A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 2. szám - Községi bíráskodási ügy a törvényszéknél - A cseléd-tolvaj tettestársai

A J Mert ha valaki lop, akár szolgálatban vagy házközösségben (közös háztartásban) van, akár nem, a btkv. 333. §-ába ütköző cselekményt követi el s az által, hogy éppen szolgálatadóját, vagy a vele házközösségben levőt lopta meg, cselekménye nem válik külön bünténynyé, hanem az ő személyes viszonya, körülménye csupán azt eredményezi, hogy a lopásért súlyosabban büntettetik, mert megszegte a köteles hűséget, visszaélt azon bizalommal, melyet szolgálatadója belé helyezett, visszaélt azon helyzettel, melyet neki a házközösségi viszony nyújtott. Igaz. hogy némelyek azért tartják súlyosító köiülménynek a btkv. 337. >j. 7. és S pontjs iban megjelölt viszonyt, mert a tolvaj igy könnyebben jut az ellopni szándékolt tárgyhoz, s ebből azt magyarázzák ki. hogy miután a cselédnek, házközösségben élőnek tettestársa is ezen helyzet folytán könnyebben elkövetheti a lopást, ez is szigorúbban büntetendő. Szerény véleményem szerint ez teljesen helytelen felfogás és merőben ellenkezik a törvény szellemével. Büntetőtörvénykönyvünk ugyanis nem az esetben minősiti a lopást súlyosabbá, ha az könnyebben véghezvihető, hanem éppen ellenkezőleg, akkor mondja ki súlyosabban büntetendőnek, ha azt nehezebben lehet véghez vinni.vagyis nagyobb vakmerőséggel.nagyobb akadályokat kell a tettesnek az elkövetésnél leküzdeni. így pl. valamely csekélyebb értékű tárgynak nyilt, könnyen hozzáférhető helyről való elvitele lopás vétségét képezi ; ha azonban ez a csekély értékű tárgy el van zárva, vagy bekerített helyen őriztetik s csak a zár feltörése, vagy bemászás utján juthat hozzá a tolvaj, a cselekmény a btkv. 336. jí-ának 3. pontja alapján sokkal szigorúbban büntetendő lopás bűntettévé minősül. A btkv. 336 >j. 7. és 8. pontjainál már— a 2.. 3. és 4. ponttól eltérőleg — nem az elkövethetés könnyűsége vagy nehézsége irányadó s nem is képezi a minősítő körülményt, mert ha ez képezné, akkor a cseléd vagy közös háztartásbeli által elkövetett lopást, a törvény fentebb vázolt szelleméből kifolyólag, még a közönséges lopás vétségénél is enyhébben kellene büntetni, mert hiszen a cseléd, vagy közös háztartásbeli még sokkal könnyebben juthat a nyilt helyen levő tárgyakhoz, mint más idegen. Midőn tehát a törvény a szolgálati és házközösségi viszonyt minősítő körülménynyé tette, nem a tárgyi, hanem az alanyi szempontokat vette tekintetbe, vagyis, mint már fentebb említettem, azt, hogy a cseléd tolvaj, vagy a házközösségben élő tolvaj megszegi a köteles hűséget, illetőleg visszaél helyzetével s a belé helyezett bizalommal. Ha már most ezen alanyi szempontok, személyes tulajdonságok és viszonyok az irányadók, miként súlyosbíthatja a kir. Curia a cseléd vagy közös háztartásbeli tettestársának büntetését ?! O semmiféle viszonyban nem áll a károssal, ő csak egyszerűen lop. Lakoljon e lopásért, de ne büntettessék szolgálati hűség megszegése, vagy a bizalommal való visszaélés miatt, midőn nem is volt szolgálatban, közös háztartásban és igy szolgálati hűséggel nem tartozván, azt meg sem szeghette; bizalom belé nem helyeztetvén, azzal vissza sem élhetett. II. De ha állna is az. a mit a m. kir. Curia fent idézett ítéletében mond. hogy t. i. a cselédnek, vagy közös háztartásbelinek személyes tulajdonsága a büntetendő cselekménynek (lopásnak) tárgyi jelleget kölcsönöz, még akkor sein volnának ezen tulajdonságok a többi tettestársakra kiterjeszthetők és pedig egyszerűen azért nem, mert ezt tiltja a btkv. 74. í;-a. Ezen ugyanis nem tesz különbséget tárgyi jelleget és alanyi jelleget kölcsönző személyes tulajdonságok között, hanem minden megkülönböztetés és minden kivétel felállítása nélkül határozottan kimondja, hogy: «Valamely tettes vagy részes személyes tulajdonságai vagy körülményei, melyek az elkövetett cselekmény büntethetőségét megszüntetik, büntetését enyhítik vagy súlyosbítják : a többi tettes és részesre nézve tekintetbe nem vehetők.» A kir. Curia ezen §. rendelkezésének megfelelőleg jár el, midőn állandó gyakorlata szerint csak a btkv. 279. §-a, és nem a 280. szerint bünteti azt, aki egy más egyénnel együtt, annak felmenő ágbeli rokonát szándékosan megöii. (L. B. J. T. XIII. C.) Nagyon helyesen, mert az egyik tettesnek személyes tulajdonsága körülménye- a vérrokonság — a másik tettesre nézve tekintetbe nem vehető s aki nem saját apját, hanem tettestársának apját öli meg, nem büntethető felmenő ágbeli rokonon elkövetett szándékos emberölés büntette miatt (280. §.) Ép igy aki nem saját szolgálatadóját, hanem tettestársának szolgálatadóját lopja meg, nem büntethető szolgálatadóján elkövetett lopás büntette, hanem csak egyszerű lopás miatt. OG H Ugyancsak a 74. §-nak megfelelőleg hozta a kir. Curia az 52-ik számú büntetőjogi döntvényt, melyben kimondta, hogy: «a cseléd részessége gazdája ellenében, ennek nem cselédje által elkövetett vagy megkisérlett lopás esetében a btkv. 336. §. 