A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 19. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban

152 A JOG Mielőtt azonban a lajstrom tárgyalásába bocsátkoznék, kiemelem, hogy ennek 33 rovata van és a rovatok hová férhetősége ki van mérve a mostani lajstromok papirnagyságához s e szerint változás csakis a rovatok elhelyezésében történik. Továbbá, hogy a perek nemük szerinti elkülönítése, tartama és a befejezés mikéntje : a megfelelő rovatban húzandó egy (1) függőleges vonással jelöltetik meg, mint az eddig is volt. Végül, hogy a névmutató-jegyzék és lajstrom közti összefüggést szemlélhetővé tegyem : az egyik biró- vagyis az I-el jelölt lajstromba kerülő ügyeket már előre bevezettem. A polgári peres ügyek lajstromának a rovatai ezek : Az 1. rovat jelzi a lajstrom folyó számát vagyis engedi tudni azon számot, hogy az I-el jelölt lajstromba hány per jutott. A 2-ik rovat mutatja, hogy melyek azok a perek és minő számot nyertek a névmutató szerint. Itten tehát szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a per száma csak akkor lehet azonos a lajstrom számával, ha az összes pereket egy bíróságnál csak egy biró látja el. Máskülönben pedig a per száma különbözik a lajstrom számától; mert a per a névmutató-jegyzék szerinti számot kapja perszámként és ha több biró látja el a pereket, ezen bíráknak együttes lajstromaiba bevezetett perek száma adja a névmutató-jegyzék számát. A 3—5. rovat nem szorul magyarázatra. A 6. rovat felvétele, a 7—11. rovatoktól és emezeknek a 6. rovattól való megkülönböztetésül azért szükséges, mert jól tudjuk, hogy egyes ügyek makacssági vagy más ítélettel lesznek befejezve s azután: igazolás, perújítás vagy feloldás, a szünetelőket pedig felelevenítés követi. Kijelentem azonban, hogy nem vagyok barátja a többszöri lajstromozásnak, mert ez és a sok névmutató okozza most is a legnagyobb bajt; de ha hü képét akarjuk adni a statisticának és birói tevékenységnek : nem zárkózhatunk el a perrendszerü momentumok elől és meg kell jelölnünk mindazon phrázisokat, melyeken keresztül megy egy per a befejezésig. Tehát e tekintetbeni javaslatom az, hogy az igazolás, perújítás, feloldás, vagy a szünetelőknek felelevenítése által ujabbi birói ténykedés tárgyává tett perek : ujabb számot kapjanak s a régi iratok a kapcsolat kitüntetése mellett az uj számhoz csatoltassanak. Jól tudjuk, hogy a precis órához kötött tárgyalásokkal mily gyakoriak a makacssági ítélettel befejezett perekben az igazolások. Ezek tanúkihallgatásokkal, végzés és ítélethozatallal vannak összekötve s a már kitöltött rovat ezen cselekmények eredményét a lajstrom észrevételi rovata csak ugy fogadja be, ha az előző érdemleges intézkedés keresztül húzatott. Ebből származik azután azon anomália, hogy a lajstrom rovatai sohasem egyezhetnek a tárgyalási napló adataival és a kimutatás soha sem lehet megbízható. Ennélfogva a 6—10. rovatoknak felvétele nagyon is indokolt. A 10—11. rovatokra meg külön is kiterjeszkedem azért, mert módját kell egyszer lelni annak is, hogy miként tartassanak nyilván és számoltassanak el azon ominosus perek, melyek «szünetelők)) név alatt ismeretesek. Itten ezen perek kedvéért még a sommás eljárást is kénytelen vagyok megérinteni. Ugyanis: az 1893. évi XVIII. t.-c. 52. §-a azt mondja, hogy ezen perek három év elteltével megszűntéknek tekintendők és a gyakorlat, nézetem szerint elég helyesen : ott hagyja az irattárban és rájuk sem hederit. Vagy jobban mondva, a törvény értelmében jár el a biró, a mikor ezen ügyeket formális végzés hozatala nélkül háiom év után megszűntéknek veszi. Máskép nem is lehetne, mert nincs nap. hogy ne legyen szünetelő ügy s e szerint a három évet betartva, minden nap elő kellene keresnie eféle szünetelő ügyet csak azért, hogy egy-egy felesleges végzést hozzon. De ha ez nem is okoz fejtörést, annál nagyobb bajt okoz ezen ízünetelő pereknek a nyilvántartása és kimutatása. A nyilvántartása : a felelevenítés folytán beálló gyakori változás miatt ; a kimutatása pedig azért, mert az önmagától megszűnt három éven tuliakra nézve a kimutatásban nincs gondoskodva, hogy miként mutattassanak ki. Év közben is a szünetelőkből nem találjuk fel egyhamar a hátralékokat és ezektől gyakran nem ismerjük ki a folyamatban lévőket. Tehát a szünetelő perekre nézve is azt tartom legüdvösebbnek. ha felelevenítésük alkalmával uj számmal láttatnak el és a három éven tuliakra nézve a kimutatás nyomtatványában egy rovatot nyitunk. A 12—18. rovatok magyarázatra nem szorulnak. A 19—22. rovatok szintén világosak, hanem röviden