A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 18. szám - Néhány szó a birák fizetéséhez az igazságügyi programm után

142 A JOG Özvegyi jog. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, kir. Ítélő táblai biró, a felső-vissói kir. járásbíróság vezetője. I. A «Jog» szives vendégszeretetéből egyes cikksorozatokat közöltem1) az országbírói értekezlet által alkotott ideiglenes törvénykezési szabályok azon mélyreható intézményeiről, a melyek hazai magánjogunk nagybecsű sajátszerűségeit képezik. A megkezdett fonalat tovább folytatva, e helyütt az « özvegyi jog» mükifejezés alatt ismeretes magyar jogintézménynyel annyiban óhajtok foglalkozni, a mennyiben az jelenleg érvényben van és a codificatio különös rendezését igényli. Az özvegyi jog speciális magyar jogintézmény, a melyben a lovagias kor felfogása oly hiven tükröződik vissza, mint egyik nemzetnél sem ; oractei isticuma ezer. jogintézménynek a nemzet lovagias felfogásában gyökerezvén, a jogintézmény maga a jogéletnek egyik sarkalatos tételévé vált, a melylyel a küszöbön álló codificatio szempontjából különösen számolnunk kell; mert a mily elhibázott dolog lehetne annak minden mozzanatait, változott jogviszonyaink és a nagy fejlődés közepette, a maguk eredetiségében egyszerűen átvenni és az alkotandó codexbe behelyezni, ép olyan, sőt talán még nagyobb resensust szülhetne annak egyszerű eltörlése. Bármily jogviszony rendezése annak alapos ismeretét feltételezi ; még fokozottabb mérvben áll ezen kivétel nélküli szabály egy jogintézményre nézve akkor, a midőt annak törvényerejű rendezéséről, tehát esetleg a jogintézmény létéről és annak miként leendő szabályozásáról van szó, főleg, ha a jogintézmény, mint ez épen az özvegyi jognál meg is van. a nemzet sajátszerű jogérzületéből és ezzel összeforrtan annak még lovagiasságából is fakad és évszázadokon át fenmaradt. Az özvegyi jog alapos ismerete az annak alapját képező jogforrásokból meríthető. Jogforrásaink nem tartalmaznak egyöntetű intézkedéseket a haza összes lakosságára, hanem a rendiség korszakának megfelelőleg külön szabályok állíttattak fel a nemesek és külön a jobbágyok özvegyeire ; ellenben a városok polgáraira egyáltalában semmi rendelkezések sem voltak. A nemesek özvegyeinek jogát feljegyezte a Hármaskönyv; a fejlődő kor kiterjesztette utóbb ezen szabályokat a honoratiorokra is; ellenben »a jobbágyok özvegyei jogát szabályozza az 1840 : VIII. t -c. melyet a joggyakorlat irányadóul fogadott el a városi polgárok özvegyeire is.a) ») L. a «J og» 1898. évi 3-7. és 19—23. számait. !J «... Ezen özvegyi jogra, az örökhagyó sz. kir. (fő- és szék-) városi polgár lévén, a volt jobbágyok özvegyei tartásáról szóló 1840 : VIII. t.-c 18. §. rendelkezése nem alkalmazható, hanem ennek fejében felperes (az özvegy) a férje vagyonából, illetőleg annak jövedelméből özvegysége tartamára társadalmi állásának rregfelelő teljes ellátást, lakást, tartást és ruházkodást követelhet. «Az állandó joggyakorlat nem zárja ugyan ki, hogy a városi polVégül a legújabb kor, a jogegyenlőség kora. nemcsak az 1877- XX t-c. rendelkezéseiben, hanem a legfőbb bíróság gyakorlatában is már alig tesz valami lényeges különbséget a fennálló jogszabályok közt, hanem egyformán applicalja azokat a haza