A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 18. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban

A JOG VIII. Az özvegyi jogra nézve a jászkunok ötödik statútumának 1. §. tartalmaz következő intézkedést : «Az özvegy asszony férjének halála után, ha a kereső férj máskép nem rendelkezett, annak jószágában csak ugy fog maradni, hogy abból éljen,71 nem pedig mint tulajdonos ; ugy, hogy ha ö meghalna, vagy pedig máshoz menne férjhez, a fekvő javak azonnal a fiakra szálljanak)). IX. Hazai bíróságaink és főleg a m. kir. Curiának, mint legfőbb bíróságnak elvi kijelentései, melyek összességükben az özvegyi jogra vonatkozó joggyakorlatot képezik. Célszerűnek és helyénlevőnek tartottam az özvegyi jogra vonatkozó és hatályban levő jogforrásokat a fentiek szerint fejtegetésem elején együvé csoportosítani, főleg azért, hogy a tisztelt olvasó azokat együtt találja és a mennyiben fejtegetésem során azokra többször fogok hivatkozni és azokat birálni és mérlegelni fogom, könnyen betekinthetők és kéznél legyenek. Ellenben mellőztem felsorolását a részint positiv intézkedések által hatályukból kiléptetett, részint elavult és maga a fejlődő élet által túlhaladott s immár csak jogtörténeti jelentőséggel biró forrásoknak, jogtételeknek és jogelveknek,8) a mennyiben azonban ezekre fejtegetéseim folyamán hivatkoznám, mindenkor röviden vázolni is fogom azokat. Szintúgy nem vettem fel a jogforrások közt az osztrák polgári törvénykönyv 757-, 796., 1,242—1,244-., 1,255 — 1.258. §§-nak az özvegyi jog intézményével összefüggésben lenni látszó rendelkezéseit, annak dacára, hogy azok hazánkban territoriális, partialis joggá nőtték ki magukat azáltal, hogy hazánk tekintélyes nagyságú és compact területén immár majdnem emberemlékezetet meghaladó hosszú idő óta folyton és tényleg hatályban vannak. Én jogilag nem tartom sem létezőknek, sem a nép jogérzületével összeforrtaknak ezen rendelkezéseket, mert az osztrák polgári törvénykönyv nem alkotmányos uton lett hazánkba behozva és hatályba léptetve, hanem parancsolva lett a népre, és épen ezen körülmény az, a mely azt mindenkorra idegenné bélyegzi ; különösen állván ez az özvegyi jogra vonatkozó rendelkezéseket illetőleg, melyek ellentétben lévén a hazai lovagias felfogással: soha sem számithatnak receptióra. A legnagyobb örömmel kell minden hazai jogásznak üdvözölnie a magyar igazságügyi kormánynak és annak kebelében állandóan működő bizottság azon intensiv törekvését, mely rövid időn biztositani fogja a magyar általános polgári törvénykönyv elkészültét és hatályba léptét; véget vetvén ekként örökre a sok particularismusnak, mely hazánkban, -ajnos, még most is oly bőven burjánzik ! (Folytatása következik.) ') A jászkunok özvegyeinek a Statútum tisztán csak megélhetést enged a férj hagyatékából. Ekként az özvegyi jognak, mely ott különben is a minimumra van reducálva, korlátozása helyt nem foghat. 8) Ide sorolandók főleg az 1618 : KI.; 1622: 67.; 1647 : 105. és 1655 : 25. törvénycikkek. Bűnügyi statistikánk 1895—1898-ban. (Folytatás.) II. L e t a r t ó z t a t ás i intézetek. A mily felületes és semmiféle tájékoztatást nem nyújtó volt az igazságügyminister jelentésének eddig tárgyalt fejezete, - éppoly kimentő és alapos a javitó intézetek, államfogházak és kir. országos letartóztatási intézeteket, valamint a tszéki és járásbirósági fogházakat tárgyazó fejezet, melyben sok oly dologra is nyerünk részletes és kimerítő feleletet, a miről a bíróságok és ügyészségek működését tárgyazó rész még sejtelemmel sem bír. Ezt a részt egy feladata magaslatán álló szakember dolgozta fel, holott az előző rész nyilván kontár-mű. Mig egyfelől a legnagyobb minutiával nyerünk itt adatot arról, hogy mennyi a térfogata, magassága és légürtartalma a munkatermeknek és a sötét vagy világos magánzárkáknak, kórházák és udvaroknak, a fegyencek munkajövedelmének, oktatásának, beteglétszámának, a kórok elnevezésének, sőt még az egész és fél étadagoknak és azok árának is, — a mi mind igen fontos dolog és általunk korántsem kicsinylés végett lesz felhozva; a mig a jelentés ezen része 174 oldalra terjed : addig a jóval fontosabb: a bíróságok és ügyészségek működését tárgyazó részben a legvitalisabb kérdések tekintetében egyptomi sötétség uralkodik, a kir. bíróságok — ugy polgári mint b ü n t e t ő működésére vonatkozó adatok az ügyészségekkel együtt 32 lapra szorulnak, a célunkra szolgáló anyag pedig 2—3 lapra redukálódik. Pedig felmentettnek érzem magam annak bizonyításától, hogy mennyire fontosabbak a bíróságok működésére vonatkozó, annyira hangsúlyozott adatok a fönebb említetteknél ! És ha az igazságügyi kormányzat ily fontos, annyira részletekre menő statistikát tud a letartóztatási intézetek tekintetében élénkbe varázsolni, — miért bánik el oly