megjegyzem, hogy az eljárás közben is keletkeznek végzések avagy részitéletek, melyek a per befejezését kitüntető végzés és egyéb véghatározatoktól feltétlenül elkülönitendők. Bűnügyi statistikánk 1895—1898-ban. (Folytatás.) Talán lesz az igazságügyérnek annyi ideje, hogy ezen tárgyat is felkarolja, vagy azt szakértő emberek gondjaira bizza; sokkal jobban teljesítette hivatását azon igazságügyi kormányzat, a mely a büntetésüket kiállott letartóztatottakat a társadalomnak erkölcsileg javitottan visszaadja, mint a mely fennen hirdeti, hogy siktrült neki évről-évre több egyént a börtönbe, a gazságtan ezen főiskolájába küldeni. Sok esetben kisebb a baj, ha a gonosztevő büntetlen marad és saját lelkiismerete Erynniáinak lesz átengedve, n.int ha elitélve ily társaságba jut és itt a közrend és társadalom esküdt ellenségévé avattatik. Visszatérve a fennebbi kimutatásra, azt tapasztaljuk, hogy a 8.155 letartóztatottnak csak 8.2 százaléka tartozik a női nemhez, ellenben 91.8% a férfi nemhez. A legnagyobb recordot érik el a lopás esetei: 3,355 (és sajátságos : itt a női nem 10°/o-nál nagyobb arányban van képviselve); utánna jön a szándékos emberölés: 1,500+46= 1,546, ebből a nőkre 102 esik, kik tehát itt is több mint 6%-al szerepelnek. Harmadik helyen áll a súlyos testi sértés : 965+228=^ 1.193 (itt a nők már eltűnő csekély számban 13-f-3=16, tehát nem egész 2/io%-al vannak képviselve). A rablás eseteiből- 432. a nőkre csak 4, tehát valamivel több egy VioVo-nál esik, ellenben a gyilkosságoknál 330+34=364, a nők már 91 létszámban, tehát több mint 25%-al szerepelnek. A gyujtogatásnál is: 201-ből 21 a nőkre esik. tehát 10°/o-°n feIül- Ellenben a 179 erőszakos nemi közösülésnél csak 1 esik a női nemre: psychologiai rejtély gyanánt. Okirathamisitásnál 172 esetből 7 esik a nőkre, vagyis valamivel több 4°/0-nál. A sikkasztás 122 esetéből 3, vagyis 2.5% illeti a nőket, pénzhamisításnál (45) csak egy nő működik közre, a csalás 92 esete közül is csak 2 nőre akadunk, ellenben már az orgazdaság 80 esete közül 10 nő tehát 10.25% szerepel. A mint vannak büntettek, melyek kizárólag férfiak által követtetnek el, ilyenek pl. a katonai hatalom elleni különféle vissza| élések stb., — ugy vannak kizárólag nők által elkövethető büntettek is: ilyen a magzatelhajtás és gyermekkitétel, ellenben a gyermekölés már vegyes, de itt is 49 esetből csak 6 esik a férfi nemre, vagyis 10.2°/0-nál valamivel több. A kiszabott büntetések tartamát illetőleg első helyen állanak az 5 éven alóliak: 3,883, másodhelyen az 5 —10 évig ' terjedők: 1,748. A 6 hónaptól 3 évig (1,385). valamint az ezen felüli külón büntetések aránylag csekély száma onnét ered. hogy ezen büntettek elkövetői börtönbüntetésüket nagyobbára nem a fent ismertetett letartóztatási intézetekben, hanem a törvényszéki fogházakban töltik el. Korra nézve első helyen állanak a 20—30 évesek : 3,498 ; utánuk sorakoznak a 30—40 évesek 2,284 és így tovább decrescendo. A 20 éven alóliak csekély létszámának magyarázata egyfelől az, hogy a fiatal gonosztevők fegyházzal vagy börtönnel csak igen ritkán lesznek sújtva és büntetésüket rendszerint vagy fogházban vagy javító intézetben töltik ki. V issza eső volt 1895: 2,237 (2,024 férfi, 213 nő); 1896: 2,251 (2,023 férfi, 228 nő); 1897; 2,454 (2,211 férfi, 243 nő). Az átlag tehát a nőnél a 10°/<rát hol megközelíti hol felülhaladja. Ezen szerencsétleneket is bízvást az elhibázott börtönrendszer számlájának terhére lehet Írnunk. Feltételes szabadságra bocsáttattak 1895 : 342. 1896: 464, 1897: 837 egyén. A szabadságvesztés rövidült 1897-ben: 3 hónappal vagy azon alól : 24; 3—6 hónappal: 254; 6—9 hónappal: 217; 9—12 hónappal: 101; 1—1£ évvel: 107; 1£—2 évvel: 33; 2—2^- évvel: 40; 2£—3 évvel"; 32; 3 éven felül 29 egyénnél. Visszavonatott pedig ezen kedvezmény 11 egyéntől. Ezen letartóztatási intézetek kiadásaira fordíttatott 1895: 952,766; 1896: 1.030,562; 1897: 1.144.817 trt. A bevétel pedig volt 1895 : 195,878; 1896: 186,574; 1897: 183,051 frt. Látjuk tehát, hogy a kiadások évről-évre emelkednek, a bevételek pedig szakadatlanul csökkennek ; vájjon ugyanez lesz-e az eredmény egy észszerű, a kor kívánalmainak megfelelő büntetőügyi politika mellett, — arra mindenki önmagának adhatja meg a feleletet. * A tszéki és jbsági fogházak száma 1897. év végén összesen 380 volt; ebből 65 esik a törvényszékekre ; külön járásbirósági fogház a törvényszékek székhelyén rendszerint nem létezik; kivétel a brassói, kalocsai és tordai jbságok fogháza Mindezek felett a felügyeletet a főügyészségek gyakorolják