A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 19. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban

154 A JOG is fog emelkedni, ha az összes érdekelt tényezők erre vállvetve közreműködnek. Nem rejlik ezen kivánatunkban semmiféle kóros idealizmus, vagy sentimentalismus ; mert csak akkor volnánk ezzel jogosan vádolhatók, ha a vizsgálatok befejeztével a megszüntetések, és a végtárgyalások alkalmával a felmentések száma nem volna oly ijesztő nagy. Magunk is jól tudjuk, hogy nem minden ügynél dönthető el a limine: vájjon az félretehető vagy vizsgálatra utalandó-e ? De ezen ügyek száma nem tulnagy és legtöbb esetben az ügyészi routin már az első lépésnél is kiszimatolhatja, hogy várható-e eredmény valamely bűnügy vizsgálatától vagy sem? De némelykor ez a routin magában véve nem elegendő a feljelentés alapos vagy alaptalan voltának mindjárt kezdetben való felismerésére. Ily esetben az ügyész rendszerint a vizsgálat indítását fogja indítványozni, bármily fejcsóválással is fogadja különben a feljelentésben foglalt terhelő momentumokat, bármennyire sajnálja is a vizsgálatba sodort, eddig feddhetvén és a társadalom jobb, intelligensebb köreihez tartozó terheltet. És szorosan véve. az ily ügyész csak hivatását teljesiti és szemrehányással ezért nem illethető. De vannak kivételek is és épen ezek mutatják, hogy az ügyészi pálya is nagyobb eredményt produkálhat akkor, ha magasabb niveaura emeltetik, ha nem a «Beamter», hanem az önálló, gondolkozó fő intézi el az ügyeket. Az uj bűnvádi eljárás az ügyészt nyomozási hatáskörrel is felruházza. Vannak ügyészeink közül már ma is néhányan, kik be sem várva az uj eljárás életbeléptetését, annak intentióit megvalósítani törekszenek. Ok embertársaik becsületét, jó hírnevét, gyakran szabadságát rs sokkal értékesebb dolognak tekintik, mintsem hogy minden feljelentést azonnal készpénznek tekintve, a vizs gálát megindítását minden komolyabb bizonyíték nélkül indítványoznák. Ez okból ott, a hol kételyeik vannak és a hol ez módjukban áll, saját hatáskörükben szerzik be az adatokat, más bíróságtól az ügyre vonatkozó perir tokát stb. — és csak ezek gondos megvizsgálása és mérlegelése után tesznek indítványt. Az ily ügyészek egyik kiváló példányát dr. Felber Arthur z.-egerszegi kir. ügyészben tisztelhetjük; — vajha példája mielőbb és minél több követőre találna Minél gyengébb a vizsgálóbíró, annál önállóbban kell az ügyésznek eljárnia, annál jobban saját praerogativáit kihasználnia, hogy az igazságszolgáltatás mérlege fel ne billenjen. Lehet, hogy az ily ügyész többet te?z annál, a mi tőle jogosan megkívánható, de viszont azon elégtétele is megvan, hogy számos embert megmentett azon lejtőtől, mely csakis végpusztulásukhoz vezet és őket a társadalom legveszedelmesebb páriáivá lefokozza. És hogy mily ere dm ény n yel jár az ily céltudatos tevékenység, azt mutatja a z.-egerszegi ügyészség idei kimutatása, mely szerint 756 feljelentés közül 297 — tehát közel 40°/0 tétetett félre. A munka, mely ily nyomozó eljárással jár, dúsan fizetődik vissza a csökkent ügyforgalomban, a fenmaradt ügyek alaposabb és behatóbb elintézésében. És ezen módszer nem is rendkívüli, mert az uj bűnvádi eljárásban az ügyészségek működése ily értelemben van contemplálva. Reméljük, hogy Felber ur sikeres rendszere még a folyó évben is számos utánzóra fog találni. íme, még sem oly indokolatlan azon kivánatom, melynek a mult évben («Jog» 1898 évf. 17. sz.) kifejezést adtam, hogy «az ügyészi karnak systematikus alapnevelésben kell részesülnie, ha magasztos hivatását teljességében felfogni és gyakorolni akarja.» És fentartom azt is. hogy nincs «az ügyészi karnak előiskolája, — azért az a kapkodás, az a terheltet minden áron bűnössé minősíteni akaró irányzat, a végtárgyalások sivár képe és a bíróilag kiszabott büntetések keveslése. a felebbezés mindenáron.)) Lehoczky Sándor biró ur a «J o g» m. évi 47. számában beismeri ugyan, hogy «kezdők hijával az ügyészi kar sincsenw. «De e miatt nem kell kétségbeesnünk — úgymond — mert jól minősített albirák képezik a zömét az újonnan kinevezett alügyészeknek : ezek pedig mint joggyakornokok és aljegyzők különösen főtárgyalási tanácsjegyzői teendőket teljesítenek és a bűnügyi referenseknek segédkeznek. Ily közegnek bőséges alkalma nyílik ellesni a büntető igazságszolgáltatás szerveinek működését és megösmerni az ezek működését irányító jogszabályokat és jogelveket.)) És E i s e r t h István ügyész ur sem osztja scrupulusaimat («J o g» 1899. évf. 11. sz.). Szerinte— «kivált az utolsó években — kevés kivétellel az alügyészi állásokat albirákkal, az ügyészekét pedig alügyészekből lett kir. tszéki vagy járásbirákkal töltik be.» Ezeket pedig nem tekinti oly tapasztalatlan elemnek, melyre az ügyészi teendőket nyugodt lélekkel