A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 17. szám - Az elhaltak hamvai felett való rendelkezési jog

A JOG 67 Az 1893. XVIII. t.-c. 184. § szerint a felülvizsgalat kiterjed ugyan az íteletet megelőző eljárásban hozott határozatokra is, a felebbezesi bíróságnak az illetékességét megállapító végzése azonban csak annyiban vehető felülvizsgálat ala, a mennyiben olvan esetekben, a melyekben a rendes biroi illetékességtől eltérésnek helye nincsen, az illetéktelen biroság illetékesnek mondatott ki, minélfogva figyelemmel arra, hogy felperes keresete készpénzbeli követelésre irányult, mint ilyen pedig tárgyánál fogva nem tartozik azok köze, a melyekre nézve a biroi illetőségtől eltérésnek helye nincsen, alperesnek felülvizsgálati kérelmét tehát, a mennyiben a felebbezési bíróságnak az illetékességet megállapító végzése ellen irányul, vissza kellett utasítani- IA m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 25-én I. G. 379'98. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes alperestől megvette a védjegyek mellett a keserű vize szamara választott elnevezések hasznalatát. Ezen szerződési határozmanyoknak helyesen más értelem nem tulajdonítható, mint hogy egyrészt felperes mint vevő ezen kikötés által a megvett védjegyek és elnevezések kizárólagos használatára jogosíttatott fel, másrészt pedig alperes ezekkel a védjegyekkel és elnevezésekkel folytatható oly versenytol lett eltiltva, mely verseny a fcgyaszto közönség megtévesztésével felperesnek gazdasági hátrányát előidézni vagy elősegíteni alkalmas. Ezen verseny pedig nem csak akkor forog fenn, ha az alperes által használt védjegyek es elnevezések teljesen és mindenben azonosak az általa eladottakkal, hanem akkor is, ha az általa forgalomba hozott védjegy vagy elnevezés csekély változtatással annyira fel nem ismerhető elteréssel használtatik, hogy a két védjegy vagy elnevezés közti különbség folytan a közönséges vevő az áruk közti eltérést csak különös figyelem mellett veheti észre midőn tehát ezen eljárás a vevőben természetszerűleg azon hiedelmet kelti, hogy az árut más forrásból kapja mint a melyből az tényleg származik. A bpesti kir. keresk. és váltotörvényszék mint keresk. biroság. il898. január 12-én 105,052'97.sz. a.) Dr. Mezei Sándor ügyvéd által képviselt S. Ede felperesnek, dr. Sch n ego n Károly ügyvéd által képviselt L. János alperes ellen 48,750 frt töke és jkai iránt folyamatba tett, -43,750 frt tökére és járulékaira leszállított és a m. kir. Curiának 1896. 384. sz. a. hozott ítélete folytán a kereseti követelésnek 15,000 frtnyi része és a perköltség tekintetében elbírált rendes perében következő ujabb ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A keresetnek az a része, mely szerint felperes alperest a keresetben felsorolt védjegyek használatától eltiltani és a védjegyeket azokról vezetett lajstromból töröltetni kérte, a bpesti kir. ítélőtáblának az illetékesség kérdésében hozott 1,394/94 sz. végzésével a bíróság hatásköréhez nem tartozónak mondatván ki, a kereseti követelésnek 28,750 frt kárösszegből álló része pedig a m. kir. Curiának 384/96. v. sz. a. kelt ítéletével jogerejüleg elbíráltatván: a jelen ítélet tárgyát a m. kir. Curiának most emiitett ítélete folytán felperesnek a válasziratban 15,000 frtra leszállított kötbér követelése képezi. Felperes a kereset szerint a követelt kötbér megfizetésében azért kérte alperest elmarasztalni, mert alperes ugyanolyan színű és alakú védjegyeket és elnevezéseket lajstromoztatott és használt, mint a minőket felperes a «L. testvérek* cégtől, melynek alperes is egyik tagja volt, az A.) a.) csatolt szerződés I. pontja szerint megvásárolt és így alperes ezzel a