A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 16. szám - Bírák anyagi függetlensége

A JOG 63 val a fizetéseknek 1895. évi febr. 1-én türtént megszüntetését kellően bizonyítva látja. Azt prdig, hogy az alperes a fizetések megszüntetéséről 180.=). febr. első felében tudomást szerzett, kétségen kívül helyezi az a beismerése, hogy a G. testvérek megszökese után jogtanácsosával együtt személyeseu Abaujszántóra ment s ott a vállalat helyzetéről meggyőződött; de nyilvánvalóvá teszik ezt az E. és D. alatti alperesi levelek is, a melyek valóságát a kir. törvényszék alperesnek különben sem egészen határozott s a per összes körülményeinek figyelembe vételével komolynak nem is tekinthető tagadásával szemben már külalakjuk s a tömeggondnok részéről történt benyújtásuk folytán is megállapíthatónak talált s a melyek közül az 1895. febr. 12-én kelt D. alattiban az alperes a vállalat sajnálatraméltó állapotának jobbra fordultáig (so lange das bedauerungswerthe Interregnum in der Yervaltung ihrer Mühle vuhrti hozzájárul ahhoz, hogy részére az őrlemények mindig a vételár utánvétele, illetve az ezzel egy tekintet alá eső postai megbízással való behajtása mellett küldessenek, a mely utóbbi körülmény azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a vb. részvénytársaság a gőzmalom üzemének folytatása és a készlet elárusitása dacára az alperes tudtával továbbra is fizetésképtelen állapotban maradt. E ténymegállapítások után elbírálás tárgyát első sorban alperesnek a cs. t. 38. s a kt. 309. és 379. §-aira fektetett védekezése képezi. A cs. t. 38. §. szerint a csődeljárásban is érvényesíthető beszámításra alapított alperesi védekezést a kir. törvényszék elfogadhatónak nem találta, mert a'peres a közadós részvénytársaságnak a keresetbe vett vételárral már a csődnyitás előtt adósa volt, az ebbe beszámitar.i kivánt s a leszámítolt óvadéki váltók beváltásából eredő követelését pedig az 5—8. alattiak szerint csupán 1895. febr. 28. és má|us 1-je után, vagyis oly időpontban szerezce meg, a midőn a fent elöadotuk szerint már tudomása volt arról, hogy a közadós részvénytársaság fizetéseit megszüntette. Ily körülmények között pedig a cs. t. 39. §-ának 3. pontja szerint a csődtömeggel szemben beszámításnak helye nincsen. A kt. 30!*. §-án alapuló megtartási jogból kifolyó külön kielégítési ics. t. 57. g. 4.J jogra sem hivatkozhatik az alperes, mert a kt. 309. í;. szerint a megtartási jog a hitelezőt csupán a kereskedelmi ügyletekből származó követelései tekintetében illeti meg, azt tehát a büntető cselekményből eredő követeléseire ki nem terjesztheti; már pedig az alperes által érvényesíteni kivánt követelés óvadék voltának a sikkasztás fogalma alá eső értékesítéséből, tehát büntetendő cselekményből állott elő és mert ettől eltekintve megtartási jog a felhívott törvény §. szerint csak az adós pénzére, ingóságaira és értékpapírjaira gyakorolható, követeléseire azonban a dolog természete szerint nem. A k. t. 379. §-ában érintett törvényes zálogjog s az ebből kifolyó külön kielégítési jog ics. t 57. §.4.) pedig azért nem illeti meg az alperesi, mert eltekintve attól, hogy a felek között vitás, vájjon alperes egyáltalán és különösen a kereseti vételi ügylet tekintetében bizományosa volt-e a vb. részvénytársaságnak, a bizományost is csupán a birtokában levő vagy még rendelkezése alatt álló bizományi árukra nézve illeti törvényes zálogjog és ezt is csupán a k. t. 380., 305. és 307. §§-aiban s illetve csőd esetén a cs t. 55. íj-ában meghatározott módon gyakorolhatja; alperes azonban nem a C. I. W. részére küldött lisztárura, hanem 14. a. levele s a jelen perben elfoglalt álláspontja szerint azezért a saját személyében elvállalt fizetési kötelezettség alapján a vb. részvénytársaságnak fizetendő vételárra kívánja