A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 19. szám - A birói meggyőződés bizonyítási rendszerünkben

Tizennyolcadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 19. szám Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSiCÜCY ÉRD-KEINEK KÉPFISELETÉRE A MAGYAR ÜGYFÉBI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI K Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - E>r. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Budapest, 1899. május 7. Előfizetési árak: Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt •><) kr. Fél « ... 3 « — « Egész « ... (i « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A birói meggyőződés bizonyítási rendszerünkben. Irta. Kecskeméti Bálint, pancsovai kir. albiró. — A lajstromrendszer egyszerűsítése. Irta: Poruti u Emil, kir. jb'ró, Dettán. — Bűnügyi statistikánk L8fl6 - 18!)8-ban. Irta: Dr. Révai Lajos, ügyvéd, Bpest. Belföld: (A szegedi ü^vvédi kamara a szegedi kir. tábla ellen.) — Séielem: (Osztrák végrehajtási végzések foga natositása Magyarországban, i Irta: Dr. Reinitz Miksa, udvari és tszéki ügyvéd, Bécsben. — Irodalom : (A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. Összeállította : Dr. Tér fi Gyula, bpesti kir. tszéki bíró. Isn érteti: Dr. Nyeviczkey Antal, bpesti kir. táb. biró. — Javaslat a székes-fővárosi lakbérleti szabályok újjáalakítása tárgyában. írták: Dr. Berényi Sándor és dr. Graber Károly. Bpest. Ismerteti: Dr. Oláh Dezső, bpesti ügyvéd. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbiiósági határozatok és döntvények. — Kivonat a i'Budapesti Közlöny» bői. (Csődök — Pályázatok.) A birói meggyőződés bizonyítási rendszerünkben Irta: KECSKEMÉTI BÁLINT pancsovai kir. albiró. A mióta a S. E. 64. §-a a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét, a mely előbb pereljárásunkban csak bujkáló elv volt, törvényes elvvé emelte, hallottunk hangokat, a melyek némi elkedvetlenedéssel fogadták ezt, de a melyeket mi óhajtanánk oly betegek jajgatásaiul tekinteni, a kik keserű, de jó orvosságot kénytelenek lenyelni. El kell ismernünk, mert a birói gyakorlatban is megcsontosodott elvvé vált már, hogy «a felek urai a pernek», de hogy urai legyenek a bírónak is, ezt az anyagi igazság nem követeli. A pervezetési jog a biró kezébe tétetvén le, e jog tartalma csorbittatnék, ha az elé a törvényes bizonyítási szabályoknak oly vastag sövényét állitanók, mely a szabad Ítélkezésnek is útját állná. A szabad Ítélkezés alapja a birói meggyőződés szabadsága. Törvényadta szabadság ez, körül bástyázva törvényes korlátokkal. A tér, a melyen a biró e szabadságot gyakorolhatja, a pernek egész területe — az idézés kibocsátásától kezdve — az ítélet hozataláig. Minthogy azonban a pernek gerinc-oszlopát a bizonyítás alkotja meg : itt van legfőbb érvényesülési köre a birói meggyőződésnek is. j A birói meggyőződés lehet helyes, és lehet téves is. Helyes a birói meggyőződés akkor, ha az ítélet, melyben kifejezésre jut, a jogérzetet kielégíti, ellenkező esetben tévesnek kell azt tekintenünk. A helyes birói meggyőződésnek két eszköze van : a közvetlenség, ez külső eszköz, s a tárgyilagosság, ama belső eszköz, melynek megóvása egyes egyedül a birói karakterre van bizva. A közvetlenség azt hozza magával, hogy a biró személye a pernek mindenik fázisánál ott legyen, a perbeszédeknél ép ugy, mint a bizonyítékok felvételénél. A megkeresések utjáni működést csak leküzdhetlen fizikai körülmények (p. o. távolság) indokolhatja, de ez már a közvetlenség kárával jár, s mint ilyen, a pereljárásból kiküszöbölendő alakzat lenne. A közvetlenség megköveteli azt is, hogy biráink a felek anyanyelvét birják. Ezeknek előre bocsátása után azt a kérdést vetem fii, hogy mai bizonyítási rendszerünk keretén belől érvényesülhet-e a bírói meggyőződés oly eredménnyel, hogy ezt az eljárás érdekében sikeresnek lehessen tekintenünk. E kérdésre már most azzal felelhetünk, hogy részint igen, részint nem. Minthogy pedig a jó pereljárás végcélja minden más tekintetek fölött az anyagi igazságnak a per anyagból való kifejtése, sajnálattal kell észlelnünk, hogy e célt mai eljárási szabályaink csak részben szolgálják. De lássuk a részleteket. A felek perbeszédeinek mérlegelése tekintetében a birói Lapunk mai száma meggyőződés szabadságát korlátozza a prtrs. 