A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 19. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban

JOGESETEK TARA FELSÖBIROSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 19. szamához. Köztörvényi ügyekben. A végrehajtásnak a közjegyzői okirat alapján történt elrendelése eseteben az 1874: XXXV. t.-c. 113. §. d' pontja értelmében helye van a kifogásnak, ha az okiratnak a végrehajtás elrendelésénél alapul szolgait kiadványa a hivatkozott törvény 139., 140. §§-aiban megszabott kellékekkel nem bir, mert az idézett törvény 139. §-a elengedhetlenül megkívánja azt. hogy a hiteles kiadvány az eredeti okirattal szorol szóra megegyezzen. A rozsahegyi kir. jbirosag (1898. évi szeptember 28-án P. V. 226/5 sz. a.) H. Sz. K. Linának, H. Lipót elleni végrehajtási ügyéből kifolyóan a végrehajtást szenvedő részérőli kifogásos ügyében következőket végzett: A 24-7,98 p. sz. a. 1,000 frt és jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtást jogkövetkezményével együtt hatályon kivül helyezi, a turóc-szt.-mártoni kir. jbiróságot mint tkvi- hatóságot a fenti számú végzés alapján bekebelezett végrehajtási zálogjog törlése iránt megkeresi és stb. Indokok: Tekintve, hogy az 1874-. évi XXXV. t.-c. 111. §-a értelmében közjegyzői okirat alapján végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a közjegyzői okirat az általános kellékekkel is bir, tekintve, hogy a 79. §. ai illetve g) pontja értelmében a közjegyzői okiratnak tartalmaznia kell a közjegyző aláírását, tekintve, hogy a bemutatott kiadmány szerint az eredeti közjegyzői okiraton a közjegyző aláírása hiányzik; tekintve, hogy azt a hiányt nem pótolja az a körülmény, hogy az eredeti közokmány tartalmazza a kir. közjegyző aláírását, mert a közjegyzői törv. 141. §-a értelmében csak a szabályszerű kiadmány egyértelmű az eredetivel, annál is inkább, mert a közjegyzői törvény rendelkezései az okiratok végrehajthatóságát illetőleg szigorúan magyarázandók, ami onnét is következik, hogy viszont a végrehajtást szenvedő részéről alkalmazható bizonyítási mód tekintetében is a törvény szigorú a végrehajtató javára; tekintve tehát, hogy a végrehajtást szenvedőnek a közjegyzői törvény 113. §-ának d) pontjára alapított kifogása alapos, annál is inkább, mert a bemutatott h. kiadmány alapján a végrehajtási kérelem a limine elutasítandó lett volna s föl se merülhetett volna ama kizárólag a kifogások tárgyalásának folyamatára felállított törvényes rendelkezés (mely csak kifogástétel folytán merülhet fel: 118. §.), hogy az eredeti közokirat tartalmazza a kiadmány lényeges kellékhiányát és semmi méltányossági tekintet sem szól a mellett, hogy a végrehajtást szenvedő, ki ha a bíróság a hiányt előbb el nem | nézi, a végrehajtás alá nem kerül, — a biróság elnézése okából a végrehajtás alatt maradjon s elessék a közjegyzői törvényben az alakszerűség elve alapján részére biztosított jogkedvezménytől: ennélfogva a biróság a rendelkező rész értelmében határozott és miután a kifogások sikerre vezettek, ennélfogva a végrehajtatót az okozott perköltségben marasztalta, stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla 1I8H8. évi november hó ló-én 2,196/98. sz. a.) az elsőbiróságnak végzését megváltoztatja a végrehajtást szenvedett részéről az 1,793'898. sz. a. beadott kifogásoknak helyt nem ad, az utóbbi ellen 247'898. sz. a. elrendelt és foganatosított kielégítési végrehajtást hatályában fentartja, stb. Indokok. A felek a közöttük keletkezett s a kielégítési végrehajtás alapjául szolgált házasssági szerződésből felmerülő minden peres kérdésre nézve alávetették magukat a végrehajtató által szabadon választandó bármely sommás bíróságnak; az 1874: 35. t.-c. 112. §-a szerint pedig a közjegyzői okirat alapján kért végrehajtási kérvény ahhoz a bírósághoz intézendő, a mely a fennforgó ügyre nézve illetékes volna, a végrehajtást szenvedő részéről a biróság illetéktelensége ellen emelt kifogásának tehát nem lehetett helyt adni. De nem volt hely adható ama további kifogásnak sem, hogy a hozomány és kiházasitási követelés a házasság tartama alatti követelhetési joga a végrehajtató javára jelzett okirat 2. pontja értelmében minden kétséget kizáróan kiköttetett. Végül mellőzendő volt végrehajtást szenvedettnek a tárgyalás során a közjegyzői okirat kiadmánya ellen emelt az a kifogása is, hogy a kiadványon a közjegyző aláírása hiányzik, mivel az ily kifogás esetére irányadóul szolgáló 1874. évi XXXV. t.-c. 118. §-a értelmében megtartott vizsgálat eredményeként igazolást nyert az, hogy a közjegyző őrizete alatt levő eredeti okirat a közjegyző aláírásával el van látva. stb. A m. kir. Curia (1899. március 15-én 383/99. sz. a) A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az első biróság végzése hagyatik helyben, mert a végrehajtásnak a közjegyzői okirat alapján történt elrendelése esetében az 1874: XXXV. t.