A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 18. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban

A JOG 145 Javítóintézeteink vannak fiuk számára: Aszódon, | Kolozsvárott és Székesfehérvárott, leányok számára pedig - i Rákospalotán. Itt nemcsak elitélt. de oly fiuk és leányok is lesz- I nek felvéve és nevelve : kik habár a törvényt nem szegték meg, erkölcsi romlásnak indultak és 18 évnél fiatalabbak, kiknek szülei elhaltak, vagy börtönben vannak, valamint ellátási dij mellett oly egyének is, kiknek rossz erkölcsre való hajlandósága ily nevelést kívánatossá teszi. Ezek ellátási évi dija 120 frt, mely különös esetben 60 frtra szállítható le. Véglegesen helyeztetnek ki, kik a 20 éves kort kitöltötték, vagy kiknek itéletileg kiszabott büntetése lejárt. Kísérletileg pedig azon 20 évet még el nem ért növendékek, kik állandóan jó magaviseletűek és önálló kenyérkeresetre képesek. A mennyiben ezek a hozzájok kötött várakozásnak meg nem felelnek, 20-ik életévükön belől visszahozhatók. Ezek mindegyike kihelyezése tartamára védnököt nyer, ki az igazgatóság minden jogával fel van ruházva és folytonos felügyeletet gyakorol védence fölött. A javítóintézetekben elhelyezhető növendékek száma : Aszódon 180, R.-Palotán 33, Sz.-Fehérváron 120. Egy-egy család áll 20 főből. A 1 1 a m f o g h á z a i n k vannak : Szegeden és Vácott, i Ide csak férfiegyének helyeztetnek el ; a netalán ily büntetésre itélt nők kir. tszéki fogházakban helyezendők el. — ily eset azonban még nem fordult elő. Az államfogház-büntetésre elitéltek — ha kérik — büntetésüket oly tszéki fogházban is tölthetik ki, melyben a másnemű elitéltektől ugy zárkájukban mint a séta idején is elkülöníthetők. Az államfogházra elitéltek száma volt Sze geden 1895: 74; 1896: 84: 1897: 66. Vácott: 1896: 50; 1897: //.Az utolsó 3 év alatt: 1896—98 folyamán 233 egyén büntetését kir. tszéki fogházban (229) és katonai fogházban (4) töltötte ki. Az országos letartóztatási intézetekbe—a bpesti kir.orsz.gyűjtőfogháztól és amaria-nosztrai orsz. fegyintézettől eltekintve — kizárólag fegyházbüntetések vagy kizárólag börtönbüntetések lesznek végrehajtva és ide ezen büntetések elszenvedésére az ország minden részéből lesznek szállítva az elitéltek. Ily letartóztatási intézet volt tiz ; időközben a munkácsi fegyintézet feloszlattatott. ellenben a bpesti gyűjtőfogház újból épült — a szám tehát változatlan. Fennállanak : az illavai, lipótvári, soproni, szamosujvári és nagyenyedi fegyintézetek kizárólag férfi egyének számára ; a maria-nostrai fegyintézet kizárólag nők számára. A szegedi kerületi börtön és a kis-hartai közvetítő intézet kizárólag férfiak részére, végül a bpesti gyűjtőfogház mindkét nembeli egyének számára van berendezve. A közvetítő intézetbe legalább is fél évi tartózkodásra szállíttatnak azon egyének, kik büntetésük 2/3 részét példás magaviselettel kitöltötték és a felügyelő bizottság ajánlatára erre érdemesnek találtatnak. Kis-Hartán kivül, a lipótvári és I váci fegyintézetek mellett is létesíttettek ily közvetítő intézetek, i melyek azonban csak ezen fegyintézetek kiegészítő részét j képezik. Nők részére ily intézet ez idő szerint még nincs. A bpesti gyűjtőfogház mindennemű büntetés végrehajtására van berendezve. Itt a bpesti és pestvidéki tszéki fogházak tultömöttsége folytán ezekből beszállított mindkét nembeli vizsgálati foglyok — különösen felebbezés alatt állók — vannak elhelyezve. Az illavai fegyintézet 670, a 1 i p ó t v á r i 900, a maria-nostrai 500, a nagyenyedi és soproni 700 —700, a szamosujvári 600, a váci 1,025 fegyenc vagy rab elhelyezésére vannak berendezve. A szegedi kerületi börtön 500 rab, a kishartai közvetítő intézet 90 főnyi befogadási képességgel bir; a bpesti gyűjtőfogház 800 letartóztatottat befogadni képes. Az ezen intézetekben letartóztatottak létszáma volt 1897-ben 8,562; ezek közül volt 7,892 férfi és 670 nő ; kiszabott büntetés volt fegyház : ."> éven alól 3 883; 5—10 évig: 1.748; 10—15 évig: 720; életfogytig: 38 ; átváltoztatott halálos ítélet: 38; börtön 6 hótól 3 évig: 1,385; 3 6 évig: 140; 6—10 évig: 5. Rendkívül érdekes a letartóztatottak forgalmi számának, nemének és korának kimutatása — tekinte'tel az általuk elkövetett bűntettekre. Ezt a túloldali táblázat tünteti ki : * A felsorolt rovatokon kivül találunk még a kimutatásban a letartóztatottnak szülőhelyére, utolsó lakhelyére, születése (törvényes — törvénytelen), kora, anyanyelve, hitvallása, családi állapotára, hivatására, műveltségi fokára, előéletére, egészségi állapotára stb- stb. adatokat Szóval a rabnak egész külélete: nyitott könyv gyanánt fekszik előttünk. Nem ugy azonban annak b e 1 é 1 e t e, — itt a büntető igazságszolgáltatás tudománya