A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 2. szám - Az erkölcstelen ügyletekről

A JOG 13 lag csak a korlátolt beismerésről intézkedik eltérően (59. §.). Azt kellene tehát mondanunk, hogy ha az ellenfél — tán azért, mert turpis célját időközben elérte — a perben beismerné, hogy az ügylet nem volt erkölcstelen, akkor az mégis bíróilag érvényesithetővé válnék és a keresetnek helyt kellene adnunk. Ezt felvennünk annyi, mint az erkölcstelen ügyletek semmiségét feladnunk. Ezért mégis ugy áll a dolog, hogy miután a sommás eljárás 215. szakasza által e törvény 64. szakasza a rendes eljárásra is kiterjesztetik, ez az 1868. évi LIV t.-cikk idézett 158. szakaszát is érinti. Vagyis, «minthogy a bíróság a bizonyítékok mérlegelésében törvényes bizonyítási szabályokhoz csak a jelen» — már tudniillik a sommás — .(törvényben kijelölt esetekben van kötve» (64. S l minthogy továbbá a beismerés mint ilyen eset a törvényben kijelölve nincsen, azon eredményre kell jutnunk, hogy a világos beismerés is a bíróság mérlegelése alá esik. Ez ellen nem hozható fel még a sommás eljárásra sem a törvény 58. szakasza, hisz ez csak azt mondja, hogy világosan beismert ténykörülményeket nem «szükséges» bizonyítani, de nem azt, hogy ezekhez a bírónak mindig és kivétel nélkül kelljen alkalmazkodnia. Azt sem szabad vitatnunk, hogy a fél esküje az erkölcstelenségre vonatkozólag bizonyító eszközül szolgálhasson. Ennek indokolása sokkal könnyebb, minthogy szakértők általi bizonyitás mindig lehetséges lesz. a mikor is a prtts 221; és a sommás eljárás 95. szakasza alapján esküre a dolog nem is kerülhet Mindenesetre látjuk, hogy eljárási szabályaink csak közv tve tartalmazzák annak következményeit, hogy az erkölcstelenség megállapítása ténykérdés. A nehézségek oka, hogy az erkölcs is objektív, parancsoló tételekből — noha nem jogtételekből áll. melyek azonban szövegezve nincsenek s így, ha bizonyításukról van szó. körülbelül oly eszközökhöz kell fordulnunk, mint ott, hol a szokásjog bizonyítására szorulunk (sommás eljárás 63. szakasza). Leghelyesebb volna tehát, ha a végleges perrendtartás erre vonatkozólag kifejezetten és oly értelemben intézkednék hogy az erkölcstelenség vagy az ellenkezőjének megállapítása ne történhessék sem eskü, sem beismerés utján. (V. ö. a szokásra nézve Nagy Ferenc: Keresk. jog 3. kiad. I. k. 8. §. 3. jegyz. 2. i Az erkölcstelenség megállapítása mint ténykérdés természetesen mint mindenütt, ott is fogja hatását érvényesíteni, hol a tény és jogkérdésre vonatkozólag a jog más-más szabályokat ural. a nyilvános előadásbanuj tényállás felhozását meg nem engedi, így első sorban a sommás eljárás 1 75. §-a szerint, mely a nyilvános előadásban uj tényállás felhozását nem engedi. Nem allegalható tehát az ügylet erkölcstelensége nyomán a nyilvános előadáson. Az erkölcstelenség továbbá a felső bíróság által is az alsó bíróság ítéleti felfogása szerint bírálandó el s ez alól csak akkor van kivétel, ha valamely jogszabály megsértésével volt az erkölcstelenség megállapítva, figyelmen kívül hagyva, vagy felhozottnak tekintve (sommás eljárás 197. § a); Erre vonatkozólag bizonyítási eszközül csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel (u. ott). Felülvizsgálat alapjául szintén csak akkor szolgálhat az erkölcstelenség