7. p. alapján ítélendő meg s büntetendő,)) s e döntvény indokolása épen a btkv. 74. §-ának idézésével kezdődik. íme. itt is cseléd és gazda közti viszonyról van szó. s itt ugyancsak nem tekintette a kir. Curia e viszonyt, e tulajdonságot olyannak, mely a cselekménynek tárgyi jelleget kölcsönöz, mert különben vagy a bűnrészes cselédet is az egyszerű lopásban mondotta volna ki bűnösnek, vagy a tettes cselekményét is a btkv. 336. £ ának 7. pontja szerint minősítette volna. Hanem igenis e döntvénynél a szolgálati viszony cselédi minőségét a legszemélyesebb tulajdonságnak vette, mely a büntetendő cselekménynek alanyi jelleget kölcsönzött, s nem azt tartotta irányadónak, hogy a cseléd csak az egyszerű lopást elkövető tettesnek volt segéde (bűnrészes), hanem azt, hogy a segéd (részes) cseléd volt, s igy az ő cselekménye, de csak is az övé, bűntetté minősült. Tehát e döntvénynél is hü maradt a kir. Curia a btkv. 7Í. ^-ához, miért tesz kivételt éppen a kérdéses esetben, a tettestársakra vonatkozólag ?! Ahol a törvény az egyik tettesnél előforduló súlyosító körülményeket a többi tettestársra is ki akarta terjeszteni, ott annak határozott kifejezést adott. — Igy pl. a 336. §. 10. pontja szerint büntettet képez a lopás ha «a tolvaj, vagy ha többen volnának, ezek egyike a lopás elkövetése végett közhivatalnoki jelleget, vagy hatósági megbízást szinlel.» Vagy pl. ott van a btkv. 337. §-a, mely a lopást bűntetté minősiti. ha elkövetésekor a tolvaj fegyvert viselt. E második bekezdése ekként hangzik: «Ugyanazon büntetés éri azon tetteseket és részeseket is, akik ezen körülményről a cselekmény megkezdése előtt tudomással birtakn. — Ha tehát a törvényhozó intentiója az lett volna, hogy a cseléd vagy közös háztartásbeli tolvaj tettestársai is a 336. §. 7. és 8. pontjai szerint büntettessenek, az esetben e pontokat is akként szerkesztette volna, mint a 10-dik pontot, vagy e pontok után is oda tette volna függelékként, mint a 337. §-náI, hogy: «Ugyanazon büntetés éri azon tetteseket és részeseket is, kik ezen körülményről — a szolgálati vagy házközösségi viszonyról a cselekmény megkezdése előtt tudomással birtak». Ha a törvényhozó ezt nem tette, mi, a törvény alkalmazói nem toldhatjuk meg a törvényt s annak szigorúbb rendelkezéseit nem terjeszthetjük ki önkényüleg. Az ujabbi törvényhozás különben is fokozatosan és tervszerüleg enyhíti az 1878. évi V. t.-c. szigorúságát. A büntetőtörvény novellája, melynek megszerkesztésén jelenleg oly nagy gonddal fáradoznak, nem egy enyhítő intézkedést fog előreláthatólag tartalmazni, de enyhítést tartalmaz már a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. is, melynek 93. §-a. a magánvádra üldözendő s csupán pénzbüntetéssel sújtandó kihágássá minősiti a lopást, ha a tolvaj hatvan koronát meg nem haladó értékű gazdasági terményt, bár bekeritett gyümölcsöskertből stb, bemászás utján lop, ha csak egyéb, a btkv. 336. §-ában felsorolt minősítő körülmények fenn nem forognak. Már most gyakran fordul elő olyan eset, hogy egy cseléd gazdájától, egy nem cseléddel együtt, gazdasági terményt gyümölcsös kertből lop. Az a kérdés, miként bírálandó el a nem cseléd tettestárs cselekménye ? ! Szerény véleményem szerint a cseléd a káros gazda indítványára a btkv. 336. §. 7. p. szerint ítélendő el, ha ugyan a gazda ily szigorú megbüntetését kívánja s vádját vissza nem vonja; a nem cseléd tettes pedig, aki nem gazdáját, hanem egy reá nézve teljesen idegen embert lopott meg, ugyancsak a káros magániditványára az 1894. évi XII. t.-c. 93. t;-ának a) pontjába ütköző kihágás miatt vonandó felelősségre. Pár héttel ezelőtt a szombathelyi kir. törvényszéknél is fordult elő éppen ilyen ügy. Nevezetesen E. György gyümölcsös kertjébe egyik cselédje, P. Mihály, egy szolgálatban nem levő egyénnel H. Istvánnal együtt a kerítésen keresztül bemászott s egy kosár almát ellopott.Az eljárás mindkét tettes ellen megindult, miközben H. István kenyérkeresés céljából ismeretlen helyre ment. A kir. törvényszék P. Mihály cselekményét elbírálta, a nem cseléd H. István cselekményét pedig mezőrendőri kihágásnak minősítette s a szükséges iratokat megküldötte az illető községi elöljáróságnak azzal, hogy ha a tettes hazajön a munkából, az ügyet az 1894. évi XII. t.-c. 10.'!. §. 3. b) p. alapján bírálja el. Mi lett volna teendő, ha a kir. törvényszék a kir. Curia gyakorlatát vakon követi ?! El kellett volna rendelni H. Mihály köröztetését az egypár szem alma elvitele miatt, mert f'