A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 17. szám - Ügyvédi kérdések

A JOG 135 111. (Ügyvédi hivatalos ruha.) Azt olvastam nem rég, hogy dr. P o 11 á k Illés, a budapesti ügyvédi kamara ügyésze, a toga és barrette köteles viselete tekintetében a budapesti ügyvédi körökben nagyobbszabásu mozgalmat indított meg. A mennyiben reménylem, hogy ez. már a különbeni nagy dissonantia elhárítása végett is, nemcsak az ügyvédekre, hanem a bírákra nézve is contempláltatik, ugy mondhatom, hogy ezen mozgalom bennem élénk viszhangot keltett. — Egy képet látok itt felelevenítve, mely 13 év előtt külföldön, különösen Párisban való hosszabb tartózkodásom alkalmával reám kezdő jogászra nagy benyomást gyakorolt. — Imponált, a mikor láttam a feketetógás bírákat a palais de justice-ben, az igazságügyi palotában, még kisebb tárgyalások alkalmával is piros barrettel a fejükön a tárgyalást megkezdeni és ugyanekkor a megelőzőleg kint a folyosón kiki saját fülkéjében ugyancsak fekete tógát, de fekete barrettet is felvett ügyvédeket a tárgyalás megkezdésével a barrettet levenni. Mily szép megjelenése az igazságszolgáltatás tényezőinek ezen fenségjog gyakorlása alkalmával, mily elismerést láttam ebben az ügyvédek részéről a barette levételével a birói nagyobb hatáskörnek és az ügyvédi és birói toga azonosságában pedig a kettő foglalkozásának rokonságát, a szakképzettség azonosságát jelképezve. A külső kép. mely különben Párisban még az egyetemi tanárnak is a jogi fakultáson csak tógában való kathedrai szereplésében nyilvánul, a fiatal emberre leltétlenül emelő hatással jár; felkelti benne az ambitiót hasonló, még a külsőségekben is nyilvánuló méltósághoz jutni. Mert hiába, a nagy tudóst kivéve, ki felséges gondolatoktól átözönölve. a külsőségektől az őt egészen lefoglaló belső világa miatt talán inkább megfeledkezik, az emberek legnagyobb része a szemérzék, a látás közvetlen inpulzusának enged. «Forma dat esse rei» mondta a régi klasszikus jogász. És e mondás lényeges belső értékét a müveit nyugaton az igazságszolgáltatás terén már rég felfogták. Még a legdemokratikusabb Amerikában és Svájcban is az igazságszolgáltatás bizonyos ünnepélyes formákhoz van kötve ; az állam ezen fenségjogának gyakorlói ezt bizonyos ünnepélyesebb megjelenéssel és a többiektől megkülönböztetett ruházkodással érvényesitik. Ausztriában hivatalnoki egyenruhában ; Németországban toga és frakkban; Franciaország. Anglia, az Egyesült Államokban stb. tógában fogadják az igazságszolgáltatás közegei az ezt kereső feieket. Miért ne lehetne például minálunk esetleg az egyszerű és egyöntetű attilát és a bíráknál az ügyvédektől valamiben külömböző kucsmát behozni ? Mily észrevehetőleg érvényesítené ez különösen a nemzetiségi vidéken a magyar állam igazságszolgáltatásának magyar voltát; mily önkénytelenül is emlékeztetné ez viselőjét ez ( irányú kettős kötelességeire, a felet már az első pillanattól ennek tiszteletére! És e mellett nem hiszem, hogy végeredményben többe kerülne, mint most. a midőn a talán drágább polgári ruha romlik, illetve a tollpergető mesterség mellett inkább kopik. Csak a saját tapasztalatomból akarok itt egy 3 év előtti esetet felhozni kaposvári jegyző koromból, melyre tanúm a kaposvári végtárgyalási tanács, a melynek az eset szintén feltűnt. 1895. november hó 4-én, kaposvári törvényszéki jegyzőségem alkalmával történt, hogy katonai főszemlén lévén, a végtárgyalási elnök által még onnét sürgősen meghivattam, hogy a szemle után közvetlenül egy nagyobb bűnügyhöz a i tárgyalási terembe jöjjek, mivel muraközi horvát tanuk jelentek meg és horvát tolmács hijjában nem tudnak velük boldo- j gulni, én pedig e nyelvet birom. Azonnal, ugy a mint voltam, lovastiszti egyenruhában a tárgyalási terembe siettem, a hol az elnök felhívására a zöld asztalnál helyet foglalva, a tett kérdéseket horvátra fordítottam. Ha észrevehető mozgalom támadt a nagyszámú idézettek között, már puszta megjelenésemkoi is, ugy az egyenruha, a külső disz imponálóbb voltát még inkább tapasztaltam a további tárgyalás folyamán. Az idézettek ugyanis bennem még az öreg bíráknál is nagyobb urat látván, ezután még a megjelent magyarok is az elnök közvetlenül intézett kérdéseire többszöri figyelmeztetésem dacára kizárólag hozzám fordulva válaszoltak, ki a hosszú asztal sarkán ültem Hogy csak a külső imponált nekik, ez még inkább talált igazolást délután, a mikor az ítélethirdetéshez én már szokott polgári ruhámban jelentem meg. A felek ekkor láthatólag bizonyos szemrehányásszerü csalódással tekintettek reám és csalódásuknak az őr előtt kifejezést is adtak. De