valamennyi polgáraira,") kik a rendi előjogok es különbségek megszüntetése folytán különben is egyenjogú polgáraivá lettek a közös hazának. Törvényes szabályaink, a melyek az özvegyi jogra vonatkozólag intézkedéseket tartalmaznak, a következők : I. Werbőczy Hármaskönyvének I. része 30. címe 7. §. melynek ekként hangzik : _ «Az elhunytnak feleségét, vagyis özvegyét nem szabaa férje házából és udvarából kirekeszteni mindaddig, míg másik házasságra nem lép... » II. Werbőczy Hármaskönyvének I. része 67. enne 2. §., mely cikkünket érdeklő része a következő : «2. §. És ha az elhunyt atyafi leányokat és feleséget hagyott maga után. . . akkor ezeket a leányokat kiházasitásukig, a feleséget, vagyis özvegyet pedig addig, a míg férje urának nevével és címével él és özvegységének idejét tölti, épen azon a jogon és módon, a mint az elhalt atyafi életében volt, élelemmel, ruházattal és a megélhetésre minden szükségessel, a fekvő jószágok erejéhez képest, nevelni, ellátni, eltartani és végre a leányokat tisztességesen kiházasitani, szintúgy a feleséget is (ha akarja) férjhez adni s ezenfelül hitbérét és jegyajándékát a tovább élő átyafi törvényszerint kiadni tartozik...» [II. Werbőczy Hármaskönyvének I. része 98. cime és pedig : «1. §. A nőt, mig elhunyt férjének neve és cime alatt gárok özvegyeinek ellátási igényük fejében a hagyatéki javaknak egy bizonyos része haszonélvezetül átengedtessék, ha a hagyatékban olyan vagyon van, mely önálló használatra alkalmas . . . «Ennélfogva felperes özvegyi joga. illetőleg teljes ellátási igénye évi járadékban találtatott kiegyenl'itendönek, az évi járadék összege pedig felperes és férje társadalmi állására s a hagyatéki vagyonnak 2,241 frt 0~"U kr évi tiszta jövedelmére tekintettel évenként 1,200 frtban volt megállapítandó.» (Curia, 1895 ápril 7. 2.240. sz. a. Döntvénytár III. folyam. II. kötet, 76. tétel, 152. lap.) s) «Az özvegyi jog az 1840: VIII. t.-c. 16. §. szerint tartásból, lakásból, ruházásból és esetleg kiházasitásból áll. Ezt a jogot a férj még végrendeletében sem korlátolhatja, de még kevésbbé szabályozhat ja akként, hogy az özvegy a lakást és eltartást az örökhagyó örökösétől természetben és közös háztartásban vegye igénybe; mert az örökhagyónak netán ily értelmű intézkedése az özvegyi jog szellemével és a jog szabad gyakorolhatásának alapfeltételével ellenkeznék ; a miből következik, hogy az özvegy sem a természetbeni eltartást közös háztartás mellett elfogadni nem tartozik, sem a közös háztartásból való távozása által törvényszerű özvegyi jogát el nem veszti.» (Curia, 1895. évi október 24-én 7,695. sz. a. Döntvénytár III. folyam III. kötet 113. tétel, 289. lap.) (Végrehajtás özvegyi haszenélvezetre) «Az özvegyet özvegyi joga alapján férje hagyatékából és annak jövedelmeiből az ujabb férjhez menetel esetére járó kiházasitáson felül, csakis a hátramaradt leszármazók nevelési és tartási költségeinek, a vagyon értékének és elhunyt férje polgári állásának figyelembev ételével meghatározandó lakás és tartás illeti meg.» (Curia, mint felülvizsgálati b'róság 1896. március 23-án L G. 20. sz. a. Döntvénytár III. folyam V. kötet, 56. tétel, 125. lap.) TÁRCA. A közös ügjek elöiményei.