A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 17. szám - Az elhaltak hamvai felett való rendelkezési jog

lili A JOG Ily korlátozás csak az esetre állhatna fenn, ha ezt az emiitett törvények és rendeletek kifejezetten előírnák. Alperesnek felperes felperesi joga ellen a per során emelt kifogása, tekintettel arra, hogy alperes az 1897. évi október hó 30-án 32,783 sz. a. felvett jkv. szerint a felperes által becsatolt okiratok által bebizonyitottnak vette, hogy felperes tűzkár cimén keresetbe vett összeget tűzkár cimén azoknak fizette, a kik tűzkárt szenvedtek, — tárgytalanok. Felperesnek kereseti joga ellen biztosító minőségére alapított kifogása pedig azért nem vehető figyelembe, mert felperes a biztosítás elfogadása által a veszélyt nem az alperessel, hanem a biztosítottakkal szemben vállalta el. A marasztalási összeg a következők alapján határoztatott meg : Ezen összegből : Epületeken okozott kár cimén fizettetett 25,814 frt 52 ingóságokon okozott kár cimén 2,087 frt 66 kr. a kár becslési költsége pedig 283 frt 96 kr., összesen 28,186 frt 14 kr. Az épületeken okozott kárért 23,233 frt 67 kr. állapíttatott meg, mert a pfv. jkv. XVIII. sz. a. bemellékelt szakértői becslés szerint a kár ennyire becsültetett és felperes a különbözet erejéig keresetét le is szállította. Az ingóságokért a felszámított 2,087 frt 66 kr. állapittatptt meg, mert felperes a kárt megfelelő módon becslés utján határozta meg, és mi alap sincs annak feltevésére, hogy felperes a tényleges kárnál nagyobb összeget fizetett a biztosítottaknak, ezzel szemben tehát alperes tartozott volna az ellenkezőt bizonyítani. — A kárbecslés cimén felszámított 283 frt 96 kr. ezen összegben volt megállapítandó, mert alperes ezen összeg mennyisége ellen kifejezetten kifogást nem emelt. — Oszszesen 25,604 frt 69 kr. Kamat a kereseti követelés után nem ítéltetett meg, mert az állandó bírói gyakorlat szerint kártérítés cimén érvényesített követelés után a kamat csak az ítéletben meghatározott fizetési naptól jár. — stb. A bpesti kir. ítélőtábla 11898. évi június 8-án 2,373/98. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével együtt el kellett utasítani, mert a per adatai alapján egyrészt kétséges, hogy a tűzvész, mely Rakamazon 1892. április 8-án pusztított, az alperes vasúti gőzmozdonyából, ennek kéményén kirepült szikrákból keletkezett, másrészt pedig, ha igy támadt volna is a tűzvész: ezt inkább vis majornak lehet tulajdonítani, a miért alperes és különösen felperes irányában felelősségre nem vonható. A peradatok szerint ugyanis a vasuttest, melyen a fent mondott nap délutánján 4 és 5 óra között Tokajból Rakamaz felé menő vegyesvonat haladt, a tűzvész keletkezése helyén jó darabon egy, két öl mélységű mély útban lejtősen halad, ez a körülmény tehát elfogadhatóvá teszi a kérdéses vonaton alkalmazva volt vasúti személyzet ama vallomását, hogy a vonatnál a göz ereje tetemesen mérsékeltetett s a tűz szitása mellőztetett, mielőtt az még id. J. János csűrével egyirányba jutott, mivel a vonat, minthogy a mély ut a szél hatását is csökkentette, saját korábban nyert sebességénél fogva a gőzerő kifejtése nélkül is haladhatott. Megállapittatott ez adatok alapján az is, hogy a vasuttest és az id. J. János csűre közt a távolság 39 öl vagyis több mint 70 méternyi, tehát oly nagy távolságú, mely az 1881 : XLI. t.