ténykedéssel az említett szerződés VII pontjának rendelkezését megtartotta. Felperes tehát ezen ítélet tárgyát képező kötbér követelésének jogalapját nem az alperestől felvetett védjegysértésre, hanem ugy a keresetnek mint a válasziratnak kitételei szerint kizárólag alperes szerződésszegésére alapította. A dolog ilyen állásában tehát a per döntő körülménye nem azon a kérdésen fordul meg, hogy alperes védjegysértést követett-e el, hanem a per sorsa attól a kérdéstől függ, hogy alperes az A.i a. szerződés VII. pontjának rendelkezéseit, melyeknek megszegése esetére a kötbér fizetése kiköttetett, megszegte-e? Az a körülmény, hogy alperes nem ugyanazon védjegyeket és elnevezéseket lajstromoztatta és használta, melyeket a L. testvérek* cég és igy alperes is, felperesnek az A.) a. szerződés szerint eladott, nem vitás ; mert felperes a per során maga adta elő, hogy az alperes által szerzett uj védjegyek az övéhez csupán alakra és szinre, az elnevezések pedig csak annyiban hasonlók, amennyiben azokban vagy a «Rákóczy vagy a «János» nevek fordulnak előA kérdés ezek szerint abban van, hogy alperesnek az a ténykedése, mely szerint uj, de a felperesével teljesen nem azonos védjegyeket szerzett és hogy az alperes által használt elnevezésekben a «Rákóczy» és a «Jánós» nevek előfordulnak, az A. a. szerződés VII. pontjában foglalt tilalmakba ütközik-e: A kir. törvényszék alperes fentebbi ténykedéseivel — ha azok valók lennének is — a szerződésnek emiitett pontját nem találja megsértetlnek és ebből folyólag felperesnek a kötbérköveteléséhez való jogosultságát megállapíthatónak nem tartja. Mert a kötbér a szerződés VII. pontja szerint a szerződésszegésnek csupán arra a két esetére köttetett ki: ha az eladó cég, I tehát alperes is vagy a felperesnek eladott forrásvizéből ad el, ! vagy ha felperesnek eladott védjegyeket és elnevezéseket bármily módon használja. Felperes az előbbi eset fenforgását nem is állítja; de nem 1 állítja azt sem, hogy alperes a felperesnek eladott ugyanazon védjegyeket és ugyanazon elnevezéseket használta volna, hanem csak azt vitatja, hogy alperes hasonló szinü és alakú védjegyeket és a közönség félrevezetésére alkalmas olyan elnevezéseket használt, melyekben a • Rákóczy* és a .János* nevek: tehát a megvásároltakhoz hasonló elnevezések fordulnak elő. Alperes ezen cselekményeire azonban a kötbérfizetés kötelezettsége ki nem köttetett. A szerződésnek a kötbér kikötésére vonatkozó rendelkezéseit pedig szigorúan kell magyarázni. A kifejtett okból tehát felperest a kötbér iránti keresetével is elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. évi november hó 10-én 802/98 sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a benne felhozott okoknát fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1899. évi március 15-én 63. sz. a.j Mindkét alsóbirósági ítélet részben megváltoztattatik és felperes 15,000 frt. kötbér iránti követelésének 10,000 frtnyi részével csak abban az esetben utasittatik el (stb.) ha alperes főesküt tesz arra, hogy a bpesti keresk. éz iparkamaránál 1,978. és 1,979. sz. a. belajstromozott Rákóczy Ferenc és Rákóczy József védjegyeket tényleg 1 nem használta és ezen elnevezések alatt keserüvizet forgalomba nem hozott. Amennyiben felperes kötbér iránti követelésének 5,000 frtnyi részével feltétlenül elutasittatott, ebben a részben a I másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Érdekében áll tehát alperesnek jelen ítélet kézbesítésétől számított 3 nap alatt az eskü letétele iránti készségét kérvényileg bejelenteni és azt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert különben köteles felperesnek 10,000 frt tőkét megfizetni stb. Indokok: Felperes