15N és a S. E. 104- §-a. Az előbbi szerin* «minden ténybeli állítás valónak tartatik. melyet a fél vagy képviselője a per folyamában nyilván beismer». Hozzá véve ehhez a S. E. ö8. §-ának azon kijelentését, hogy «oly tényállításokat, melyeket az ellenfél a szóbeli tárgyaláson, vagy a megkeresett biró előtt beismert, bizonyítani nem szükséges-), megállapíthatjuk, hogy ott, a hol beismert tényekről van szó. a birói meggyőződés a felek kijelentéseihez van kötve, mert például azt, hogy a beismerés nem tévedés, erőszak stb hatása alatt keletkezett-e, a biró nem vizsgálhatja. Hasonlót mondhatni a jogelismerésről is, mire nézve a S. E. 104. §-a azt rendeli, hogy ha az alperes a peres követelést egészben vagy részben elismeri, a bíróság az ellenfél kérelmére végitéletet, illetve részitéletet tartozik hozni. Nyilván a gyorsaság elvének lőn itt áldozatává az alaposság, mert nem kevesebb, mint annyi van e törvényhelyekben kimondva, hogy a biró meggyőződés hiányában is marasztalni — avagy elutasítani köteles — puszta beismerés alapján. Nem tévednek tehát azok, a kik azt óhajtják, hogy a perbeli tények és jogok, mint a bizonyítás tárgyai, a beismerés esetében se fosztassanak meg jellegüktől s ilyenkor is tárgyai legyenek a birói meggyőződés fürkésző művelésének. A prtrs. 160. §-ából, mely most már hatályon kívül van helyezve, kiviláglik, hogy a törvényhozó korábban helyesebb nyomon járt. Garantiákhoz kötötte a beismerésnek perjogi hatályát, a melyekkel kötelezte a bírót arra, hogy azt szintén bizonyítási tárgyként tekintse, s igy követve támogatta abban a működésben, hogy valamely tényt meggyőződése ellenére ítélet alapjává ne tegyen. A S. E. 64. §-ának egyébként nagy horderejű rendelkezése, hogy valamely tényállításnak valósága vagy valótlansága a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítélendő meg, megengedni sőt parai csolni látszik ugyan a bírónak, hogy a beismerés tartalmát is vegye beható vizsgálat alá, de viszont a beismerést tárgyazó különös jogszabályok korlátaiként szerepelnek e vizsgálatnak, mert egyben azt a tilalmat is kiíejezik, hogy beismert tényekre a bizonyítási eljárást ki ne terjessze. Ezek után vegyük szemügyre a tanubizonyitás szabályait. A mint az imént már érintettem, — a helyes birói meggyőződés létrejöttének egyik fő-fő eszköze — a közvetlenség. E szempontnak folyományaként szükséges, hogy a per birája maga hallgassa ki a tanukat; lehetőleg maga formulázza minden mesterkéltség elkerülésével a kérdéseket; legyen a kérdezési modor ép oly természetes, mint a minő természetességgel szoktak rendszerint a tanuk is felelni. A kérdések tartalmát és számát pedig a tisztába hozandó tények természete szabályozza. Mindez elérhető-e most — és addig, a mig a megkeresések intézménye fennáll ? Szerintem nem, — s mert itt egy lényeges pereljárási elv jön összeütközésbe a mindennapi élet szükségleteivel, kívánatos, hogy a perek túlnyomó többségében az előbbi tartassák tiszteletben. Sommás eljárási törvényünk azonban még tovább megy a 83. §-ban, a mely azt a jogot adja meg a bírónak, hogy a tanuk kihallgatását költségelőlegtől teheti függővé. Habár csak fakultatív jog ez. tartalmazza azt a lehetőséget is, hogy az eljárás erőszakos megrövidítése, esetleg kényelmi szempontok elérése végett használtassák, s ekként a biró önmagát fossza meg azon szilárd alaptól, a mely az Ítéletnek is alapját képezi. Ha a főelvet, t. i. a peres felek közötti vitás jogviszonyok tisztázását, a bizonyítási eljárás keretén belől is csorbítatlanul akarjuk hagyni, oly eljárási szabályt, mely azt teszi lehetővé, hogy a birói mérlegelés anyagául csak a feleknek egyoldalú előadásai maradjanak, célszerűnek nem tarthatunk. Meglehet, hogy az ellenkező álláspont szerint az eljárás rövidsége szenved, 12 oldalra terjed.