A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 2. szám - Községi bíráskodási ügy a törvényszéknél - A cseléd-tolvaj tettestársai

iö A JOG Községi bíráskodási ügy a törvényszéknél Irta: K. NAGY SÁNDOR, pestvidéki kir. tszéki biró. A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-c. 224. §-a kimondja, hogy kisebb polgári peres ügyekről intézkedő 1877 : XXII. t.-c. rendelkezései, a mennyiben nem a községi bíráskodásra vonatkoznak, hatályukat vesztik s az 1893 : XVIII. t.-c. 225. §-a szerint az 1877 : XXII. t.-cikknek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. Az 1877 : XXII. t.-c. Il-ik fejezete, vagyis, a 17—27. ^ ai intézkednek a községi bíráskodás körüli eljárásról, a hol a 25. §-ban ki van mondva, miszerint a községi bíráskodást gyakorló közegek határozataival eldöntött ügyet a meg nem elégedő fél a járásbiró elé viheti. És az egész Il-ik fejezetben nem lévén megírva a felebbvitelnek más módja, ugy tűnik fel, mintha a községi bíráskodás alá tartozó ügyek soha nem kerülhetnének a kir. törvényszékhez s mintha eddig sem kerülhettek volna. Vizsgáljuk meg csak, hogy az 1877 : XXII. t.-c. 25. §-a szándékosan használja e ezt a kifejezést «a községi bíráskodást gyakorló közegek» ? Természetesen, hogy szándékosan, mert e törvény 5. §-ában fel vannak sorolva, hogy a községi bíráskodást kik gyakorolják a városokban, nagy- és kisközségekben és Budapesten s ezek értendők a «községi bíráskodást gyakorló közegek» elnevezése alatt. És így mindezen közegek határozatai ellen jogorvoslat a 25. §. értelmében csak a kir. járásbíróságnál volt kereshető eddig is s az 1893 : XVIII. t.-c. 225. §-a értelmében ugy lesz ezután is. Tehát ezek a községi bíráskodási ügyek nem kerülhetnek a kir. törvényszék elébe semmi cím alatt. Azonban sokan elfelejtkeznek arról, miszerint az 1877 . évi XXII. t.-c. 25. §-ában emiitett «közegek» fogalma még nincs kimerítve a törvény 5 §-ában felsoroltakkal, mert van még egy más, ott nem emiitett, közeg is, a ki községi bíráskodást gyakorol: ez a b é k e b i r ó, a ki az 1877 : XXII. t.-c. 3. §-ának utolsó bekezdése értelmében «az 5. §-ban foglalt községi bíráskodással is megbizható». Ilyen esetben aztán a békebiró a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben jár el. Azonban az 1877 : XXII. t.-c. 25. §-ában foglalt rendelkezés a községi bíráskodással megbízott békebirák határozataira ki nem terjed, mert az 57. §-ban nyíltan ki van mondva, hogy «a községi bíráskodás alátartozó azon ügyekben, melyekben a békebiró járt el, afelebbezés kizárásával csak semmiségi panasznak van helyes a szakaszban meghatározott esetekben. így az 57. §. határozott kifejezése eloszlatja azt a kevés aggodalmat is, a mit a 25. §. némi homályossága ellen fel lehetne hozni, hogy itt «a községi bíráskodást gyakorló köze gek» határozatairól lévén szó, ezekhez számitandók az ilyen hatáskörrel felruházott békebirák is, — mert az 57. §. az ilyen békebirák határozatairól kimondja, hogy ezek ellen csak semmiségi panasznak van helye, még pedig az e szakaszban felsorolt alaki sérelmek miatt. Az 1877 : XXII. t.-c. 59. §-a pedig azt mondja ki, hogy aa semmiségi panaszok felett a kir. törvényszék határozn. Mivel pedig e törvényszakasz a semmiségi panaszok tekintetében semmi megkülönböztetést nem tesz: kétségtelen, hogy minden az 57 §. értelmében beadható semmiségi panasz, tehát a községi bíráskodással felruházott békebirák határozata ellen beadott semmiségi panasz elbírálására is az 59. §. értelmében a kir. törvényszék illetékes. így kerülhetett az 1893 : XVIII. t.-c. életbeléptetése előtt községi bíráskodás alá tartozó ügy a kir. törvényszékhez. Most már az a kérdés, hogy a hasonló ügyeket ezután is a kir. törvényszék birálja-e el ? Az 1893 : XVIII. t.-c. 224. §-a csak annyiban helyezi hatályon kivül az 1877 : XXII. t.-cikket, a mennyiben az nem a községi bíráskodásra vonatkozik, az ide vonatkozó részt a 225. § első bekedése érvényben hagyja. És ugyancsak az 1893 : XVIII. t.-c. 225. §-ának utolsó bekezdése azt mondja : «A községi bíráskodással felruházott békebiráknak a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben való eljárására, ide értve az itélet ellen használható semmiségi panaszt is, az 1877 : XXII. t.-c. rendelkezései egész terjedelemben érvényben maradnak*. így tehát nem lehet kétségbe vonni, miszerint az 1893: XVIII. t.-c. 225. §-a nem változtatta meg az 1877 : XXII. t.