-c. 16. §-ában meghatározott legnagyobb tűztávolságot is jóval meghaladja; ezen felül kétségtelen az is, hogy a szóban levő vonat mozdonya teljesen jó és használható állapotban tartott amerikai szerkezetű oly szikrafogóval volt ellátva, mely ha teljesen meg nem gátolja is azt, hogy a mozdony kéményén kitóduló füsttel szikra is repüljön ki, a szakértők véleménye szerint a szikrahullást annyira mérsékli, - ugy számban, mint gyújtó erőben, hogy a kiröppent apró szikrák a gyujtóképességüket már a tüztávolban belül rendszerint elvesztik. Ide járul, hogy azok a tanuk, a kik a tűzvész kiütésének szemtanúi voltak, amig azt, hogy az akkoron dühöngött orkánszerü szél a vasúti mozdony kéményéből kitóduló füstöt az id. J. János csűrére lecsapta, egyhangúlag tanúsítják, abban, hogy a csűr- j tetőn mikor és milyen mérvben ütött ki a tüz, éppen nem | egyeznek. Mert mig id. J.János és fia J. László, továbbá K. T. József., K. Ferenc, K. József, if). M. János és S. György, felperessel egyezően azt mondják, hogy J. János csűre még akkor mindjárt lángba borult, mikor a vonat még e csűr irányában volt, addig N. Károly, G. Hermann és T. János, különösen a vizsgálóbíró előtt tett tüzetes vallomásukban azt adták elő, hogy a csűr tetején csak a vonat elhaladta után és kezdetben csak egy maroknyi helyen támadt a tüz, tehát eleintén oly csekély terjedelmű volt, melyet ha id. J. János és fia László, meg N. Károly kit gazdája J. József rendelt oda és K. Ferenc, akik vallomásaik szerint éppen azért mentek még a vonat megérkezése előtt oda, hogy a vasútról netán támadható tűzvésznek elejét vegyék és esetleg a tüzet elnyomhassák, e feladatuknak a készentartott veder és hordó viz és a tetőhöz támasztott létra felhasználásával megfelelni akartak volna, könnyen elolthatták volna. De N. János felemiitette vallomásában, hogy a vonat már a harmadik kertnél haladt, mikor J. László mondására hogy a csürjökkel már elbánt a szél, figyelmesbe téve észrevették, hogy a csürteton tüz ütött ki és habár a csürajtón, melyen kevéssel előbb J László a csűrön át minden fennakadás nélkül ment ki a csűr külső oldalára N. Károlyhoz, némi rövid küzködés után a csűrbe behatolt, már itt bent is hullott le a tüz, mely a takarmányba is belekapott, a mi bizonyára nem történhetett volna ily hamarosan, ha a tető a vasúti füsttel reá kivül lecsapott szikráktól gyuladt volna ki. Mindezek a körülmények egybevetve azzal, a vasúti alkalmazottak vallomásában kiemelt körülménynyel, hogy a kérdéses vonat mozdonya az idétt az egész vonal mentén a közvetlen közelben levő földeken volt száraz gazt sehol fel nem gyújtotta, — a mi a mozdony szikrafogójának jóságára s a mozdony gondos kezelésére vall. — mindenesetre nagyon kétségessé teszi azt, hogy az id. J. János csűrének kigyulladását a vasúti mozdony szikrái okozhatták. De ha mind ennek ellenére kétségen felül is lenne az helyezve, hogy a tüz a mozdony füstjével kirepült szikráktól keletkezett: az ebből származott kár megtérítése iránti kötelezettsége alperesnek és főleg felperes biztosító társulat irányában még sem állapitható meg. Már fentebb kiemeltetett, hogy a mozdony a lehető legjobb karban tartott amerikai szerkezetű .szikrafogóval volt ellátva, hogy az id. J. János csűre a vasúttól a tüztávlaton jóval kiebb áll; arra pedig semmi adat fel nem merült sem a büntető, sem a jelen peres eljárás folyamán, hogy az alperes volt alkalmazottjai bárminemű szabályellenességet követtek volna el a gó'zmozdony kezelésénél, sőt a helyi körülmények a tüz szítását is indokolatlanná tették. Ily körülmények között tehát