A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 20. szám - Özvegyi jog

A JOG 161 Ellenben sokkal terjedelmesebb és bőségesebb az özvegyi jog a lakásnál, tartásnál és kiházasitásnál, s illetve e három fogalomban foglalt összes jogosítványoknál ott, hol a hagyatéki vagyonok tekintélyesek, tehermentesek és bő jövedelmet nyújtanak. De nemcsak a hagyatéki vagyonok nagysága, tehermentessége és bő jövedelme, hanem egyéb tények is nagyban befolyásolják az özvegyi jog terjedelmét. így lényeges befolyással van arra a férj leszármazóinak létezése; nevezetesen: mig a régi jog szerint (Hármaskönyv I. rész 98. cim. 3. §.1 a bőséges és jövedelmező vagyonokból az özvegyet a férj valamennyi és bármely törvényes örököse, tehát az oldalág is kizárhatta és az özvegy jogát a minimumra korlátolhatta, addig az országbírói értekezlet 1(5. §. értelmében az özvegyi jog megszorítását csak a férj lemenői követelhetik. Hol nincsenek leszármazó egyenes örökösök, ott az özvegyi jog korlátozásának helye nem lehet. Lényeges befolyással van továbbá az özvegyi jogi a azon tény is, hogy a gyermekek az özvegynek édes vagy mostoha gyermekei; mert ha a gyermekek közt olyan is van, a ki a férj előbbi házasságából származott, akkor a hagyatéki vagyon egy gyei több részre oszlik, mint a hány gyermek van összesen és az özvegy a hagyatékból csak egy gyermekrészt kap haszonélvezetül. (1840 : VIII. t.-c. 18. §.) Ezen esetben tehát az özvegyi jog, eo ipso. a törvénynél fogva, egy gyermekrész haszonélvezetére van korlátolva, és az tovább nem korlátolható. Továbbá befolyással lehet az özvegyi jogra a férj végrendelete is; ugyanis az özvegyi jog személyes és absolut jog, melyről a férj nem rendelkezhetik önkényesen, mert az ily végrendelkezést az özvegy nem tartozik magára nézve kötelezőnek elfogadni. A férj végrendelete csak akkor kötelezi az özvegyet, ha a férj végrendeletében özvegyének tisztességes és illő ellátásáról gondoskodott.6) Ha azonban a férj összes vagyonának jövedelmét, haszonélvezetét özvegyének testálta, a nagykorú leszármazók nem követelhetik a végrendelkezés ezen részének hatálytalanítását és az özvegy jogának, haszonélvezetének korlátozását; ellenben a kiskorú leszármazók tartása végett e jog korlátolható; a minek jogi actiója abban fekszik, hogy a kiskorúak tartásáról és ellátásáról a férj, az apa gondoskodni tartozott, és e kötelezettség átszáll az özvegyre is, ellenben a nagykorú gyermekek tartása a szülőket nem kötelezi. (Folytatása következik.) és a nő le is mondhat róla. A tartás kötelezettsége a férjnek örököseire is átszáll: ezek azonban annak a hagyaték tiszta jövedelme erejéig való leszállítását kérhetik.» «93. §. A férj tartási kötelezettsége megszűnik, ha a nő uj házasságot köt » 6) «A Hármaskönyv I. része 67. cime és az J8Í0: VIII. t.-c. 16. §. rendelkezéseiből kétségtelen, hogy az özvegyet férje hagyatékából társadalmi állásának és vagyoni viszonyainak megfelelő özvegyi lakás és eltartás illeti meg. melyet a férj még végrendeletileg sem korlátozhat, kérdés tehát, hogy kötelezhető-e az özvegy a törvényes örököstől a lakás és eltartás természetbeni kiszolgáltatását elfogadni; korlátolhatja-e erre a férj az özvegyi jogot, s ha az özvegy a közös háztartásból ok nélkül eltávozik, elveszti-e igényét a lakás és eltartásra, s mi felel meg, figyelemmel az örökhagyó társadalmi állására s vagyoni viszonyaira az özvegyi tartás egyenértékéül ? «Az özvegyi jog az 1840. évi VIII. t.