A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 16. szám - Bírák anyagi függetlensége

62 A JOG Végrehajtás megszüntetése iránt indított perekben a S. E* 229. §-a értelmében alkalmazandó 18S1. LX. t.-c. 30. §. szerint két egyenlő ítélet ellen további jogorvoslatnak helye nincs. IA m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899 febr. 10. I. G. 39/99. sz. a.) A S. E. 184. §-a szerint a S. E. 129. §-ához képest a felülvizsgálat a felebbezési bíróság ítéletét megelőző eljárásban hozott határozatokra nem terjed ki, ha azok felfolyamodással megtámadhatok; már pedig a felebbezési bíróságnak a szakértők járandósága, illetve ennek összege felett hozott végzése ellen az 1881 : LIX. t.-c. 57. §-a értelmeben a felfolyamodas kizárva nincs és igy az a végzés illetve annak kérdéses része a felülvizsgálatnak nem tárgya, a miért is a felülvizsgálati kérelmet annyiban, amennyiben az a szakértők járandóságának összegére vonatkozik, tekintetbe venni nem lehetett. ( A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. dec. 5-én G. 863/98. sz. a.) Az 1868 : XXXI. t.-c 4. §-a szerint lejárt kamat után csak akkor jár kamat, ha az világosan kiköttetett vagy ha a lejárt kamat külön b-pereltetett. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. okt. 2.-én. I. G. 541/98. sz. a.) A S. E. 197. $-a szerint a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó és ez a tényállás csak azon az alapon támadható meg, ha az ítéletben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva, vagy felhozottaknak tekintve. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 23. G. 355/98. sz. a.) Az 1893. évi XVIII. t.-c. 214. §-a értelmében a sommás ügyekben hozott végzések ellen használt felfolyamodásokra nézve, a mennyiben az emiitett törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az i88i:LIX t.-c-nek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. j Az 1881 : LIX. t.-c. 59. §. 2. pontja szerint pedig a Il-od j bíróságnak a birói illetőség tárgyában hozott végzése ellen, ) további felfolyamodás csak akkor engedtetik meg, ha oly p :rek- I ben, melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek nincs helye, 1 az illetéktelen bíró illetékesnek avagy az illetékes biró illetek- I telennek mondatott ki. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. dec. ' 1. H. 23/98. sz. a.) Szerződés értelmezésének csak ott van helye, a hol a szerződés szövege nem világos, vagy ellentmondó tartalmánál fogva kétely támad a szerződő felek szándéka iránt. A felebbezési bíróság nem sértett eljárási szabályt akkor, a midőn valamely földterület gazdasági műveletének meghatározására nézve, tekintettel saját szakértelmére is, valamint a levágott fak értékének meghatározására ismételten szakértők és tanuk kihallgatását elrendelni szükségtelennek találta, mert a felebbezési bíróság a per eldöntésere szükségesnek talált tényállás valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján van hivatva megbírálni, és nem köteles, hanem csak jogosult szakértői vagy tanubizonyitást elrendelni oly ténykörülmények iránt, a melyeket a saját szakértelménél fogva vagy a meglevő bizonyítékok alapján a nélkül is már bizonyítottaknak tart, hanem csak az | okokat felhozni tartozik, a melyek meggyőződését előidézték I vagy melyek miatt a fél ajánlotta bizonyítást mellőzte. (A m. kir. Curia felülvzsg. tan. 1899. jan. 7. I. G. 444/98. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A hitelező nem gyakorolhat megtartási jogot oly pénzösszegre a melylyel ő maga az adósnak tartozik, mivel megtartási jog a kt. 309. § értelmében csak az ados tulajdonát képező, egyedileg meghatározott es a hitelező birtokába vagy rendelkezése alá került dolgokra gyakorolható, már pedig az az összeg, melylyel a hitelező az adósnak tartozik, nem képez ily dolgot és az arra gyakorolni kivánt megtartás lényegileg nem egyéb, mint beszámítás. A beszámítás, mint a kielégítés egyik módja, hatályosan csak akkor támadható meg, ha a beszámítás iránt kötött ügylet (az iránt létrejött kölcsönös megegyezés) nélkül beszámításnak nem volna helye, mig ellenben akkor, ha a beszámításnak már a törvény alapján, tehát a feleknek a beszámításra vonatkozó kölcsönös megegyezése nélkül is helye van: a beszámításnak a est. 27. §-a alapján megtámadására a törvényes alap teljesen hiányzik. A kassai kir. törvényszék (1898. május 31. 3,774. sz. a.) Dr. Sicherman Bernát ügyvéd mint tömeggondnok által képviselt abauj-szántói gőzmalom részvénytársaság csődtömege felperesnek, dr. Reismann Simon ügyvéd által képviselt Sch. Osiás alperes ellen 813 frt. 99 kr. töke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Alperes végrehajtás terhével köteleztetik arra, hogy felperesnek 813 frt. 99 kr. tökét stb megfizessen stb. Indokok: A peres felek által előzőleg lefolytatott megtámadási perben, melynek iratai 8. n. sz. alatt e perhez csatoltattak, a. m. kir. Curia 10/897. v. sz. Ítéletével a felperes tömeggondnokot megtámadási keresetével azért utasította el, mert a vb. részvénytársaság és az alperes között a jelen keresethez B. alatt újból becsatolt számla szerint létrejött vételi ügyletet, a melyet különben a tömeggondnok nem is támadott