*) (Eredmények és következtetések.) A «Jog» eredeti tárcája. Irta : Dr. HORVÁTH JÁNOS, pestvidéki kir. alügyész. Magyarország .... az Ausztriával létrejött szorosabb kapcsolat következtében a függetlenségnek, valódi államlétnek rendkívül csekély fokával bir. Az országnak nincs direct befolyása a külügyekre, nincs a hadügyre; a pénzügyekre súlyosan nehezül á*z idegen befolyás, mind e hatalmi tényezőkkel a királyság rendelkezik, a magyar közjogon kivül álló, az által csak hallgatag türt közegekkel. Eme közegek közül a főhadi tanácsot Magyarország ép ugy elismerte a monarchia katonai ügyek vitelére jogosultnak, mint az osztrák államministeriumot az 1741 : XI., 1791 : XVII. és 1792 : VIII. t.-cikkek által a külügyek kezelőjének. Kijelenti ugyanis az 1715. évi országgyűlés egyik fölterjesztésében a magyar hadi tanácsot illetőleg: «bár ez irányban határozni kellene, mint azt Magyarország érdeke fennállása tekintetében hozná magával, most ez idöszerint a hadi (bécsi) tanács ellen nem tétetik kifogás; a haza törvényei és kívánalmai alapján, fokonként lesz az majd rendezendő, s méltányosan szabályozandó, most azt kérik, hogy az 1569. XXXVII. t.-c szerint is, legalább két magyar tanácsos alkalmaztassák a királyi hadi tanácsba.> Az Oesterr. Zeitung (1863. okt. hó) egész nyíltan ezt irja: *) Töredék a szerző ily cimen megjelenendő közjogi Tanulmányából. ^szóljunk tartózkodás nélkül. A katonaügy, a financia, a vámok, a nemzetközi képviseltetés nemcsak 1849. óta nem tartoznak a magyar kormány és a magyar király kizárólagos jogaihoz. Mi a tényleges állapotokról szólunk, melyeket az élet fejtett ki, mely szerint az osztrák hadi tanács, az osztrák általános udvari kamara, az osztrák birodalmi cancellária voltak azon hatóságok, melyek nemcsak a Lajthán innen Ausztriában, de Magyarország és kapcsolt részeiben is a fönebbi tárgyakban döntő szóval birtak. Voltak tehát már akkor közben eső közegek, melyek Magyarország törvényhozásának bírálata alól ki voltak véve, s mégis Magyarország sorsára bizonyos és pedig épen nem lényegtelen befolyással voltak. (Ma ilyenek nincsenek.) Megvoltak tehát már akkor is Ausztria közös ügyei (ez igaz) és ezek, dacára a Magyarországon fennálló alkotmánynak, az Ausztriában akkor létezett alaptörvény szerint intéztettek el. (Ezt tette lehetetlenné az 1867 : XII. t.-c.) Ezen tárgyakra nézve akkoriban tényleg a birodalom mindkét felében a legtisztább vizű absolut monarchia létezett, s itt, mint ott nem lehetett a jogosult népek befolyásáról szó.> (E cikket méltatja «Nemzeti Autonómia* cimü cikkekben a • Független* 1863. X/8. 9.). Magyarország történelme a XVIII-ik században azon viszony hatal mánál fogva, melybe az osztrák ház örökös tartományaival törvény által lépett, tettleg az eddigitől teljesen külömböző alakot s jellemet öltött. E változás, ha az ország megirt jogából ki nem tűnik, s a Corpus Jurisból ki nem betűzhető is, annál jobban kirí a tényleges viszonyokból. (Toldy István.) A rendek, mint mindenütt Európában, nem elegyednek a kormányzat gyakorlati föladataiba .... a magyar rendek nem foglalkoznak sem a megyében, sem az országgyűléseken a hadügyi, pénzügyi, gazdasági politika föladataival. A királyság nemcsak az állam személyesitöje, hanem maga is egy nagy organismus ; a királyi hatóságok függetlenek a rendektől, felelősséggel