kétségen felül állónak kell tekinteni, hogy a gőzmozdony kéményén kitódult füstben szikrák repültek volna is ki s midőn a füst a csűrre lecsapódott, a benne rejtőzködött szikrák gyújtó képességüket el nem veszítették s ily módon a csűrt felgyújtották volna; az egyedül annak tulajdonitható, hogy az összes tanúvallomások szerint akkor éppen dühöngött orkánszerü északi szél ol> rendkívüli erővel és gyorsasággal kapta el a gőzkazán füstjét s csapta le a tüztávlaton kivül levő csűrre, hogy a szikrafogó dacára kiröppenhetett szikrák gyújtó képességüket a tüztávlaton belül el nem veszítették. Ámde a törvény hasonlóságánál fogva az 1874. évi XVIII. t..c. 1. §-ának jelen esetben is alkalmazandó rendelkezése szerint a vaspálya társulat az igy keletkezett tűzkárért nem felelős, mivel az az orkánszerü szélnek, tehát olyan elemi erőhatalomnak a munkája volt, melyet alperes alkalmazottainak elháritaniok hatalmukban nem állott, de ezen kivül az id. J. János csűrét kivéve, a többi épületek és tárgyak már nem is a vasúti mozdony szikráitól, hanem a J. János csűrétől gyuladtak meg és éppen azért, mert az orkánszerü szél ennek tüzét tovább-tovább ragadta el. Minthogy tehát felperes kártérítési joga és az alperes kártérítési kötelezettsége a per adataival bizonyitva nincs, s erre való tekintettel a követelés mennyiségének mérlegelése felesleges : az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával leiperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia. (1899. évi március hó 14. és 15-én 5,332/98. sz. a.) A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét kellett helybanhagyni az abban felhozott indokból és azért: mert az a körülmény, hogy a Rakamazon 1898. április 8-án pusztított tűzvész az alperes gőzmozdonyának kéményéből kiszállt szikrák által okoztatott, ugy a jelen, valamint a büntető bíróság előtt folyamatba tett perben kihallgatott tanuk vallomásával kétséget kizárólag megállapittatott, a mennyiben a polgári perben kihallgatott tanuk vallomása a tüz kiütésének idejére, ugy annak elterjedésére nézve a vizsgálóbíró előtt kihallgatott N. Károly, F. Hermann és F. János tanuk vallomásával nem ellenkezik, a mennyiben az utóbb nevezettek a polgári perben kihallgatott tanukkal egyértelműen vallják, hogy a tüz J. János csürjének szalmafödelén a vonat arra haladásakor azonnal kiütött és hirtelen terjedt tovább. Eme, az elsőbiróság ítéletének indokaiban részletezett körülmények figyelembe vételével megállapított tényállás folytán alperes kártérítési kötelezettségét az elsőbiróság Ítéletének indokaiban helyesen kifejtettek alapján annál is inkább meg kellett állapítani, mert alperes maga állította azt, sőt védelmét is részben arra alapította, hogy a kérdéses időben rendkívüli szélvész dühöngött, ennek dacára azonban nem bizonyította azt, hogy a tüzelés egészen megszüntettetett vagy legalább mérsékeltetett volna, a menynyiben a tanuk vallomása szerint sürü fekete füst a kéményből rendkívüli mennyiségben tódult ki és lepte el a csakhamar kigyuladt epületeket, a mely körülmény nem zárja ki annak lehetőséget hogy az alperes közegei sem éltek az ily rendkívüli időben toluk megkövetelhető elővigyázat és gondossággal. A birói gyakorlat által állandóan követett jogszabály az, hogy a törvénytelen gyermek atyjának az vélelmezendő a ki a gyermeknek anyjával, annak születésétől visszafelé számiSí ^P^em rövidebb és IO hónapnál nem hosszabb idő ? ioS5aa? ( m- kir Curia felülvizsg- tan- 18" Jan-