kötbér iránti követelését arra alapítja, hogy alperes az A) a. szerződés 7. pontjában kötbér fizetésének terhe alatt vállalt kötelezettsége megsértésével a neki (felperesnek) eladott védjegyeket és elnevezéseket belajstromoztatta és használta. Tekintve, hogy az A) a. Szerződés 1. pontja szerint felperes megvette alperestől a védjegyek mellett a keserű vize számára választott «Ofner Rákócy Bittérvvasserquelle, Rákócy János Bitterwasserquelle és Stefánia Bittér\v a s s e r q u e 11 e> elnevezések használatát és a szerződés 7-ik pontI jában kiköttetett, hogy alperes nincs jogosítva ezeket az eladott véd| jegyeket és elnevezéseket b á r m i mód on a maga részére használni és a mennyiben ezen kikötés ellen cselekednék, köteles felperesnek annyiszor a mennyiszer 5,000 frt kötbért fizetni; tekintve, hogy ezen szerződési határozmányoknak helyesen más értelem nem tulajdonitható, mint hogy egyrészt felperes, mint vevő ezen kikötés által a megvett és tüzetesen megjelölt védjegyek és elnevezések kizárólagos használatára jogosíttatott fel, másrészt pedig alperes ezekkel a védjegyekkel és elnevezésekkel folytatható oly versenytől lett eltiltva, mely verseny a fogyasztó közönség megtévesztésével felperesnek gazdasági hátrányát előidézni vagy elősegíteni alkalmas, ezen verseny pedig nemcsak akkor forog fenn, ha az alperes által használt védjegyek és elnevezések teljesen és mindenben azonosak az általa eladottakkal, hanem akkor is, ha az általa forgalomba hozott védjegy elnevezés csekély változtatással annyira fel nem ismerhető eltéréssel használtatik, hogy a két védjegy vagy elnevezés közti különbség folytán a közönséges vevő az áruk közti eltérést csak különös fiigyelem mellett veheti észre, midőn tehát ezen eljárás a vevőben természetszerűleg azon hiedelmet kelti, hogy az árut más forrásból kapja, mint a melyből az tényleg származik; tekintve, hogy alperes arra az esetre, ha az •Ofner Rákócy és Rákócy János Bitterwasserquelle* védjegyek és elnevezésekről szóló lemondása dacára keserüvizének forgalomba hozatala mellett a Rákócy Ferenc és Rákó cy József védjegyeket és elnevezéseket használta, az elnevezés hasonlóságának felhasználásával figyelembe véve azt, hogy az eladott telep vize főleg a «Rákócy» név alatt szerepel a kereskedelmi forgalomban, a közönséget félrevezette és saját árujának, j az illető forgalmi körökben már ismert és jónevü áruval való felcserélését idézte elő és igy oly versenyt folytatott, melytől szerződésileg eltiltatott és a melynek elkövetése esetére 5,000—5,000 összesen 10,000 frt kötbér fizetése kiköttetett; tekintve, hogy a bpesti keresk. és iparkamarától bekivánt és a periratoknál fekvő áruvédjegy-lajstrom jegyzékből kitünőleg a «Rákócy Ferenc* védjegy 1,978. sz. a. és a «R á k ó c y J ó z s e f» védjegy 1,979. sz. a. 1891. július 22-én alperes nevére az áruvédjegy lajstromba bevezettetett és ez által ezen védjegyek használati joga részére lajstromoztatott; és tekintve, hogy felperes annak bizonyítására, I hogy alperes az 1,978. és 1,979. sz. a. lajstromozott Rákócy I Ferenc és Rá k ó c y J ó zs e f védjegyeket használta és ezen | elnevezések alatt keserű vizet forgalomba hozott, alperest a visszakinálhatlan főesküvel megkínálta és alperes ezt az esküt elfogadta és igy annak megjegyzésével, hogy felperesnek a könyvek felmutatása iránti kérelme figyelembe vehető nem volt, mert felperes nemcsak határozottan meg nem jelölte a könyvnek bizonyítandó tételeit, de még a felmutatandó könyvet sem nevezte meg határozottan, a jelzett főesküvel a Rákócy Ferenc és Rákócy József védjegyeknek használata és a keserű víznek ezen elnevezések alatti tényleges forgalomba hozatala bizonyítva lesz, mind-