-c. 3. §-ának azt a rendelkezését, miszerint a békebirák községi bíráskodással most is megbízhatók, az 1893 : XVIII. t.-c. 1 S-a fentartja az 1877: XXII. t.-c.-ben szervezett községi bíróságok hatáskörét, az 1893 : XVIII. t.-c. 225. §-anak első bekezdése érvényben hagyja az 1877 : XXII. t.-c.-nek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezését, az 185)3: XVIII. t -c 225 §-ának utolsó bekezdése pedig még ki is emeli a községi bíráskodással felruházott békebirák Ítéletei ellen használható semmiségi panaszokra vonatkozó, az 1877 : XXII. t.-cikkben foglalt rendelkezéseknek egész terjedelemben való fentartását: ezek szerint békebirák most is felruházhatok az 18/ / : XXII. t.-c. 3. §. értelmében községi bíráskodással, az 57. §. szerint az ilyen' békebirák határozatai ellen csak semmiségi panasznak van helye s az 59. §. értelmében minden semmiségi panasz a kir. törvényszékhez ' tartozik, kétségtelen, hogy községi bíráskodás alá tartozó ügyek ma is kerülhetnek a kir. törvényszék felülbirálata alá. . . A cseléd-tolvaj tettestársai Irta: dr. KESSERÜ LAJOS, bpesti kir. alügyész. I. Sokszor képezte már vitatkozás tárgyát, hogy a btkv. 336. §-ának 7-dik pontjában megjelölt esetben a cselédnek tettestársai, és a 336. §. 8-dik pontja esetében a közös háztartásban élőnek tettestársai szintén e pontok alapján büntetendőké, illetőleg cselekményük ezen pontok szerint bűntetté minősül-e ?! Eleinte a m. kir. Curia különbözőképen oldotta meg e kérdést s némely ítéletében nem minősítette a nem cseléd és nem közös háztartásbeli tettesek cselekményét a 336. §. 7. és 8. pontjai szerint, ha tettestársuk cseléd vagy közös háztartásbeli volt is ; másszor pedig valamennyi tettes ellenében kiterjesztette e pontok szerinti minősítést. Ujabban a m. kir. Curia ez utóbbi irányt juttatja mindinkább érvényre. A legfelsőbb ítélőszék gyakorlatának ez ujabbi. szigorúbb irányát nem tartom helyesnek, s az e tárgyban hozott ujabbi ítéleteinek indokai sem tudtak meggyőzni annak helyességéről és elfogadhatóságáról. Legutóbb a Büntetőjog tára XXXVI. kötetének m. évi szeptember 22-én megjelent 25-ik számában olvastam e tárgyra vonatkozó curiai ítéletet, mely ekként hangzik : «Tekintve, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében felhozottak szerint bizonyítottnak veendő, miként vádlottak tudták azt, hogy ifj. B. András a gabonanemüeket atyjától, kivel házközösségben él. lopja ; H. József a lopásnál ennek tudatában működött közre, L. József és H. Eszter pedig, ismerve ezt a körülményt, szerezték meg a gabonanemüeket; tekintve, hogy az egyik tettesnek oly személyes tulajdonságai, melyek a büntetendő cselekménynek tárgyi jelleget kölcsönöznek, azon feltétel alatt, ha arról a tett elkövetésekor tudomással birtak, a tettestársakra és közreműködőkre is kiterjednek : ehhez képest a H. József terhére megállapított lopás a btkv. 336. 8. p. szerint is bűntetté minősíttetik, L. József és H. Eszter pedig a btkv. 334. §. és 336 pontja szerint minősülő lopás bűntettéből folyó orgazdaság bűntettében nyilváníttatnak bűnösöknek.)) A kir. Curia azt mondja ezen ítéletben, hogy «az egyik tettesnek oly személyes viszonyai, melyek a büntetendő cselekménynek tárgyi jelleget kölcsönöznek)), de adós marad azzal, hogy miért kölcsönöz tárgyi jelleget a büntetendő cselekménynek a közös háztartásbeli (házközösségi vagy) szolgálati viszony ?! Tárgyi jelleget akkor kölcsönöz a büntetendő cselekménynek, az elkövető személyes viszonya vagy körülménye, ha a cselekmény ezen személyes körülménynél, vagy viszonynál fogva egy külön önálló bűntetté (vétséggé) lesz. Pl. ha valaki a reá bizott pénzt elsikkasztja, a btkv. 355. §-ába ütköző cselekményt követi el; ha azonban ez a valaki a sikkasztás elkövetésekor közhivatalnok volt, s a sikkasztást, mint ilyen vitte véghez, cselekménye a btkv. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás büntette lesz. — Vagy pl. ha valaki egy fejlett korú nővel, annak beleegyezésével nemileg közösül eljárása magában véve büntetendő cselekményt nem képez ; de ha az illető a nőnek felmenő vagy lemenő ágbeli rokona, vagy testverje az esetben ugyanaz a cselekmény a btkv. 243. illetőleg 244. i?-aba ütköző büntettet (vétséget) képezi Ezen eseteknél tárgyi jelleget kölcsönöz a cselekménynek az elkövető személyes tulajdonsága, viszonya s azt külön büntette (vétséggé) alakítja. Nem így a btkv. 336. §. 7. és 8. p. megjelölt esetekben.