megállapítása, ha e közben valamely lényeges eljárási szabály helytelenül volt alkalmazva, vagy mellőzve (sommás eljárás 185. szakasz C. pont), holott anyagi jogszabály helytelen alkalmazása vagy mellőzése legfeljebb csak akkor forog fenn, ha a bíróság annak dacára, hogy az erkölcstelenséget kimondotta, az ügyletet mégis érvényesnek ismeri el, vagy viszont: m;nd oly fontos tételek, melyek az in concreto külön jogszabály által erkölcsi okokból érvénytelennek nyilvánított ügyleteknél szóba sern jöhetnek. Az eddigiek azonban csupán azon körülménynek következményei, hogy az erkö esteien ügyletekre vonatkozó általános jogtételben az ügylet' tényállás az erkölcsre való hivatkozással, tehát közvetve van kifejezve. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy mi ez általános szabály viszonya az emiitett különösekhez a belőle folyó anyagi jogkövetkezmények szempontjából. E különös szabályok ugyanazon alapelv egyes külön kiemelt esetei, mint ilyenek kivételek az általános szabály alól, de csak annyiban, a mennyiben ez positiv intézkedésekből világos, minden más tekintetben annak hatása rájuk is kiterjed. Az általános szabály tehát kiegészítőjük, a rájuk való hivatkozás amazt ki nem zárja, sőt szükségkép involválja. A korcsmahitelezési ügylet érvényesítésére irányuló keresetben például a bíró a fél kérelmére az ügyletet erkölcsiben ügyletnek minősítheti esetleg az általános alapon, vagyis quaestio facti, azaz a tények erkölcstelensége alapján, ha ezt pusztán a tények megállapítása alapján, mint tulajdonképi korcsmahitelezést nem is teheti (Dt. ujf. 38. k. 147. 1.). Azonban nem csupán a tényállások állanak ily subsidiarius viszonyban, hanem a jogkövetkezmények is. Igaz. itt a sajátságos szabályok többnyire ki lesznek fejtve, a csődtörvény pl. a megtámadhatóságot állapítja meg, az 1877. évi VIII. t.-c. pláne csak a kötelem kikényszerithetőségét tagadja rr.eg a 8°/0-on felüli kamatoktól, azonban, ha a házassági törvény 2. szakasza az eljegyzés felbontásához fűzött bármely teljesítést semmisnek nyilvánít, ha ugyanezt teszi az 1883. évi XXV. t.-c. az uzsorakölcsönnel, ugy tudnunk kell azt, hogy e következmény az erkölcstelenségből ered és ugyanazon elbírálás alá esik, mint akár azon ügylet, mely azért nyilvánittatik semmisnek, mert a nemi élet meg nem engedett viszonyait teszi kufárkodás tárgyaivá. Természetesen nem szabad magunkat a források pontatlan és ingadozó nyelvhasználata által tévedésbe ejtetnünk, igy kétségtelen az. hogy az országbírói értekezlet 7. §-a ((megtámadhatóságot') gondol, ámbár «semmisnek» nyilvánítja a végrendelet azon részét, mely a köteles rész megsértésével intézkedik. Ugy. hogy ez alapon kétségtelenül nem támadhatja meg az örökhagyó az ily örökösödési szerződést, mert nem az ő jogát sérti (v. ö. szerző: Törvényellenes közgyűlési határozatok, Jog július 8-iki számában), holott semmisség kimondását ő is követelhetné. Különben az erkölcstelen ügyletek semmisségét kimondó : jogszabály az összes semmiségi esetek közül az egyedüli, mely ! nem fixe megszabott kritériumokkal operál, s mely ezáltal a bírónak alkalmut ad arra, hogy a legkülönbözőbb eseteket alája vonja. .Más semmisségi oknál kizártnak kell tekintenünk, hogy ugyanazon jogszabály uralma alatt, ugyanazon tények fenforgása mellett az ügyletet egyik