tegyük félre az álpuritanismust és ekkor kénytelenek vagyunk beismerni, hogy nemcsak a műveletlen elemre, de még az intelligensebb emberre is egy szebb külső keret egész más benyomást tesz. Más benyomást tesz egy szép tárgyalási terem, egy feketében megjelenő birói tanács, vád- és védképviselet, mint a mint ez különösen vidéken sajnosán többször látható, szürke, esetleg poros hivatali kabátban jobbra-balra hánykolódó birák és pláne nem egyszer hosszú patriarchális pipázás között tárgyaló egyes birák. Kire nem hatott, még az intelligensebb emberek között is, a pesti igazságügyi palotában, a fenséges aulában, a szép termekben a külső képen kivül is az a tudat, hogy ily össze hangban kellene lenni legalább részben másutt is a külső szépnek a belső magasztos foglalkozással így képviseli az ember a termet, a hol a legfőbb személyi és vagyoni egyéni kérdések elintézést találnak, a hol nemcsak anyagi, de lelki, nemcsak reális kórok orvoslást, de ideális célok érvényesülést keresnek. A külső ihlettség a belső gondolatvilágra hat és a legtöbb ember a külbenyomástól nem tud elzárkózni és különösen a műveletlen ember, az emberiségnek sajnosán ezen nagyobbik része, a külbenyomások szerint igazolódik. Máskép viselkedik egy szebb helyiségben, ünnepélyesebben megjelenő biró előtt; máskép az otthon is látott házias környezetben. A mérsékelt formabetartás, bizonyos külső kép. nemcsak az egyházi szertartásoknál hat. És ismerjük be, hogy a külső keret tek;ntetében nálunk sokat vétenek. Severus felhívására a bírósági mizériák egész láncolatáról lett állítólag e lap szerkesztősége, nűként utolsó lapszámában emliti. értesítve. Egyik talán arról panaszkodik, hogy a közönséggel legközvetlenebb érintkezésben álló járásbíróságoknál, az ott most behozott oly szép intentióju lajstromrendszer a kezelő- és segédszemélyzet elégtelenségénél fogva, részben illuzoriussá válik ; hogy Írnokok, dijnokok híjában a biró idejét még most is gépies munkák veszik jó részben igénybe; másik arról, hegy nincs helyisége, még fogasa sem. a hová akár az ügyvéd is felöltőjét akaszthatná tél idején; hogy nincs váróterem, a hol gyakran az egész délelőtt várakozásra utalt fél a zord hidegben a legelemibb hygieniai védelemben részesülne; és talán arról, hogy nincsenek székei, a hová egy jobb felet leültethetne ; hogy vannak a vidéken oly járásbíróságok is, a hol a járásbiró nem rendelkezik egy használható pamlaggal egy-egy bemutatkozó vidéki notabilitás fogadására ; talán arról, hogy szemben a külföld pergamentszerü ^papirosával rossz a papir, a melyen az első bíróságok az O Felsége nevében hozott határozataikat kiadják stb. stb. Ezek azonban mind. a judikatura terén elvitázhatlanul tett igen nagy előhaladásunk mellett, történetesen nem elsőrangú kérdések, mely judikaturánk — hála a hivatott tényezők vállvetett működésének — belső niveau tekintetében a nyugot mögött nem marad el; és igaz az is, hogy sok hiba terheli a helyiségviszonyok tekintetében magát a lakosságot is, a mely szivesebben áldoz egy-egy uj kaszárnya építésére, mint az általa napról-napra felkeresett, az idegenforgalmat is elősegítő igazságügyi otthonok építésére; — természetes az is, hogy a hoszszabb önállóbb fejlődéssel biró nyugoti államok e téren a kellő idő és eszközökkel rendelkezvén, többet tehettek, mint a mai állami követelményekkel rohamosan megtámadott fiatal uj alkotmányos éránk, a melyeket egyszerre megoldani nem lehet, hacsak a financiális egyensúlyt nem akarjuk veszélyeztetni és a sokmedrü állami folyamnak egyikét a többiek rovására ápolni ; de tény az, hogy ha lépést akarunk tartani a művelt nyugattal az igazságszolgáltatás terén, ugy azt nem csak törvényeinkkel, hanem a külső beruházással tegyük meg. Különösen pedig mostan, a hol küszöbön van a nálunk nem egytől aggodalommal várt uj esküdtszéki eljárás életbeléptetése, a melynek szebb külformája is kétségkívül elő segítené a belső érték elismerését és a melynél a felvetett kérdés tekintetében talán az elhelyezésen kivül is meg kellene különböztetni a szaktényezőket az esküdtektől. Ismerjük be, hogy mennél inkább indulunk ny ugat felé, az állami fenhatóság képviselete, az állam hatalma annál imponálóbban jelenik meg nemcsak a tisztviselők díjazásában, hanem a külső körülményekben is, a melyek között azok működnek ; és minél inkább keletre megyünk, annál rosszabbul dotált a tisztviselő, annál szomorúbb a külső keret, melyben ténykedésére megjelenik, míg oda nem jutunk, hogy rossz kunyhóban vagy szabad ég alatt reáfizetéssel zsarolja a ir.isera plebs contribuenst a magát államinak nevező funkcionárius. i i*