A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 1. szám - Az örökösödési eljárás néhány §-ához

4 A JOG Ezen felfogásomat indokolja még azon tény is, hogy a nagyméltóságú pénzügyministerium az 1886. évi 8,717, (lásd P.-ü. Közlöny 7/86.) valamint az 1892. évi 38.260. számú körrendeletei (lásd 1892. évi P.-ü. Közlöny) a melyek az illetékek kétszeres kiszabásának hivatalból leendő kipuhatolását és észlelés esetén tödés végetti felterjesztésére az illetékes adóhivatalokat fegyelmi vizsgálat terhe alatt szigorúan utasítják, a miből kitolyólag világosan megállapítható a p.-ü.-ministeriumnak azon intenció,a, hogy az ismételt kiszabások törlés végetti fölterjesztése, a kir. adóhivatalnak hivatalból foganatosítandó kötelessége. Minthogy pedig a pénzügyi közigazgatási bíróság 1,020/888. sz. elvi jelentőségű határozatának szelleme a 157. § idézett pontjában a 3 évi elévülési időhöz különösen ottan nem köti az illetéknek viss-afizetését, ahol a mulasztás a kir. adóhivatal részéről történik, nem volna összeegyeztethető a volt pénzügyi bíróság és magával a törvénynyel is az. hogy mig, az ismételten kiszabott illeték befizetve nincsen, az 10 év múlva is törülhítő legyen, addig ha az ismételten kiszabott illeték befizettetik, már a 3 évet meghaladó egy napon tul is, a kérelem elutasittassék, mert ez valóban csak ugy tűnnék fel mint a rossz fizetőknek nyújtott kedvezmény, a jó fizetőkkel szemben. Igen kívánatos volna azért, ha egy esetleges praecedensnél a nagyméltóságú közigazgatási i. íróság, tekintve az ellentéteket, döntvényileg kimondaná azt, hogy a törlés és befizetés esetében, ha az eset ugyanazonos, máskép bírálható el egymástól csak azért, mert egynél a befizetés ténye is fenforog, mig a másiknál ez mint hátrálék mutatkozik. Az örökösödési eljárás néhány §-ához. Irta : HAMAR GYULA albiró. Miskolc. Immár negyedik éve, hogy az 1894 : XVI. t.-c. életben van, s mindedd.g kevés szót hallottunk intézkedései ellen. Nem is a törvény §-ai, hanem azok gyakorlati keresztülviteléhez volna néhány szavam, már eleve jelezve, hogy a legjobb törvény sem kielégítő, ha gyakorlati keresztülvitelében — akár a rendszer, akár egyéb okból — nehézségek állanak elő. A hivatkozott törvény 38. § a kötelességévé teszi a leltározó közegnek, hogy a leltározást a haláleset felvétel körüli teendőinek befejezésétől számított nyolc nap alatt megkezdje és lehető gyorsasággal befejezze. A gyakorlatban ezen §. ugy lesz keresztülvive, hogy a haláleset beérkezte után a b róság ha hivatalból való beavatkozásnak helyét látja, megindítja az eljárást, megbízza a jegyzőt a hagyaték leltározásával. No most már mily határideig tartsa nyilván a biró, hogy a leltározó mikor terjeszti be a leltárt? Nagy ritkaság, hogy azt 30 napon belül beterjeszti, mert ott hol ingó és ingatlanbál áll a hagyaték, ez utóbbi összeírásánál megakad, s ha összeír is a hagyatéki ingatlanokból valamit, hibásan teszi azt. A községi jegyzők a leltár összeállítása előtt megkeresik a telekkönyvi hatóságokat, hogy az örökhagyó X. Y. ingatlanait kivonatosan megjelölje. Ám de a tkvi. hatóság sok, sőt legtöbb esetben nem tudja, hogy az a bizonyos X. Y. azonos-e az örökhagyóval. Kiadja a szemlét, ennek alapján elkészül a leltár, a legtöbb esetben hiányosan, a tényleges állapottal ellenkezve. Az egy községben lakó hasonnevük halmaza egész labyrint, melyből kibontakozni különösen szétforgácsolt birtoktesteknél még maguk az örökösök sem birnak. Nagyon megkönnyítené a leltár összeállítását s annak megbízhatóságát is emelné, ha a községek a birtokváltozást feltüntető telekjegyzőkönyvekkel bírnának. A bíróságok a tulajdon változást tartalmazó végzést közlik ugyan az illető községgel, de ki vezeti be a változásokat ? Évtizedek óta senki. Ott hol előbb — mondjuk 10 év előtt — 1,000 tkv. volt, ma már közel 2000 van, s a község a többletről csak hallomásból bír tudomással. Hogy kívánatos volna, azt mindenki belátja, de keresztülvitele talán azon a csekély költségen törik meg, mibe a tkv. lemásolása kerülne, mert erre sem a községnek, sem a jegyzőnek alapja nincs. 