A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 27. szám - A viszváltó intézvényezéséből keletkező jogesetek

218 A JOG teljes terjedelmében elfogadta és dr. Kenedi indítványát elvetette. Dr. Nagy Dezső kamarai titkár általános tetszés mellett beterjesztette az ügyvédi nyugdij-intézet alapszabály tervezetet. Beszédében kiemelte, hogy az intézmény korszakalkotó lesz es vele az ügyvédség régi óhajtása valósul meg. Indítványozza, j hogy a közgyűlés bizza meg a válaszzmányt a végrehajtás munkájával és szólítsa fel az ország valamennyi ügyvédi kamaráját, hogy csatlakozzanak az intézményhez. Dr. Bleier Samu utal arra, hogy az intézmény létesítése nagyszabású pénzügyi művelettel jár. Aggódik, hogy az meg nincs teljesen előkészítve és ezért azt indítványozza, hogy utasítsák a tervezetet bővebb kidolgozás végett a bizottsághoz. Dr. Engel Aurél kifogásolja, hogy a nyudijilleték kivetése nem bír törvényes kényszerűséggel. A kamara közgyűlése csupán a kamarai illetéket szabhatja meg, a nyugdij-intézeti járulékot nem. Dr. Ödönffy Miksa nem lát hátráltatást a törvényes szankció hiányában. Felvilágosítást kér a szakelőadótól, hogy kellő tekintettel voltak-e a halálozási esély kérdésére? Dr. Stern Samu védi a választmány javaslatát. Nem lehet bevárni, mig a törvény fog intézkedni a nyugdij-intézet létesítéséről; ezt az ügyvédi kar autonóm hatásköréből kifolyólag kell, hogy megcsinálja. Dr. Rácz Géza szintén attól tart, hog> az intézet nincs kellőképpen előkészítve. Dr. Szenté Gyula és Enyiczkey Gábor a javaslat ellen szóltak még. Erre az elnök, tekintettel az idő előrehaladottságára, a tárgyalás folytatását péntek délután fél 5 órára halasztotta. Irodalom. Hajnik Imre M. Tudom. Akadémiai rendes tag. A magyar biróság-szervezet és perjog az Árpád- és a Vegyes Házi királyok alatt Budapest. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia 1899. Ára 4 frt 50 kr. Mostani igazságügyi politikánknak fő programmpontja a kodifikáció ugy az anyagi mint az alaki jog terén. Készül az általános polgári törvénykönyv, revideálják a polgári peres eljárás előadói tervezetét. A büntető anyagi jog szintén szaktanácskozmányok tárgyát képezi, a büntető perrendtartás életbeléptetése pedig az igazságügyi kormánynak jelenleg legfontosabb teendői közé tartozik. A mostani kodifikációnak irányát sokan helytelenítik, mert azt tartják, hogy ez nem önálló, csupán a külföldi példáknak gépies utánzása s nélkülözi a nemzeti jelleget. Nézetünk szerint a jelenkori jogtudománynak legelsőfaladata a nemzeti jognak kifürkészése és továbbfejlesztése. A törvényhozásnak pedig feladata a nemzeti jogi eszméket megőrizni és a törvénykönyvbe iktatni. Csak ha ismerjük régi nemzeti jogunkat egész teljében, csak akkor bírálhatjuk meg objektíve, vájjon eddigi kodifikációnk csakugyan nélkülözte-e a nemzeti tradíciókat s csak akkor ejthetjük szerét annak, hogy a jövőben törvényhozási alkotásoknál a nemzeti szempontok nem fognak figyelmen kivül hagyatni. A nemzeteknek is van egyéniségük. Ezen egyéniség karaktere sok tekintetben a jog. Hajnik nagy szolgálatot tett a jogtudománynak és egyúttal a törvényhozásnak, midőn arra vállalkozott, hogy okmánytáraink és levéltárainkban eszközölt eredeti forrástanulmányok alapján oknyomozóilag megismertesse a magyar bírósági szervezetet és perjogot az ősalkotmány idejéből a XVI. század kezdetéig. Hajnik a magyar jog- és