A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 17. szám - Ügyvédi kérdések

134 A JOG méket, mert az ügyvédi kar humanistikus törekvései kétségbe senki által sem vonhatók. Mindaz, amit elmondottunk, nem fog visszatetszést kelthetni, hiszen egyes symptomák constatálásai azok, végakkordjai azon szerencsésen elsimult nagy emotiónak. melynek karunkban legutóbb tanúi voltunk. Dr. Szakolczay . \rpád, bpesti ügyvéd. II. (Az ügyvédi kérdés megoldásához.) Az ügyvédi kamarák évi jelentéseikben sürgetik az uj ügyvédi rendtartás megalkotását s remélik, hogy ez uton egy lépéssel előbbre lesznek. Több mint négyezer diplomás fő gondolkozik a kérdés felett s midőn a 3 évi választási cyclus beköszönt, az egész tisztviselői kart. a választmányt uj tagokkal igyekeznek felfrissíteni, gondolván arra, hogy ezek uj eszmékkel lépnek a kar érdekében sorompóba s meg lesz oldva az annyira égetővé vált kérdés. Egy kis korteskedés, egy kis dernonstratióval jár a választás, a pártok programmot alkotnak, s midőn vége a választásnak, az uj kamarai testület megkezdi működését és ismét minden — marad a régi. A kik uj dolgot akartak cselekedni, belátják, hogy a jelenlegi intézmény mellett egy lépést sem tehetnek előre, bármiként is lenne meg bennük a jó indulat, ók is csak oly eredménynyel számolhatnak be, mint elődeik s végeredményében, midőn a 3 év ismét lejár, őket is azon sors éri, mint elődeiket, — kibuktatják a kamarai vezetőségből. Egy általános s az egész ügyvédi kart érdeklő conse quentiát ebből mindenesetre le lehet vonni és ez az t. L hogy sehogy sincs jól az egész intézmény a mint van, itt gyökeres reformokra van szükség. A magyar ügyvédi kar, mely 25 év előtt élt, ügyvédi rendtartás- és kamarai intézmény nélkül, megalkudva a helyzettel, magas niveaun és jobban élt mint a 25 évi kamarai intézmény alatt ; nagyobb tekintélye, nagyobb befolyása volt minden irányban és ime a 25 év után a tapasztalat oda vezetett, hogy az ügyvédi kar minden tekintetben alá sülyedt! Csodálkozni lehet, hogy a rendszeres visszafejlődést kell tapasztalnunk. De ha ez igy van. mindenesetre magán a rendszeren változtatni kell. mert hát a folytonos sülyedés hová fog végre is vezetni ? A baj kutforrását keresve, alighanem abban találjuk, hogy a 25 évi idő alatt, mig egy részt az ügyvédi kar tagjainak száma aránytalanul növekedett, a hatáskörükbe utalt ügyek tényleg nagy számban alá szállt és működési körük is minden irányban meg lett szorítva annyira, hogy maga az intézmény a tekintély és dotátio dolgában vetélkedik csaknem a bírósági végrehajtói intézménynyel. A közjegyzői intézmény behozatal?, a telekkönyvi ügyekben a beadványok szabaddá tétele, sommás perekben a megbízottak általi képviselet, közigazgatási ügyek pénzügyi teendőkben az ügyvédi képviselet számba sem vétele, a zugiráfzkodás terjeszkedése — mind megszorítása az ügyvédi érdekeknek — az existenciának, mely együtt jár az ügyvédi kar részéről az elkedvetlenedéssel és más existentiák utáni törekvéssel. Csemegi Károly nagy tudósunk előtt egy alkalommal látogatást tett egy rokona, ki akkor nyerte el oklevelét s mint fiatal ügyvéd mutatta be magát nála. Csemegi gratulált neki, de megjegyezte, hogy nem annyira ügyvédekre, mint inkább jogászokra van szükség. Csemegi, a ki maga is ügyvéd volt, több évi tapasztalatai után jónak látta a gyakorlattal felhagyva, más pályára lépni, hogy eszméinek érvényt szerezzen. Az ügyvédi karban a tevékenységi kör szűkebbre szorítása mellett az aránytalanul nagyra növekedett tagok száma a gyakorlati téren oly rendkívüli versenyt idézett elő, hogy a létért való küzdelemben keveseknek lehet ideje és módja a bölcs jogtudós mondását követve, tudománya, jogi képzettsége tovább fejlesztésére gondolni. Az ügyvédi kar fele létszáma tökéletesen elég lenne, hogy az ügyvédek részére még fentartott jogi teendőket elvégezze s megállhassa minden tekintetben ugy a helyét, a mint azt az állam részére kijelöli. Midőn tehát egybehasonlitást teszünk a tagok nagy létszáma és a gyakorlat folytatására kijelölt működési kör között, bizonynyal a bajok eredeti kutforrásához értünk. A 25 évi idő alatt az ügyvédi kar nagy létszámát aligha nem az általános hadkötelezettség és általános tankötelezettség keletkezési időpontjára lehet visszavezetni. Ezen állami intézkeI dés kihat még a legszegényebb szülők gyermekeinek nevelési módi iára is A megkezdett tanulást legnagyobb energiával igyekszik ' minden szülő gyermekében fejleszteni; bárminő nyomorú?