egyenesen csődöt mond. Régi axióma, hogy az állam büntető hatalmát nem visszarettentés és megtorlás — hanem javítás céljából gyakorolja. E téren azonban - legalább minálunk — eddig semmi eredményt sem képes felmutatni. A büntetését ártatlan bárányképen megkezdett letartóztatott : megrögzött gonosztevővé lesz avatva az állam aegise alatt — és ekkép ez maga-magának neveli a minden gazságra képes, elvetemedett bűnösök egész cohorsát. a kik kiszabadulásuk után közveszélyt képeznek és pestis módjára inficiálják a társadalom egészséges elemeit is. Ha látjuk ezen évről-évre fokozódott mérvben terjedő infectiót; ha ismerjük annak forrásait és látjuk pusztító hatását is, — akkor a józan ész azt sugallaná, hogy minden lehető módot meg kell ragadnunk ezen baj lokalizására, következetes csökkentésére és idővel talán teljes eltüntetésére. Ezek nem lappaliák többé; ezek oly fontos társadalmi problémák, melyek az összes erre hivatott tényezők együttes komoly és odaadó munkáját követelik. Vonjuk le mindezekből a végeredményt, belátjuk, hogy a: «közösügyi kérdés megoldatlansága volt lappangó oka a nemzet és korona közti százados viszálynak, volt sokáig föl nem födözött forrása a bécsi kormány magyarországi politikájának. Mert ha azt látjuk, hogy egy állam vezérlő politikusai századokon át megdöbbentő következetességei ugyanazon politikát követik, hogy a ministerek egész serege nemzetiség és rang, vallás és nézetkülönbség nélkül egymás nyomába lépnek, hogy a jesuita II. Ferdinánd és a filozof II. József, a Magyarországot gyűlölő Rudolf és a nemzet iránt előszeretettel viseltető Mária Terézia, a jesuita Kollonich és az atheista Kaunitz, a gőgös aristocrata Metternich és a proletár Bach Magyarország irányában politikájoknak nem irányára, csak mértékére vagy modorára nézve különböznek egymástól, át kell látnunk, hogy az ellenséges politika nem esetleges ellenszenvnek, nem múlékony constellátiók kifolyása, hanem maradandó viszonyok szükségszerű következménye volt. És a história szellemét tanulmányozva be kell vallanunk, hogy az osztrák kormányférfiak az adott viszonyok közt, saját álláspontjukból kiindulva, más irányú politikát Magyarország ellen mindaddig nem követhettek, — mig azon mélyen ható ellenmondás, mely közjogunkban rejlett, ki nem egyenlittetik.* (T o 1 d y István.) Találóan alkalmazható Guizot tétele e viszonyokra: • L'agression n'etait pas nouvelle, ni tout á fait arbitraire ; elle avait aussi ses fondements historiques, et pouvait se erőire quelque droit.» És ma a transactio bekövetkezése után: <ha visszatekintünk az 1526-tól 1867-ig lefolyt hosszú időre, nem tagadhatjuk, hogy őseink elhatározottságának, melylyel ismételve törvénybe iktatták, hogy Magyarország önálló és független, hogy semmi más országnak alávetve nincs: Magyarország államisága nem eléggé domborodott ki és azt nem tagadhatjuk, hogy ezen'időszakban oly visszamaradás jelentkezett Magyarországon minden téren, mint egy más államban sem ... És viszont . . . abban az időszakban, a mely 1867-től lefolyt, mostanság örömmel constatálhatjuk, hogy Magyarország államisága, Magyarország nemzeti önléte oly annyira kimagaslott, mint soha előbb és constatálhatjuk egyúttal, hogy olyan haladásra jutott .... ezen 30 évben, hogy pótolta majdnem mind a múltnak mulasztásait, és majdnem teljesen elérte atöbbi európai civilisált államokat.* (Gr. Csáky Albin 1897. 111/26). A sceptikus és gyakran erősen biráló Grünwald Béla ugy méltatja az 1867. évi kiegyezést: «Az 1867-iki kiegyezés visszaállította a magyar közjogot, elismerte Magyarország államiságát, s ha nem is nyertük el mind azt, a mi formailag a teljes állami függetlenség attribútuma, de kezünkbe jutottak az eszközök, melyekkel a függetlenségre való képességet megszerezhetjük.VisszaI nyertük a hatalmat ebben az országban s minden akadály nélkül i érvényesíthetjük benne érdekeinket s oly szervezetet adhatunk ' az államnak, mely nemzeti céljainknak megfelel . . . teljesíthetjük a missiot, mely nekünk Európa e pontján jutott, megalkotI hatjuk azt a politikai és kultúrai közösséget, melynek magyar I nemzet a neve, megalkothatjuk azt a formát, melyben a nemzet élete fejlődni fog: a szilárd egységes magyar államot. A ki tudja, j hogy az államhatalom minden eszköze ellenünk volt irányozva, a i ki érezte a tényezők destruáló hatását, csak az tudja megbecsülni j a mai állapot nagy jelentőségét, mely mindezeket a mi kezünkbe j juttatta. Az 1867. évi kiegyezés nem bir ránk nézve absolut értékI kel. Nem valósága nemzeti érdekeink kielégítésének, de lehetősége, I s ebben rejlik nagy jelentősége. Ha a nemzet akar öntudatos j és tervszerű nemzeti politikát folytatni, ezen az alapon lehetséges.» (Pesti Napló 1883 V/16.)