A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 17. szám - Ügyvédi kérdések

Tizennyolcadik évfolyam. 17. szám Budap e st, 1899 április 23, Szerkesztőség: JT T Előfizetési árak: \V A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. ^ | III <v Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) p'f^ évre ~ tT- ^ V., Rudolf-rakpart 3 sz. HET1LAP AZ lílBícöliT ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE i MAGYAR, ÍSYTÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI fe KŐZJFCTZŐI KAR KÖZLÖNYE. ™sz * ~ « « - « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr' RÉVAI LAJOS-Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek ,UTT . Felelős szerkesztő?Dr STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Mptrioloo _ • . „ ^ _ küldendők. ivieg jelen minden vasárnap. TARTALOM. Ügyvédi kérdések I. (Utóhangok a bpesti ügyvédi kamara" választásokhoz) Irta : dr. S z a k o 1 c z a{y Árpád, ügyvéd Bpest. II. (Az ügyvédi kérdés megoldásához) Irta: Avarfy Feienc úgyvéd Arad. III. (Ügyvédi hivatalos ruha) Irta: dr. Engel Mór, kir. aljbiró Pancsován. IV. (Ügyvédi fegyelmi vizsgálóbiztosok) Irta : C s e t é n y i Adolf, ügyvéd, Bpest. — Bűnügyi statistikánk 1895—1898-ban. Irta: dr. R é v a i Lajos, ügyvéd, Bpest. — Az elmebaj a házassági jog szempontjából. Irta: dr. Raffay Ferenc,kir. törvényszéki albiró, Győr. — Az elhaltak hamvai felett való rendelkezési jog. Irta : R e d i v i v u s. — Belföld i Főügyészség Nagyváradon. — A Magyar Jogászegylet.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök — Pályázatok.! Ügyvédi kérdések. t. (Utohangok a bpesti ügyvédi kamarai választásokhoz) Most, midőn a személyi ellentétek elsimultak és az elvek harcából kivált a személyes elem. legyen szabad nekünk is néhány szóval hozzászólnunk a felvetett eszmékhez. Kívánatosnak kell jeleznünk, hogy a személyi kérdések kiélesitése a jövőben elkerültessék, mert csak az összesség harmóniája adja meg az ügyvédek közéletének azt a tekintélyt, melyet mint az intelligentia vezéreleme méltán megkövetelhet. S ha jövőben kerültetni fog az animositás az egyesek ellen és mellett, ugy érvényesülni fog az a nyugodt és méltóságos hang az ügyvédi kérdések megvitatásánál, melyet higgadt megfontolással mindenki a karban óhajtandónak és szükségesnek tart. Mert a mozgalom a kar kebelében felette egészséges és üdvös. S csak az apáthia volna veszélyes a kart érdeklő kérdésekben. Nem egy régi eszme fog megvalósulni az erélyesebb sürgetés által, nem egy uj eszme testet ölteni a megindított mozgalom által. De kérdeznünk kell. ha a kritika arzenáljából akadt nem egy éles fegyver a szabadon választott választmány és tisztikar ellen, ha akadtak fegyverek az igazságügyi kormány indolentiája. a bíróságok túlkapásai ellen, nem lett-e volna helyén a lefolyt közgyűlésen, a hol családi körben magunk közt voltunk elő venni a kritikus sondáját és azzal kutatni, vájjon nem fedezünk-e fel hibákat, melyekkel egyes egyedül önönmagunkat okozhatjuk ? Nézzük csak a tekintély kérdését! Kutatnunk érdemes, vájjon az ügyvéd érintkezése a féllel megfelel-e mindig azon niveaunak, melyet az ügyvédi állás decoruma megkövetel ? Vájjon az ügyvéd emeli-e érintkezésében a felet magához, vagy pedig leszáll a cliens niveaujához és feladja a cordialitás rovására azt a tiszteletet, melyet mint ügyvéd cliensével szemben követelhet ? Sajnos, nem igen lehet ezen kérdésre megnyugtató választ adni. Nem lehet épületes a válasz az ügyvédi karnak a bíróságokkal való érintkezése tekintetében sem. Vájjon mily mértékkel mérje a független ügyvédet a legfiatalabb albiró, ha a legkisebb előny kedvéért hallja őt ((alázatosan esedeznia. Minimaliák ezek, de azt hiszem, érdemesek a feljegyzésre, annál is inkább, mert rá akarunk mutatni arra. hogy ugyanazon megtört alak. a ki kérdezi