alkotmánytörténetnek, illetve az európai jogtörténetnek évtizedek óta leghivatottabb kutatója. Rendszeres munkáiban és akadémiai értekezleteiben, monográfiáiban előszeretettel foglalkozik a középkornak jogi intézményeivel, azok eredetének s fejlődésének tanával. A mostani munkája irodalmi eseménynek tekintendő nemcsak a tudós szerző személyiségénél s múltjánál fogva, de azért és főképen azért, hogy a középkori jognak ezen kiváló ismerője és kutatója tisztán eredeti forrástanulmányokra támaszkodva,tehát első kézből merítve nemcsak ismerteti, hanem authentice megállapítja, hogy az Árpád-királyok és a Vegyes-házbeli királyok alatt mily alakzattal birt a magyar bírói szervezet s minő elvek szerint folyt le ez időben a polgári per. Az ujabb kor jogtörténészeinek és perjogászainak tudományos kutatásaiknál a jövőben anyag gyűjteményül fog e becses mű szolgálni, mert ez feltétlenül megbízható módon feldolgozta s rendszerbe foglalta mindama jogi matériát, a mely — eltekintve a törvényektől — különféle diplomákban, itélőlevelekben, peres aktákban és okmányokban az ország különféle részeiben eddig, mint fel nem kutatott s meg nem értelmezett anyag létezett. Az anyagot a szerző négy részben dolgozta fel. Az első rész a bírósági szervezetet tárgyalja, a második rész a per alkatelemeit ismerteti és a perfolyamot a bizonyítási szakig, a harmadik rész tárgya a bizonyítás a középkori perjogban, az utolsó vagyis negyedik rész a pernek további alkatrészeivel (Ítélet, végrehajtás, egyesség, perorvoslatok stb.) foglalkozik. Nézzük és ismertessük röviden a gondolatmenetet az egyes részekben. ^ A bírói szervezetről szóló fejezetben kifejti szerző, hogy .a birói hatalom a legrégibb időktől a XIII. század elejéiga n epn e volt. Ez rendelte ki a gy u 1 á k a t és h a r k á k a t. Ezek felett maga a nemzet állott, mely a nemzetgyűlésen gyakorolta a bírói tisztet A királyság létesülésével a bírói hatalom a neprol a királyra szállott, ki ezt vagy személyesen gyakorolta az udvarában vagy a megyékben, vagy pedig királyi tisztviselők alta . Tanulságosan fejtegeti a királybirák (bilochi regales) intézményét. Kifejti, hogy ezen intézmény a magyar vidékeken miért nem tudott meggyökerezni, miért emelkedett folejuk a megyében az ispáni hatalom. IV. Béla megszüntette ezen intézményt. A királyság két első századában, t. i. a XI. és XII. században a nemességnek törzsi, sőt részben nemzetségi kötelékei felbomlottak. Idővel folyton közvetlenebbül a királyi közhatalom alá jutottak. Szerző kifejti, hogy a királyi udvarban a XI. század vége felé Szent László idejében már állandó bírósági szervekkel találkozunk; ilyen a nádorispán. A XIII. század elején a nádorispán a királyi Curiából kiválva, a nemesség országos rendes bírójává lesz. A nádorispánnak ezen kiválása után annak volt helyettese, a kir. udvarbíró (comes curialis regis), vagy az aranybulla elnevezése szerint az országbíró (iudex curiae regiae) lesz a királyi Curia rendes birója és ő képviseli ott a k i r. bírósági jelenlétet (praesentia regia.) A jogtörténelmi fonal nyomán haladva, szerző egyaránt dicsérendő alapossággal és vonzó alakban kifejti, hogy a XIII. század óta az ország lakossága három nagy rendi csoportba oszlik, u. m. a nemesség, polgárság és parasztság. A nemesség és polgárság politikailag szabad volt, mindinkább tehát autonóm közönségekbe szervezkedett, az első a