-c. 16. §. szerint tartásból, lakásból, ruházásból és esetleg kiházasitásból áll. Ezt a jogot a férj még végrendeletében sem korlátolhatja, de még kevésbbé szabályozhatja akként, hogy az özvegy a lakást és eltartást az örökhagyó örökösétől természetben és közös háztartásban vegye igénybe ; mert az örökhagyónak netáni ily értelmű intézkedése az özvegyi jog szellemével és a jog szabad gyakorolhatásának alapfeltételével ellenkeznék ; a miből következik, hogy az özvegy sem a természetbeni eltartást közös háztartás mellett elfogadni nem tartozik, sem a közös háztartásból való távozása által törvényszerű özvegyi jogát el nem veszti». (Curia, 1895. évi október 24. 7,695. sz. a. Döntvénytár, Dl. folyam. 113. tétel, 289. lap) «Az özvenyjog a férj egész hagyatékára csak az esetben terjed ki. ha a férj után sem másként intézkedő végrendelet, örökösödési vagy házassági szerződés, sem leszármazó törvényes örökös nem maradt hátra ; következésképen a férjnek joga van nejének özvegyjogát a hagyatéki vagyon egy részére korlátozni; e korlátozás azonban csak addig terjedhetvén, hogy ez által az özvegynek rangjához s a hagyatéki vagyonhoz mért lakásra és tartásra való igénye csorbát ne szenvedjen : kétségtelen, hogy felperesnőt özvegyjoga alapján uéh. Rartos György hagyatékából lakás i s tartás, férje végrendeleti intézkedése ellenére is megilleti. És minthogy a zahorai 25. sz. tjkvben felvett ingatlan örökhagyót illetett hányada felerészének lő frt s a zahorai 228. sz. tjkvben felvett ingatlan szintén örökhagyót illetett hányada jj részének 15 frt tiszta jövedelme összesen tehát .30 frt felperes lakás és tartásra való igényének kielégítésére nem is elegendő: az ingatlanok említett részeit özvegyi haszonélvezetül helyesen ítélte oda felperesnek a másodbiróság.» ÍCuria, 1895. évi október 23-án 5,297. sz. a. Döntvénytár, III. folyam, IV. kötet. 7. tétel, 16. lap.; A közjegyzői kényszer. Irta : Dr. NITSCHE GYŐZŐ albiró, Hatvan. A jogász közönség nagy apparátussal látott a magánjog codificatiójához, s helyesen van az így. Egy kérdés azonban máris túlterjed a jogászok körén s egyebütt is hullámzásba hozta a közvéleményt. Értem a szerződések, illetve a telekkönyvi bekebelezés alapjául szolgáló okirat-kérdést. Nem csoda, mert ebbe belejátszik — még pedig sajnálatos módon — a kenyérkérdés is. A szerkesztő bizottságban előadó, de különösen V a v r i k Béla határozottan perhorreskálja a közjegyzői kényszert, s igaz is, hogy különösen e kérdésben — tán seholsem oly mértékben — rendkívül figyelmet igényelnek speciális viszonyaink. A mit V a v r i k a közjegyzői kényszer ellen hozott fel, «az adott szó szentsége, az éveken át tartó birtoklás, a fáradságosan megállapított gazdasági helyzet felforgathatása» épen ugy áll minden telekkönyvi bejegyzéssel szemben, sőt egyáltalán az okirat-kényszerrel szemben ; a közjegyzői okiratnak mindezekhez igen kevés köze. ha a kötelmi szerződés érvényességi kellékévé nem tesszük, miként nem volt az eddig a bejegyzés vagy az okirat. De oly rózsás-e a mai helyzet, hogy annak