a tekintetes aljárásbiró urat, hogy szabad-e neki alázatosan esedeznie, szóval olyasmit kérdez, a mit mint ügyvédnek tudnia kellene, mert melyik jogszabály tiltaná az esedezést, ugyanazon ügyvéd a legbüszkébb collegáival szemben és — oh bocsánat, hogy ilyes valamit Lapunk mai száma komolyan tárgyalok — lázban ég hogy ügyvéd társa előtt előbb meg ne emelje kalapját. Sokkal szomorúbb azonban az a sehol, a művelt continensen nem ismert valósággal lelketlen eljárás, melylyel akár egy percnyi mulasztás is a kartárs részéről arra használtatik fel. hogy az ügyfél részére előny kovácsoltassák, még annak tudatában is hogy ennek árát az ügyvédnek sajátjából kell megtérítenie. Köztudomásúak az u. n. makacsolások, és a szokásos kifogások, hogy a baj már jová nem tehető, mert az ügyfél már értesítve lett. Mindig lesznek karunkban egyesek, kik megtalálva az alkalmat, azt fel is használják, de a kar zömének szolidáritást kellene vállalni az ilyen üzelmek ellen, és addig ne merje senki a kar tekintélyét hangoztatni, mig óvó szavát fel nem emelte a kar belsejében duló ezen inkonvenientia ellen. S nehezen fog érvényesülni az ügyvédi tekintély, mig ügyvéd ügyvéd ellen fog szembeállani, hogy kiérdemelt jutalomdiját kisebbítse és leszorítsa. Mélyen lesújtók azon jelenetek, melyek napról-napra lejátszódnak a bíróság előtt, midőn 1 frtos, 3 frtos tételek késhegyig kifogásoltatnak, letagadtatnak, és ekkor közbelép a sokat gáncsolt albiró és véget vet a vitának azzal, hogy megállapítja a költséget azon indokolással, hogy az ügyvéd utóvégre is nem hordár. Igen, a bírónak kell ezt constatálni, az alperesi ügyvéd egész szenvedélylyel küzd a hordártarifák mellett és az ügyvédi tekintélyért ismét csak akkor tör lándzsát, midőn ő maga jut azon helyzetbe, hogy költségeit kereset utján kell érvényesítenie. És ha erősen hangoztatjuk a bírói kar kiegészítését az ügyvédi karból és azt a tekintélyt, melyet mindnyájan a külvilággal szemben óhajtunk, nem szabad elzárkóznunk attól, hogy az ügyvédi foglalkozás iparszerü üzése ezek elérésére nem alkalmas. A makacssági paragraphus ismeretén kivül tág tere van az ügyvédnek a jogirodalom mezején. Ez az a hely, melyen a praxisban szerzett tapasztalásait ismertetve, a jogélet hatalmas factorává válik. És factorává váiik az ügyvéd a közéletnek, ha működését és hivatását e század legnagyobb eszméje: a humanismus hatja át. Ha a néprétegek széles körét át fogja hatni azon tudat, hogy az ügyvéd nemcsak olyan egyén, a ki sommás keresetet ír, exequál és tagad, hanem a ki önzetlenül is teljesiti jogvédő hivatását, akkor az intézmény p jpularizálása feltartóztathatlanul fog előbbre menni. Erős meggyőződésünk, hogy a jogvédő egyesület intézményének kiegészítése, izmositása sokat fog tehetni e cél elérésére. Ha a szegények jogvédelmét az egyesület által propagált formában magáévá teszi az ügyvédi kar minden tagja, ha minden egyes ügyvéd kivesz magának egy napot, melyet azoknak szentel, a kik leginkább szorulnak védelemre, akkor mihamarább visszaszármazik a sympathia melege arra a karra, melynek minden egyes tagja bebizonyitá, hogy együtt érez azokkal, kiknek védelmére van hivatva. Az a biró, a ki előbb a törvénykönyvvel kezében érzéketlenül alkalmazta a tortúrák különböző fajait, és nem látott a vádlottban mást mint büntetőjogi anyagot, ma nem csak a törvénykönyvet, hanem szivét is consultálja, és meglátja a vádlottban is a szerencsétlen, szenvedő embert. Az ügyvédi kar sem érheti be a törvény által előirt eszközök strict alkalmazásával, az alperes fogalmát az existentia, az ember fogalmának kell felváltania, kit nem lehet méltányosan, pl. a folytatólagos végrehajtások hosszú költséges sorozatával a megélhetés és a feléledés lehetőségétől elzárni. Nem mondhattuk el ezeket, mint követésre buzdító esz12 oldalra terjed.