meg, hatálytalanithatónak nem találtaésez okból arra azálláspontra helyezkedett, hogy a csődtömeggondnoknak a vételárt kell követelnie s hogy majd ebben a perben lesz elbírálandó alperesnek a megtartási és beszámítási jogára alapított védekezése is. A felperes tömeggondnok ez ítélet folytán 4,165. sz. a. benyújtotta ujabbi keresetét, a melyben a B. a. számlában részletezett lisztárunak 813 frt. 99 krt tevő vételárát és törvényes kamatát igényli az alperestől s utóbbival a beszámítási és megtartási jogára fektetett védekezésével szemben esetleges megtámadási jogát rnár most válasziratában kifogásként érvényesiti. Előrebocsátva tehát még azt, hogy a megtámadási perben hozott curiai ítélet, minthogy az alperes beszámítási és megtámadási jogának érvényesítését a jelen per keretébe tartozónak mondotta ki, az alperes által e perben tényleg telhozott eme védekezés, valamint a felperes részéről ezzel szemben kifogásként érvényesített megtámadás tekintetében ítélt dolgot (res judicata) nem képez: a kir. törvényszék mind a két per anyagának figyelembevételével a tényállást a következőképen állapította meg: Az alperes, a ki a vb. felperesi részvénytársaságnak galíciai ügynöke, illetve az ő álláspontja szerint bizományosa volt, a 9. alatti levél tanúsága szerint 1894. évi október havában a vb. részvénytársaságnak biztosíték (cautio) gyanánt 1,500 frt névértékű magyar koronajáradékpapirt és két egyenkint 750 írtról szóló biancó váltót adott át. Í895. január 30-án kitudódott, hogy a vb. részvénytársaság vezérigazgatója G. Dániel az igazgatóság egyik tagjával, G. Adolffal (testvérével) együtt megszökött s miután abban az időben a részvénytársaság intézvényei és elfogadmányai fedezet hiányában megovatoltattak és az igazgatóság az 1895. évi Január 31-én foganatositott vizsgálat alapján a vállalat kétségbeejtő helyzetéről meggyőződött, az első abauj szántói gőzmalom részvénytársaság a 13. alatt csatolt jegyzőkönyvi kivonat szerint 1895. február 1-én fizetéseit megszüntette. A G. testvérek szökésének s a fizetésmegszüntetés tényének hire nyomban közölve lett a magyar és osztrák hírlapokban és-arról az alperes is értesült, a kit 3,000 frtnyi óvadéka révén a fizetésmegszüntetés igen közelről érintett, ugy hogy a tél dacára dr. Salamon nevü jogtanácsosa kíséretében személyesen Abaujszántóra ment és ez alkalommal meggyőződött arról, hogy óvadékát a megszökött vezérigazgató értékesítette, jelesül az értékpapírt elsikkasztotta, a váltókat pedig pénzintézeteknél leszámitoltatta, meggyőződött továbbá arról is, hogy a társaság fizetéseit megszüntette s ez okból az igazgatóság nincs abban a helyzetben, hogy az óvadékának értékesítéséből eredő kárát megtérítse. Ennek következtében az alperes a 13 /. alatti levelében arról értesítette az igazgatóságot, hogy a részvénytársaság részére behajtott 2,186 frt 41 krt tevő összegre megtartási jogot érvényesít s illetve az összeget az óvadékának elsikkasztásából előállott 3,000 frtnyi követelésébe beszámítja, a mit az igazgatóság a 47. alatti levél tanusága szerint tudomásul vett. A vb. részvénytársaság igazgatósága a fizetések megszüntetése után az üzemet a készlet feldolgozása és értékesítése végett a kiegyezés reményében folytatta, azonban a fizetésképtelenség és felelőssége tudatában, különösen a társaság hitelezőinek csak a vételár előzetes lefizetése vagy utánvételezése mellett szolgáltatott ki árukat. így az alperes számlájára is küldött az A. alatti vonatkozó tételei szerint 1895. febr. 21-én és márc. 14-én egy-egy waggon árut utánvétel mellett, melyeknek vételára, az A. alattinak 1895. márc. 12-ki és ápril 4-ki tételei szerint készpénzben be is folyt; 1895. évi február 26-án azonban az igazgatóság a módozattól eltérve, az alperesnek a C. I. W. részére, azonban az alperes számlájára a B. alattiban részletezett s 813 frt y9 kr. tiszta vételárt képviselő lisztárut küldött a vételár előzetes lefizetése vagy utánvétele nélkül azzal, hogy alperes a vételárt a vb. társaság javára írja, holott alperes E. alatti levele szerint maga is csupán arra kérte fel az igazgatóságot, hogy az árut oly módon adja fel, melv szerint alperes a vételárt a postai megbízással hozzá küldendő fuvarlevél-másolat kiváltásakor, tehát az áru átvétele előtt fogia lefizetni. h Az igazgatóság érintett eljárásának az lett a következménye, hogy alperes a vételártartozást a vb. részvénytársaság ellen még fennálló 813 frt 59 krnyi követelésébe beszámította és ekként követelésére teljes fedezetet nyert, az igazgatóságnak ama későbbi felhívására, hogy a B. alatti számlát feltétlenül fizesse ki mert az aru tévedésből ment utánvétel nélkül, 14. a. levelében azt válaszolta, hogy a számla értékét biztosítéki váltóinak beváltására tartja vissza, a mely választ azután a vb. részvénytársaság igazgatósága 1895. márc. 26-án kelt 10. alatti levele szerint tudomásul vett. A tényállás a felek között csupán annyiban vitás, a mennyiben alperes megtagadta, hogy a vb. részvénytársaság 1895 febr 1-en fizetéseit megszüntette s hogy ő erről a jelzett hónap első teleben értesült. A kir. törvényszék azonban a valódiság tekintetében nem kifogasolt 12. alatti jkvi kivonatnak fentebb ismertetett tartalmá-