bízni nem lehetne. «Lehetnek kivételek, de ezek miatt nincs okunk kétségbe esni; ha jó az albiró mint önálló, független biró, akkor az ügyészi stallumban is meg fogja állani a^ helyét, kivált azért is, mert az ügyészségnél az ügyek elintézése körül mindenkor az ügyész véleménye jut érvényre, a ki mint idősebb praktikus egyén, kellő iparkodással, szépen felel meg hivatásának.)) Ily szakavatott oldalról jövő cáfolattal szemben mégis fentartjuk fenti véleményünket Tisztelet a kivételeknek — de a dolog, nagyjában egészen máskép áll. Dr. Rcvai Lajos. (Folyt köv.) Belföld A szegedi ügyvédi kamara azon alkalomból, hogy a s z egedi kir. tábla egy bűnügyben teljesített ügyvédi munkálkodásért az eljáró bíróság által megállapított 15 frtnyi dijat 4 frtra szállította le, igen erélyes és emelkedett szellemű feliratban fordul az Igazságügyministerhez. Ezen felirat végpasszusa következőleg szól : Mindaddig azonban, amig azt tapasztaljuk, hogy az ügyvédi munkadijakat a bíróságok csak ötletszerüleg általában ugy áJIapitják meg, hogy a megaláztatás miatt arcunkba szökik a vér; amidőn azt tapasztaljuk, hogy egy-egy perben szakértő gyanánt kihallgatott iparos szakértő diját a bíróságok olyan összegben állapítják meg, amilyen összeg munkadíj címén az ügyvéd részére összes perbeli tevékenységeért sem marad; amidőn azt látjuk, hogy a teljes jogi készültséget és jelentékeny időveszteséget igéoylö szóbeli felebbezésre és felülvizsgálatra való előkészületnek és tárgyalásnak összes dija az ügy természetére való tekintet nélkül olyan minimális szabott árban van előre és állandóan fixirozva, hogy a teljesitett munka és fölmerült időveszteség mérlegelését egyenesen kizártnak kell tekintenünk; és végül amidőn azt tapasztaljuk, hogy rendes pereklen a megítélt perköltségek alig érikel a felmerült készkiadások összegét, viszont felsőbíróságaink az egyik fél által sem sérelmezett perköltségeket hivatalból mérséklik, — mindaddig hangoztatnunk kell panaszainkat és kérnünk kell Nagyméltó ágodat, mint az 1874. évi XXXIV. t.-c. 64. §-a értelmében legfőbb felügyelő hatóságunkat, hogy e baj orvoslása iránt sürgősen intézkedni kegyeskedjék. Nem kenyeret kérünk mi a magyar kir. biróságoktól, hanem csak azt, hogy kiérdemelt kenyérre valónkat tőlünk el ne vegyék; s ne állapítsák meg kiérdemelt munkadijainkat ugy, mintha az állampénztárból alamizsnát osztogatnának, a mely irányzat ellen Nagyméllóságod kegyes szine előtt teljes tisztelettel tiltakozunk. A magyar ügyvédi kar ma még nem jutott odáig, ameddig a főváros ügyvédi kara már eljutott, mert ott az általános bajokon kivül a megélhetési nehézségeknek és egészségtelen versenynek fő oka a kar tulnépességében rejlik. A pauperizmusnak az a följajdulása azonban, a mely a budapesti ügyvédi kamara ez idei közgyűlésén elhangzott, valóságos vészkiáltás gyanánt süvöltött az országon keresztül és épen ezért kérve kérjük Nagyméltóságodat : kegyeskedjék panaszainkat megszívlelni és addig is, mig az általánosan kötelező ügyvédi díjszabályzat megvalósittatik, a legfőbb felügyelete alatt álló bíróságok figyelmét az ügyvédi munkadijaknak, a végzett munka és időveszteség arányában leendő lelkiismeretes, tárgyilagos, körültekintő és méltányos mérlegelésére fölhívni. A fővárosi ügyvédi kar pauperizmusának szociális irányzatú hajlamai ma még lokalizálhatok, de ha panaszaink, reményünk ellenére, meghallgatásra nem találnának, általános igazságügyünk érdekében komoly aggodalom tölt el bennünket arra a gondolatra, hogy mire Nagyméltóságod bölcs vezérlete alatt a magyar jogállam épülete tető alá jut, ez a jogállam egy nagy, hatalmas, önérzetes, minden irányban független és hivatására büszke ügyvédi kar helyett szemben fogja magát találni egy erkölcsileg és anyagilag enervált, az elszegényedés küzdelmei közt vergődő, de végső elkeseredésében harcra kész ügyvédi karral, a melynek a maga igazai kivívása érdekében csupán csak értelmiségében rejlő erejét kell latba vetnie, hogy győzelme biztos legyen, mert azaz igazság, hogy : a munka érdeme szerint jutalmazandó, csakis győzelemmel végződő harcot folytathat. Sérelem. Osztrák végrehajtási végzések foganatosítása Magyarországban. (A nagy-becskereki kir. járásbíróság.) Kell-e jogerősségi záradékkal ellátott Ítéletet csatolni a végrehajtási iratokhoz vagy nem, ha osztrák bíróság az általa hozott végrehajtási végzés alapján a végrehajtás foganatosítása végett kereste meg a magyar bíróságokat? Az osztrák igazságügyiministerium által közzétett rendeletek szerint ugyan nem szükséges, miután a viszonossági elvből kiindulva, ugy Austriában mint Magyarországon a bírósági végrehajtási végzések alapján egyszerűen mindenütt a végrehajtások elrendelendők és foganatositandók Hogy a végrehajtási iratokhoz az illető Ítélet vagy egyezség csatolandó,