meg is károsodott. Az összetett hagyatékoknál a törvény nem rendel külön eljárást a követők hagyatékára nézve a fentebb emiitett szakaszban s igy azok külön-külön elhalálozási sorrendben a törvény b'i. s köv. ^§-ai értelmében tárgyalandók le : és mert a tárgyalási teendők az öröklés megnyílta idejére vezetendők vissza és az események illetve jogügyletek időbeli sorrendjének előadása föltétlenül betartandó, ennélfogva Kis Péter mint I. rendű örökhagyó hagyatékában közvetlen örököseire történt jogutódlás illetve hagyatéka felett létesített osztály fog először helyesen fölvétetni. Tekintve, hogy K i s Péter után K i s János és K i s József jogán ezek utódai rsak akkor örökölnek közvetlenül, ha jogelődeik K i s János és József atyjuk K i s Péter előtt haluk volna el, — a mi a felhozott példa szerint azonban nem történt meg> - ugyanazért Kis János és József az I. rendű örökhagyóról rájuk szállott s tulajdonjogilag birtokukba is vett vagyona mint II. és III. rendű örökhagyók hagyatéka feletti osztály illetve öröklési rend kell, hogy külön — bár azon jegyzőkönyvben — vétessék fel. Cikkíró urnák azon téves nézete folytán, hogy a többrendbeli örökhagyók utáni vagyon egy tömeget képez, a mely felett a tárgyalási napon beállott jogviszonyok szerint eszközlendő a tárgyalás, okozza azon további téves kijelentését, hogy «aKis Péter örökhagyó hagyatékának tárgyalásakor fiainak Jánosi ak és Józsefnek időközben történt elhalálozása folytán csakis a jogutódlást vagyis azt állapítja meg, hogy Kis Péter hagyatékában K i s János és K i s József jogán kit illet meg az örökösödés s mily arányban». Kétségtelen tehát, hogy cikkíró ur a közvetlen és a közvetett öröklés külömböző esetei feletti distinctiók elmulasztásával látta meg a felhívott nagy sérelmet és törvénysértést és azokban a közjegyzők kapzsiságát, márpedig a felhozott esetben minden közjegyző a fenti sorok elve szerint jár el és fog jogosan 32 fit tárgyalási dijat felszámítani. Külömben is, ha a bíróságok és hatóságok az örökösödési törvény 23. és a bíróságok a 4. §§. rendelkezéseit szigorúan be fogják tartani, ugy a hagyatékok nem fognak összetorlódni s a felhozott példa csak k.vétel lesz. a mely felett a bíróságoknak döntvényezgetésére az idő drága lesz! Az emberi gyarlóság megköveteli minden téren az ellenőrzést különösen pedig ott, hol a pénz szerepet nyer, nehogy a közhitelesség mocsoktalan palástjára olyan folt essék, a minőt cikkíró ur alkalmazott. Azigazságot sokszor könnyű kimondni, de nehéz megérteni! Dr. Guttmann Lajos kir. közjegyző helyettes Ercsi. Belföld A bpesti ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlése. A budapesti ügyvédi kamara június 29-én. dr. G y őry Elek elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen két fontos tárgyat vitattak meg a meglehetős nagy számban összegyűlt tagok. Az egyik az idei rendes közgyűlésen oly gyér vitát előidézett reform-inditvány volt, a másik pedig az ügyvédi nyugdíjintézet létesítésének a kérdése. Tudvalevőleg az idei rendes közgyűlésen a reform-párt erős mozgalmat indított a kamara működésének intesivebbé télele és az ügyvédi kar autonómiájának kiszélesítése iránt. Dr. Kenedi Géza terjesztette a párt programmját a közgyűlés elé indítvány formájában, a melyet aztán dr. Stern Samu indítványával kipótolva a közgyűlés a választmányhoz utasított. A választmány elkészült az indítványra vonatkozó javaslatával és ezt ma a közgyűlés elé terjesztette. A javaslat főbb vonásaiban a következő: A Kened i-Stern indítvány azt kivánja, hogy a kamara ügyrendje olyképpen változtattassék meg, hogy intesivebb legyen az ügyvédi kar autonóm részvétele az ügyek intézésében. A kamara — úgymond a határozat — az utóbbi időben ebben az irányban működött és külön szabályozás nélkül is arra törekszik, hogy a választmányon kívül álló tagok az autonómia teendőibe bevonassanak. A választmány javasolja, hogy az indítvány értelmében minden esztendőben, őszszel és tavaszszal konferenciát tartsanak, amelyeken a kamara tagjai az ügyvédlég panaszait, kívánságait és az ügyvédséget illető törvénytervezeteket tágyalják. Nem tartja kivihetőnek a választmány azt, hogy az első értekezlet olyan ünnepélyességek keretében folyjon le, amelyeken a birói és ügyészi kar csak mint vendég szerepelne. Foglalkozni fog a választmány azzal a kérdéssel, amely az ügyvédjelöltek tudományos s gyakorlati érdekeik ápolása végett hasonló értekezletek rendszeresítését óhajtja. A szólás- és jogvédői szabadság megoldásának a helyét az ügyvédi rendtartásban látja a választmány. Bizottsághoz utasítja a választmány a szerény védelem körüli eljárás szabályozásának, a gondnoki és védői kirendeléseknek, a közjegyzők ügyvédi ténykedéseinek, az ügyvédi képviselet kiterjesztésének, az ügyvédképzés tudományos és erkölcsi fokozására szolgáló garanciáinak a joggyakorlat kiterjesztésének és az ügyvédség bifurkációjának a kérdését. Az ügyvédi gyakorlat beszámítását állami szolgálatba lépés esetében az évi jelentésekben sokszorosan követelte a kamara s van rá kilátás, hogy ez az óhaj tekintetbe is fog vétetni. Dr. Pollák Illés kamarai ügyész volt az előadó, aki a huszonegy pontra terjedő javaslatot részletesen indokolta és hosszabb beszédben fejtve ki a javaslat megszerkesztésénél érvényesült elveket, a javaslatot elfogadásra ajánlotta. Dr. Kenedi Gáza, az indítvány benyújtója nem elégszik meg a javaslatban foglaltakkal. Nem látja benne az autonómia kiszélesbitését; kevésnek tartja az évenkénti két értekezletet, legalább hármat kiván. A választmány fél attól, hogy az első ünnepélyes értekezletre bénitólag hatna a jogszolgáltatás valamennyi tényezőjének jelenléte; — ez minden inkább, csak önbizalom nem. Indítványozza, hogy a javaslatot utasítsák vissza a választmányhoz, hogy dolgozza ujabban át, és októberben uj közgyűlés tárgyalja. A választmány javaslata ellen még Eny iczkey Gábor dr. Reich Ferenc, dr. Graber Gyula szólaltak fel. A javaslat mellett dr. Ödönffy Miksa és dr. Stern Samu beszélt. Ezután dr. G y ő r y Elek elnök szavazásra bocsátotta a kérdést. A közgyűlés nyolc szónyi többséggel a választmány javaslatát