-c. 113. §. d) pontja értelmében helye van a kifogásnak, ha az okiratnak a végrehajtás elrendelésénél alapul szolgált kiadványa, a hivatBudapest, 1899. május hó 7. kozott törvény 139., 140. §§-aiban megszabott kellékekkel nem bir és mert az idézett törvény 139. ^-a elengedhetlenül megkívánja azt, hogy a hit. kiadvány az eredeti okirattal szóról szóra megegyezzen, már pedig arra való tekintettel, hogy megállapittatott az, miszerint az eredeti okiratot a közjegyző aláirta, a hiteles kiadványban azonban a közjegyző ez aláírásának nyoma sincs, kétségtelen, hogy a végrehajtás alapjául szolgált hiteles kiadvány az eredetivel meg nem egyez, s hogy ekként a 113. §. di pontjának esete ezúttal fennforog. Szolgalom gyakorlatát, ha az tlkvileg kitüntetve nincs is, a erhelt ingatlanok minden tulajdonosa, ha az ingatlan tulajdonának megszerzésekor a szolgalmi jog létezéséről tudomással birt, tiirni tartozik. A szombathelyi kir. tszék (1898. augusztus 13-án 5,177 sz. a.) Schnábel Adolf ügyvéd által képviselt M. István felperesnek dr. László Kálmán ügyvéd által képviselt Sz. Sándor és neje sz. S. Karolina alperesek ellen szolgalmi jog használatának abbahagyása iránti rendes perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja s alperesek viszonkeresetének helyt adva, felperest arra kötelezi,hugy alpereseknek a sárvári 91(í. sz. tjkvben 32 b. hr. sz. a. felvett ingatlanokon épült 51. sz. házuk javára a kapubejárási szolgalomnak, a sárvári 1,348. sz. tjkvben 32 b. hr. sz. a. felvett ingatlanán épült 254. házára a nyilvánkönyvben feljegyzésre alkalmas okiratot 15 nap alatt alperesek részére kiadjon, ellenesetben tűrje, hogy ezen szolgalmi jogot alperesek jelen itélet alapján az illetékes tkvi hatóság által feljegyeztethessék stb. Indokok: A peres felek beismerése által beigazoltnak tekintendő az a tényállás, hogy a felperes és alperes tulajdonát képező 254. és 251. sz. házak és ezekhez tartozó udvar és kert korábban H. Lajos, Anna és Zsuzsanna közös tulajdonát képezvén, ezek a felperes által nem kifogásolt 4". a. egyezség értelmében a fenti közös ingatlant a mai nyilvánkönyvi állapot szerint két részre osztották fel és kikötötték, hogy a kapubejárás közös leend s azt a birtokosok közös egyenlő arányban használhatják; hogy továbbá az ilykép felosztott ingatlan egyik része birói árverés utján a sárvári első takarékpénztár, majd adásvétel folytán alperesek tulajdonává vált, a másik része pedig ugyancsak birói | árverés utján P. József, majd adásvétel folytán felperes tulajdoi nává vált; végül, hogy a felperes által nem kifogásolt 8 /. a. levél értelmében alperesek a közös kapu helyreállításának költségeihez felperes jegelődének P. Józsefnek felhívására szintén hozzájárultak. Ezen beigazolt tényállásból kifolyólag felperes azon kereseti kérelmének, hogy a tulajdonát képező 254. sz. házhoz tartozó ingatlan, kizárólagos tulajdonának elismerése mellett alperesek annak tűrésére köteleztessenek, hogy a keresethez E) a. csatolt vázrajzon C-vel jelölt 23li> .,• ölnyi területre eddig gyakorolt használati joggal felhagyjanak, helyt adni annál kevésbbé lehetett, mert felperes tagadásával szemben azt, hogy a jelölt ingatlanból mást, mint a kapubejáratot használták volna, bizonyítani meg sem kísérletté. Ellenben tekintettel arra, hogy alperesek illetve jogelődeik a keresetben jelzett ingatlanon a kapubejárási szolgalmat a 4 . a. egyezség értelmében már évtizedeken keresztül folyton háborítatlanul gyakorolták s e jogukat a szolgáló telek árverési vevőjének jogutóda s felperes jogelőde P. József is nemcsak kétségbe nem vonta, sőt ennek a 8 . a. levél tartalma által, mely szerint a kapu költségeinek közös viselésére felszólította, nyilván el is ismerte, tekintettel arra, hogy ezen szolgalmi jog gyakorlásáról felperesnek már a szolgáló telek tulajdonának megszerzése alkalmával hallgatólagos beismerése szerint is tudomása volt, tekintettel végül arra, hogy ily szolgalom gyakorlását, ha az tkvileg kitüntetve nincs is, a terhelt ingatlanok minden tulajdonosa, ha az ingatlanok minden tulajdonának megszerzésekor a szolgalmi jog létezéséről tudomással birt, tűrni tartozik: alperesek viszonkeresetének helyt adni s a szolgalmi jognak a szolgáló telekre való feljegyeztetését elrendelni kellett, stb. A győri kir. ítélőtábla (1898 október hó 11-én 2,403 98. sz. a.) A kir Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperesnek a sárvári 1,348. sz. tjkvben j 32'a hr-, 254. hsz. a. ingatlan, illetőleg belsőség, udvartér és kerthez való kizárólagos tulajdonjogát megállapítja s ebből kifolyólag alperest az 1881. évi LX. t.-c. 222. §-án alapuló végrehajtás terhével kötelezi, hogy a felperes tulajdonául elismert udvartéren és belsőségen gyakcrolt használattal felhagyjon s tűrni tartozzék, miszerint felperes belsőségét kerítéssel ellássa stb., végre alperest viszonkeresetével elutasítja.