1—2 hónap múlva beérkezik a leltár, s a bíróság a hagyaték letárgyalásával megbízza a kir. közjegyzőt. A törvény 62—67. §-ai elejét vették a hagyatéki ügy hosszadalmas huzavonájának. A nem ritka esetben tapasztalt indolentiát. melyet a hagyatékot éhező örökös tanúsított, megtörték e §-ok, lehetségessé tevén nélkülök is a hagyaték letárgyalását, így, eltekintve azon esetektől, melyekben az egyes örökösök avgy azok leszármazói puhatolandók, — vagy a hol az ismeretlen örökösök részére gondnok nevezendő, vagy a hol az egyezség nehezebben létesül — a hagyatéki tárgyalás aránylag rövid idő alatt be van fejezve. Az árvaszéktől a hagyatéki ügyek már késedelmesen érkeznek a bírósághoz. A késedelem oka különböző. Sok esetben az árvaszék azért nem hagyja jóvá a kis korú érdekében az egyezséget, meit a leltárt felvevő közeg annak másolatát az árvaszékhez be nem terjesztette. Azzal küldi meg az iratokat a kir. jbiroságnak, hogy ez utasítsa a jegyzőt az iratoknak az árvaszékhez való beterjesztésére. Kétségtelen, hogy az árvaszék a haláleset felvételi ivet, a kiskorúnak születési bizonyítványát és a leltár másodpéldányát szükségeli, de nem indokolt ezért az iratokat a bírósághoz visszaküldeni érdemleges elintézés nélkül, mert hiszen az összes iratok rendelkezésére állván, az érdemleges elintézésnek mi sem áll útjában. Az emiitett iratok később is beszerezhetők, vagy ha okvetlen szükséges azok jelenléte az érdemleges elintézésnél, akkor a haláleset felvételi iv beérkezte után tartsa nyilván az árvaszék, hogy a leltározó beterjesztette-e a leltárt, s ha nem terjesztette be, jó eleve értesítse a bíróságot, hogy ez még a hagyaték letárgyalása előtt intézkedhessék a hiány pótlásáról. Gyakori eset, hogy az árvaszék azért nem teszi át az iratokat a jbirósághoz, mert a hagyatékhoz tartozó valamely ingatlant az örökösök eladtak, s a vevő a vételár lefizetésével késik. Ez a gyakorlat is hátrányos az ügymenetre, mert módjában áll az árvaszéknek ugy intézkedni, hogy a vevőt felhívja a vételár záros határidőn belüli lefizetésére azon figyelmeztetéssel, hogy a mennyiben szerződésbeli kötelezettségének eleget nem tesz, az eladást jóvá nem hagyja, vagy pedig a vételár biztosítása iránt keresi meg a bíróságot. A hagyatéki tárgyalás folyamán történő átruházások esetén az érték-bizonyítványok beszerzése sok időt igényel s legtöbb esetben nem megbízható, mert a bizonyitványt kiállító községi elöljáróság nagyobbára csak az adó után indul, s az ily alapon való érték kiszámítás a valóságos értéknek meg nem felel. Nem ritkán a kiskorúnak illetőségén akad meg a hagyaték, s a bíróság az ügyet csak azért nem véglegesítheti, mert az árvaszék nem találja magát illetékesnek. A kiskorúak illetőségének nyomozása sok esetben hónapokig tart, s addig a hagyatéki ügy nem véglegesíthető. E hosszadalmasságon is rövidíteni lehetne, ha az árvaszékek a nyomozást a haláleset felvételi iv beérkezte után azonnal megkezdenék, de nem — mint a legtöbb esetben — akkor, mikor a kir. közjegyző az iratokat oda már beterjesztette. Az sem ritka eset, hogy a bíróság az örökösödési eljárást a törv. 4. §-a alapján indítja meg s csak a tárgyalás folyamán tűnik ki, hogy a hagyatéknál kiskorú vagy távollevő van érdekelve. A kir. közjegyzők ily esetekben a tárgyalás befejezése után az iratokat az árvaszékhez terjesztik be, mely ismét azért küldi az iratokat a bírósághoz, mert az árvaszék részére szükséges iratok hozzá beküldve nem lettek. Természetes, hogy nem, mert előbb sem a bíróság nem intézkedhetett, sem ő. A törv. 70. §-a azon örökösödési ügyekben, hol kiskorú vagy gondnokolt van érdekelve, alig lesz keresztül vezetve, mert az árvaszékek még oly esetekben is, hol a kiskorú vagy távollevő örököstársai az ingatlannak tényleges birtoklás utján való átíratásába megegyeznek, a kiskorú vagy a távollevő érdekében az átíratáshoz jóváhagyásukat nem adják, s igy a bíróság kénytelen az ingatlant, mely tényleg nem volt az örökhagyóé, ennek örökösére — vagy legalább részben a kiskorú (távollevő)-re átíratni. A nagyobbrészt csekélyértékü ingatlan birtokosa sem a tényleges birtoklás utján való bejegyzés iránti eljárást nem kén, sem a pert meg nem indítja, mert az általa birtokolt ingatlan oly csekély értéket képvisel, hogy tulajdonjogának megszerzése s a költség arányban nem állanak. Perre utasítás esetén az árvaszékek ugy szoktak eljárni hogy bekivánják az iratokat. Ezek beérkezése után véleményt kérnek az ügyésztől. Az ügyész véleményének vétele után határoznak csak a fölött, hogy a kiskorú vagy gondnokolt érdekeben mit legyenek teendők? Ámde mindezek megtörténtéi? a záros határidő folyik. A permeginditás elmarad, mert a perre utasító végzés jogerőre emelkedik. Magának a pernek megindítása feletti tanácskozás is