ággal | küzdve minden szülő a gyermeket tanulmányi pályára akarja \ nevelni' s minthogy a jogi tudomány hozzá férhetőve teszi í bizonyos kereseti forrást is nyithatni, érthető a nagy szam, f mely a jogi pályát minden irányban elözönli. ; A jogászból pedig ha biró, közigazgatási, pénzügyi vagy [ bárminő tisztviselő lesz, ha esetleg annak meg nem felel, I avagy nyugdijképességre tesz szert, az ügyvédi pálya nyitva ' áll előtte. Mert az ügyvédi oklevél alapján bárki felvetetheti ' magát a 'kamarai lajstromba, de vájjon megvan-e az ügyvédi ; karból is más pályára az átlépés? Itt van az ujabb nehézség! I mert valljuk meg őszintén, hogy még nehezen sincs meg! A célba vett uj ügyvédi rendtartás megalkotása bizony| nyal sokat lendítene az ügyvédi kérdés megoldásán, de talán | még sem oly mértékben, a mint azt az intéző körök remélik. | mert azzal a magas létszám aligha fog apadni, de a működési I kör sem lesz kiszélesítve. Ha figyelembe vesszük a 25 év előtti korszakot, midőn még ügyvédi rendtaitásra, ügyvédi kamarákra szükség nem volt (most sincsen szükség), látni fogjuk, hogy ezzel csak formailag s bizonyos ideális szempontokból emeljük a kar tisztességét és tekintélyét. A fegyelmi szabályok szigorítása, egyes kinövések megrendszabályozása eredmény ugyan, de gyakorlati szempontból véve minő eredmény? Gondoljunk csak vissza a 25 év előtti időszakra, midőn az ügyvédi kar fegyelmi szabályok, ügyvédi kamara alatt nem állott Nagyobb tekintélye volt mint ' most. Nagy tudásával a társadalomnak irányt adott s befolyáJ sával erős bástyája volt mindenkor az alkotmánynak. El kell mégis ismerni, hogy az uj ügyvédi rendtartásnak i az ügyvédi kérdés megoldásában valóban nagy íeladat jutott, i s a most lezajlott budapesti ügyvédi kamarai választások alkal1 mával hangoztatott panaszok és ezek orvoslására felsorolt | irányelvek valóban sok anyagot nyújtottak feldolgozásra. Mindenesetre egyedüli s helyes ut csak az lehet, mely megjelöli, miként lehetne a működési kört kiszélesíteni, s a túlszaporodott számot fogyasztani? Ha figyelembe veszszük a közjegyzők dúsan jövedelmező ! s aránylag az ügyvédek sanyarú anyagi helyzetét, föltétlenül j előtérbe lép egyik kérdés megoldása, r. i. az aránylag kevesebb számban lévő közjegyzők számát 500 al lehetne szaporii tani, s ezeket az ügyvédi karból betölteni. Továbbá az ügyvédi pályáról a bitó' és közigazgatási pályára lépést az által megkönyiteni, hogy 15 — 20 évi ügyi védi gyakorlat nemcsak a kinevezéseknél, de a nyugdíj kérdésében is feltétlenül bizonyos arányban számításba vétetnék. A kinevezet" ügyvéd szívesen hozzá járu'na a reá eső arányban a tisztviselői nyugdijalap növeléséhez. Az ügyvédi kar tagja ép oly szigorú fegyelmi szabályok alatt áll, mint bármely más tisztviselő. Nagyobb fáradozást, utánjárást igényei működési köre mint bármely más tisztviselőé, mit kap mindezekért? a bírósági végrehajtó dijai arányában megállapítást. Tehát ezen is segíteni kell! A kérdés mindaddig, mig ideális alapokra lesz fektetve, teljes megoldást nem fog nyerni. A gyakorlati élet kell hogy szolgáltassa a nagyfontosságú kérdés megoldásához az anyagot. Sajnos, a gyakorlati élet nálunk szomorú tapasztalatokhoz vezet, teszem fel pl. ama j tisztességtelen kötésekhez mit egyik, másik, megbízó felével köt, s melylyel magát megbízóján; k teljesen kiszolgáltatja, s igy nem annyira a fél jogai, mint érdekei szolgálatába lép. íme a beteg állapot, a mit gyógyítani kell; különben tényleg nem fognak a jogászok szaporodni, hanem az ügyvédi kereskedelem fog lendületet nyerni, mely olcsó portékát fog árulni. Ki lesz irva majd a verseny tábláján «nagy forgalom, kevés haszon,» sőt majd lesznek «á r u cs a r n o k o k» is, | melyek már most is a hitelezői védegyletek alakjában nyilváj nulnak. Vájjon a fegyelmi szabályok szigorítása megfoghatja I ezeket akadályoztatni ? Erre majd más alkalommal felelek! J Ezúttal még csak azt jegyzem meg, hogy a jelenlegi helyzet I gyökeres átalakulást igényel, s nézetem szerint ahhoz az irányj eszme csak az lehet, hogy a magyar ügyvédi kar ne kérjen I többet, csak annyit, mennyit tőle 25 évi idő alatt elvettek, vagy legalább is megfelelő kárpótlást a veszteségért, s akkor meg fognak győződni az intéző körök arról, hogy az ügyvédi kar | tekintélye helyre áll és épp oly rokonszenvvel fogadják működéj sét a bíróságok, a nagy közönség, mint 25 év előtt. Avarfy Ferencz. aradi ügyvéd.