megyében, az utóbbi a városokban. A parasztság a földesúri jobbágyságba olvadt. Ezentúl is a nemességnek rendes birója a nádorispán, ki saját Curiájában ítél, vagy pedig a megyékben bírósági g y ü 1 é s e k e n (congregatioj. A vidéki nádori bíráskodásban a XIII. század közepétől már a sz o 1 g a b i rák k a 1 találkozunk, kik birótársai az ispánnak s mint ilyenek vesznek részt a bíráskodásban. A külföldről hazánkba letelepedett vendégek (hospites) nem tartoztak a most vázolt birói szervezet alá, de származási joguk szerint éltek. Az exemptiók nem csupán ezekre, nem csupán a nem nemesi elemekre vonatkoznak, hanem a XIII. és a XIV. század első felében keletkezett birtokarisztokraciára is. Kiváltságlevél folytán biztosíttatott ezen birtokosok részére, hogy felettük csakis a kir. udvarban a király vagy az országbíró Ítélhessen. A kir._ udvar, mely ott volt, hol a király időszerint tartózkodott, az Árpád-korszak vége felé már állandóan Budán van. E tájban az exemptiók folytán a bíráskodási teendők szaporodtával találkozunk immár az alország bíróival és a prothonotariussal. A király személyes bíráskodását különösen, ha az országbíró vagy nádortól fordultak ahhoz, már az Árpád-korszak vége felé a királyi különös jelenlét bíróságának (speciális praesentia regia) mondják. De bármennyire is emelkedett a királyi udvar igazságszolgáltatása, a tudós szerző azon eredményeket állapítja, meg, hogy az Árpád-királyok korszakában az országos igazságszolgáltatás súlypontja még a vidéken volt. Nemzetségi, majd ezeket idővel felváltott vidéki megyeibirák, vagy a nádor tartotta vidéki közgyűlés e k b i r á s k o d t a k a z o r s z á g szabadjai vagy nemes ei felett. A vegyes házbeli királyok korszakában a bíráskodás terén nagy átalakulás történik a n e m e s s é g b i r á skodásánakakir. Curiában való összpontosítása és annak királyivá és orszá g oss á v a ló á talaki t ása által. E tekintetben az első lépés Károly királytól indult ki, a további intézkedéseket pedig megtette ez irányban Nagy Lajos, a mennyiben a XIII. század óta nagy mértékben gyakorolt királyi adományozások alapján megszüntette a nemesi birtoknak régi népjogi forrását és azt a szent koronával hozta kapcsolatba, ezt tevén minden nemesi birtok gyökerévé. Ezen időtől fogva a nemesi birtokjogokra vonatkozó kiváltságokban való Ítélkezés is a királyi kúriához tartozott. Az országos bíráskodásnak a kir. Curiában ilyetén összpontosítása folytan már Károly király a Curiában egy további rendes kúriai bíróságnak létesítésére határozta el magát mely a kir udvar, kancellár vezetése alatt, mint a kir. Curia különös királyi jelenléti bírósága alakult meg Másfél századon át szerepelt ez, mint a kir. Curiának egyik rendes bírósaga. 6; A kir. Curiában kifejlődött ezen bíróságok élén álló nádor, országbíró es a kir. udvari kancellár az 1486. évi LXIII t-c szetönrípntl°rSKág na^birái lettek- Közjogunkban és alkotmányunk háuí wTÍ t 32 °rlZag- nagybirái fonto* terepet játszván, csak hala, köszönet mondható a szerzőnek azért, hogy ezen intézmények történelmi csiráit feltárta. ^ intezme Az országnak másik két rendi eleme, u. m. a polgársáe és a jobbágyság továbbra is a vidéki bíráskodás alá tartoznak Selve város, földesúr: ezek a vidéki bíróságok sóznak. Megye, hatásköreiméi "ÍH 8 m°háCSÍ VfZÍg a kir" Curia bíráskodási hatásköre a megindult nyomon tovább fejlődik. A nádor vidéki