érvényesíteni, erre azonban a hivatkozott törvény §. szerint a bizományos zálogjoga ki nem terjed. A cs. t. és a k. t. fent érintett rendelkezései szerint alperes a keresetbe vett vételár megtartását sem állítólagos külön kielégítési joga alapján, sem a törvényen alapuló beszámításra való hivatkozással meg nem tagadhatván, elbírálás tárgyát mégcsupán az képezi, vájjon a vb. részvénytársaság igazgatóságának 1895. március 26-án kelt 10. alatti levelében foglalt az a nyilatkozata, melylyel az alperes által foganatosított beszámítást tudomásul vette és ezzel az alperesnek módot nyújtott arra, hogy a beszámítási jogát, a mely a kifejtettek szer nt a törvény alapján a fenforgó esetben őt meg nem illetné, a felek között létrejött egyességre alapithassa, nem oly természetü-e, mely a kereseti követelés megítélését kizárja. A kir. törvényszék e részben a felperes védekezését és iletve megtámadási kifogását alaposnak ismerve el, ugy találta, hogy a fent megjelölt megállapodás s illetőleg a közadós részvénytársaság igazgatóságának 10. alatti levelében foglalt nyilatozata a cs. t. 27. §-nak 2. pontja értelmében a csó'dhitelezőkkel szemben nem hatályos s ez okból alperes a keresetbe vett vételár megfizetését ez alapon sem tagadhatja meg. A cs. t. 27. §-ának 2. pontja szerint ugyanis megtámadható a közadósnak a fizetések megszüntetése után keletkezett az a jogcselekménye, mely által valamelyik hitelező kielégítést nyert, feltéve, hogy annak a kielégítés elfogadásakor a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. Minthogy pedig a fentebb megállapított tényállás szerint a 10. alatti levél kelte idejében a vb. részvénytársaság fizetéseit már megszüntette és arról az alperesnek is tudomása volt s minthogy továbbá a kifejtettek értelmében kizárólag az eme levél szerint a felek között létrejött megállapodás volna joghatályában való meghagyása esetén az oka annak, hogy alperes, a ki különi ben mint külön kielégítésre nem jogosított hitelező követelését j csak a csődvagyon arányában érvényesíthetné, arra beszámítás , utján teljes kielégítést nyerjen: i a kifogásként a cs. t. 37. §-ában jelzett 6 hónap elteltével í is gyakorolható megtámadás előfeltételei nyilván fenforognak stb. A kassai kir. Ítélőtábla (1898. szept. 27. 2,489. sz. a.) az ^ első bíróság ítéletét helybenhagyja elfogadott indokolása alapján í és főleg azért, mert a per adataiból kétségtelen, hogy akkor, a . mikor a per tárgyát képező vagyon az alpereshez érkezett és az \ alperes azt átvette, a felperes részvénytársaság fizetéseit már 5 megszüntette s az alperes ezt tudta; az a kereskedő pedig, a ki a fizetéseit megszüntette kereskedőtől árut a fizetés megszüntetése után vesz át, az ily vagyonra nézve megtartási jogot a k. t. 309. §-ának 2. bekezdése alapján nem érvényesíthet stb. A m. kir. Curia (1899. febr. 23. 1,168. sz. aj mindkét alsó : bírósági ítélet megváltoztattatik, felperes keresetével elutasitta| tik stb. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy öt a kereseti j összegre a felperes ellen fenálló követelése erejéig megtartási j jog illeti, nem vehető ugyan figyelembe, mert a hitelező nem gyakorolhat megtartási jogot oly pénzösszegre, a melylyel ő maga az adósnak tartozik, mivel megtartási jog a k. t. 309. §. értelmében csak az adós tulajdonát képező, egyedileg meghatározott és a hitelező bittokába vagy rendelkezése alá került dolgokra gyakorolható, már pedig az az összeg, melylyel a hitelező az adósnak tartozik, nem képez ily dolgot és az arra gyakorolni kívánt megtartás lényegileg nem egyéb, mint beszámítás. Helyt kellett azonban adni az alperes beszámítási kifogásának, mert nem vitás a felek közt az, hogy a később közadó ;sá lett gőzmalom részvénytársaság az alperestől óvadékul átvett 3,000 frtnyi értékű papírokat ennek