mostohán a bírósági és ügyészségi adatokkal ? Erre csak egy felelet lehet: a ki a statistika eme részét csinálta, az nem értett feladatához, talán n;m is nyerte hozzá a megfelelő anyagot. Annál rosszabb, mert az ily munkánál a semmi: több a kevésnél és ki nem elégitőnél. Korántsem akarjuk azonban azt állítani, hogy ezen második rész is perfect volna és semmi kívánni valót nem hagyna hátra, így P- °- hiába keressük benne a vizsgálati foglyok számát és fogságuk tartamát külön kimutatva ; hiába azt is, hogy hány ártatlan volt kénytelen a vizsgálati fogságot elszenvedni és mily időtartamra ? Az elitélt rabok létszáma sem tűnik ki mindenütt egyforma pontossággal, mert ha p. o. az év végével tényleg fenálló létszám lesz közölve, ez még az év forgalmát, az elitélt és letartóztatott rabok össz-számát nem mutatja. De itt nyugodtak vagyunk; a ki ezen kimutatást oly mesterileg birta összeállítani, az kétségkívül jövőre az általunk a fennebbiekben felsorolt apróbb hibákon tud és akar is majd segíteni. tartani esze ágában sem volt, melyeket követelni is badarság volt tőle, miután oly hatalom hagyatott kezében, melylyel rendelkezve bátran tultehette magát minden törvényen. A bécsi kormány absolut hatalommal kormányzott .... Ha tartatott országgyűlés nagy néha napján szükségből .... szabad volt hosszú periódusokban idegen nyelven idegen hatalom előtt panaszkodni sérelmeikről, szabad volt emlegetni jogaikat s szabadságaikat, de — tenni sémit nem lehetett. (1848. 8/V. 1867-ben). '«Alkotmányos igényeink nem is terjedtek tovább, minthogy a kormány eleget tegyen a törvény azon rendeletének, mely szerint az országgyűlést három évről három évre egybehívni tartozott. S ez országgyűlések alig jelentettek egyebet, mint a mit a hadtudományban a hadcsapatok összpontosításának nevezünk, t. i. a harcot, mely állandóvá vált a megyékben, a központból egyesített erővel intézni a kormány ellen. D; maga a kormány elleni harc eszméje oly megszokott, oly természetes volt, hogy egy nagy nemzeti cél gyanánt lebegett a hazafiak sremei előtt. S minthogy a hadviselés az ország részéről csak védelmi jelleggel bírt, s a nemzetnek vágyai valósítására csak negatív eszközök állottak rendelkezésére: mily természetesnek kellé találnunk az országgyűlés ama hadi taktikáját, melynél fogva visszautasította a kormányjavaslatok tárgyalását mindaddig, mig az ország sérelmei nem orvosoltatnak . . . . . ez állapotokról irta később Szemere Bertalan: «Az a magyar törekvés mind oly törpe volt nekem. Azonban át kellé rajta esni. Szántam a kort és a kor embereit, kik oly apróságokkal kénytelenek bíbelődni.» (Horváth Boldizsár Szemere Bertalan fölött tartott akadémiai emlékbeszédéböl.) cA szabadság hang, az alkotmány puszta szó volt; a magyarnak nem jutott hely Európa nemzeteinek diszes sorában, minden ereje csak az ellenzésben állott. Nem birták elveszteni, de ő sem birt győzni, — a politikai halálnak nem élete erejével, hanem csak bizonyos nyulékonysággal állhatott ellen. Senki sem sejthette benne egy európai nemzeti élet jelöltjét.> (Szemere Bertalan. Főrendiház. 1848. 21/VII. í Az osztrák fölfogást a magyar forrásokkal szemben teljes őszinteségei az egykori Schmerling kormány fő hivatalos lapja a «Botschafter» (1865. ápril) igy magyarázza: «Nem azért mellőzték Bécsben az alkotmányt, mert a magyar rendek a királyi hatalmat korlátozták, hanem mert Ausztria uralkodóit ezen korlátozás akadályozá a birodalom hatalmi eszközeit kifejteni, s ezáltal Magyarország a birodalomnak egyik elzsibbasztó tagja lett. Igaz, hogy az osztrák politika általában véve az absolut irányoknak hódolt, de ezen absolutizmus csak Ausztria egységének eszköze volt. Akármint biztositák tehát jogaikat a magyarok, békekötések és országgyűlési törvénycikkek által, az eredmény igen sovány volt. A birodalom szükségei voltak mindig azon indokok, melyek határoztak. A magyarok mindig tiltakoztak a pátensek általi kormányzás ellen s mégis pátensek uralkodtak fölöttük És épen azon eszközök, melyeket Magyarország különállása érdekében használt, képezik másrészről azon ingert, hogy a szerződéseket megsértették. Ebből azon tanúság foly, hogy Magyarország addig nem látandja biztosítva alkotmányos jogait, mig össze nem egyezteti azokat a birodalmi alkotmánynyal.> Erre a Deák-politika felé hajló «Debatte» igy válaszolt: «A történet valóságos elferdítése azt állítani, hogy Magyarország soha sem vette tekintetbe a birodalom szükségeit. Sok törvény C! vT^ .mely el'enkezöt bizonyít. Vájjon a monarchia egyik elzsibbadt tagja volt-e Magyarország Mária Terézia alatt . Ha a b.rodalmi eszme 300 évig küzdött Magyarország ellen, és l EZT™*- f"^^ Ugyani'y hosszu harcot áll, a mellett fetni t gl- álTríbr maradtak> ^kor azt kellene következf^Sio^^^ kdlene ' ">ől s elismerni