fentartásáért küzdeni érdemes, hogy azt — még mélyreható változtatások árán is — javítani nem kell? A bíróságok vexatiójáról említést tenni nem kívánok ; objectiv kritikát egyedül a telekkönyvi intézmény s a közönség érdeke szempontjából szolgáltathatni. Anyagi és erkölcsi felelősség, de sőt minden korlát és felügyelet hiányában a fél ki van téve a leglelketlenebb zugirászat zsarolásának, ki van téve pernek s nagyon sok esetben annak, hogy egy szép napon az ingatlanra ráadásul minden ingó-bingó jószágát elveszik, mert a Curia 55-ik sz. döntvénye az esetek nagyon kis körére szorítkozik. Mindez phrazis-számba mehetne, ha a gyakorlatból példát nem idézhetnék ezrével. Nem akarom azokat a mindennapos okiratokat említeni, a hol az eladó eladja, vevő pedig megveszi az ingatlant igény- és tehermentesen, a következő pontban pedig a vevő átvállalja ezt és ezt a terhet; azokat felsorolni, a hol a vevő az ingatlant a mai napon birtokába veszi, eladót pedig illeti a holtigtartó haszonélvezeti jog, meg már épen roszakarat volna. Ezek ostoba kis semmás perek vagy legfeljebb rendes perek forrásai s igy csak — hasznosak annak, a kinek. De a midőn a forgalomban levő betétekben a zug irászkodás jóvoltából egy egész városrész lett össze-vissza cserélve, s most ez husz pénzintézetet, kétannyi ügyvédet, birót. és az isten a megmondhatója hány embert őrjit meg és ejt kétségbe, tán jogosult némi tekintetben a panasz. Pedig ehhez egyéb sem kell, mint egy hibás vázrajz, egy csöpp lelkiismeretlenség, sőt még az sem. csak pontatlanság, a többi magából folyik. Van azonban még egy dolog, a mit szintén érdemes figyelembe venni. Ha eddig a zugirászatról szóltunk, ezt nem a községi jegyzőkre vonatkoztattuk ; de nem helyeselhetjük azt az állapotot sem, hogy telekkönyveink — a kisebb községekben — kizárólag a községi jegyzők kezében vannak, még pedig a legcsekélyebb felügyelet, ellenőrzés és felelősség nélkül. Kellő tisztelettel a testület irányában azt hiszem ők maguk is elismerik, hogy mint minden pályán itt is fordulnak elő selejtes példányok. Ennek következményeit mélyebben fejtegetni nem kell: egy évtized, de mondjunk 15 évet, a kötelező hagyatéki eljárás dacára a község ott lesz, a hol a betétszerkesztés előtt állott. Phrazis számba menne ez is, ha szemem láttára nem kézbesítenek egy írástudatlan embernek elutasító végzést azzal, hogy <c rendben van a dolgod, — mehetsz». Hogy adna a jegyző ur a sajátjából még egyszer bélyeget, vagy írna meg honorárium nélkül egy kérvényt! Ilyen eset — adja isten! tán elvétve fordul elő, de nagyon gyakoriak azok. a hol a munkával tulhalmozott jegyző megírja a szerződést, azt a feleknek minden további figyelmeztetés nélkül átadja, legfeljebb ha adószállitás idején az adóhivatalnál bemutatja. Készakarva oly eseteket ragadtam ki. a midőn az okmányt kiállító jegyző — gyakorlat utján — már egy kis telekkönyvi ismeretet elsajátított; ugy gondolom mindenki elengedi annak az állapotnak az ecsetelését, a midőn a jegyző a munkába beleunva, az írnokra bizza az adásvételi szerződést s a telekkönyvi kérvényt. Z s ö g ö d szerint az adásvételi szerződés igen egyszerű valami. Megengedem, hogy ilyenek is vannak. De a hol a hitel, a forgalom egy kissé fellendült — miként az mindenütt