visszaadni, illetve, minthogy a részvénytársaság volt igazgatósága az óvadéki papírokat jogosulatlanul értékesítette, azoknak értékét vagyis 3,000 frtot, sőt tekintettel arra, hogy az óvadéki váltók jogosulatlan értékesítése és azoknak j alperes által beváltása alperesnek költséget is okozott, 3,000 frtnál jóval nagyobb összeget megfizetni k ' teles, alperes tehát eme ' követelésének a 13. és 4 /. alatti levelek szerint a közadós részj vénytársaság egyéb követeléseibe már beszámított 2,186 frt 41 kron felül fenmaradt részét, melynek összege a jelen kereseti I követelést meg is haladja, a kereseti követelésbe beszámítani jogosult; mert a csődtörvény 38. §. szerint, a mennyiben a csődhitelező a fennálló törvények szerint beszámítással• élhet, követeléI sét a csődtömeg ellen érvényesíteni nem tartozik; I mert a jelen esetben a beszámításnak összes törvényes elő, feltételei fenforognak, mivel a kölcsönös követelések mindegyike pénzbeli, tehát hasonnemü, határozott, valódi és lejárt (a mely | utóbbi kellék egyébiránt a cs. t. 38. §. 2. bekezdése szerint j alperes követelésére nem is szükséges), továbbá mert nem gátoija a J beszámítást az, hogy a szerződő felek között állítólag létrejött I megállapodáshoz képest a közadóssá lett részvénytársaságnak l joga volt volna a kereseti vételárösszeget a szállított áru kiszoí! gáltatásával egyidejűleg utánvétel utján alperestől beszedetni, mert ezt a jogát a részvénytársaság tényleg nem gyakorolván, hanem az árut a vételár utánvételezése nélkül kiadván és alperest a 3-/. alatti szerint arra hiván fel, hogy a szóban forgó összeget irja a részvénytársaság javára, még ha ez csupán az igazgatóság tévedése folytán történt is: tekintettel alperesnek fenálló ellenkövetelésére a beszámítás törvény alapján lehetővé vált. Nem forog fenn a cs. t. 39. ij. 3. pontjának kivételes esete sem, mert az alperesnek a közadós elleni követelése nem a fizej tések megszüntetése (|89pi febr. 10.) után, hanem még ezt meg1 előzőleg kötött ügyletből keletkezett, mivel ez a követelés az I óvadékul szolgáló értékeknek, az alperes részére való visszaszolj gáltatás kötelezettsége mellett, a közadósnak történt átadásából I származik, ez iránt pedig az ügylet alperes és a közadós között | a 9. alatti okirat szerint 1894. október 5-én jött létre és az óvaj dék a közadósnak ekkor adatott át és igy, minthogy alperes j követelésének jogalapját első sorban ez az ügylet képezi s a fizej tések megszüntetése utáni időbe csupán a jogosulatlanul értéke| sitett óvadéki váltók kényszerült beváltása, de nem az alperes j követelését megállapító ügylet létre jötte esik: alperes követelése nem származik a fizetések megszüntetése után kötött valamely ügyletből vagy jogátruházásból vagy a közadós valamelyik hitelezőjének ekkor történt kielégítéséből; a fenforgó esetre tehát a \ cs. t. 39. 3. pontja nem alkalmazható. Végül nem bír a fenforgó esetben jogi jelentőséggel az sem, j hogy felperes tömeggondnok válaszában a közadós részvénytársaság, í volt igazgatóságának azt a jogcselekményét, melynél fogva a 10i alatt csatolt levél szerint a beszámításba beleegyezett, a csődtör: vény 27 §. 1—3. pontja alapján megtámadta, mert a beszámítás ; mint a kielégítés egyik módja hatályosan csak akkor támadható meg, ha abeszámitás iránt kötött ügylet (az iránt létrejött kölcsönös I megegyezés) nélkül beszámításnak nem volna helye, míg ellenben akkor, ha, mint jelen esetben, a beszámításnak már a törvény alapján, tehát a feleknek a beszámításra vonatkozó kölcsönös J megegyezése és igy jelen esetben a 10'/. alatti levélben foglalt | beleegyező nyilatkozat nélkül is helye van: a beszámításnak a | csődtörvény 27. §. alapján megtámadására a törvényes alap telje1 sen hiányzik. Mindezeknél fogva alperes beszámítási kifogásának helyt