helyen joggal érvényesnek tartsa a bíró, mig a másikon semmisnek. Hogy ez az erkölcstelen ügyletnél igenis lehetséges, sőt, hogy a törvényhozó egyenesen ezt célozza, az az előzőkön kivül kitűnik pl. már a német törvény szövegezéséből («die guten Sitten»), mely a többször idézett 138. szakaszban az erkölcs népies és országok szerint különböző felfogását juttatja érvényre, a mire különben némikép már P 1 a n c k (BGB. I. k. 190.1) és R e a tz (Zweite Lesung des BGB. 56. I.) is figyelmeztetnek. ("Folyt köv.) Belföld. A Curia teljes ülése. A m. kir. Curia teljes ülését f. hó 5-én délelőtt tartotta. —Szabó Miklós elnök az uj év alkalmából melegen üdvözölte az egybegyűlt bírákat. A birói kar szerencsekivánatait Czorda Bódog másodelnök tolmácsolta. Azután megalakították az egyes bizottságokat. A könyvtári bizott ág tagjai lettek: Czorda Bódog, Oberschall Adolf, Székács Ferenc, 1 > e c k Hugó, Xémeth Péter. Könyvtáros: Vajdafy Emil: A curiai vegyes alapítványi bizottság rendes tagjai: Pásztélyi János, Németh Lajos, Asztalos Aba, Kelemen Mór. Póttagok: Mezey Albert, Fabinyi Ferenc, Sebestyén Mihály, Német Péter. A kisebb fegyelmi tanács rendes tagjai: Bene Kálmán, Szentimrey Jenő, Farkas Géza, Neuberger Ignác, Z a c h á r Emil, B i b ó István, Mezei János, Frenreisz István. Póttagok: M i k ó Miklós, Tergovc s i c s István, Kormos Adolf, Illyés Károly, Vaszilievics Vazul, V é g h János, Hegedűs László és Fabinyi Ferenc. Szavaztak végül a fölszólamlási bizottság tagjaira is. Ezeknek névsorát azonban később fogják összeállítani. A királyi tábla teljes ülése. A királyi tábla f. hó 3-án tartotta a plénumot. a melyen Sárkány József másodelnök elnökölt s a jegyző Istvánffy Lajos, a tábla titkára volt. Sárkány röviden üdvözölte az egybegyűlt tanácselnököket és bírákat a betegen fekvő elnök V é r t e s s y Sándor nevében s jelentést tett a tábla mult évi működéséről. A személyváltozások során bejelentette, hogy a mult évben nyugalmazták Hanrich József és Sárváry Gusztáv bírákat, a kúriához bírákká nevezték ki a tábláról Zsembery Kálmánt és Tergovics István drt; kúriai kisegítő biró lett: B u b 1 a Ferenc, a táblához pedig bírákká kinevezték Sarlay Ferencet és Baumgarten Károlyt. Istvánffy titkár jelentését olvasta fel erre az elnök az ügyek forgalmáról. A titkári jelentés szerint az 1897. év végén maradt polgári ügy: 810, 98-ban érkezett polgári ügy: 9,380, összesen lett elintézendő 10,190; ebből elintéztetett 8,974; maradt hátralék: 1,217. — 1897. év végén úrbéri ügydarab nem volt, 1898 ban érkezett úrbéri ügydarab 32. Ebből elintéztetett 28, maradt hátralék 4. — 1897. év végén maradt váltó- és kereskedelmi ügy 613, 1898. évben érkezett 3,911 ügydarab, összesen volt 4,524; ebből elintéztetett 3 327; maradt hátralék 1,197: — 1897. év végén maradt büntetőügy 1,395; 1898-ban érkezett büntetőügy 14,920, összesen volt 16,315; ebből elintéztetett összesen 15,160; maradt hátrélékban 1,155. — Fegyelmi ügy az 1897-ik évről nem maradt hátra, 1898-ik évben érkezett 411; ebből elintéztetett 409; maradt elintézetlen 2. Végül sorsolás utján megválasztotta a tábla az ezidei fegyelmi bíróságot. Ennek rendes tagjai lettek: S z á n t a y Adolf, Baumg arten Károly, Z u b o v i c s Rcmán és Nyeviezkey Antal dr. Póttagok: Koós Emil, Sarlay Ferencz, Tolnay